CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót, a képviselőknek pedig a magas labdákat, amelyek közül nem tudok mindent lecsapni, annyi minden került itt szóba, de néhánnyal ezt mindenképpen megtenném.
Képviselő Úr! Tudja, mit jelent az, hogy forgóajtó? Ez az a kifejezés, amit önökre használnak Brüsszelben; önökre, illetve azokra a kollégáikra, akik 2006-ban és 2007-ben aláírtak az Európai Bizottsággal egy megállapodást, amely megállapodás 2015 végéig tartott. Majd amikor aláírták azt a megállapodást, amely a magyar vállalkozásokra, a magyar önkormányzatokra, a magyar kórházakra és a magyar egyetemekre sokkal több kötelezettséget hárított a bürokráciában, mint amit az Európai Bizottság elvár Magyarországtól, akkor ugyanezek a szakértőik leigazoltak az államtól, kimentek a piacra, és 1500 milliárd forinttal vámolták meg az európai uniós költségeket. Magyarország Kormánya és Magyarország minden egyes adófizetője a 8600 milliárd forintos keretösszegből, amit Magyarország 2007 és 2015 között felhasználhatott, 1500 milliárd forintot fizetett ki az önök tanácsadói körének.
Az a felszólalás, amit itt ma Józsa képviselő úrtól és öntől hallhattunk, nem szólt másról, mint saját piacaik megvédéséről. Nem arról szólt, hogy önök az átláthatóságért küzdenek, nem arról szólt, hogy önök a korrupcióért küzdenek, ez arról szólt, hogy az MSZP utolsó lehetőségeként is marakodik azért, hogy a koncot megfoghassa.
Tudja, képviselő úr, az összes olyan felfüggesztés és az összes olyan vita, amely ma, a pénzügyi zárás időszakában a magyar kormány és az Európai Bizottság között van, nagyrészt visszavezethető arra a rossz megállapodásra, amelyet önök 2006-ban és 2007-ben szentesítettek az Európai Bizottsággal. Amikor 2010-ben, 2010 tavaszán a jelenlegi kormányzat átvette a mandátumát, akkor felmértük, hogyan állunk az európai uniós források tekintetében: a 8600 milliárd forintos kerethez képest nagyjából 800 milliárd forintot fizettek ki három év alatt a vállalkozásoknak úgy, hogy közben a források 75 százalékát már lekötötték különböző pályázatokban. Ez azt jelentette, hogy nem volt érdemi lehetősége a kormánynak arra, hogy olyan fejlesztéspolitikát működtessen Magyarországon, ami valóban segíti a vállalkozásokat a válságból való kilábalásban, ami valóban segíti a vállalkozásokat abban, hogy a válságot követően megállítsák a munkahelyek megszűnését és ezt visszafordítsák.
2010-ben kompromisszumot kellett kötnünk. A 2010-es kompromisszum arról szólt, hogy vállaljuk-e azt Magyarországon, hogy az utolsó centig hazahozzuk úgy az európai uniós forrásokat, hogy olyan lovon ültünk, amelyben az MSZP-n kívül senki nem hitt, sem a magyar vállalkozások, sem a civil szervezetek, sem a gazdaság különböző képviselői, és azt mondtuk, hogy 2015 végéig, ameddig azt a pénzügyi ciklust le nem zárjuk, azt garantáljuk, hogy minden eurócentet hazahozunk Magyarországra. Ezt nemhogy 2010-ben, 2011-12-ben nem hitték el, még 2015 elején is az MSZP képviselői azt mondták, hogy Magyarország több száz milliárd forintot fog elbukni a neki járó keretből, mert egy olyan fejlesztéspolitikai intézményrendszer van Magyarországon, amely alkalmatlan arra, hogy a teljes forráskeretet lehívja.
Ezzel szemben Magyarország 108 százalékon zárta a kerethez képest a forráslehívást, a lengyelek 101 százalékon, a csehek, a szlovákok 90 és 95 százalék között, Románia és Bulgária pedig 75, illetve nyolcvanegynéhány százalékon. Tehát azt gondolom, azt a munkát, amit önök elrontottak, ez a kormány megpróbálta valamilyen szinten döntetlenre hozni, és ennek köszönhetően beszélünk arról, hogy 8600 milliárd forintot hazahoztunk Magyarországra.
