GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal a céllal, azt gondolom, senki nem vitatkozik, hogy az ügyfelek adminisztrációs kötelezettségei csökkenjenek. Ez szerintem teljesen rendben van. Ahogy Kovács Zoltán államtitkár úr is említette, gyakorlatilag az ügyfél és a hatóság viszonyrendszerében a kapcsolódási pontok vagy a kapcsolódások sűrűsége - inkább így helyes a megfogalmazás - minél kisebb legyen, minimalizálódjék a találkozások száma, és ha a hatóságok mulasztást követnek el, nyilván álljanak is helyt akár anyagi értelemben és vonatkozásban is, ezzel egyetértünk, tehát ebben nincs nézetkülönbség.
Látom én is, hogy több mint 110, talán 113 törvény érintettsége mellett 73-nak a hatályon kívül helyezését teszik meg, mindezekkel együtt vagy mindezek mellett kell mondanom, hogy sok esetben viszont úgy érezzük, hogy ezek a célok, mármint azok a célok, hogy az ügyfél adminisztratív kötelezettségei szűküljenek, csökkenjenek, nem minden tekintetben és nem minden esetben érvényesülnek.
Mondok példát is rá, hogy hol, hogyan, miképpen nem szűnnek meg, legfeljebb megváltoznak, át-alakulnak ezek a fajta kötelezettségek, terhek. Mondjuk, ha valaki az adó- vagy a tajkártyáját elveszíti, eddig az volt, hogy az adóhatóságnál kellett, lehetett bejelenteni, most az van, hogy most már ezt meg lehet tenni az adóhatóságon kívül a rendőrségen is. Azt gondolom, ezzel nem csökkent a találkozási felületek száma, sőt ilyen értelemben az adminisztratív kötelezettségnek az ellátásbeli szükségszerűsége sem.
De nemcsak ennyi a problémánk a dologgal kapcsolatosan, hanem államtitkár úr elkezdte visszaidézni azokat a történéseket, amelyek az elmúlt fél esztendőben hívódtak életre, mondta, hogy nem azok az első lépések, folytatni kell mindazokat, amik akár a gazdálkodó szervezeteket, akár az állampolgárokat érintik. Említette a sommás ügyek körét, vagy említette ilyen értelemben a függő hatályú döntések körét is. A sommás ügyek vonatkozásában a 8 napos határidővel kapcsolatban - tehát hogy 8 napon belül intéződjenek el az ügyek -, mondta is, ha jól emlékszem, hogy duplájára nőttek a 8 napon belül elintézett ügyek. A függő hatályú döntéseknél pedig - amely tekintetében ez a két hónapos futamidő áll fenn -, amíg a hatóság nem dönt, gyakorlatilag ebben az időszakban is az ügyfél gyakorolhassa a jogát. Itt az a probléma, hogy a hatóságok nagyon-nagyon sok esetben nem tudják tartani a két hónapos futamidőt, a határidőket, és valójában annyit lehet elérni, hogy a különféle illetékek, vagyis a különféle díjak visszafizetésére sor kerül. Azt gondolom, ez nem a bürokráciacsökkentés legjelesebb példája ilyeténképpen, tehát van még itt tennivaló e tekintetben.
A közigazgatás vonatkozásában a bürokráciacsökkentést érintően, én azt gondolom, hogy nem az jelenti a bürokráciacsökkentést, hogy emberek tízezreit rugdossák ki, vagy azt helyezik kilátásba. A bürokráciacsökkentés pont azt jelenti, amiről most beszélünk a Ház falai között, hogy az átfedések, a duplikálások meg a triplikálások szűnjenek meg, és a közigazgatás keretei között munkatevékenységet végzők olyan típusú tevékenységet tudjanak folytatni, ami a gazdálkodó szervezetek meg az állampolgárok hasznára van. Tehát nem feltétlen létszámbeli csökkentések elérése kell hogy célfelületként megjelenjen, hanem az, hogy azoknak az embereknek, akik eddig, mondjuk, az elmúlt hat esztendőben is adott esetben haszontalannak minősíthető munkatevékenységet is kellett hogy végezzenek - nem saját maguk okán, hanem a rendszer működési hibáiból fakadóan -, gyakorlatilag a teljesítőképességét olyan értelemben és irányban használja fel a rendszer, ami arról szól, hogy a szolgáltatásokat igénybe vevők legyenek a haszonélvezői ennek a történetnek.
