DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Először is az teljesen nyilvánvaló az elmúlt fél év fejleményei alapján, hogy a berlini, brüsszeli politika a migrációs válság kezelésében megbukott. A helyzet viszont úgy áll, hogy az, ami az elmúlt évben történt Európa kapuinál, könnyen lehet, hogy csak előjele, előjátéka egy sokkal komolyabb nyomásnak. A Gallup felmérése szerint több mint 400 millió ember kelhet útra a következő években. Nyilvánvalóan a Wilkommenskultur politikája csődöt mond ebben a tekintetben, de az is biztos, hogy ekkora tömeget önmagában kerítésekkel feltartóztatni nem lehet.
Éppen ezért a tekintetünket arra is rá kell vetni, hogy egyáltalán hogyan alakulhatott ki egy ilyen helyzet. Szembe kell nézni azzal, hogy ez a globális világrend van válságban, ami előidézi a szélsőséges globális egyensúlytalanságokat, és ennek okozója a szabályozatlan fegyverkereskedelem. Okozója az, hogy a globális nagyvállalatok az olcsó munkaerőt lefölözik a végekről, és ne legyen tévedés, ez sújtja Magyarországot is. Okozója a szabadkereskedelem, az hogy a centrumországok, a globális nagyvállalatok gátlás nélkül elrabolhatják a szegényebb országok természeti erőforrásait.
Amikor erről beszélünk, szólni kell arról is, hogy a magyar kormány politikája legalább négy ponton nem védekezik, hanem éppenséggel felerősíti ezeket a globális tendenciákat, erősíti a globális kizsákmányolás nyomását Magyarországon. Miről van szó? Gondolok egyrészt arra, hogy Magyarországnak határozottan és világosan nemet kell mondania az Európa-Amerika közötti szabadkereskedelmi egyezmény tervére. Gondolok arra, hogy haladéktalanul el kell fogadja a parlament az LMP-nek azokat a javaslatait, ami az offshore lovagok kiseprűzéséről szól, azért, mert az előbbi, a szabadkereskedelmi egyezmény nem más, mint egy hatalmas fegyver a globális kizsákmányolás kezében. Amikor az offshore lovagokról beszélünk, gondoljunk arra, hogy a magyar államadósság két és félszeresét pumpálták ki Magyarországról az elmúlt 25 évben. Ma azért nincs pénz szociális bérrendezésre vagy az egészségügyi bérrendezésre, mert ezt a pénzt ellopják.
Harmadrészt, önök belesimulnak a válságot, a bevándorlási krízist okozó globális folyamatokba akkor, amikor kötik a stratégiai partnerségi megállapodásokat, akkor, amikor beszáll a magyar kormány és nemcsak ön, hanem az ön elődei is már beszálltak a lefelé tartó bérversenybe. És akkor itt három dologról beszélnünk kell. Egyrészt önök nyakra-főre kötötték a stratégiai partnerségi megállapodásokat, például olyan összeszerelő üzemekkel, itt a Mercedesre gondolok (Derültség a kormánypárti padsorokban.), akik például az elmúlt évben a 20 milliárdos nyereségüket úgy, ahogy van, kipumpálták Magyarországról. A stratégiai partnerségi megállapodásoknak köszönhetően a magyar kormány kilencszer annyi pénzt ad a multiknak egy munkahely teremtésére, mint amennyit egy hazai kis- és középvállalkozásnak, azért, hogy utána az ide betelepülő összeszerelő cég a németországi munkásbér ötödéért, hetedéért robotoltassa a magyar munkaerőt.
Teljesen világos, hogy ez a politika a globális nagyvállalatok, a német nagyvállalatok cselédjévé teszi a magyar munkavállalókat. Amikor ön például Szaúd-Arábiában Kóka János által megtámogatva a magyar munkások bérére alkuszik, akkor nem tesz mást, mint magyarok millióit ítéli rabszolgasorsra.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt évek politikája odavezetett, hogy a magyar gazdasági szerkezeten belül a járműgyártás aránya megnövekedett, és azoknak az ágazatoknak a részesedése, gondolok itt az élelmiszeriparra, az elektronikai iparra, amelyek a tudástőkére, Magyarország természeti adottságaira alapoznak, visszaesett. Egy olyan pályára állította Magyarországot, ahol Magyarország az olcsó bérekkel versenyez, az olcsó bérekkel és a növekvő támogatásokkal a multik részére versenyez, közben pedig folyamatosan romlik a magyar munkaerő képzettsége.