Tudja, képviselő úr, az a kérdés, amit még Józsa képviselőtársa felvetett, azért is egy érdekes történet, mert az a vita, amit aszfaltkeverő-vitaként ismerünk Magyarországon, visszavezethető egy 2007-es döntésre, méghozzá arra a döntésre, amelyet ugyancsak önök hoztak, és amely szerint ott, ahol utat építenek és aszfaltot használnak fel, az európai uniós szabványok szerint a megfelelő távolságon belül kell lennie az útépítés helyszínének az aszfaltkeverő telepektől. Ez egy olyan intézkedés volt, ami, azt gondoljuk, nem volt helytelen, mert valóban az európai uniós szabványok betartására így lehetett garanciákat adni. Azonban ennek köszönhetően állt elő egy olyan rendszer, hogy hét évig az Európai Bizottság elfogadta ezt a rendszert, hét évig az Európai Bizottság évről évre kiadta a kóserpecsétet arra, hogy jól működik ez a rendszer, majd a pénzügyi zárás évében, amikor az Európai Bizottságot is elég komoly pénzügyi, kiadási nehézségek érik, akkor azt mondta, hogy ez nem helyes. Mi pedig azért szálltunk velük vitába, mert azt gondoljuk, hogy a forrásfelhasználás felelőssége valóban közös felelőssége minden tagállami kormánynak és az Európai Bizottságnak egyaránt. Azt gondolom, az, hogy ezt a vitát anélkül tudtuk lezárni, hogy pénzügyi érdeksérelem érte volna Magyarországot, ez igenis fontos eredmény.
És tudja, képviselő úr, azt sem tudom hova tenni, amikor önök arról beszélnek, hogy az a közel egymillió ember, aki az államnak dolgozik, nem rendelkezik azzal a szaktudással, ami a pályázati értékeléshez szükséges. Ez alapján szegénységi bizonyítványt állítanak ki az egyetemi alkalmazottakról, szegénységi bizonyítványt állítanak ki az önkormányzati alkalmazottakról, szegénységi bizonyítványt állítanak ki az állami cégek dolgozóiról. (Dr. Józsa István: Ezt mi nem mondtuk!) Mi azt gondoljuk, hogy ezek az emberek rendelkeznek ezzel a szaktudással. (Gúr Nándor: Ezt te mondod, nem mi!)
Csak azért, hogy ne csak az MSZP által felütött labdákat kezdjem el leütni, engedjék meg, hogy áttérjek a Jobbik által felvetettekre! A képviselő úr sok kérdést szóba hozott, azonban egyetlenegy konkrétumról nem beszélt: arról a törvényjavaslatról, amelynek a vitáján ma itt állunk. Beszélt offshore-ügyekről, beszélt összeférhetetlenségi kérdésekről, beszélt a közbeszerzési törvényről. Tudja, képviselő úr, azok a problémák, amelyeket ön felvet, 2012-ig egyetlenegy törvényi szabályozásban sem voltak tiltva. Magyarország az Európai Unió 28 tagállama közül elsőként döntött arról, hogy alaptörvényi szinten tiltja az átláthatatlan tulajdonosi szerkezetű cégek összefonódását.
Ha ön valóban azt mondja, hogy önnek gondot jelent az összefonódás a pályázati értékelés, a közbeszerzés kiírása vagy a kivitelező között, akkor igenis támogatniuk kéne ennek a törvénynek az elfogadását, amely nagyon világossá teszi, hogy kik, hogyan és milyen kontroll mellett vehetnek részt az európai uniós vagy az állami források kihelyezésében. Egy olyan rendszerről beszélünk, ahol az államnak egy megbízási jogviszonyon túl arra is lehetősége van, hogy konkrét nemzetbiztonsági kontrollt és felügyeletet gyakoroljon a pályázati értékelés teljes folyamatában, és ahogy a pályázati értékelés lezárult, akkor pedig arra is lehetősége van, hogy ezt a szélesebb nyilvánossággal is megossza.
A túlárazás kapcsán lefolytatott vita - egyértelműen tudom és látom - alapvetően a Jobbik által épített politikai termék, azonban óva szeretném inteni önöket attól, hogy Magyarország több százezer vállalkozását vagy akár azt a 28 ezer vállalkozást, aki az európai uniós források felhasználásában érdekelt volt Magyarországon, megbélyegezzék. Mert tudják, Magyarországon nemcsak a hitelezés és a tőkeproblémából fakadóan keletkeztek olyan viták, amelyek a túlárazáshoz vezettek, hanem abból a lehetetlen helyzetből is, ahogy Magyarország Kormánya 2010-ben átvette a gazdaságpolitika irányítását. Nem egy magyar specifikus problémáról beszélünk, egy kelet-középeurópai problémáról beszélünk, ahol igenis a vállalkozásoknak kínkeserves gondot jelent előállítani azt az önerőt, ami egy-egy fejlesztés megvalósításához szükséges, és ebben, tudja, egy valóban patrióta kormányzatnak nem az a felelőssége, hogy elgáncsolja ezeket az embereket és a küllők közé botokat dugdosson, hanem a lehetőségeket figyelembe véve, a szabályokat a lehető legrugalmasabban alkalmazva próbálja meg a magyar gazdasági érdeket akár Brüsszellel, akár más érdekekkel szemben szolgálni.