(17.30)
Azt mondja az államtitkár úr, hogy tízmilliárd forintos nagyságrendű megtakarítás történt. Ugye, azt hiszem, mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy azt szokták mondani, hogy Európában átlagosan a megtermelt anyagi javainknak, a GDP-nek olyan 3 százalékos mértékét teszi ki a bürokráciára fordított összegek nagyságrendje. Magyarországon ez 9-10 százalékos, 3-szoros nagyságrendet ölel fel. És még egyszer hangsúlyozom, ez nem az úgymond bürokrácia keretei között munkát végző emberek bérköltségéből fakad elsődlegesen, hanem azoknak a feladatoknak a szükségtelen voltából, amelyek duplikálják-triplikálják, sokszorozzák, átfedik egymást. Még egyszer tehát: van mit tenni e tekintetben.
A jogi túlszabályozás minimalizálása, ami szintén a célfelületek között megjelenik, ez szerintem helyes, én azt gondolom, ahogy visszaemlékszem, hogy a Szocialista Párt kormányzása időszakában ezt tette, most viszont úgy látom, hogy a Fidesz úgymond egyfajta személyre szabott jogalkotást is folytat bizonyos értelemben, és hát hogy mondjam, hogy ne legyek túlságosan durva, de a törvénytelenségnek a törvényesség színpadára való helyezése tekintetében történő intézkedések sokaságát is szüli. Magyarul, a zavarosban való halászás lehetőségét is megpróbálja körbebástyázni, és hát ez nyilván nem olyan egyszerű. Ez szétzúzza az úgymond koherens rendszerek létét. Tehát ebből fakadóan is ezernyi olyan tennivalójuk van, lenne, ami gyakorlatilag a bürokrácia csökkentésével párosulna.
Élnék úgymond a gyanúperrel is - idézőjelbe tetten -, hogy valami sanda cél is van a háttérben, ami vezérli ezeknek a folyamatoknak a működését. Mondok példát erre is, hogy ne mondják, hogy a levegőbe beszélek. Emlékeznek, vagy hát nem is kell visszaemlékezni sem, hanem csak egyszerűen gondolkodjanak el rajta, hogy a védetté nyilvánított kulturális javaknak az elidegenítése tekintetében mi a helyzet. Kereskedelmi forgalomban vagy árverésen történő tulajdonváltás esetén a tulajdonosnak a nevét, a címét vagy épp az értéktárgy őrzésének a helyét, ezt nem kell a kereskedőnek bejelentenie. Ezt lehet bürokráciacsökkentési elemként megmutatni, másik oldalról meg a sumákolás eszköztárának az építése tekintetében is egy bástyaként le lehet helyezni. Ugye, a Fidesznek vagy a Fideszhez közeliek esetében a műkincshez való éhség kérdését nem kell most nagyon kibontanom. Tehát ilyen értelemben azt gondolom, hogy minden olyan intézkedésre érdemes vigyázni, ami lehetőséget ad arra, hogy olyan tévútra terelődjön bárki, ami arról szól, hogy a bürokrácia csökkentésének a jegyében olyan lehetőségek biztosítására kerül sor, ami bizonyos értelmű visszaéléseknek is alapot adhat. Nem lenne jó, ha ezek a folyamatok elburjánzanának.
