HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP-frakció nemcsak messzemenőkig támogatja magát ezt az előterjesztést, hanem szeretném kifejezni abbéli örömünket is, hogy maga az egyezmény létrejött, hiszen egy nagyon fontos egyezményről van szó. Olyan vállalásokat tartalmaz, ha ez minden érintett tagországban ratifikálásra kerül és aztán életbe lép majd az egyezmény, amelyek érdemben tudják csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, ami véleményem szerint egy rendkívül nagy jelentőségű, mondhatom úgy is, hogy áttörést jelentő változás tud lenni az ezen cél elérése érdekében tett eddigi nemzetközi erőfeszítések között maga ez az egyezmény és ennek a kihirdetése. Külön örülök neki, hogy a Magyar Országgyűlés az elsők között tudja elfogadni így ezt az egyezményt.
De ha már erről a célról beszélünk, akkor engedjék meg, hogy néhány kiegészítő gondolatot is hozzátegyek, hogy azon túl, hogy milyen fontos az üvegházhatású gázok csökkentése, milyen lehetőségek is rejlenek egy ország számára, ha ezen célkitűzések megvalósítását komolyan veszi.
Először is, nemcsak azért jó ez az egyezmény, amiről Manninger képviselőtársam is beszélt, hogy a kvótakereskedelemben Magyarország tulajdonképpen kedvezőbb helyzetbe kerül ezen egyezmény hatására, hanem hogy ezekkel a kvótákkal élve olyan fejlesztések valósulhatnak meg Magyarországon, amelyet ha egy kicsit jobban használunk ki, mint ahogy eddig tettük, akkor lényegesen több célt is tudunk szolgálni azon túl, hogy ezek az üvegházhatású gázok csökkenjenek. Nem egyszerűen arra van szükség, hogy megújulóenergetikai beruházásokat támogassunk vagy energiacsökkentő beruházásokat támogassunk, hanem ezeket egy kicsit okosabban kellene csinálni, mint ahogy most csináljuk.
(21.10)
Nemrég - most nem akarok nagyon populista lenni, csak azért említem meg, mert mostanában ez hír volt - országgyűlési képviselők meg több jómódú ember mosógépcseréjét meg napelemberuházásait finanszíroztuk meg ezekből a kvótapénzekből, amivel szerintem az a legnagyobb baj, hogy így ezáltal nem jól használjuk fel a pénzeket, és ezzel nem elsősorban az a baj, hogy érintett-e ebben országgyűlési képviselő vagy nem, mert hogyha egy országgyűlési képviselő fontosnak tartja ezen célkitűzéseket, és vállalkozó kedvű, és ebbe beruház, az akár még pozitív dolog is lehet, hanem véleményem szerint ha már vannak erőforrásaink arra, hogy támogassunk megújuló energetikai beruházásokat, akkor lehetőség szerint nem azokat kéne támogatni, akik egyébként ezen beruházásokat meg tudják csinálni saját megtakarításaikból is.
Magyarországon rengeteg olyan település van, ahol nagyon sok szegény ember él, akiknek jellemzően komoly erőfeszítést jelent - még a rezsicsökkentés mellett is - az energiaköltségeknek a megfinanszírozása, a sárga csekkeknek a kifizetése. És hogyha ezen pénzeket arra használnánk, hogy alapvetően azoknak a közösségeknek a közösségi energetikai beruházásaira adnánk pénzt, amelyek ezáltal, hogy a saját települési megújuló energetikai beruházásaikat meg tudják csinálni, nemcsak a saját energiájukat tudnák előállítani, hanem hogyha megfelelően túlméretezett erőműveket, kiserőműveket csinálnak, akkor a rendszerbe betáplálva többletforráshoz is jutnak, amivel helyi gazdaságot tudnak fejleszteni, akkor ezzel nemcsak a megújuló-célkitűzéseket tudnánk elősegíteni, és nemcsak a fosszilis energiát tudnánk visszaszorítani, hanem hátrányos helyzetben lévő térségeket juttatnánk olyan bevételi forráshoz, amelyből ők el tudnák kezdeni fejleszteni a saját gazdaságukat, és egyébként ezek a térségek jellemzően nagyon más induló bevételhez nem nagyon tudnának jutni, mint egy ilyen lehetőséghez, hogy az energiát állítsák elő, amihez ilyen módon többek között ennek az egyezménynek az életbe lépésével is források és növekvő források állnak rendelkezésre.
Én most csak arra szeretném tehát ezt a vitát is kihasználni, hogy az aktuális döntéshozóknak - most éppen Fidesz-kormány van, éppen a fejlesztéspolitikával korábban foglalkozó államtitkár is itt ül közöttünk - tessék gondolkodni ezeken a beruházásokon, hogy azok a hátrányos helyzetű térségek, amelyek tényleg nagyon nehezen jutnak egyről a kettőre, hogyha megteremtenénk a megfelelő törvényi hátteret, hogyha ezt az energiát, megtermelt energiát át lehetne venni, be lehetne táplálni a rendszerbe, hogyha az a sokat emlegetett ígéret, hogy az átvételi rendszer végre…, ami korábban volt, az meg lett szüntetve, és évről évre ígérik, hogy újra be fogják hozni majd, és ennek a lehetősége majd újból biztosítva lesz, ezeket most már tessék behozni, hogy ebben is előre tudjunk lépni! Mert ebben az esetben nemcsak a klímaváltozásról, hanem a hazai, reménytelen helyzetben lévő kistelepülések megsegítéséről és olyan családok megsegítéséről fog szólni, akiknél most azon gondolkodunk, hogy milyen innovatív megoldásokkal rakjunk be, mondjuk, villamos energiát szolgáltató kártyás automatákat, amelyekre előre kell feltölteni a pénzt, hogy a rossz anyagi helyzetű családok, ha nem tudják kifizetni az energiaszámlájukat, és nagy hátralékuk keletkezik, akkor ne kerüljenek ezek a hátralékok felhalmozásra, ezért ilyen előre feltöltős kártyákat találnak ki. Énszerintem ezekben az alapvetően hátrányos helyzetű térségekben lévő településeken egyáltalán nem lenne szükség semmilyen ilyen pótcselekvő megoldásra, hogyha a saját energiájukat elő lehetne állítani, és ehhez még sok szabályozási feltétel hiányzik, ami egyébként korábban már megvolt vagy nagy részben megvolt, és amelyeket az önök kormányzása idején vontak vissza, és nem győzöm hangsúlyozni annak a szükségességét, hogy ezen elvárásokat kössük össze ezen lehetőségek kihasználásával.
