KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Az eddigi felszólalásokból is hallhattuk már, átjöhetett mindenkinek, aki figyelemmel kíséri ezt a vitát, hogy ez egy rendkívül fontos téma, Magyarország vízháztartása és az öntözési és egyéb célú vízfelhasználás. Ahogy az előttem szóló szocialista képviselőtársam is elmondta, valójában a probléma ott gyökerezik, hogy Magyarországon nem egyenletes a vízhozam, illetve hol túl sok, hol pedig túl kevés vízzel szembesülünk, és ezt kell a vízgazdálkodásnak valahogy kiegyensúlyoznia, többek között azért, hogy a mezőgazdasági földterületek öntözését meg tudjuk valósítani.
(16.20)
Jelen pillanatban és úgy általában a rendszerváltás óta a magyar vízgazdálkodás az árvizek levezetésére, az árvízi védművek rendbetételére és karbantartására fókuszál, egyébként nyilván nagyon helyesen. Viszont a másik véglettel, az aszályos időszakokban történő vízpótlással továbbra is el vagyunk maradva, nincsenek megfelelő mennyiségben víztározóink, nincsenek öntözőrendszereink megfelelő mennyiségben és minőségben kiépítve, és ezért fordulhat elő az, hogy még a technikailag lehetségesen öntözhető területeknek is kevesebb, mint a felét öntözzük jelen pillanatban, mintegy százezer hektáros nagyságrendben, ezt a számot jóval meg lehetne növelni. Valaha volt ez 400 ezer hektár feletti terület is Magyarországon, és ezt már a Trianon utáni Magyarországra, tehát a jelenlegi területű Magyarországra értem. Akkor viszont az öntözőcsatornák hálózata megfelelően ki volt építve hazánkban, volt egy öntözési hivatal, amely arra volt hivatott, hogy ezeket a problémákat orvosolja, illetve az öntözőcsatorna-hálózatunkat kezelje, illetve Magyarország vízellátása is máshogy nézett ki, mint ma.
Azért fontos ez a probléma, mert ha valaki Magyarország vízháztartásának a térképére rátekint, akkor azt láthatja, hogy egyrészt - amit mindannyian tudunk - a felszíni vizeink 95 százaléka külföldről, jelenlegi határainkon túlról érkezik hozzánk, mivel egy medence alján fekszik országunk, a Kárpát-medence alján. De ez csak az egyik probléma, a másik probléma az, hogy jelen pillanatban a vízmérleg szerint több víz hagyja el az országot, mint amennyi beérkezik, tehát szárad ki Magyarország területe, amit főleg a Duna-Tisza közén, a homokhátságon élők érzékelhetnek a kutak kiszáradása és az úgynevezett elsivatagosodás formájában, a termőföldek kiszáradása formájában, aminek több oka is van. Nyilván a klímaváltozás egyik hatása is a szélsőségesebb csapadékeloszlás, hiszen az év egy részében esik le az egész éves csapadékmennyiség nagy része, és ezt nem tudjuk elosztani, betárazni egész évre megfelelően, hanem legtöbbször a különböző védművek segítségével megpróbáljuk minél gyorsabban kivezetni az ország területéről. A teljes átmenő 118 köbkilométernyi mennyiségből mindössze egy-két köbkilométernyi mennyiséget használunk fel, veszünk ki a felszíni vizeinkből, rendkívül kicsi arányban használjuk akár öntözésre, akár más egyéb célokra. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy minél gyorsabban próbálunk ettől a vízmennyiségtől megszabadulni. Ez azt eredményezi, hogy éveken-évtizedeken belül egy nagyon súlyos probléma állhat elő, nemcsak a homokhátságban, hanem sok helyen máshol is az öntözés tekintetében. Ezért minden olyan törvényjavaslat, amely azzal a céllal kerül a parlament elé, hogy ezen a helyzeten változtassunk, számunkra támogatható és támogatandó, még ha egyébként az eszközeiben nem is túl erős, hiszen valóban lehetővé tehetjük azt, hogy a mezőgazdasági területek nagyobb arányban legyenek öntözve Magyarországon, és azt is, hogy állami feladat legyen maga az öntözés, illetve az öntözőcsatorna-rendszerek karbantartása, azonban természetesen ezeket ki kell építeni valamiből, valamilyen költségből meg kell valósítani. Nagyon sok ilyen öntözőcsatorna, amely pont a szántóföldi öntözést szolgálta volna, be lett temetve már, korábban be lett szántva, ezek eltűntek, nem voltak karbantartva. Tehát ezeket újból ki kell alakítani, a fenntartását meg kell oldani - nyilván ennek megvan a maga költsége -, és természetesen vizet kell bele juttatni, ami nem egy elhanyagolható feltétele az öntözésnek. Elsősorban felszíni vízről beszélünk, hiszen mindig célszerűbb az öntözést felszíni vízből megoldani, hiszen nagy mennyiségben folyik keresztül országunkon, amint az imént elmondtam, nem a sokkal sérülékenyebb és egyébként más célra is felhasználható felszín alatti vízbázisokat használjuk fel öntözési célra.
