VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Többen emlékezhetnek azokra az éles vitákra, amelyek a Magyar Nemzeti Bank alapítványai körüli titkosításokkal kapcsolatban zajlottak itt az Országgyűlésben. A Jobbik álláspontja mindig is az volt, hogy a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Nemzeti Bank alapítványai egyaránt közpénzeket kezelnek, a közpénzekre vonatkozó szabályozásnak kell érvényben lenni, átlátható módon, ellenőrizhetően, megfelelő célok mentén kell ezeket a közpénzeket elkölteni.
Fontos látni azt, hogy a kormányoldal - bár rendszeresen részletes jogi okfejtést adtunk itt arról, hogy miért kell ennek közpénznek maradnia, és miért kell ezzel a pénzzel átlátható módon gazdálkodni - folyamatosan arról beszélt, hogy ez a pénz most már elválik az alapítótól, elveszíti közpénz jellegét, és éppen ezért nem kell hogy vonatkozzanak rá az átláthatósági szabályok.
Amikor megírtam Áder János köztársasági elnök úrnak azt a levelet, amelyben kértem a köztársasági elnök urat, hogy küldje el az Alkotmánybírósághoz előzetes normakontrollra ezt a törvényjavaslatot, azért tettem, mert biztos voltam benne, hogy az Alkotmánybíróságnál ez a törvény el fog vérezni, és szerettem volna, hogy ez a törvény ne is hatályosuljon, azaz minél előbb gyakorlatilag visszakerüljön ide az Országgyűléshez, és rendezzük minél nagyobb mértékben ennek a törvénynek a hibáit, fogyatékosságait.
Először is nagyon fontos leszögezni azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank pénze nem költhető el zsebpénzként. Ez a pénz alapvetően a magyar államé. Alapvetően Európában úgy járnak el a nemzeti bankok, hogy be kell fizetniük a náluk képződött nyereséget az államhoz, nem pedig saját zsebpénzként gazdálkodik vele a jegybankelnök.
Nagyon fontos látni azt, hogy a Fidesz egy olyan teljesen abszurd jegybanktörvényt alkotott, amely teljes egészében a jegybankra bízza azt, hogy mit csinál ezzel a nyereséggel, és az állami tulajdonos nem tudja a Magyar Nemzeti Bankkal szemben a jogos és észszerű igényeit érvényesíteni, hiszen a jegybank nyereségével nem az állam, nem a költségvetés gazdálkodik - ha például a kormányzati prioritásokat tekintjük, nem államadósságcsökkentésre megy el, vagy urambocsá akkor, amikor a kórházakban a betegek meg a hozzátartozóik vásárolják meg most már rendszeresen a kötszereket, gyógyszereket, akkor nem az egészségügy megerősítésére fordítják ezeket a százmilliárdokat -, hanem a jegybankelnök úr és szűk köre rendelkezik ezekről a pénzekről teljesen szabadon.
Mi azt javasoltuk, hogy az Európában példátlanul laza jegybanki eredményelszámolás gyakorlatát a Fidesz változtassa meg, mi az angol jegybank eredményelszámolási gyakorlatát említettük itt föl nem is olyan régen meglehetősen részletesen, és azt javasoltuk a kormányoldalnak, hogy ezt kövesse, egy sokkal szigorúbb elszámolás során érvényesítenie kell az államnak a tulajdonosi érdekeit a jegybank fölött. Az természetesen végképp elfogadhatatlan, ami itt kiderült, és amiről a tegnapi napirend előtti felszólalásom szólt, ezeket a tényeket, ezeket a konkrét cégneveket, magánszemélyek neveit nem szeretném most végigsorolni, de egy tény, hogy látható volt, hogy a Magyar Nemzeti Banknál alapvetően a rokonok, barátok, ismerősök, kuratóriumi tagok különböző magánvállalkozásait, könyvkiadásait és egyebeket finanszírozták.
Ilyen módon tehát nagyon nehéz elmondani azt, hogy a pénzekkel, amelyeket a Magyar Nemzeti Bankra bíztak, amelyek a Magyar Nemzeti Banknál megtermelődtek nem kis részben a devizahitelesek árfolyamveszteségeként, a Magyar Nemzeti Bank felelősen gazdálkodott volna. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)