ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok minden elhangzott. Ha megengedik, nem is válaszolnék mindenre, de a legfontosabb kérdésekhez fűznék néhány megjegyzést.
Először is: köszönöm szépen a Kereszténydemokrata Néppártnak azt az álláspontot, amivel a kormányt támogatja, miszerint a demográfiai kihívásokat, vagyis, hogy magyarul beszéljünk, a népességcsökkenést nem bevándorlással vagy más ravaszkodással, mesterséges eszközzel, hanem a családtámogatási rendszerek erősítésével, a gyermekvállalás lehetőségeinek bővítésével kívánja orvosolni.
(14.10)
Én ezt fontos kérdésnek tartom, a következő 15 évünk valószínűleg legfontosabb kérdése. Magunk sem tudjuk pontosan a választ, hogy sikerülnek-e, vagyis a célzott vagy a kívánt eredménnyel járnak-e majd a lépéseink, de a magyar kormány ebben a pillanatban azon a szellemi-elvi alapon áll, hogy a népességfogyást meg kell próbálnunk a családtámogatási rendszer korszerűsítésével megállítani. És mi abban bízunk, hogy Magyarországban - nem a kormányban, az egy másik kérdés, hanem hogy Magyarországban -, a magyar emberekben (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) van elegendő erő, életkedv, életszeretet és elszántság, hogy ezt a népességfogyást, aminek tragikus következményei lesznek változtatások nélkül, képes lesz megállítani. A mostani kormány nem engedi, én személy szerint sem engedek semmifajta olyan csábításnak, amely a nyugat-európai minták másolását javasolja, vagyis hogy engedjünk be migránsokat, hozzunk be kívülről embereket annak érdekében, hogy ne omoljon össze a gazdasági rendszerünk. Ezt a felfogást elutasítjuk. Még egyszer ismétlem: nem vagyok abban (Kunhalmi Ágnes: Hozd haza, akik elmentek!) biztos, nincs semmi garancia arra, hogy az a kísérlet beválik, hogy a népességfogyást a családtámogatási rendszer korszerűsítésével és bővítésével meg tudjuk állítani, de amíg nincs bizonyíték az ellenkezőjére, addig ezt a politikát kell folytatni, és a Kereszténydemokrata Néppártnak köszönöm a támogatást ebben a kérdésben.
Ami a világ-osztályharcot illeti, amelyről Schiffer képviselőtársam számolt be (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.), azt én megértem, idézem őt, hogy a globális világrend válsága is hozzájárult, sőt talán az járult hozzá elsősorban a mostani migránshelyzethez. És az is egy logikus következtetésnek tűnik, hogy ha ez az oka, akkor ezt az okot kéne megszüntetni, és akkor nem lenne migránsválság. És ez igaz, csak az idősíkok: a migránsok itt rúgták ránk az ajtót az elmúlt egy évben, mindennap jönnek; a globális világrend válságának orvoslása meg várat magára. Tehát az, amit ön a hozzászólásában orvosságként ajánlott a migránsválság ügyében, azt a magyar ember inkább ne vegye be. A globális világrend igazságossá tétele egy fontos szempont, de semmilyen összefüggésben nem áll azzal, hogy itt és most meg kell védeni a magyar emberek biztonságát.