Tehát ha ezeket a feltételeket megvalósítottuk, akkor beszélhetünk arról valóban, hogy az Európai Unió víz keretirányelvének megfelelően a megfelelően ellenőrzött és egyébként járulékkal terhelt vízkivételek történjenek; mint a törvényi előírás is mutatja, 50 ezer köbméter járulékmentes mezőgazdasági egységenként az öntözési célú vízfelhasználásnak. Kérdés, hogy ezt hogyan tudjuk ellenőrizni, illetve önbevallásos alapon működik-e, vagy van erre megfelelő hatósági vagy bármilyen más eljárás, hogy azt a kivett vízmennyiséget ellenőrizzük, hiszen ha csak önbevallási alapon működik, akkor nyilvánvaló, hogy senki nem fog abba a járulékköteles kategóriába beleesni a saját bevallása alapján. Ez természetesen részben olyan szempontból jó, hogy a gazdákat az támogatja, hogyha minél nagyobb arányban tudnak vizet öntözésre felhasználni, és minél nagyobb arányban tudják öntözni a területeiket, másrészt viszont a vizeink jó minőségének megőrzése érdekében az egy cél, hogy ne legyen pazarló ez a vízfelhasználás. A jelenlegi öntözési módszerek nagy része meglehetősen vízpazarló, ez az esőztető öntözés, ennek a nagy része elpárolog a levegőbe, illetve a növénynél néhány százaléka hasznosul csak. Tehát inkább a csepegtetős és egyéb öntözési módszerekhez kellene áttérni, ahol ez lehetséges, mert természetesen, mondjuk, gabonaféléknél meg egyebeknél nem feltétlenül célravezető, ez inkább zöldség- meg gyümölcstermesztésnél alkalmazható. De vannak új, innovatív technológiák folyamatosan, a lényeg az, hogy ne vízpazarló eljárásokkal öntözzünk, hanem próbáljuk minél hatékonyabban felhasználni ezt a drága kincset. De a lényeg az, hogy minél nagyobb arányban öntözzük a területeinket, és növeljük ezzel a mezőgazdasági hatékonyságot.
A másik kérdés, amit a törvény felvet, az pedig a jelen pillanatban illegális vízkivételi helyeknek a legálissá tétele, engedélyeztetése. Itt elsősorban a háztáji kutakról van szó és arról, hogy 2018-ig egyfajta amnesztia jelleggel, szabadon lehetne, mindenféle bírság nélkül fennmaradási engedélyt megkérni ezekre a létesítményekre, ami szintén egy pozitív dolog, hiszen az nem megengedhető, hogy ne tudjuk azt, hogy milyen formában és milyen mennyiségben történik ma a felszín alatti víztestekből vízkivétel Magyarországon. Nagyon fontos, hogy ezt megtudjuk, ezt kiderítsük, ehhez pedig egy katasztert kell felállítani, egy olyan kútkatasztert, amelyben minden egyes vízkivételi hely szerepel az országban. Nyilván ettől alapvetően az emberek félnek, mert azt gondolják, hogy ha nyilvántartásba lesz véve az ő kútja, akkor előbb-utóbb majd vízkivételi járulékot is kell fizetnie az ott felhasznált víz után - alapvetően ezt a félelmet érzem a társadalomban -, és ezért próbálják nagyon sokan inkább illegálisan, féllegálisan megfúratni vagy kiásatni a saját, talajvízbe vagy rétegvízbe mélyülő kútjukat, és ebből akár háztartási, akár öntözési, mezőgazdasági célokra felhasználni. Sok helyen, ahol egyébként jobb minőségű és mélyebbről érkező vizet lehet felhasználni, ott nemcsak kerti vagy öntözési célokra, hanem háztartási célokra is ezt a vizet használják fel, amivel természetesen a vízközműhálózati díjat igyekeznek elkerülni. Nem mintha egy kútfúrás egyébként olyan olcsó mulatság lenne.
Pozitív ez tehát, hogy 2018-ig ad egy haladékot, hogy ezeknek a kutaknak a bejelentését meg lehessen tenni, és bírság nélkül lehessen úgymond legalizálni ezeket a vízkivételi műveket. A kérdés, hogy a jövőben hogyan folytatódik ez a rendszer, mert ha már benne vannak ezek egy országos adatbázisban, hogy milyen vízkivételi helyek vannak, akkor valamilyen módon kontrollálni is kell azt, hogy például ezek a vízkivételek hogyan történnek, sérül-e a vízbázis a nem megfelelően kifúrt kút miatt, lesz-e erre egyáltalán ember, hatóság, aki ezt ellenőrizze, hiszen ha vízzáró réteg alá mélyül le a kút, egy fúrt kút esetében megvan az esély, hogy ha ez nem megfelelő, a felszín alatti vízkészletek elszennyeződjenek ezen keresztül. Illetve azt sem ártana ellenőrizni és fokozottabban odafigyelni arra, hogy még manapság is sajnos nagyon sok helyen ezekbe a használaton kívüli ásott kutakba vezetik be a családi házak szennyvizeit, ezzel is a szennyvízszippantás költségeit megspórolva. Van ennek egy szociális vetülete, ami mondjuk, olyan szempontból érthető, hogy valaki nem tudja esetleg a szippantás költségét megfizetni, viszont a kár, amit ezzel okozunk a felszín alatti vizek állapotában, vagy akár a szomszédoknak, akik jóhiszeműen a saját kútjukból ezt a vizet felhasználják akár öntözésre, akár más célra, és ez a víz már, mondjuk, fertőzött, mert szennyvizet engedtek bele egy portával odébb, ennek nagyon súlyos következményei lehetnek. Tehát mindenképpen a rendszabályozás nagyon fontos eleme, anélkül, hogy ezzel újabb teher sújtaná a lakosságot.