Egypár gondolat erejéig mindenképpen szeretnék Schmuck képviselő asszonyhoz is szólni, hiszen én eddig úgy ismertem meg a képviselő asszonyt a felszólalásaiból, mint aki ért is ahhoz, amiről beszél. (Dr. Józsa István tapsol.) Ez a mai felszólalás ebben a tekintetben megingatta ezt a hitemet, de bízom benne, hogy a későbbiekben ezt a bizalmat sikerül visszaszerezni.
Engedje meg, hogy a tényszerű tévedéseire rávilágítsak! Az egyik ilyen tényszerű tévedés, amikor azt kéri számon a jelenlegi kormányzaton, hogy miért ilyen célokra használtuk fel az európai uniós forrásokat 2007 és 2013 között. Itt azt ajánlom a képviselő asszonynak, hogy forduljon jobbra, és azokat a képviselőket, akik ma éppen nem tartózkodnak az ülésteremben, de 2007-ben, 2008-ban kormányzati pozíciót vállaltak, kérdezze meg arról, hogy miért egy olyan fejlesztéspolitikai programot írtak alá Brüsszellel, amelynek semmilyen célja nem volt azon kívül, hogy megteremtsék a lehetőségét annak, hogy különböző tanácsadásokon keresztül ezt a pénzt saját javukra tudják felhasználni.
És amikor arról beszél, hogy az Európai Bizottság és köztünk viták vannak, akkor nem ártana annak utánanézni, hogy ezek a viták valóban miről szólnak, mert az informatikai rendszer, amiről ön beszélt, és aminek ön az akkreditációs problémáját vetette fel, nem tartozik azok közé a tárgykörök közé, amelyeket egyáltalán vizsgál az Európai Bizottság, hogy ez hogyan, miként működik, nem akkreditálja az intézményrendszert. (Schmuck Erzsébet közbeszól.) Én elhiszem, hogy ön csak az újságokból tájékozódik, de ha a parlamentben szakértőként szólal fel, akkor valóban jó lenne az újságokból megismételt tévedéseket nem megismételni szakértői színekben. Ezért engedje meg, hogy itt felajánljam a kormány nevében, hogy bármilyen fejlesztéspolitikai témában szeretne felszólalni, előtte szívesen segítek lektorálni önöknek az anyagokat.
A másik kérdés tekintetében, ami a politikai összeférhetetlenséget veti fel, most akkor azt döntsék el, hogy amikor a bürokráciacsökkentésről beszélünk, és arról beszélünk, hogy az állami alkalmazottak életpályamodellje miként alakul, amikor arról beszélünk, hogy milyen szakmai lehetőséget vagy anyagi előrelépési lehetőséget kapnak vagy nem kapnak adott esetben, akkor képviselik-e a valós álláspontjukat, amikor a bürokráciacsökkentés ellen felszólalnak vagy akkor, amikor a kormányzat plusz pénzkereseti lehetőséget ad az állami értékelésen keresztül a közszférában dolgozó emberek számára.
(14.20)
Összességében egy olyan törvényjavaslatról beszélünk most, ami a parlament előtt fekszik, ami egyértelműen azokat a célokat kell hogy szolgálja - és az én meggyőződésem szerint szolgálhatja is -, amelyek az összes ellenzéki párt homlokterében szerepelnek: a korrupció elleni harc, az átláthatóság érdekében folytatott küzdelem.
Amennyiben ezt a javaslatot az ellenzéki képviselők nem támogatják, akkor nemcsak azt üzenik meg a választók irányába, hogy csupán politikai terméket építenek, hanem a saját maguk által elmondottakkal is szembefordulnak, hiszen önök semmi másban nem érdekeltek ebben az esetben, mintsem abban, hogy azok a lehetetlen helyzetek, amelyek 2007 óta az európai uniós források felhasználását Magyarországon jellemezték, azok valóban hosszú távon meghatározzák az ország jövőjét. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)
(Gúr Nándor elfoglalja jegyzői helyét.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
