IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ma Magyarország egész Európában az első a daganatos megbetegedések okozta halálozások számában. Remélem, senki nem gondolja, hogy ez azért van, mert Magyarország valami különös átok sújtotta hely. Ennek pusztán az az oka, hogy nem fordítunk elég pénzt a megelőzésre. Nem arra törekszünk, hogy egészségesebb környezetet teremtsünk, hanem sorra vágjuk ki a százéves fákat. De még inkább annak, hogy a magyar lakosság majdnem fele a létminimum alatt él, folyamatos egzisztenciális rettegésben. Jelentős részben azért, mert a kormány szerint Magyarország csak az alacsony bérekkel lehet versenyképes Európában.
Ez a kormány szabadságharcot hirdetett a pálinkáért, ahelyett, hogy az alkohol okozta problémák ellen indított volna háborút. Ezt persze nem az Európai Unióval kell megvívni, így Habony Árpádnak nyilván kevésbé vonzó, de ha nem kezdünk neki, akkor hamarosan Magyarország lesz az egymillió alkoholista országa. Márpedig köztudomású, hogy mennyi halálozásért, mennyi daganatos megbetegedésért, mennyi tönkrement életért és mennyi tönkrement családért felelős az alkohol.
Kevesebb allergiagyógyszer fogyna, ha nem Magyarország látná el fél Európát parlagfűpollennel. Kevesebb spanyol vagy afrikai paradicsom fogyna, és több egészségesebb élelmiszerhez jutna a vásárló, ha a helyben élő gazdálkodókat hozná helyzetbe a kormány, és nem a földrablásban merülne ki az agrárpolitikája. Biztosan többen élnének mozgásban gazdag, egészséges életmódot, ha például uszodák, futópályák épülnének a stadionok helyett. Széles rétegek sportjára, ahogy régebben mondták, tömegsportra költeni lényegesen hatékonyabb, mert egy uszodát többen használnak, mint ahányan egy új stadionban egyáltalán megfordulnak.
Mostanra odáig jutottunk, hogy 58 év lett az átlagéletkor a háziorvosok között. Nem ritka, hogy 70-80 éves korában is még praktizál a háziorvos. Mindez azért elképesztően veszélyes, mert egyszerre és hirtelen fog összeomlani az alapellátás, a jelenlegi területi egyenlőtlenségeket még jobban növelve. A mostani tartósan betöltetlen körzetek több mint 90 százaléka Budapesten és Pest megyén kívül található. Mindez azt jelenti, hogy 4,6 millió ember maradhat ellátás nélkül. Rendkívül aránytalanul fogja érinteni a vidéken élőket és különösen nagy mértékben érinti majd a hátrányos helyzetű térségeket. Ahol magas a munkanélküliség és alacsonyabbak a fizetések, ott még orvoshoz is nyilván nehezebb jutni. Pedig már most is kétszer nagyobb az esély arra, hogy e területeken 65 éves koruk előtt haljanak meg az ott élő emberek.
A kényszeres centralizációs intézkedésük már nyilvánvalóan megbukott az oktatásban, de ugyanúgy egyetlen pozitív eredményt sem tudtak felmutatni a kórházak államosításával kapcsolatban sem. Erre jó példa, hogy a tavalyi év végén úgy hajtottak végre képalkotódiagnosztikaieszközbeszerzéseket, hogy kórházanként külön-külön pályázatot írtak ki, ahelyett, hogy a centralizáció egyetlen létező előnyét megkísérelték volna kihasználni. Pedig egy nagybeszerzésen keresztül jóval olcsóbban juthatnának eszközökhöz, és így több pénz jutna ezekre az eszközökre. Nehezen érthető, hogy mi végre hozták létre az ÁEK-t, ezt a csúcsszervezetet, ha nem arra, hogy olcsóbban tudjanak ilyen beszerzéseket lebonyolítani. A kormány működését ismerve biztosak lehetünk, hogy valakinek haszna származik ebből, de abban is biztosak lehetünk, hogy nem a betegeknek. Pedig az amúgy eléggé szegényes géppark is az egyik oka annak, hogy egy-egy képalkotó vizsgálatra még mindig több hetet kell várni, és ezzel terelik a betegeket a magánegészségügybe.