A másik pedig az, hogy ha a kormány ennyire odafigyel és érzékeny arra, hogy a felszín alatti vizeink állapota ne változzon, ne romoljon, sőt javuljon, akkor bizony oda kellene arra is figyelni, még ha nem is ennek a törvényjavaslatnak a témája, hogy azok a potenciális szennyező források, amelyek jelen vannak az országban a különböző felhagyott veszélyes hulladékokat kezelő létesítmények vagy veszélyes létesítmények tekintetében, ezeknek a kármentesítésére újra nagyobb összegeket fordítson a kormány a költségvetésből, illetve egyéb forrásokból, mert ezek időzített bombaként igenis fenyegetik a víztesteket, a vízbázisainkat.
(16.30)
Ha egyszer elszennyeződik egy ivóvízbázis, azt már megtisztítani nem lehet vagy csak nagyon-nagyon horribilis költséggel, leginkább egyáltalán nem. Erre már volt példa sajnos Magyarországon, és van is. Itt üzemszerűen zajlott az elmúlt évtizedekben, a rendszerváltás környékén, különösen a kilencvenes években, amíg még a jogszabályi környezet nem volt annyira kialakult, a veszélyes hulladékok ipari méretű eltüntetése különböző felhagyott bányaüregekbe, egyéb zagytározókba és egyéb erre alkalmas létesítményekbe. Ezek a mai napig ott vannak.
És az új beruházások - szintén erről is beszélni kell. Nem szabad azt megengedni, erre is van jó néhány példa manapság is, hogy olyan beruházások, amelyek akár a kormány érdekeltségi körébe tartozó vállalkozók által vagy a kormány által valamilyen okból kiemelt, minősített beruházássá váló beruházások olyan helyeken történnek, ahol egyébként ivóvízbázis-védő terület található. Ilyen például a most kivitelezés vagy tervezés alatt lévő csepeli konténerterminál területe, ami Budapest vízbázisának hidrogeológiai védőterületére van tervezve, de beszélhetnénk még jó néhány létesítményről, ahol ezeket az előírásokat, ezeket a szempontokat nem veszik figyelembe. Lehet érzékenynek lenni és kell is Magyarország vízbázisainak állapotára, vízminőségére, minél jobb minőséget kell elérnünk, de a vízgazdálkodásban igenis oda kell figyelnünk arra, hogy a jövő generációk számára is ezeket a vízkészleteket minőségileg is megőrizzük, és mennyiségileg is minél nagyobb mennyiséget tudjunk eltárolni és felhasználni későbbi célokra.
Már most is vannak olyan területek, és erről majd Magyar Zoltán képviselőtársam beszél, egy speciális példáról, ahol mai nap is probléma, hogy egy korábbi téves döntés alapján nincs megfelelő vízmennyiség a térségben. Jelesül a Szigetköz térsége, és vannak más térségek is, amelyeknek a problémáját orvosolni kell. Nem lehet egyébként a Duna problémáját megkerülni. Itt a szlovák féllel igenis fel kell gyorsítani és hatékonyabbá tenni a tárgyalásokat, hogy a megfelelő vízmennyiséget megkapjuk, illet-ve hogy a hosszú távú megoldás is megszülessen, és most nemcsak a szigetközi szakaszról, hanem a Duna teljes magyarországi szakaszáról beszélek és a teljes magyar vízellátásról.
Valaha virágzó, vízen alapuló mezőgazdasági kultúra volt Magyarországon, és a valahai több száz évvel ezelőttre gondolok, az úgynevezett fokgazdálkodásnak köszönhetően. Igaz, hogy akkor az ország egy jelentős része vízzel borított terület volt, amelyet azóta lecsapoltak, mezőgazdasági művelés alá vontak. Azt az állapotot már nem lehet és nem is kell visszaállítani, viszont érdemes megfontolni, hogy amik akkor működtek megoldások, azokból a jó gondolatokat átvenni, és Magyarországot egy virágzó paradicsommá lehet változtatni, ha ezeket a hatásokat kiszűrjük, és a megfelelő mennyiségű víz a megfelelő minőségben, a megfelelő időben és helyen rendelkezésre áll.
Ez lenne a magyar vízgazdálkodás átfogó feladata, és ennek a politikai oldalában, a tervezésében, akár a szakpolitikai részében mi mindig is partnere voltunk a kormánynak és ezután is partnere leszünk, és meg fogjuk tenni a javaslatainkat. Ezt a jelenlegi törvényjavaslatot pedig támogatni fogjuk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
