GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ötpárti egyeztetés gondolatával kezdem el a mondandómat. Az elmúlt évek tapasztalásai arról győztek meg sokunkat, hogy ezeket az ötpárti egyeztetéseket önök többször csakis arra akarják használni, hogy a saját maguk által diktálni kívánt dolgokat legitimizálják, és ha mások kezdeményeznek ötpárti egyeztetéseket, akkor azt meg magasan elkerülik. Mondok példát rá, tehát nem a levegőbe beszélek. Ellenzéki oldalról minden ellenzéki párt jelenlétével például szó esett arról, hogy hogyan és miképpen, milyen intézkedéseket kellene tenni annak érdekében, hogy például az ilyen típusú szektorokban, mint például a Posta, de ezen kívüli szektorban is a fizetések tekintetében előremozdulások legyenek. Érdekes módon ezen az ötpárti egyeztetésen az ellenzéki pártok jelen voltak, a Fidesz és a kereszténydemokraták - nem véletlenszerűen, vélhetően - pedig nem tudtak megjelenni, valószínűleg nemcsak nem tudtak, hanem nem is akartak megjelenni.
Szóval, azt szeretném mondani önöknek, hogy mindenfajta egyeztetésnek, akár ötpárti, akár nem ötpárti, akkor van egyrészt létjogosultsága, másrészt pedig eredményessége, ha az egyes kezdeményezők megpróbálják komolyan venni a másik oldalon lévő partnereiket is. Mi ezt próbáltuk annak idején tenni, de erre a Fidesznek meg a kereszténydemokratáknak null egyenértékű volt a válasza, önök pedig a tapasztalások szerint azt teszik, hogy csinálnak ugyan ötpárti egyeztetéseket, de ezeken az egyeztetéseken, mondom, a maguk által diktálni kívánt dolgokat akarják legitimizálni, és még a feltett kérdésekre, az egyébként megfogalmazott kérdésekre - mint ahogy Tóth Bertalan képviselőtársam is említette - sem kívánnak válaszokat adni. Ezek a válaszok másképp kell hogy elkerüljenek a képviselőkhöz.
A mostani törvénytervezethez illesztetten, amikor a Posta, az FHB és a takarékszövetkezetek idézőjelbe tett összefonódásáról beszélünk, a magántulajdon megjelenése az FHB takarékszövetkezeten keresztül és annak az úgymond diktátumnak az érvényesítése történik, akkor azt gondolom, rengeteg veszéllyel kell szembenézni. Egyrészt azért, mert Magyarországon - ahogy szó esett róla - a 10 ezer fő alatti települések vonatkozásában közel 2 ezer, 1933 településen van ma posta, de ezeken a településeken számában nincs ennyi pénzintézet, nincs ennyi takarékszövetkezet. Ha a pénzintézetekben kívánják a postai szolgáltatást érvényesíteni, akkor ennek nyilvánvalóan az a következménye, hogy mivel jóval több településen van postai szolgáltatás, mint amennyi a pénzintézetek száma, ebből fakadóan a postások kirúgását fogja mindez hozni.
Nem véletlenszerű történet ez, hiszen a Fidesz gyakorlata ezt igazolja vissza. Amióta önök kormányoznak, azóta nagyjából 3,5 ezer postás kirúgására kerítettek sort. (Németh Lászlóné nemet int.) Látom, államtitkár asszony ingatja a fejét, pedig bólogathatna is. 2010-ben 34 ezer környékén volt a Posta keretei között foglalkoztatottak száma, most meg éppen hogy a 30 ezret megüti ez a szám. 3500 embert lehet vitatni, de a tényszerűsége sajnos adott. 3500 ember elbocsátása egy többségi tulajdonú állami cég esetében, azt gondolom, olyan cselekedet, amely nem arról szól, hogy a Fidesz eredetileg jelzett programjának a megvalósítás zajlana, ami arról szólt, hogy egymillió új munkahelyet a gazdaságba.
