SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A vízkészletek védelme és bölcs hasznosítása hazánk egyik legfontosabb környezetstratégiai, környezetbiztonsági kihívása. Ezért szükség volna arra, hogy az Országgyűlés végre súlyának megfelelően foglalkozzon vele. Különösen, mert kormányzati szinten születtek stratégiai jellegű dokumentumok, mint például a Kvassay Jenő-terv, a kormány elfogadta Magyarország új vízgyűjtő-gazdálkodási tervét, és sor került az árvízi kockázat térképezésére is.
Éppen ezért sürgető volna ezek döntéshozók általi átfogó áttekintésére, értékelésére, az egymással és más szakpolitikákkal való összhangolására, a szükséges intézkedések átlátható módon történő meghozatalára. Nagyon nem mindegy, hogy az EU-s forrásokat mégis milyen jövőbeni helyzetünket meghatározó projektekre költjük. Sajnos, a kormány ilyen szintű ügyeket nem hoz az Országgyűlés elé. Helyette olyan módosítási tervezeteket kapunk, melyek csupán egy-egy parciális kérdéssel foglalkoznak, és többnyire igencsak megkérdőjelezhető az indíttatásuk és a tartalmuk.
Nézzük például a mostani módosító javaslatot, amely több célt kíván szolgálni! A módosítás egyik fő célja a víz keretirányelv előírásai közül a hatékony vízárpolitika kialakítására vonatkozó tematikus ex ante feltétel teljesítése. Ennek érdekében általánosan megszűnik az öntözési, halgazdálkodási és rizstermelési célú vízhasználatok vízkészletjárulék-mentessé-ge, amely alól azonban a módosítás kivételeket is meghatároz. Ezzel kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy a fenntarthatóság elve értelmében az a célszerű, ha az erőforrások használatának valós árát a használóval a közvagyon leghatékonyabb védelme érdekében megfizettetjük. Ezáltal takarékos használatra késztetjük, miközben a gazdasági szereplők kedvezőbb helyzetbe hozása érdekében az élőmunkára fordított terhek csökkentésére volna szükség a hozzáadott érték növelésével együtt. A munkahelyteremtésnek és az életminőség javításának ez a hosszú távon is legjobb módja. Ez az előterjesztés nem igazán erről szól.
Egyértelműen támogatható viszont az a cél, hogy a vízjogi engedélyben megadott vízmennyiségből, a tél végi többletvizek visszatartásából és táro-zá-sá-ból származó hasznosított vízkészlet után, amennyiben a vízügyi igazgatósági szerv igazolja, hogy a vízkivételi ponton a többlet felszíni víz mennyi-sége rendelkezésre áll, nem kell a vízhasználónak vízkészletjárulékot fizetni. Magyarországnak ugyanis elemi érdeke, hogy az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai kiküszöbölésére a szélsőséges árvízi, belvízi, aszályhelyzetek kezelésére a lehetőségek szerinti mértékben gondoskodjon a vízbő időszakokban a vízvisszatartásról. Ennek segítségével áthidalható a vízszegény időszakok ökológiai vízigé-nyé-nek kielégítése. Amennyiben ezen törekvés megvalósításában a vízhasználók is osztoznak, az valóban támogatásra méltó lenne.
Az már korlátozottabban támogatható, miszerint az öntözési, halgazdálkodási és rizstermelési célú vízhasználatok esetében differenciált módon meghatározott vízmennyiség után nem kell a víz-használónak vízkészletjárulékot fizetnie. Ez az intézkedés akkor volna igazán célirányos, ha olyan köve-telmény- és támogatási rendszerrel párosulna, amely ösztönzi a takarékos, környezetbarát vízfe-l-használást. Így a gazdálkodó és az állam is jól járna.
A járulékfizetés alsó határának 50 ezer köbméterre történő emelése a korábbi 10 ezer helyett indokolatlan, tekintettel a várható aszályos, vízszegény időszakokra. Ez is leginkább az új földesuraknak kedvez. Ezek után arra is kíváncsiak lennénk, hogy vajon a kormányrendeletben meghatározott mezőgazdasági vízszolgáltatási díjak hogyan változnak majd a jövőben. Az pedig tovább nehezíti ezen javaslat elbírálását, hogy az egyes mezőgazdasági ágazatok közötti differenciált vízkészletjárulék-fizetés mértékét és módját nem a vízgazdálkodási törvény, hanem e törvény felhatalmazása alapján felülvizsgált és kiadott miniszteri rendelet tartalmazza majd. Miért nem lehetett az ennek módosítására vonatkozó elképzeléseket legalább a törvénymódosítás indokló részéhez csatolni?
Az is elgondolkodtató, hogy a törvény a következő bekezdéssel egészülne ki: „A tartósan vízhiányos időszak várható kezdetét és végét a hidrometeorológiai előrejelzések figyelembevételével a vízgazdálkodásért felelős miniszter a hivatalos értesítőben közleményben közzéteszi.” Felmerült bennünk, hogy talán az időjósi szerep is szerepel a miniszter statútumában. Vajon nem az volna a helyes, ha vízkészletjárulék-fizetés alól területi indokoltsági alapon a tényleges hidrometeorológiai helyzet bekövetkezte után mentesítenék a gazdálkodókat? Ez az intézkedés az élelmiszer-biztonság mellett a takarékosságot is szolgálná.
