DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem én is lényegre törő lenni, mint az előttem szóló Vejkey Imre.
Valóban, az előttünk fekvő javaslat a megkezdett és a kormány által bejelentett bürokráciacsökkentést folytatja, és ami itt le van írva, az támogatható is, ezzel nincsen probléma, néhány dologra azért felhívnám a figyelmet, ami esetleg korrigálást vagy pontosítást igényelne, vagy talán a gyakorlatban felvethet bizonyos kérdéseket. De azért azt is el kell mondjam, hogy ha bürokráciacsökkentésről beszélünk, akkor szeretnénk, ha a kormány azért önmagán kezdené a csökkentést, hiszen ha megnézzük, lehet, hogy a miniszterek száma csökkent, de az államtitkárok, helyettes államtitkárok száma nagyban növekedett. Ha jól tudom, akkor a helyettes államtitkárok száma talán már meg is haladja az országgyűlési képviselők számát, ami horribilis.
Tehát az rendben van, hogy a parlamentet a felére csökkentettük, de azért a kormánynak a legfelsőbb döntéshozó, illetve végrehajtó létszámát is csökkenteni kellett volna, és jó lenne, ha ez a racionalizálás áthatná egyébként az egész állami szektort, és kiegyenlítettebbé válna az a helyzet, hogy sokszor az ügyintézők szintjén… - bár Lázár János erre többször ígéretet tett, hogy béremelések lesznek, ezt várjuk, bízunk benne, főleg azok az ügyintézők, akik nagyon alacsony bérért dolgoznak.
Tehát amíg a rendszer alján elég keveset keresnek az alkalmazottak, addig a rendszer tetején mást találunk, és a párhuzam talán az állami cégeknél még erőteljesebb. Ennél a napirendnél nem szeretném újranyitni azt a vitát, de azért el kell mondani, hogy amikor ötmillió forintra fölemelték az állami cégek vezetőinek a juttatását, akkor ezeket a bérsávokat szakították szét, és ez nem minden esetben jár hatékonyságnöveléssel. Tudom, hogy vannak olyan állami cégek, akik jó irányba indultak el, az új kor kihívásainak próbálnak megfelelni, az ő esetükben adott esetben egy kisebb bérrendezés még indokolt is lehetne a vezetők tekintetében, de azt tapasztaltuk és úgy látjuk, hogy sokszor egyenletesen, a teljesítményt kevésbé figyelembe véve egy üzemméret fölött történtek meg ezek az emelések.
Ezt azért tartottam fontosnak elmondani elöljáróban, mert sokszor ezekre az eljárásokra, amik előttünk fekszenek - és államtitkár úr is részletesen kifejtette a felvezetőjében -, ezekre az eljárásokra koncentrálnak, de tulajdonképpen ezt sok esetben még talán bürokráciacsökkentésnek sem mindig lehet hívni, párhuzamosságok kiküszöbölése, illetve az állampolgárok életét sok esetben valóban némileg megkönnyítő eljárások bevezetése, illetőleg, ami a nyilvántartásból az adatlekéréseket illeti, tehát hogy az egyik állami szerv a másiktól le tudja kérni az adatokat, ez egy olyan igény, amit tulajdonképpen nem értek, hogy miért kellett eddig várni rá. Ezt már nagyon régen meg lehetett volna tenni, úgy, ahogy egyébként akár az ingatlannyilvántartás esetében nagyon örülünk neki, hogy végre a javaslat tartalmazza. Ügyvédi körökben teljesen érthetetlen volt az, hogy miért nem lehet, az ingatlannyilvántartás tulajdonképpen miért nem tudja megtenni azt, hogy hozzáférve az állampolgárok lakcím-nyilván-tar-tá-sához, egyszerűen automatikusan átemeli és frissíti ezeket az adatokat. Eddig kellett erre várni, ennek már nagyon rég meg kellett volna történnie.
