SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt jelen lévő Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy legtöbben tudják azt, hogy 30 évvel ezelőtt, április 26-ára virradó éjszaka történt az ENSZ szerint az emberiség legnagyobb környezeti katasztrófája, a csernobili katasztrófa. Az akkori technológiával épült vagy egy korábbi technológiával épült atomreaktorban a fűtési rendszer nyilvánvaló meghibásodása miatt egy 700 méter magasra történő robbanás rázta meg akkor a környéket, amelynek a hatásait a mai napig nem lehet vitatni.
Azért ilyen fontos erről megemlékezni, mert Magyarország jelen pillanatban is gondolkodik atomenergián, és azt gondoltam, hogy ha felelevenítjük azt, hogy mi történt 30 éve Magyarországon, akkor hátha néhány jogalkotó meggondolja a sorsát, és elgondolkodik azon, hogy vajon ez az ár megfelelő-e.
Nem tudom, hogy tudják-e azt, hogy az a 30 kilométeres sugarú kör Csernobil körül, amit kialakítottak, megközelítőleg 24 ezer évig nem lesz lakható ember számára és alkalmas mezőgazdasági művelés számára - ez egy megyényi terület nagyjából Magyarországon -, ameddig a plutónium bomlása miatt a sugárzás fennmarad.
De nem csak ekkora területről van szó. Megközelítőleg 150 ezer négyzetkilométer az, amit a sugárzás érint, ahol gyakorlatilag csak a mezőgazdasági termelést állati takarmányra és közvetett, másodlagos takarmányokra tudják fordítani. A 150 ezer négyzetkilométer több mint másfélszerese Magyarországnak, amire azt lehet mondani, hogy ha Csernobil Pakson történik, akkor nagyjából Magyarország ma lakhatatlan lenne. Sokan sokat írtak már Csernobilról, és nagyon sokan azt gondolják, hogy az a technológia, az a figyelmetlenség nem következhet be újra, de nyilvánvalóan a fukusimai katasztrófa 25 évvel később Csernobil után azt mutatta, hogy egy nagyon fegyelmezett, nagyon rendezett és szervezett atomenergiai felügyelet mellett is bekövetkezhet ugyanaz a katasztrófa.
Ez a két katasztrófa Csernobillal együtt pont két olyan baleset, amit ha elhinnénk vagy elhisznek az atomenergia ígéretének, akkor soha nem következhetett volna be. Ha igaza lenne azoknak az állításoknak, amiket az atomenergiai szakemberek mondanak Magyarországon, akkor ezek azok, amelyek nem valósulhattak volna meg. De megtörténtek, és ennek következtében a mai napig nem tudjuk pontosan, hogy mennyi áldozat volt. Megközelítőleg 200 ezer embert kellett felszólítani, hogy hagyja el a lakhelyét, és ezt követően pedig 400 ezer embert vezényeltek oda az azonnali kárelhárításra. Ez a mozgósítás akkor Oroszországban a kiskatonákat érintette. Azt se tudjuk, hogy ma Magyarországon egy ilyen hasonló helyzetben lenne-e egyáltalán ennyi mozgósítható ember. És nem tudjuk a konkrét károkat sem, mert kérdés az, hogy 30 év mire volt elég, mit tudtunk meg róla. Semmivel nem tudunk többet az esetről. Azt tudjuk, hogy több tízezren haltak meg. Csak az atomkatasztrófa utáni sugárzással kapcsolatos pajzsmirigysérülések miatt kialakult rákok miatt és egyéb rákbetegségek miatt több mint 40 ezren vesztették az életüket. Egész Európában, egész Nyugat-európára kiterjedően több mint 40 ezer kényszerabortuszt kellett végrehajtani azért, hogy a sugárzás okozta degenerációs problémákat megelőzzék. És igen, azért kell erről beszélni, mert nincs természetellenesebb, mint az atomenergiával játszani és ezzel foglalkozni, hiszen a sugárzás a DNS reprodukciós képességét befolyásolja, ezért születnek a mutációval kapcsolatos betegségekben emberek, és ez az, ami a legnagyobb veszélyt jelenti. Csernobil azt tanítja a világnak, hogy nincs biztonságos atomenergia, és nyilvánvalóan az, ami ott bekövetkezett, nagyon-nagyon nehezen kezelhető.
És fontos az, hogy mit tanultunk ebből az egészből, mi az, amit egy ekkora katasztrófán tanulhatunk. Tudjuk azt, hogy a közvetlenül érintettek száma több, mint amennyi ember egy háborúban elhunyhat. Tudjuk azt, hogy gyakorlatilag az, ami ott történt, olyan szintű, intenzitású volt, hogy 24 ezer év kellhet ahhoz, hogy ennek a hatásai csökkenjenek. Az utolsó jégkorszak óta, mióta a felmelegedés befejeződött, megközelítőleg 11 ezer év telt el, tehát az emberiség történetének a kétszeresére van szükség, hogy az a terület lakható legyen.
És mit tanultunk ebből? Nagyjából semmit. 2003-ban volt egy mára nyilvánossá vált paksi üzemzavar. Csernobilban mi történt? A szomszéd települést egy napig nem értesítették a katasztrófáról, több mint két napig még bent laktak az emberek, míg kilakoltatták őket. 2003-ban Pakson mi történt? Az érintett önkormányzatokat sem értesítették az üzemzavarról, és gyakorlatilag el lett hárítva, nem történt katasztrófa, hála a jó égnek, és ne is történjen soha, de az, ami akkor történt, azok a mechanizmusok a mai napig léteznek.
A mai napig ragaszkodunk az atomenergiához (Az elnök csenget.), és Magyarország a mai napig nem állt ki azért, hogy atomenergia-mentes Európát építsünk. Erről kell megemlékezni Csernobil 30. évfordulóján. Köszönöm szépen, elnök úr.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
