CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Az idő előrehaladtára való tekintettel és a képviselői türelemmel nem visszaélve engedjék meg, hogy csak egypár szóban egészítsem ki a képviselő úr által elmondottakat, hiszen lényegében a kormányzati állásponttal azonos álláspontot ismertetett.
Az Európai Unió egy sajátos intézmény abban a tekintetben, hogy számos intézkedés, ami első olvasatra adott esetben egy-egy tagállam munkavállalói számára jól néz ki, ha jobban megkapargatjuk ezeknek az intézkedéseknek a felszínét, számtalan olyan intézkedéssel találkozunk, ami azonban számtalan buktatót rejt.
A most önök előtt fekvő európai bizottsági javaslat is ezek közé tartozik, hiszen ha jobban mögé nézünk ennek a javaslatnak, akkor ez nem más, mint egy nyílt protekcionista és piacvédő intézkedés az Európai Unió gazdagabb nyugat-európai tagállamai részéről a szegényebb kelet-európai tagállamokkal szemben. Hiszen azzal ki ne értene egyet, hogy azonos munkáért azonos helyen azonos bért kapjanak a munkavállalók, azonban ha megnézzük az Európai Unió belső piacát és a különböző szereplőinek a versenyelőnyét vagy hátrányát, akkor a kelet-kö-zép-európai régió egyik versenyelőnye pont abból származik, hogy munkavállalói a munkabérek tekintetében versenyképesebbek a nyugat-európai tagállamokkal szemben.
Amennyiben az Európai Bizottság ezt a kezdeményezését át tudná vinni, abban az esetben a mi meglátásunk szerint 200 ezer magyar kiküldött munkavállaló munkahelye kerülne veszélybe. Azt gondoljuk, hogy hosszabb távon ez nemcsak a kelet-középeurópai régió gazdasági versenyképességét, hanem az Európai Közösség versenyképességét is veszélyezteti, akár az Egyesült Államokkal, akár pedig a távol-keleti feltörekvő államokkal szemben gondolkodunk. A belső piac, így a szolgáltatásnyújtás piaca is az egyik legfontosabb vívmánya, és döntő érv volt lényegében a 2004-es európai uniós csatlakozás mellett, ezért a kiküldetési irányelv felülvizsgálatára vonatkozó bizottsági javaslatot ebben a tekintetben nem tudjuk támogatni, hiszen azt gondoljuk, hogy ez veszélyt jelent minden olyan vívmányra, ami jelentős okként szerepelt a 2004-es csatlakozást megelőzően.
Bár az egész kérdéskör az Európai Unió munkavállalóinak mintegy 0,7 százalékát érinti, azt gondoljuk, hogy a téma elvi jelentőséggel bír, hiszen a nyugat-európai tagállamok számára, akik úgy ítélik meg, hogy a kelet-európai tagállamok munkavállalói, akik az európai uniós egyik alapjog, a munkaerő szabad áramlásának köszönhetően jelennek meg a nyugat-európai országokban, azok a szociális dömping részeként veszélyeztetik a munkaerőpiacokat. E megfontolás mögött nyilvánvalóan a tagállamok gazdaságpolitikai érdekei és motivációi állnak, de akkor tessék elfogadni azt, hogy a kelet-kö-zép-európai tagállamok pedig ugyanilyen, de ellenkező előjelű érdekekkel jelentkeznek.
Ez a javaslat alapvetően nem szolgálja más gazdasági közösség érdekeit, mint a Benelux-államok, a német vagy a francia gazdaság, aki így például a mezőgazdaságban, az építőiparban vagy a szolgáltatói szektorban szeretne erősebb pozíciókat adni a helyi vállalkozások számára, ami, még egyszer mondom, mint nemzeti parlamentek, legitimálható törekvés, de mint az Európai Unió egésze tekintetében azt gondoljuk, a kelet-középeurópai régió tagállamai számára egy jelentős versenyhátrányt okoznának.
Tisztelt Országgyűlés! Mivel alapvetően egy politikai jellegű kérdés fekszik az asztalon, ezért nem biztos az sem, hogy a Tanácson belül sikerül ennek elfogadtatását megakadályoznunk, ezért gondoljuk azt, hogy kiemelten fontos, hogy a tagállami parlamentek éljenek a szerződésben biztosított jogaikkal, és aggályaikat az úgynevezett indokolt véleményben jelezzék az Európai Bizottság számára. A nemzeti parlamentek részére biztosított szavazatok együttesének legalább egyharmada, tehát az 56-ból 19 darab összegyűlése esetén mindez akár az úgynevezett sárga lapos eljárás elindításához is vezethet, ami pedig azt eredményezné, hogy az Európai Bizottságnak ezt a javaslatát felül kéne bírálnia. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)