VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mai napon a napirend előtti felszólalásommal kezdve ezzel a címmel több felszólalásunk is volt, interpellációk, illetve napirenden kívüli felszólalások. Ezekben a felszólalásokban a tényleges, tragikus helyzetre szerettük volna felhívni a figyelmet, ami egyrészről érinti magát az ágazatot, az ágazat felépítését, magukat az ágazatban dolgozó szakembereket, illetve másrészről érinti az ellátottakat, a segítségre szorulókat, a legelesettebb helyzetben lévőket.
Látjuk azt, hogy mennyivel nehezebb a helyzete ma Magyarországon egy embernek, egyre nehezebb, egyre jobban elszegényedik, a társadalmi olló egyre jobban nyílik, és eközben pedig azt látjuk a másik oldalról, hogy akiknek törvény szerint hivatalosan, az ellátórendszeren keresztül segíteniük kellene ezeken a rászoruló embereken, nagyon sok esetben nehezebb és rosszabb anyagi helyzetben vannak, mint azok, akiken segíteniük kellene.
(19.50)
Évek óta ígérgetik a szociális életpályamodellt, ez nem kerül bevezetésre. A legújabb ígéret szerint majd 2017 nyarán vagy második felében történik ez meg, ennek a megalkotása.
Úgy gondolom, látva a mostani kapkodást, illetve az összehordott, illetve nagyon hebehurgya és kapkodó módon összehozott rendszerek helyett ennek a kidolgozására kellene fordítani az energiákat. Csak hogy néhány példát említsek arra, hogy milyen elsietett, elhamarkodott és elkapkodott intézkedések voltak az utóbbi időben, ha csak a mai napnak a tárgyalásait, vitáit vesszük, akkor felsejlik az, hogy a mi ágazatunkat, a szociális ágazatot érintő törvénymódosításoknál minden esetben öt-hat-hét-nyolc bizottsági módosító indítványra volt szükség, ugyanis annyira gyorsan akarták a törvényhozás elé hozni ezeket a kérdéseket, hogy nem figyeltek sem a stilisztikai, sem a nyelvhasználati, sem a kodifikációs hibákra, és ilyen szempontból, még ha a szakmai szempontokat nem is nézzük, elhamarkodott és elnagyolt javaslatokkal találkozunk.
Látjuk nagyon jól azt, amit már napirend előtti felszólalásomban is említettem, hogy a központosítás itt is vakvágányra futott, és szeretnénk már látni azt, hogy Balog miniszter úr, ahogy a KLIK-nél kijelentette, hogy túltolták a biciklit, és ezzel a túlzott központosítással, illetve a KLIK felépítésével túlzásokba estek, és nem igazán azt a célt szolgálja, amit ők szeretnének, szeretném, hogyha ezt végre kijelentené a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósággal kapcsolatban is. Igenis, ki kellene jelentenie, mert lassan ez a vízfej, amit ráültettek az ágazat, illetve a szféra nyakára, nemhogy segítené annak a munkáját, hanem nagyon sok esetben akadályozza a munkavégzést.
De ha már kapkodásról beszélünk, a legutóbbi idők egyik kapkodásáról beszéljünk, ami január 1-jén lépett hatályba, a gyermekjóléti központok kialakítása, a gyermekjóléti és családsegítő rendszer teljes átalakítása, amiről még azt mondom, hogy szakmai szempontból egyet is lehetne érteni, igenis, legyen egy kezelés alatt mind az ügymenetek, mind az ágazatok közötti párbeszéd segítése céljából, csak itt, úgy látszik, bebizonyította az élet, hogy semmi másról nem szólt ez az átalakítás, mint a megtakarításról. Még most is, tavasszal is, bár január 1-jén hatályba lépett már a törvény, egymással labdáznak a szolgáltatók, a járási kormányhivatalok, az SZGYF-nek az országos, illetve a helyi vezetése is, olyan alapvető kérdéseken, hogy egy gyerekjóléti központhoz tartozó épület most telephelynek minősül vagy nem telephelynek minősül, azt milyen jogcímen tudja használni, és egyszerűen a szolgáltatóknak senki nem tud egy épkézláb választ sem adni ilyen alapvető kérdésben. És arról már ne is beszéljünk, hogy milyen új feladatok vannak, arra a státuszokat hogyan kell megosztania, milyen szakirányú végzettség kell, hogyan kell magát a humán erőforrást, illetve magát a munkát megszervezni. És akkor mellette vannak még olyan lemaradások, amit szintén ezeknek a központoknak kellene ellátniuk, az iskolai szociális munka, de ebben a káoszban már nem is várhatjuk azt, hogy ez megtörténjen. Pedig ha azt mondjuk, hogy a gyökereknél kell kezdeni a változtatásokat, úgy gondolom, hogy ez lenne az a státusz, ami elengedhetetlen lenne a prevencióhoz, elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy egy valamiért félresiklott életet még a gyökerénél, még a legelejénél visszafordítsunk, és normálisan integráljuk vagy reintegráljuk ezeket az embereket a társadalomba.
Változtatni kell mind a központosításon, mind a bérhelyzeten, mert máskülönben ez a rendszer fenntarthatatlanná válik. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