Még két dolgot, államtitkár úr; szó esett a kisajátításról, a szakértők bevonásáról meg arról, hogy az ügygondnokot kik rendeljék ki. Én nem biztos, hogy meg tudom ítélni, hogy mikor kell, szükségszerű szakértők bevonását megtenni, de azt bizonyos értelemben veszélyesnek tartom, hogyha ilyen kisajátítási ügyek tekintetében az eljáró hatóság gyakorlatilag szabadon elrendelheti vagy éppen hogy szabadon dönthet arról, hogy szakértő bevonására szükség van-e vagy nincs. A tévedés jogát is fenntartva, hogy esetleg nem helyes utat jár, a későbbiekben a korrekciók nehezebben rendezhetők. A másik része, hogy az ügygondnokok kirendelése tekintetében nem a gyámhatóság, hanem gyakorlatilag a kisajátítást végző hatóság az, aki jogosultsággal bír. Lehet, hogy megfontolandó lenne, hogy a gyámhatóságnak e tekintetben a szerepét megerősítsék.
A 37. § kapcsán olvastam a fémkereskedelem vonatkozásában azt a kitételt, ami arról szólt, hogy az értesített szerv kötelességgel bír, haladéktalan tájékoztatási kötelezettséggel bír a másik értesítendő szerv értesítését érintően. Értem, vélem érteni, azt hiszem. Ha arról van szó, hogy ne kelljen - itt most mindegy, hogy fémkereskedelem vagy más ügyek - itt egy ügyet érintően többfelé bejelentési kötelezettségeknek megfelelni, hanem egy adott szerv mindenki más tekintetében jelzési kötelezettséggel bír, akinek az ügyről ismerettel kell bírnia, akkor rendben van a dolog. Ha nem erről szól a történet, akkor viszont azt gondolom, hogy elég furcsa kitételű ez a mondat.
A másik tétel, amit még szeretnék szíves figyelmébe ajánlani, önnek is és képviselőtársaimnak is, amikor azt mondtam, hogy van még mit tenni, akkor egy konkrét, talán kézzelfogható, plasztikus példával szeretném befejezni a mondandómat. Olyan konkrét esettel kerestek meg, nem most volt, másfél hónapja, nem tudom pontosan, ami arról szólt, hogy egy érintett úr és hölgy eladta az ingatlanát évekkel ezelőtt, házasságban élnek, majd a hölgy megkapja az ő nevére szóló, gépjárműadófizetési kötelezettségről szóló felhívást az új címre, ahol a férjével együtt lakik, a férfi meg nem kapja meg ott, hanem a régi címére kap egy értesítést. Holott egyszerre, egy időben költöztek, önkormányzati felületű a történet nyilván, egyszerre, egy időben költöztek.
A kérdés igazából úgy vetődik fel, hogy ugye, most az e-, az elektronikus nyilvántartási rendszerek és sok minden egyéb más tekintetében akkor, amikor egy ügyhöz kapcsolódóan az adott házaspár együtt mozogva, egy új helyre költözve, mégis kétfelé bontva kapja meg az adófizetéssel kapcsolatos tájékoztatását, akkor mennyire van rendben az a tájékoztatási rendszer vagy az a nyilvántartási rendszer, vagy egyéb más, amiről beszélünk. Nyilván van mit tenni, tehát azért mondtam, hogy van tennivaló. És a pikantériája a történetnek igazából nem is ez, mert hát ez lehet egy véletlenszerű történet, lehet egy tévedésbeli alapokon nyugvó történet, a pikantériája a történetnek az, hogy jelezték ezt a történést az érintett önkormányzat felé egy e-mailben, egy elektronikus formátum keretei között, amely kapcsán kaptak egy visszajelzést, hogy e-mailben történő közlés, hát hogy gondolják! Postán! Postán, levélben, és akkor majd rendben van a történet.
Na szóval, ha ma ott tartunk Magyarországon, hogy ilyen elhibázott lépéseket követően az elektronikus formában történő jelzések nem megfelelőek arra, hogy a hiba korrigálására sort lehessen keríteni, akkor, azt hiszem, nyugodt lelkülettel mondhatom még egyszer azt a mondatomat, hogy van még mit tenni. És így államtitkár úr első mondatához kapcsolódok. Igen, elindultak dolgok, nyilván nem azzal a hatásfokkal, hatékonysággal, mint ahogy azt ön is szeretné, folytatni kell, megerősítem ebben, de azt kérem, hogy a hatékonyságára is figyeljenek. Köszönöm szépen, elnök úr.
(17.40)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