Ez nem csak azért fontos, hogy az adott állampolgárnak be kell-e jelentenie vagy nem kell bejelentenie - sok esetben be kell jelentenie, de nem tette meg. Tehát szerintem az állampolgárok jó része nem tette meg, tulajdonképpen következmények nélkül maradt, ha valaki az ingatlannyilvántartást nem értesítette a lakcímváltozásról. Egyébként hozzáteszem, sok esetben nem is jutott eszébe az állampolgároknak, hogy ezt meg kellene tenniük, de a fő gond nem is ez volt, hogy értesítette vagy nem, hanem ezáltal maga az ingatlannyilvántartás is bizonyos szempontból elvesztette a közhiteles jellegét, hiszen ha valaki, mondjuk, a tulajdonostársai számára egy levelet szeretett volna küldeni, amelyben felhívja őket, mondjuk arra, hogy eladás esetén az elővásárlási jogukkal éljenek, nem tudta hova megtenni, mert lehet, hogy régebbi lakcímre küldte, ahol nem vette át a tulajdonostársa, ettől kezdve egyéb jogi praktikákkal kellett élni, illetve, ha ezt többször megkísérelte és ez nehézséget jelentett, akkor ezt igazolva az ingatlannyilvántartás felé, bejegyezték a tulajdoni igényét. De ez káros volt annak is, aki a levelet nem kapta meg, hiszen lehet, hogy mondjuk, az elővásárlási jogával élni szeretett volna.
Úgyhogy önmagában az a probléma, hogy a különböző hatóságok, hivatalok közt nem volt meg az összekapcsolás a nyilvántartások között, ez többszintű problémát eredményezett, de ezt én még csak egy racionalizálásnak tartom és nem egy olyan valódi bürokráciacsökkentésnek, amit elvárnánk a kormánytól. Természetesen a javaslat, ahogy mondtam, támogatható, de egy korrekciós lépés, és nem egy valódi, velejéig ható reform része.
Azt is el kell mondjam, és itt egy-két példát a javaslatból felhoznék, hogy mik azok, amiket pozitívnak vagy elgondolkodtatónak tartunk. Szintén, amit az ingatlannyilvántartásnál elmondtam, hasonló körbe, sőt még annál is enyhébb körbe sorolható az a módosítás a 7. §-ban, hogy a könyvtárhasználó már nem köteles a személyi adataiban bekövetkező változást bejelenteni. Természetesen ez is nagyon jó és szép, de ez is egy lex imperfecta szabályozás volt, tehát senkire nem törte rá a rendőrség az ajtót, ha mondjuk, könyvtárhasználóként az adatait elfelejtette lejelenteni, és valóban nem látom, hogy a bürokráciát ez egy könnyítésen kívül hol csökkentené.
(17.50)
Az ingatlannyilvántartásról beszéltem, ezt nem ismételném meg, viszont a 11. §-ban, a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosításánál szerepel egy passzus, amit én elgondolkodtatónak tartok, mert a védetté nyilvánított kulturális javak átruházásával kapcsolatosan más szabályozást vezetnek be a jelenlegi helyett, amikor mind a két félnek, az eladónak és a vevőnek is bejelentési kötelezettsége áll fel; ezt módosítanák úgy, hogy csak a tulajdonosnak lesz bejelentési kötelezettsége. Most ez azt veti fel, államtitkár úr - és nehogy igazam legyen -, hogy ebben az esetben, ha védetté nyilvánított kulturális javakról beszélünk, nem tartom feleslegesnek, hogy két helyről kelljen a bejelentést megkapnia a hatóságnak, hiszen mi van, ha az az egy kötelezett nem fogja bejelenteni. Tehát amikor kulturális javakról beszélünk, lehet egy pluszgarancia, hogy a kettőből legalább egy bejelentette, ha már mind a kettőnek kötelezettsége volt erre. Ezt én egy olyan, hogy mondjam, kivételként kezelném, amit megfontolnék, államtitkár úr, lévén, hogy ebben az esetben a védetté nyilvánított kulturális javakhoz fűződő érdekről van szó. Ha már van egy bejelentés, és nyilvánvalóan nem véletlenül van ez előírva, ezt próbáljuk is betartani, de ebben az esetben talán jobb, ha mind a két fél bejelentésre kötelezett.
Aztán amit még ki szeretnék emelni a javaslatból, ez a kisajátításról szóló törvény módosítása. Itt értem én a célját annak, amit önök szeretnének, de a megfogalmazás vagy ez a kodifikációs megoldás, amit használnak, számomra nem tűnik százszázalékosan résmentesnek. Az rendben van, hogy hatékonyabbá és gyorsabbá szeretnék tenni az eljárást - és elhangzott előttem, hogy a kisajátítási hatóság is tulajdonképpen külső szerv, szakértő közreműködésének igénye nélkül tud majd különböző becsléseket végezni -, de a megfogalmazás ennél kicsit bonyolultabb, hiszen önök úgy építik be az új szabályokat, így fogalmaznak: „a kisajátítást kérő kérelmére - ha a kisajátítási hatóság nem rendelkezik a szükséges szakértelemmel - szakértőt rendel ki” - így szól a megfogalmazás.