A másik ilyen lehetőség természetesen nemcsak az, hogy miből állítjuk elő az energiát, hanem hogy mennyi energiát spórolunk meg a különböző energiahatékonysági beruházásokkal, és itt nemcsak mo-sógépcserékre lehet pénzt adni, hanem természetesen a lakásszigetelésre is érdemes lenne forrásokat szánni. Mert hogyha megfelelő módon csináljuk a lakások szigetelését, akkor egyszerűen egy helyi hőszivattyúval el lehet érni, hogy például fűtési költsége egyáltalán ne legyen egy-egy ilyen akár magánlakásnak is, és erre is fel lehetne használni ezeket a kvótapén-zeket és egyéb uniós forrásokat is nagyobb számban.
Végezetül engedjék meg, hogy egy anekdotát elmondjak önöknek, csak hogy mennyiben máshogy gondolkodunk erről a kérdésről, mondjuk, a skandináv országokhoz képest. Még európai parlamenti képviselőként talán 2006-ban Helsinkiben jártam a regionális fejlesztési bizottsággal, ahol azt néztük meg, hogy mire költik az uniós pénzeket, mik a jó és rossz gyakorlatok. Ott, Helsinkiben azt mesélték el a helyi fejlesztési bizottság munkatársai, hogy nekik bizony az elsődleges célkitűzésük a klímaváltozásra való felkészülés. Megmondom őszintén, amikor ezt elmondták, hogy erre költik a legtöbb pénzt, és ez a legfontosabb célkitűzésük, akkor sok nyugat-európai politikus kollégám is nekiállt mosolyogni, hogy: hahaha, attól féltek, hogy majd elönt titeket a víz, meg hogy ezt tényleg ennyire komolyan veszitek? És ők akkor azt mondták - tudományosan abban az időben még volt vita arról, hogy a klímaváltozás mekkora kihívás, ma már, tíz évvel később sokkal kevésbé vitatja ezt bárki, de abban az időben még volt erről vita -, hogy ők úgy látják, hogy ez egyrészt komoly kihívás is, de másrészt és leginkább úgy látják, hogy hatalmas lehetőség van benne, mert hogyha a klímaváltozásnak megfelelés egyre inkább közpolitikává válik, akkor nyilvánvaló, hogy ahhoz majd szabványok is kellenek; ők azt látják, hogy az EU egyre inkább ebbe az irányba megy, és előbb-utóbb egyre inkább a német gazdaság is majd ebbe az irányba fog menni, és akkor majd mindenféle zöldcímkézési megoldásokat kell bevezetni, és ha ilyen zöldcímkézési megoldásokat kell bevezetni, akkor Finnország, a helsinki régió, úgy, ahogy annak idején felismerte a mobilkommunikációban rejlő lehetőséget, és a nagy gumigyárukból mobiltelefongyárat csináltak, most pedig arra fordít minden energiát - mondom, 2006-ban -, hogy ehhez a klímaváltozásra való felkészüléshez minden szabványt ők akarnak kifejleszteni, hogy majd amikor a Bosch meg a Siemens abból akar pénzt csinálni, hogy mindenféle kvótáknak való megfelelés miatt például pénzt adnak az egyes tagállamok arra, hogy cserélje le mindenki a mosógépét, akkor azt a zöldszabványnak megfelelő mosógépet a helsinkiek által kidolgozott rendszer szerint fogják majd megvenni, és azt fogják érvényesíteni, és ők ebből a know-how-ból nagyon sok pénzt fognak csinálni. És, tisztelt képviselőtársaim, megcsinálták, és nagyon sok pénzt kerestek vele, miközben ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia milliárdokat költött arra, hogy bebizonyítsa, hogy nincs klímaváltozás, és nekünk ezzel nem kell foglalkozni, mert ez csak egy ilyen nyugati piacvédő humbug.
Ezt az anekdotát azért meséltem el, mert ezeket a kérdéseket érdemes nemcsak elszenvedőként figyelnünk, egyszerűen ratifikálni, kihirdetni egy ilyen egyezményt, hanem mindig figyelni azt, hogy milyen lehetőség rejlik ezekben a változásokban egy olyan országnak, amely mindig az innovációjára, a szürkeállományára volt büszke. Én azt hiszem, hogy Magyarországnak ezekben a kérdésekben van mit tanulnia skandináv rokonainktól, a kormányt pedig arra biztatom, hogy az ehhez szükséges feltételeket, lehetőségeket teremtse meg, hogy mi is minél többet profitálhassunk belőle. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