(12.50)
Pontosan egy ellentétes folyamat, egy ellentétes tendencia érvényesül, miközben a postai egyetemes szolgáltatás tevékenységét egy többségi magántulajdonú cégcsoport irányába, keretei közé szervezi ki a Magyar Posta Zártkörű Részvénytársasága. Ez egyéb problémákat, aggályokat is felvet. Adatvédelmi, egyéb biztonsági kérdéseket is a célkeresztbe tesz, amelyek tekintetében nyilván most itt el lehetne kezdeni a részletekre történő bontást, hogy a különféle programok, tehát informatikai rendszerek használatát az FHB, a takarékszövetkezet és a Posta hogyan, miképpen fogja csinálni, ezek megosztottsága, finanszírozás, sok minden egyéb más hogyan és miképpen alakul ki, de én nem ezzel a részével akarok foglalkozni, igazából egy ponton akarom még az elmondottakon túl megérinteni ezt a történetet.
Az az egy pont nem más, mint hogy ezen a törvénytervezeten keresztül szerintem semmire nem adnak biztosítékot, semmilyen tekintetben nem a Posta keretei között dolgozó emberek érdekeit szolgálják. Azt kell mondjam, hogy az elmúlt hat év tapasztalata ezt egyébként elég vastagon alá is támasztja, hiszen amikor a pénzügyi szolgáltatói szektor keretei közé sodorták a Postát, akkor gyakorlatilag egy tollvonással a menedzsment vezetői szintjén, tehát a tetején ötmillió forintos havibért biztosítottak. Ez napi 225 ezer forintos bérnek megfelelő összeget takar, miközben a postások, a postai dolgozók bére meg ott a 120-130 ezer forint közötti sávban helyezkedik el.
Azt lehet tehát mondani, hogy ott a tetején naponta durván a dupláját keresik meg, azon kiegészítések nélkül, amiről frakcióvezető-helyettes társam már szólt. Tehát dupláját keresik meg naponta annak, mint amit a postás alkalmazottak, a kézbesítők adott esetben egy hónapban megkeresnek. Azt gondolom, hogy ez olyan aránytalan különbség, amely egyrészt példátlan, másrészt elfogadhatatlan, morálisan és egyéb más szempontból is. Eközben azok a dolgozók, akik pedig a létminimumnál nem túl sokkal több pénzösszeghez jutnak hozzá - persze már a létminimumot is eltagadják, no nem a Posta, hanem a magyar kormány, már a KSH-n keresztül ennek nyilvántartását és nyilvánosságra hozatalát sem teszik meg -, aközben ezek az emberek, mondom, a létminimum összegét el sem érő vagy adott esetben elérő pénzekért végzik ezt a munkatevékenységet.
Azt gondolom tehát, hogy sokkal inkább, amikor a magántulajdon szem előtt tartása melletti gondolkodás vezérli önöket, akkor sokkal inkább azon kellene gondolkodniuk és az irányba kellene cselekedniük, hogy azon emberek sokaságának az érdekeit képviseljék, akik ilyen nagyságrendű pénzekhez jutnak hozzá.
Tudják, ha másért nem, már csak azért is, mert amikor önök 4,2 milliós foglalkoztatási létszámokról beszélnek, akkor azzal kell hogy szembesüljön az ország, hogy több mint a fele azoknak az embereknek, akiket önök úgymond foglalkoztatottként nyilvántartanak, a létminimum összegét el nem érő pénzért dolgozik. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal kimutatásai meg azt támasztják alá, hogy minden harmadik ember, 1,4 millió ember minimálbért vagy annál kevesebbet keres. És sajnos ez a Posta keretei között is igaz. A postások vonatkozásában is nagyon sok esetben igaz az, hogy a megkeresett jövedelmek, fizetések mértéke gyakorlatilag nem sokkal több, mint az aktuális minimálbér, és nem sokkal több adott esetben, mint a létminimum összege.
Ha még azt is hozzátenném ehhez a gondolkodáshoz, hogy ha megnéznénk azt, hogy ma az a minimálbér, ami 111 ezer forintos bruttó összeget takar - 73 815 forint nettóban -, mondjuk, ha hat évvel ezelőtt ennyi pénzt fizettek egy embernek, 111 ezer forintot, akkor az mit ért volna, vagy aki ennek megfelelő összeget kapott, az mit ért, akkor azzal szembesülnénk, hogy az 82 ezer forintot meghaladó. Magyarul ezzel csak azt akartam alátámasztani, hogy önök egy olyan folyamatot építettek fel, ahol az alacsony jövedelmi sávban lévő emberek veszteseivé váltak a történetnek, nem nyerteseivé, és közben sajnos a Posta keretei között is messze döntő többségükben ők azok, akik reprezentálják gyakorlatilag azt a kört, akik ezt a jövedelmi szintet érik el.