Ami a szabadkereskedelmet illeti, nem akarok reprodukálni olyan vitákat, amelyeket a tisztelt Ház tagjai már többször is hallhattak. Van itt egy elvi nézetkülönbség a szabadkereskedelem elvi megítélését illetően. Jól láthatóan Schiffer képviselőtársam és pártja a szabadkereskedelmet elvileg is egy rossz dolognak tartja. (Dr. Schiffer András bólogat.) A mi álláspontunk más. A mi álláspontunk az, hogy van jó szabadkereskedelem és van rosszul szabályozott szabadkereskedelem. Mindenkit szeretnék arra emlékeztetni, hogy Magyarország itt és most egy 10 milliós ország. Ha nincs exportunk, a mostani életszínvonalunkat sem tudjuk tartani; nemhogy növelni, a mostanit sem tudjuk tartani. Ha mi 10 millió fogyasztóra, vagyis 10 millió magyar emberre termelünk, akkor nem vagyunk képesek olyan életszínvonalat fenntartani, előállítani, mint amelyen ma élünk. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Ezért szerintem egy exportorientáltságra, kényszerűen exportorientáltságra ítélt ország elvileg nem állhat szemben a szabadkereskedelemmel. Azt a kérdést kell feltenni minden esetben, hogy a konkrét szabadkereskedelmi szabályozás szolgálja-e az érdekünket vagy nem. A szabadkereskedelem lehet jól szabályozott. A szabadkereskedelem olyan, mint a szúnyogháló: amire szükségünk van, az bejön rajta, amire meg nincs, az kívül marad… (Dr. Schiffer András: Rakéták...) Ezért kell a szabadkereskedelmi tárgyalásokba hosszú évek intellektuális munkáját belefektetni. Folyamatosan tárgyalnunk kell, mi is ezt tesszük.
Most ami a konkrét, Európa és Amerika közötti szabadkereskedelmi megállapodást illeti, ott vannak tárgyalható kérdések, amelyekben, úgy gondoljuk, hogy lehet, van mozgástér és tudunk eredményt elérni, és vannak benne olyan veszélyek, amelyek kizárják egy ilyen egyezmény megkötését.
A kizáró okok között most itt csak egyet idézek meg, ez pedig az, hogy szerintem egy Magyarország méretű ország nem mondhat le arról, hogy a jogvitáit az állam határain belül, a saját bíróságai előtt rendezze. Mert abban az esetben, hogyha a nagy nemzetközi cégek és a magyar állam közötti jogvitákat nem Magyarországon, hanem valahol a világban lebegő választott bíróságok előtt kell rendezni, akkor a fair ítéletre az esélyünk kisebb lesz, mint hogyha fenntartjuk a mostani rendszert. Ezért erről a kérdésről nincs mit tárgyalnunk. A magyar kormány olyan szabadkereskedelmi megállapodást senkivel, nemcsak az Egyesült Államokkal, senkivel sem kíván megerősíteni - a kanadaiakkal kötött megállapodás egyébként ezért majd megakasztásra vár -, tehát nem tud jóváhagyni, amely ilyen elemeket tartalmaz. (Dr. Schiffer András: Helyes!)
Hogy egyébként melyik árucsoportban milyen kvóták, hogyan működjenek a szabadkereskedelem-ben, ezek szerintem tárgyalható kérdések. Aláhúzom: miután a magyar export a világ egyik legsikeresebb, az ország népességéhez képest legsikeresebb exportteljesítménye, aki a szabadkereskedelem ellen beszél, az lemond Magyarország exportlehetőségeiről, és ezért szerintem szegénységre ítéli a magyar embereket. Ezt nem áll módunkban támogatni. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
Ami a külföldi befektetők kérdését illeti, többedszer hallok itt olyan hozzászólásokat, amiből az a következtetés adódnék, hogy az a jó, ha Magyarországra nem jönnek külföldi befektetők. Szeretném jelezni, hogy miután Magyarországon negyven éven keresztül kommunizmus volt (Dr. Schiffer András: Jaj!), és tőkefelhalmozás nem volt lehetséges, ezért, bár én is szeretném, ha Magyarországon olyan magántőke-mennyiség halmozódott volna fel az elmúlt száz évben, ami úgy lefedi a magyar gazdasági szükségleteket, hogy itt nem marad hely aztán már külföldi befektetőknek - én lennék a legboldogabb, de a helyzet sajnos nem így áll! A helyzet úgy áll, hogy Magyarország tőkeellátottságának a mai szintjén szükségünk van külföldi befektetésekre. (Dr. Schiffer András: Huszonöt év eltelt!)