Hogy ezzel mi a probléma? Nem más, mint hogy egyrészt honnan tudja a kisajátítást kérő, hogy a kisajátítási hatóság nem rendelkezik kellő szakértelemmel. A másik kérdés az, hogy ebből a megfogalmazásból az derül ki, hogy a kisajátítást kérőnek kérnie kell, hogy szakértőt rendeljenek ki, és ha kéri, de nem rendelkezik a hatóság megfelelő szakértelemmel, akkor kell ezt teljesíteni. De mi van akkor, ha nem kéri a kisajátítást kérő, de a hatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel? Akkor is kirendelhet adott esetben a hatóság? (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) Akkor viszont a megfogalmazást nem tartom jónak, államtitkár úr, mert ha ez kérelemre történik, márpedig a megfogalmazás ez, hogy „a kisajátítást kérő kérelmére”, akkor kvázi hivatalból nem tudnak kirendelni. Értem, hogy a cél biztosan nem ez, tehát a hivatalnak fel kell tudnia mérni, hogy rendelkezik-e kellő szakértelemmel, de a megfogalmazáson lehet, hogy pontosítani kellene. Az is felmerül, hogy valaki esetleg felül tudja-e bírálni vagy a későbbi jogorvoslati szakban felül lehet-e ezt bírálni, mert nyilvánvalóan azért ez egy bonyolult kérdés, sok esetben bonyolult kérdés lehet, hogy ez a szakértelem megvan-e.
Azt sem tudom, és kérdésként merül fel, hogy akkor ez azt fogja-e jelenteni, hogy szakértőket alkalmaznak a kisajátítási hatóságok, mondjuk, a megyei kormányhivatalok, és ebben az esetben, mondjuk, felvesznek valakit főállásban, és neki kell ellátnia. Mi van, ha ez a felvett ember nem tudja ellátni a feladatát, tehát a kapacitás nincs meg? És nem a szakértelem, mert a törvény csak szakértelemről szól. Tehát a szakértő megvan, mert ott ül, csak agyon van terhelve szegény szakértő, és ezért nem tudja ellátni. Na most, ilyen esetekben a törvény alkalmazása problematikus lehet.
És számomra úgy tűnik ki a javaslatból, hogy azon túl, hogy 45-ről 60 napra emelik pont emiatt a határidejét az eljárásnak, ez abban az esetben is 60 nap lesz, államtitkár úr, legalábbis átfutva az anyagot ez számomra így tűnt ki, ha szakértőt rendelnek ki, mert azt a passzust módosítják, ami az egész eljárásra vonatkozik. Természetesen, ha én tévednék, akkor szívesen veszem a korrekciót, de ha 60 napra felemeljük 45-ről, és nemcsak abban az esetben, amikor önmaga végzi a szakértői vélemény elkészítését a hivatal, hanem azt külső szakértőre bízza, akkor ez bizonyos esetekben lehet, hogy rövid lesz, főleg annak tükrében, amit elmondtam; mondjuk, ha a szakértelem megvan, de nem tudja ellátni ezt a feladatot, mert túl van terhelve vagy több ügy került a szakértő elé, mármint a kormányhivatal által foglalkoztatott szakértő elé.
Úgyhogy ezekkel a kiegészítésekkel, amelyek, bízom benne, pontosításra kerülnek, alapvetően támogathatónak tartjuk a javaslatot, és hasonló, sőt azt kell mondjam, mélyebbre ható bürokráciacsökkentést és bürokráciacsökkentő javaslatokat is szívesen veszünk. Itt zárójelben mondom, hogy mindig nyomatékkal örülünk neki, ha az elektronikus ügyintézést látjuk, és egyébként pont a szocialistáktól volt ez egy nagyon erős vádpont, hogy ők keveslik az elektronikus ügyintézést, amikor a szocialisták idejében ez még el se indult, tehát tulajdonképpen az elektronikus ügyintézés olyan analfabéta módon történt, vagy nem tett semmit a szocialista kormányzatok garmada, hogy tulajdonképpen az ő részükről ez hiteltelen, de mindenesetre szeretnénk, ha folyamatos lenne az e-ügyintézésre való átállás, és minél több területen valóban lehetne küldeni és fogadni iratokat és egyéb kérelmeket.
Úgyhogy ezzel együtt köszönöm a figyelmet, és várjuk a további javaslatokat, államtitkár úr. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
