BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Igen, köszönöm szépen. „Az egészségügy feszültségeinek feloldásához ki kell egyezni a politikával, az egészségügyben dolgozókkal és a társadalommal. Az elmúlt 25 évben nem szakmailag, hanem a politika érdekei mentén ítélték meg mindig az egészségügy kezdeményezéseit. Ahhoz, hogy valami változzon, ki kell szabadítani az ágazatot a politika csapdájából. Ha csak az egyik oldalt nézzük, azt láthatjuk, hogy öt év alatt 30 százalékkal nőttek az egészségügy forrásai, óriási mértékben nőtt a beruházási ráta is, fél évtized alatt 1,7 milliárd eurót fordítottak az ágazatban fejlesztésekre. Ugyanakkor azt is be kell vallani, hogy az egészségügyre fordított kiadások GDP-aránya Európában továbbra is a legalacsonyabb, a bérek tekintetében is az utolsók között vagyunk, ráadásul a körülbelül 500 milliárd forintos fejlesztés is olyan területeken történt, ahol évtizedek óta semmilyen beruházás nem volt. A legnagyobb ellátási területről, Budapestről nem is beszélve, ahol a beruházási ráta az 1 százalékot sem éri el, tehát a pozitív eredmények, a meggyőző növekvő számok ellenére egyértelmű, hogy mindez nem elég a feszültség feloldásához.
Ugyanakkor nagy levegőt kell venni, és azzal is szembe kell nézni, hogy mi az igazság a kórházakkal. A jelenlegi helyzeten, amely az ellátás iránti kereslet növekedését jelentő idősödő társadalommal, a folyamatos migrációval magától várhatóan nem javul, csak konszenzussal lehet változtatni, szükség van hosszú távú megállapodásra az ágazatban dolgozókkal és a kormánnyal is legalább öt évre. Emellett minél előbb meg kell emelni az egészségügyre fordított közkiadásokat, amely forrásokat nagyobb mértékben is lehetne bővíteni, ha konszenzus lenne arról, hogy ez a pénz hogyan költődjön el.” Nem tudom, rájöttek-e, hogy kitől hangzott el ez a beszámoló: ezt Zombor Gábor volt egészségügyi államtitkár úr mondta 2015. VI. hó 4-én az egészségügyben történt konferencián. Ha ezt az egész anyagot elolvassuk, akkor nem fogunk meglepődni, hogy miért is mondott le. Látta a problémákat, látta, hogy mire lett volna szükség, csak nem volt hozzá kormányzati akarat. Én a múltkor is kérdeztem államtitkár úrtól, hogy ugyebár államtitkár úr tett egy kijelentést, hogy ha az OEP-et megszüntetik, akkor ön le fog mondani, és én mondtam, hogy remélem, nem így van, mert legalább államtitkár úrtól látjuk azt a jóakarást, jóindulatot, amit Zombor államtitkár úrtól is láttunk, csak magától a kormánytól nem látjuk azt, hogy az előbb felsoroltakat valami úton-módon meg akarná oldani.
Ennek a salátatörvénynek az egyik sarkalatos pontja - idézem önt, államtitkár úr -, hogy „Ma rengeteg kórházi ágyon fekszenek olyan, főként idős emberek, akik nem szorulnak aktív ellátásra, a krónikus ágyak nagyobbik részén konkrétan szociális ellátás folyik. Mindez úgy, hogy a bennfekvések indoklásához számos labor- és egyéb vizsgálatokat végeztetnek az intézmények. Ez így nem mehet tovább!”. A mintegy 27 ezer krónikus kórházi ágyból, amennyit csak lehet, át akarnak csoportosítani az egészségügyből a szociális ágazatba úgy, hogy ott már jelenleg is több mint 50 ezer időst ápolnak, gondoznak, akik nagyobb része már most is a szociális ellátáson túli szakápolást igényel. Arról pedig, hogy mindez kinek és mennyibe kerül, egymásnak ellentmondó híreket lehet olvasni. Nem világos, hogy a krónikus ágyakkal együtt az állami támogatás is átkerül-e a szociális ágazathoz, vagy ha nem, akkor honnan lesznek ott újabb források erre az ellátási rendszerre.
Az elmúlt napokban elég sok hír megjelent erről, és egyre vadabb hírek vannak a médiában, hogy mennyibe fog most már kerülni akár a családnak egy-egy idős ember ellátása. Szeretném megkérdezni államtitkár úrtól, hogy tud-e ebben valami előremutatót vagy újabb híreket, hogy megnyugtassa a kedélyeket. Szeretnénk erre választ kapni.
Szeretném azt is megkérdezni, államtitkár úr, hogy tudom, furcsa, hogy ilyet kérdezek, miért kell minden jobbító módosító javaslatot leszavazni. Értjük, hogy a Fidesz-KDNP kormányoz ebben az országban, de miért kell, amikor mindenki elmondja, hogy az egészségügy a szakadék szélén áll, vagy lehetne azt mondani, hogy fél lábbal, a másik fele a lábának már hiányzik, vagy már benne is van. Miért nem lehet azt, amit a volt államtitkár úr elmondott, hogy ki kell egyezni az egészségügyben dolgozókkal és magával a társadalommal is a politikának? Legalább egy szektorban tegyék már meg a maradék két évben, mert nagy szükség lenne rá!
(17.40)
Én erre kérem az államtitkár urat. Bízom a jóhiszeműségében. Gondolom, hogy a holnapi napon meg egy elég kemény vitában fogunk itt majd vitatkozni az egészségügy állapotáról. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