Ráadásul még azt az, az itteni parlamenti viták szintjéhez képest talán bonyolult összefüggést is fontosnak tartom megemlíteni, hogy az ideérkező, ön által összeszerelőnek nevezett termelőkapacitások abban az esetben, ha sikeresek, egymás után hozzák a kutatói kapacitásokat is. Nem véletlenül hozott a magyar állam olyan szabályozásokat, kutatómérnökök számára a munkahelyvédelmi akcióterv keretében mindenfajta kedvezményeket adunk annak érdekében, hogy Magyarországon kutatómérnökök kapjanak kutatói, színvonalas, a legmagasabb technológia szintjét elérő munkákat és kihívásokat. (Dr. Schiffer András: Német mérnökök csak, nem magyarok!) Tehát én a külföldi befektetőket inkább támogatnám.
Ráadásul az az állítás, hogy a külföldiek valahogy közelebb lennének a gazdasági döntéshozók szívéhez, mint a hazaiak, az már csak azért is kétséges állítás, mert az előttünk álló hét évben a gazdaságfejlesztési források 60 százalékát a kis- és középvállalkozások fogják megkapni. Pont az ellenkezője okoz nekünk gondot, hogy már vannak magyar, regionális mértékben versenyképes nagy cégeink, amelyeket nem tudunk támogatni ebből, mert a kis- és középvállalkozóknak fogjuk ezt a támogatást adni. Ezért kellett a gazdasági miniszternek egy külön támogatási formát kidolgozni, amely nem ellentétes az uniós szabályokkal, de a kis- és középvállalkozóknál nagyobb magyar cégeket célozza meg.
Az az állítás, hogy az olcsó bérek politikáját bárki is támogatná ebben a Házban, szerintem tévedés, én még ilyen hozzászólást nem hallottam. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból. - Dr. Schiffer András: 2010 nyarán...) Ezzel szemben azt tudom mondani, hogy minden egyes híradás Magyarországon arról szól, hogy mind a magánszektorban, mind a közszektorban béremelések vannak. Ha a bércsökkentés vagy az olcsó bérek politikáját folytatná a kormány, akkor a bérek nem emelkednének, hanem csökkennének.
Még egyszer megismétlem: nem a magyar kormány, hanem a vállalkozók, tehát a munkaadók és a munkavállalók állapodtak meg egy olyan minimálbéremelésben, amely reálértékben 5 százalékos, és amire 2002 óta nem volt példa. Hogy lehet olcsó bérek politikájáról beszélni egy olyan időszakban, amikor a piaci szereplők az elmúlt 14 év legmagasabb minimálbéremelésében állapodtak meg? Jól látszik, hogy a világ nem erre megy. (Dr. Schiffer András: És mennyi a nettó?) A világ nem erre megy! A világ arra megy, a magyarországi világ arra megy, hogy a béreket mind a közszférában, mind a magánszférában szeretnénk emelni. (Gúr Nándor: Öt éven keresztül... Miről beszélsz?)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Örömmel jelentem, hogy Schiffer képviselőtársunknak a 2016. év tetszeni fog, hiszen ez lesz az az év, amikor kutatásra és fejlesztésre - Pálinkás kormánybiztos úr segedelmével - jelentős források állnak majd rendelkezésre, így a kutatással kapcsolatban támasztott elvárásoknak, ha egyáltalán lehet ellenzéki elvárásoknak eleget tenni, akkor eleget fogunk majd tenni.
Azt az állítást, amit ön is mondott, és mások is rendszeresen felidéznek, miszerint az oktatásra az egymást követő években nem többet költöttünk, hanem kevesebbet, azt kénytelen vagyok komolytalannak minősíteni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mert?) Mert az a helyzet, hogy minden évben, minden évben mind az egészségügyre, mind az oktatásügyre többet fordít a kormányzat. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)
(14.20)
Azon lehet vitatkozni (Bangóné Borbély Ildikó: Látszik rajta.), és szerintem az egy értelmes vita, hogy annak a belső arányai, a belső szerkezete optimális-e, jó vagy nem, de hogy összességében maga az ágazat (Moraj az MSZP soraiból. - Kunhalmi Ágnes: Összességét tekintve!), de hogy összességében maga az ágazat minden évben többet kapott, azon nincs értelme vitatkozni, mert a számok egyértelműek e tekintetben. (Moraj és közbeszólások az MSZP soraiból.) Márpedig ha nem hajlandóak…
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