Az olcsó bérek dolgában pedig, szemben azzal, amit ön állít, szembe kéne azzal is nézni, hogy Magyarországon a magyar munkavállalók kétharmada az átlagbér alatt keres. Ön itt, a parlamentben többször a közmunkásokat védte velünk szemben.
Miniszterelnök úr! Ha ön valóban annyira becsüli a közmunkások munkáját, hol van a 2016-os közmunkásbéremelés? Miniszterelnök Úr! Nyolcadik éve be van fagyasztva a közalkalmazotti bértábla. Mikor fognak ebben lépni?
Miniszterelnök Úr! Mindenféle dicshimnuszokat zengett, összehasonlító adatokkal Kelet-Közép-Európában, ehhez képest a helyzet úgy áll, hogy miközben a rendszerváltó elit azt hazudta a magyar embereknek, hogy pár éven belül a magyar bérek megindulnak az európai átlag irányába, a magyar bérek 15-20 százalékkal vannak lemaradva a kelet-középeurópai bérekhez képest.
Miniszterelnök Úr! Egy fejlődő gazdaság alapját az jelenti, hogy a tudásba mennyit fektet be a kormányzat. Más országok a gazdasági válság éveiben növelték az oktatás, a kutatás-fejlesztés GDP-hez viszonyított arányát. Magyarországon nem ez történt. Nem ez történt 2010 után, az ön kormányzása alatt, de már a megelőző években sem. A helyzet úgy áll, hogy 2003-hoz képest az elmúlt tíz évben az oktatás GDP-hez viszonyított aránya 30 százalékkal csökkent, a kutatás-fejlesztésre fordított költségvetési arány stagnál. Stagnál, Lázár miniszter úr, stagnál: 1,83 százalék, és tíz évvel ezelőtt is körülbelül ennyi volt. Az európai átlag 2 százalék, a prosperáló országokban 4-5 százalék ez az arány.
Miniszterelnök Úr! Ennek a végeredménye az lesz, hogy az a politika, amelyik folyamatosan húzza ki a pénzt a tudásból, az oktatásból, az a politika, amelyik folyamatosan és mesterségesen rabszolgasorsra ítéli a magyar munkavállalókat, nyomja le a béreket, a lenyomott bérekkel versenyez és azzal, hogy az oktatásból, egészségügyből kivont pénzekkel ad extra támogatásokat a multiknak, az a politika elüldözi azokat a fiatalokat Magyarországról, akik egyébként a tehetségüket ki akarják bontakoztatni. Tehát Magyarország, a magyar politika gerjesztője a kivándorlásnak, magyarul: Magyarország is részese annak a globális folyamatnak, ami a globális egyensúlytalanságok fokozódásához vezet.
Éppen ezért azt kell eldönteni, miniszterelnök úr, hogy a következő években valóban az olcsó bérekkel akarunk versenyezni, vagy pedig a növekvő tudástőkével. Az a kérdés, hogy Magyarország egy összeszerelő ország lesz vagy egy megújuló ország. És tudja, ha valami reményre okot ad, az pontosan az, ami szombaton történt. A rendszerváltó elit 25 éven keresztül és a vele szövetkezett különböző helyi hűbéri csoportok és a betelepülő külföldi tőke azt használta ki, hogy Magyarországon nem volt szolidaritás. Ebben az országban azért lehetett mindent megtenni, a privatizációnak nevezett szabad rablás idején is, mert a hatalmi elit pontosan tudta, hogy a különböző foglalkozási csoportok soha nem fognak összeszövetkezni.
Szombaton fordulat történt. Azt láthatjuk, hogy különböző szakmák képesek összeszövetkezni, és ez lehet egy ellenállás abba az irányba, hogy Magyarországból ne legyen végletesen összeszerelő ország, növekvő szegénységgel és lenyomott bérekkel. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