A centralizáció ellenére nincs ugyanis hatásos minőség-ellenőrzés, gyenge a betegjogi képviselet, a hatósági ellenőrzési funkcióknak pedig nem tud eleget tenni a tisztiorvosi hivatal. Ezért nincsenek még mindig érvényesíthető betegjogok, nincsenek meg az emberhez méltó körülmények.
Tisztelt Ház! Az utóbbi évtizedek legnagyobb hibáját készül elkövetni a kormány azzal, hogy meg akarja szüntetni az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat. Pedig az OEP azon kevés állami intézmények egyike, amely hatékonyan tudott eddig működni. Ilyen alacsony adminisztrációs költségek mellett, ilyen szerteágazó és komplex feladatot más országban sem tudnak ellátni. Az utóbbi években megindult a regiszterek kezelése, az adatok folyamatos elemzése, az egészségügyi technológiák befogadásának gyakorlata, ez mind olyan tevékenység, amely megerősítést és támogatást érdemelne, de legalább annyit, hogy a kormányzat hagyja dolgozni az ilyen fontos szakmai feladatokat ellátó központi hivatalokat.
Nincs értelme annak, hogy a már most is irányíthatatlan nagyságú mamutminisztériumok lerombolják a jól működő gyakorlatokat. Az olyan szervezeteknek, mint az OEP, nagyon fontos szerepe van az egészségügyre jutó források helyes, orvosilag alátámasztható forráselosztásában. Ez nem bürokráciacsökkentés lesz, hanem káosznövelés. A KLIK csődje semmiség lesz az OEP bedarálása okozta bizonytalansághoz és ellátási zavarokhoz képest. A világ egészségügyi rendszerében megvan az oka, hogy az OEP-hez mérhető hivatalok miért önállóak, és miért nem alanyai a napi politikai szélfújásnak. Ez az önállóság ugyanis a biztosítéka annak, hogy az egészségbiztosítási alapban található összeg arra a célra kerül felhasználásra, amire az indokolt. A szűkös források elköltéséhez az OEP függetlenségét éppen növelni és nem csökkenteni kellene. Nem véletlen, hogy emellett foglaltak állást a szakmai szervezetek is. Ha a kormány továbbra is ragaszkodik az elhibázott és minden szakmai alapot nélkülöző terveihez, akkor tulajdonképpen megszünteti a társadalombiztosítást, és ezzel szinte lemond az állam talán legfontosabb funkciójáról, az egészségügyi kockázatközösségről. Ezzel a bürokráciacsökkentés terén is súlyosan túltolták a biciklit.
Végezetül engedjék meg, hogy ezen a vitanapon és ebben a felszólalásban egy olyan szomorú témára emlékezzek, mint a harminc évvel ezelőtt csernobili katasztrófa, és két hasonlóságot vonjak a jelenlegi állapottal. Az egyik az, hogy a kormány jelenleg is egy olyan beruházást tervez, amelynek magasak az egészséget veszélyeztető faktorai. (Font Sándor: Nem igaz!) Másrészről pedig a kórházon belüli nozokomiális fertőzésekre utalnék, amelyet hosszú időn keresztül, Szócska államtitkár úr idején titkoltak, aztán Zombor államtitkár úr idején mégis nyilvánosságra hoztak. Most ott tartunk, hogy ismét titkosak. Ez is hasonlít ahhoz, ami Csernobil idején történt a keleti blokkban: nincs itt semmi látnivaló, ne foglalkozzunk ezzel, mondják önök, pedig épp az ellenkezője lenne a fontos. Köszönöm.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
