KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen. A mai utolsó napirendünk témájához kapcsolódva, nagyon sajnálom, hogy az államtitkár úr már elment, hiszen tudott volna reagálni az általam elmondottakra. Ő a zárszavában azt mondta az imént, hogy tulajdonképpen nem is egy központi koordináló szerv lesz ez a szemét-KLIK-nek vagy kukaholdingnak nevezett, újonnan felállított központi szerv, nem is központosító szerv és nem is végez vagyonkezelést, viszont ehhez képest a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. nevet viseli. Akkor innentől kezdve elég érdekes, hogy miért hívják így, ha nem végez vagyonkezelést.
Na de a mai napirend utáni felszólalásom témája konkrétan a szelektív hulladékgyűjtés kudarca, hiszen napjaink egyik égető problémájáról van szó: a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés rendszere mintegy rekordidő alatt épült ki, de ellentmondásos kérdéseket vet fel a működése. A KSH-adatsorok alapján a települési hulladékok gyűjtése a 2012. évi egymillió tonnához képest - a legfrissebb adatok szerint - 800 ezer tonnára csökkent, ami 20 százalékos visszaesést jelent. A fővárosban a gyűjtőszigetekről történő átállást nem nevezhetnénk zökkenőmentesnek, mint ahogy az elő van adva: 2013. március 25-én kezdődött meg a házhoz menő gyűjtés rendszerének kiépítése, de számos budapesti kerületben sok esetben előbb számolták fel a gyűjtőszigetet, mint hogy a lakosság részére gyűjtőedényeket bocsátottak volna rendelkezésre.
A lakosság szemléletformálása kiemelkedő fontosságú lehet, ugyanis a hulladék mennyisége is nőtt, az elmúlt években azonban a kormány semmit nem tett ebben a témában. Nem elég, hogy a háztartásoknál kihelyezett szelektív edények tetejére odaírják, hogy mit hova kell dobni - a vidéki településeken legtöbbször zsák van egyébként edény helyett -, hanem fontos tájékoztatni az embereket arról is, hogy miért kell ezt tenniük. Persze az internetes honlapokon találhatók ezzel kapcsolatban kisfilmek és szóróanyagok, de az ország teljes területét tekintve nem olyan magas az internethez hozzáférő polgárok aránya, és nem is mindenki használja ezt a szolgáltatást.
A lakosság többsége tudja, hogy újrahasznosítják az általuk szelektíven gyűjtött hulladékot, de vajon tudják-e, hogy miért és hogyan történik, és miért olyan lényeges a nyugat-európai országokra jellemző csökkentés. Az „újrahasználat”, „újrahasznosítás” formulát sem használják, pedig a kormány előszeretettel hangoztatja országunk nyugatias fejlettségét, úgymond. Elsődleges cél lenne, hogy ne termelődjön annyi hulladék fogyasztói és ipari oldalról, valamint az, hogy az emberek lássák, hogy rengeteg dolog újrahasznosítás előtt még újrahasználható is. Annak idején voltak betétdíjas üvegek például, amelyek akár 30-40 alkalommal is újrahasználhatóak voltak a hulladékká válásuk előtt.
Az FKF-es és nemzetközi adatlistákat tekintve Magyarországon az egy főre jutó hulladékmennyiség az uniós átlaghoz képest csökkent, azonban a jól működő szelektív gyűjtés mellett is az egyik legrosszabb az egy főre jutó szelektíven gyűjtött hulladék aránya, nagyon optimista számítással is kevesebb, mint 10 százalék.
Fontos problémát okoz a lakosság által termelt veszélyes, de nem kezelt hulladék is. Ilyenek a használt sütőzsiradékok, olajok, amiből országunkban éves szinten 15-20 millió liter termelődik, és aminek az elszállítása egyáltalán nem megoldott; bizonyos üzemanyagkutaknál általában leadható, de ez nem nevezhető szervezett elszállításnak. A lakosság többsége sajnos ezt a mai napig is a lefolyókba önti, ez egyébként rendkívüli módon károsítja a környezetet és a szennyvíztisztítót magát is. Emellett a sütőzsiradékot biodízel-alapanyagként is felhasználnák, ha egyébként összegyűjtésre kerülne.
Mint tudjuk, a Fidesz évek óta kiemelt bevételi forrásként tekint a környezetvédelemre, így eljárva a hulladékgazdálkodási rendszer esetén is. A legújabb ötlet az országos szintű rendszer, a központosítás jelentős összegeket hajthat a kormány malmára. Az eddig működő rendszerben a piaci szereplők ellehetetlenítése folyt, a lakossági szempontból kedvező rezsicsökkentés mellett a kormány rengeteg adóval és járulékkal terhelte a hulladékgazdálkodást végző vállalkozásokat - például elektronikus útdíj, lerakási járulék és felügyeleti díj -, mindezt téve úgy, hogy egyes cégek évek óta nem emelhettek árakat; természetesen ez a lakosság szempontjából kedvező szempontnak minősül.
Szabó Zsolt államtitkár úr szerint jelenleg a 171 közszolgáltató közel egyharmada veszteségesen működik. Azt ne feledjük, hogy a kialakult helyzetért a Fidesz-kormány következetlen politikája a felelős a hulladékgazdálkodás területén is, önök azok, akik a hulladékgazdálkodási szolgáltatók között a gyűjtés költségeit egyenlőtlenül osztották el, és ezáltal a későbbi rendszer katasztrófáját okozták. Tehát van mit tenni a hulladékgazdálkodás területén is.
Kár, hogy egyetlen kormánypárti képviselő sem maradt, aki szavaimat meghallgassa. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
