DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Rendszerváltó alakokra mindig felemelő visszaemlékezni. Köszönjük szépen az alelnök úrnak Csengey Dénesről, a rendszerváltásról és az azóta eltelt időről szóló felszólalását.
1990-ben Magyarország beleszédült a szabad világba, de sokan, akik hozzásegítették ehhez az országot, bizony nagyon kanyargós és nehéz pályát írtak le odáig, míg ott lehetettek ’89-ben, ott lehettek ’90-ben a rendszerváltáskor. Csengey Dénes is, túl azon, hogy magyar-történelem szakot végzett, de az akkori rendszer nem engedte teljes mértékben íróként publikálni, hanem kellett, hogy segédmunkás legyen, autószerelő, biztosítási ügynök, üzemi népművelő, és nagyon sok minden más ahhoz, hogy abban az időszakban magát és szeretteit el tudja tartani. De ez nem akadályozta meg abban, hogy ’87-ben ott legyen a lakiteleki találkozón, és a rendszerváltás időszakának egyik meghatározó figurájává, történelemalakítójává váljon. De emlékezhetünk rá úgy is, mint kiváló retorikai képességekkel rendelkező személyre, drámaíróra, íróra vagy Cseh Tamás dalszövegírójára egyaránt.
Sokan állítják be úgy a rendszerváltás folyamatát, mintha az egy külső erő által véghez vitt folyamat lenne. Nyilvánvalóan voltak ebben külső tényezők is, akár gondolunk Ronald Reaganre, II. János Pálra vagy Margaret Thatcherre, akiknek valóban volt világpolitikai részük abban, hogy Közép-európa népei a szovjet elnyomásból a szabad világba térhettek át a maguk helyét elfoglalva a demokratikus államok sorában. De ettől függetlenül kellettek Csengey Dénesek, és sokan mások, akik a rendszerváltás előtt már küzdöttek a szabad Magyarországért, hogy nekünk, saját magunknak lehessen lehetőségünk arra, hogy saját sorsunkról döntsünk, szabad választásokon tegyük meg mindezt.
Akik a magyar emberek aktív részvételét háttérbe kívánják általában szorítani, és csak külpolitikai, világpolitikai erők, egyensúlyok felborulásával magyarázzák a középeurópai népek, így Magyarország szabadságát is, azok sokszor nyilván azért tették ezt az elmúlt 25 évben, mert esetleg be kellett volna hogy ismerjék a saját korábbi tevékenységüket, és saját magukat is meg kellett volna hogy ítéljék az akkori állampárton belül. Ezért mondták azt, hogy ez inkább csak külső körülményeknek volt az eredménye, mert egyébként, ha ez belső emberek harcának, küzdelmének lenne az eredménye, akkor a barikád másik oldalán állóknak is önmagukról ítéletet kell alkotniuk.
(11.50)
Ugyanakkor a rendszerváltással eljött a nemzeti függetlenség, a magántulajdon, a többpártrendszer, a szabad választás, a szabadságjogok, a szólás-, a gyülekezeti és vallásszabadság, mind-mind-mind, melyek mind a napig meghatározzák életünket. Ez teremtette meg azt, hogy Magyarország újra bővülésnek indult.
Talán a kommunizmus nem tudta soha vörösre festeni Magyarországot, hiszen az emberek nem tudtak azonosulni nagy tömegekben, milliós számban azzal az ideológiával, csak elviselték - hogy itt élhessenek Magyarországon, a szülőföldjükön - a kommunisták uralmát. Viszont ha már vörössé nem, hát szürkévé tudták varázsolni Magyarországot; és a rendszerváltás ebből a szürkeségből tudta újra a fejlődés útjára állítani, a színesedés, a bővülés útjára állítani Magyarországot.
Elég végigmenni Budapest utcáin, vidéki nagyvárosok utcáin, és látni, hogy milyen sokszínűség váltotta fel a korábbi hiánygazdaságban megszürkült, meggörnyedt Magyarországot, és most már Magyarország igenis egyenes háttal, büszkén tud kiállni a saját jogaiért, és teszi ezt akár aktuális világpolitikai kérdésekben is. A képviselő úr, alelnök úr is utalt a bevándorlás kérdésére.
Magyarország akkor méltó az akkori álmokhoz, ha a saját érdekeiért itt is szívósan ki tud állni, tud küzdeni, akár szenvedélyesen is, hiszen a XXI. század sem fog nagyobb érdeklődést mutatni a magyarok szenvedése vagy pillanatnyi problémái iránt, mint a XX. század. Éppen ezért a panaszkodás kultúrája helyett az érdekképviselet és az érdekérvényesítés kultúráját kell hogy Magyarország kövesse.
Zárásként pedig engedjék meg, hogy egy Csengey Dénes-idézettel zárjam. Gondoljuk csak végig, hogy ő ezt leírta 25 évvel ezelőtt, hogy mi lesz a rendszerváltás után Magyarországon, és vajon azok a veszélyek, azok a gondolatok, amiket leírt ebben a pár sorban, mennyire álltak helyt 25 év távlatából nézve: „Ez a haza a miénk. Szegénységben, szabadságban. Szeretetben? Nem árt, ha az osztozkodásig magunk között marasztaljuk az angyalt. Kisegíthet minket jó tanáccsal egy-egy szenvedélyes pillanatban. Sok lesz a teríték (…) És nagyon kevés lesz, amin végül megosztozunk. Senki követelései nem fognak teljesülni. Látjuk előre, hogy senki nem fog igazán jóllakni. De azért nem fogunk rárohanni Magyarországra. Nem fogjuk szétmarcangolni. Ugye?”
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