Egy szó, mint száz, azt gondolom, hogy az a fajta torzó, amit önök szültek a pénzügyi szolgáltatási szektor keretei közötti tevékenység kapcsán jelesül a Postánál, az ötmillió forintos havi fizetések és a 120-130 ezer forintos mérték a postai dolgozók tekintetében, ez, mint mondtam, morálisan is elfogadhatatlan, a másik oldalról nézve pedig olyan, amely tekintetében lépéseket kellene eszközölni annak érdekében, hogy ebben változás következzen be.
Önök nem ezt teszik. Önök ehelyett azt teszik, hogy például az 500 ezer forint feletti jövedelmi sávban elhelyezkedők esetében béresítenek különféle juttatásokat olyan mértékben, ami gyakorlatilag egyeseknél 20, másoknál 50 százalékos mértékű bérnövekedéseket eredményez, amint mondtam, nem az alacsony jövedelmi sávban meghúzódó emberek sokaságánál, hanem azon kevesebbeknél, akik mértékadó módon többet keresnek. Amorális mindaz, amit csinálnak, vagy amihez a nevüket adják mind tulajdonosként, mind állami felügyeletként.
Egy szó, mint száz, azt gondolom, abba az irányba lenne érdemes elmozdulniuk, hogy az összes átalakítási folyamat mellett, amit ebben a törvénytervezetben is jeleznek, az emberek megélhetésének az alapját biztosító tisztességes béreket garantálják. Amíg ezt nem teszik, addig beszélhetnek itt bármilyen átalakítási folyamatról, főleg olyanról, amely a magántőke többségi állami tulajdonú cégen keresztüli hasznának, hozamának a bővülését jelenti. Tehát még egyszer, a többségi állami tulajdonú cégből fakadó tevékenység kapcsán a magántőke akar hasznot húzni, és önök ehhez partneritást mutatnak, addig azt gondolom, hogy nem azt az utat járják, amit járniuk kellene. S közben a postai szolgáltatások színvonala tekintetében pedig az elmúlt hat esztendő időszakát szem előtt tartva azt kell látni, hogy nem egy emelkedő tendencia, trend rajzolódik, hanem egy sajnos visszaszoruló, visszaforduló, egy hanyatló tendencia.
A másik része a történetnek, amiről még mindenképpen érdemes szólni, az pedig az, hogy ha megnézzük azt, hogy az ország mely területeit fogja elsődlegesen érinteni a várható, kódolható leépítések köre, akkor azt látjuk, hogy pont abból az összefüggésrendszerből fakadóan, hogy hol is vannak kisposták úgymond többségében a tízezer fő alatti települések tekintetében, akkor elmondom: Dél-Magyarországon, legkiváltképp Dél-Dunántúl Magyarországán, Baranya érintettsége erős ebben a történetben, vagy Északkelet-Magyarországon, mondjuk úgy, Nógrádtól Hevesen, Borsod-Abaúj-Zemplén megyén keresztül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéig. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy az országnak pont azokat a részeit sújtják, amely részek egyébként is sújtottak. Hiszen köztudott, hogy Északkelet-Magyarország karéja és Dunántúl déli része az, amelyik foglalkoztatáspolitikai szempontból nem a legkedvezőbb térségek körébe tartozik. Itt magas a kisposták száma, és itt ezeken a településeken a pénzügyi szolgáltatók száma pedig jóval kevesebb, mint egyéb más területeken. Ebből kifolyólag az az átalakítási rendszer, az a mechanizmus, amit önök előrevetítenek, hogy a pénzügyi szolgáltató szektor keretei között, a takarékszövetkezetek keretei között történik majd a postai szolgáltatás megvalósítása, ez direkt módon azt hozza magával, hogy mivel nincs annyi pénzintézet, takarékszövetkezet ezekben a térségekben, ezért automatikusan elsődleges lépésként az önök agyában, de nem kimondottan, a postások kirúgása fogalmazódik meg.
(13.00)
Ahelyett, hogy a tisztességes bérek megfizetésének a hátterét teremtenék meg, ahelyett a leghátrányosabb helyzetű térségekben olyan folyamatokat építenek, amelyek a további ellehetetlenüléseket erősítik. Azt gondolom, hogy ez sem egy olyan út, amelyet támogatni lehetne vagy kellene. Ezért és egyéb más kételyek okán nagy valószínűséggel mi ezt a történetet nem fogjuk tudni támogatni. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