(16.40)
A tervezet, egyébként helyesen, a korábbiakhoz képest előtérbe helyezi a mezőgazdasági öntözési célú vízhasználatokat, egyrészt azáltal, hogy állami feladatnak tekinti a mezőgazdasági vízszolgáltatás biztosítását, másrészt, hogy a vízigények kielégítése sorrendjének meghatározásakor is nevesíti és előresorolja az öntözési igények kielégítését. Ezzel kapcsolatos aggályunk a következő. Bár a korábbi évtizedekben jelentős kutatási eredmények születtek a hazai mezőgazdasági termelés termőhelyi adottságokhoz igazodó szerkezetének kialakítása érdekében, a mostani agrártámogatási és piaci rendszer, valamint a hazai birtokpolitika ezt felülírja. Sajnálatos, hogy a hazánkba érkező jelentős mértékű EU-forrást nem egy hosszú távon is eredményes, alkalmazkodó, magas hozzáadott értékű termékek előállítására képes agrárium kiépítésére használjuk, hanem csupán néhány tucat oligarcha gyors meggazdagodására. (Farkas Sándor: Hát, ez nem igaz!) De igen!
Jelen körülmények között az agrárium nincs abban a helyzetben, hogy átgondolt, átfogó, a nemzetgazdaság egészét szolgáló elképzeléseket fogalmazzon meg, amelyhez egy regionális és racionális vízpolitikát lehetne állítani. Ehelyett az várható a vízgazdálkodási törvény előző módosítása alapján is, hogy egyes kedvezményezettek részére állami forrásokból és közreműködéssel biztosítják majd az öntözővizet. Mi fizetünk, ők pedig aratnak.
A törvénymódosítás azon javaslata pedig elfogadhatatlan, amely szerint mentesül a vízgazdálkodási bírság fizetése alól az, aki a vízgazdálkodásról szóló törvény jelen módosításának hatálybalépését megelőzően vízjogi engedély nélkül létesített vízkivételt, ha annak vízjogi fennmaradási engedélyezési eljárását 2018. december 31-ig kérelmezi és az engedély megadásának feltételei fennállnak. De mik a feltételek? Erről a törvényjavaslat nem beszél.
Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy az országos vízgyűjtő-gazdálkodási terv felülvizsgálata során a felszín alatti vizek mennyiségi védelmének egyik legnagyobb kockázati tényezőjeként az illegális vízkivételek minősültek. Ez különösen igaz a Duna-Tisza közi hátságon. Ez az előterjesztés most épp azt célozza, hogy a több évtizedes probléma megoldása helyett a kialakult áldatlan helyzetet szentesítse. Arra volna szükség, hogy végre igazi vízmérlegek álljanak rendelkezésre, hogy vízgyűjtő területenként, vízbázisonként aktuálisan meghatározzuk a fenntarthatóan kitermelhető vízmennyiséget, hogy elsőként a felszíni vizekből felfogható vizeket használjuk öntözési célra, és csak végső esetben éljük fel az arany árával felérő, felszín alatti készleteinket. Ehelyett a tervezet arra buzdítja az illegális, tulajdonképpen víztolvaj felhasználókat, hogy ha még nem vagy nem eléggé lopták a vízközkincset, 2018. december 18-ig tegyék meg, és akkor a kiválasztottak mentesülnek és engedélyt kapnak a további vízhasználatra.
Engedjék meg, hogy legalább a hatályos törvény azon paragrafusaira hívjam fel a figyelmüket, hogy, idézem: „A felszín alatti vizet az e törvényben foglaltak figyelembevételével csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és a vízutánpótlás egyensúlya minőségi károsodás nélkül megmaradjon, és teljesüljenek a külön jogszabály szerinti, a vizek jó állapotára vonatkozó célkitűzések elérését biztosító követelmények.” Nos, e feltételek számos területen már most sem teljesülnek.
Mi lehet e tervezet fényében még azután? Az is igen sajátos gondolat, hogy a vízgazdálkodási előírások megszegése elsődlegesen a vízi létesítmény megépítésére, vízi munka elvégzésére szakosodott vállalkozásokhoz, azaz a kivitelezőkhöz köthető, mivel elsődlegesen ők vannak tisztában a hatályos vízgazdálkodási szabályokkal, és az ő szakmagyakorlási felelősségük, hogy az engedélyköteles tevékenységek engedély birtokában, az abban szereplő előírások betartása mellett valósuljanak meg.
Ez olyan felmentés a megbízókkal szemben, ami jogállami körülmények között elfogadhatatlan. Innen csak egy lépés választ el attól, hogy a Fidesz fantomcégeinek mintájára alapított és gyorsan megszűnő kivitelező vállalkozásokkal vitessék el a balhét, miközben a háttérben megbúvó megbízó mindent megúszhat.
Tisztelt Ház! A vízgazdálkodási törvény módosítása okán nem ilyen előterjesztésre számítottunk. Köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
