TÓBIÁS JÓZSEF,
TÓBIÁS JÓZSEF,
TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Elég volt! - ezt skandálták szombaton, a Kossuth téren, ahol több tízezren gyűltek össze. Sok tízezer honfitársunk tüntetett a jövőért. A magyar valóság képviseltette magát múlt szombaton felemelő erővel, tisztességes emberek fogalmazták meg, hogy ott, ahol szétverték a közoktatást, ott semmi nincs; ahol szétverték az egészségügyet és összeomlóban van az intézményrendszer, ott semmi nincs; ott, ahol dúl a szegénység, ott semmi nincs. Az emberek páratlan szolidaritása nyilvánult meg abban, hogy diákok, tanárok, szülők, érdekképviseletek, civil szervezetek együttesen fogalmazták meg követeléseiket. Ezek a követelések jogosak; ezek a követelések nem a saját fizetésükről szólnak, bármennyire igyekszik a kormányzati propaganda ezt beállítani - bár, jegyzem meg, abban sem lenne semmi kivetnivaló, ha ezt tennék -, hanem azért tüntettek, mert az önök felelőtlen kormányzásának a következményeként Magyarországon az egészségügyben, az oktatásban és a szociális területen pénzelvonások milliárdjai, százmilliárdjai történtek az elmúlt években. Hadd mondjak néhány számot, miniszterelnök úr! 85 ezer forinttal kevesebb forrást biztosítanak egy általános iskolás gyermek oktatására. 195 ezer forinttal kevesebbet fordítanak egy középiskolás oktatására. És 212 ezer forinttal kevesebbet fordítanak egy egyetemista oktatására. Maguk a jövőt veszik el a gyermekeinktől. Magyarországon a térségben a legkevesebbet költünk a nemzeti összjövedelmünkből az oktatásra.
A tanárok és diákok 25 pontban fogalmazták meg a szakmai kívánalmaikat. Beadásra kerül a mai napon egy vitanap az oktatás jövőjéről. Bízom abban, hogy az a 25 pont, amelyet megfogalmaztak tanárok és diákok, amiről még vitát sem hajlandók folytatni e tisztelt Házban, hiszen az elmúlt években is ez volt az alapvető probléma... Miniszterelnök úr, nem lehet kockába zárni a világot! Tudom, hogy önök mindent megtennének érte, de azért szeretnénk önnek mondani, hogy ha egy tanár nem kapja vissza a saját maga szakmai kompetenciáját, autonómiáját, intézményirányítását, ha egy diák terheltsége az ma nem arról szól, hogy hogyan tud boldog gyermek lenni úgy, hogy fejlődjön a jövőre, hanem ahogy önök elvárják tőle, akkor abból nem épül sikeres Magyarország.
Miniszterelnök úr, szeretném önöket figyelmeztetni: a szóba állás az nem tárgyalás, és a tárgyalás önmagában nem megállapodás. Pénzügyi és jogi garanciák szükségesek ahhoz, hogy akármiről is beszélnek, annak legyen kormányzati és legyen parlamenti garanciája. Ma az a tömeg, amely képvisel több millió olyan embert ma Magyarországon, aki nem tud csatlakozni, mert nincs abban az élethelyzetben, hogy arról döntsön, hogy egy esős napon följöjjön és hitet tegyen a változás mellett, azoknak a nevében is szeretném mondani, hogy felelős kormány csak garanciákkal tud hitelt és bizalmat visszaszerezni.
Miniszterelnök úr beszélt a menekültkérdésről. Az az igazság, hogy itt az elmúlt másfél-két évben ugyanazt a tracket járják: több kommunikáció, több nemzeti konzultáció lesz, most már valódi is. De szeretném mondani, az az önök felelőssége, hogy a menekültproblémát megoldják, úgy, hogy biztosítaniuk kell egyidejűleg a magyar állampolgárok itthoni biztonságát és az Unión belüli szabad áramlását és munkavállalását. Mert ezt az értéket teremtette meg ’89, és ezt az értéket hagyták örökül önöknek az előző kormányok, úgy, hogy ön és az akkori ellenzék semmiben nem támogatta az akkori kormányokat ezen értékek megvédésében.
Szeretném kérni a miniszterelnököt, hogy fejezze be a hazudozást az ellenzék politikájával kapcsolatban. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Fejezze be a népámítást, és fejezze be a PR-kommunikációt! Miniszterelnök úr, tudom, ön jogász, de ne jogászkodjon - ön kormányfő, cselekedjen! Ha nincs kétharmada, akkor van az ellenzék által benyújtott annyi javaslat, hogy kénye-kedvére választhat belőle. De a felelősség az öné.
A biztonságról is nagyon sokat beszélt, miniszterelnök úr. Tény és való, egyre nagyobb szükség lenne Magyarországon a biztonság élményére, a hétköznapok biztonságának élményére, a magyar embereknek a mélyszegénység és a dolgozói szegénység elől való menekülése élményére, hogy legyen egy pozitív töltés, hogy nem csúszik le senki. Azt már hagyjuk, hogy e Ház falai között hányszor mondták el, hogy senkit nem hagynak az út szélén! Nyugodtan megsüvegelheti a pénzügyminiszterét, miniszterelnök úr, mert a számok lehet, hogy önöknek adnak igazat, a valóság pedig az, hogy több millió ember ma dolgozói szegénységben él Magyarországon; hogy azok, akik ma kimentek az utcára, reményt adtak nemcsak maguknak, hanem másoknak is, hogy lehet másképpen irányítani az országot - felelős kormányzással - lehetne másképpen irányítani az országot.
Ha ön meg akarná védeni a magyar embereket, akkor elsősorban nem azzal kellene kezdenie, hogy most már a jegybankelnöknek is van biztonsága. Igaz, megveheti. A magyar embereknek nincs megvehető biztonsága. Ők azt várják, hogy a magyar állam teremtsen nekik létbiztonságot, szociális biztonságot és jogállami biztonságot. Ezekről mind nem beszélt, miniszterelnök úr.
És a magyar valóságról, miniszterelnök úr. Ezelőtt egy évvel azt mondtam e Ház falai között, hogy annyi társadalmi feszültséget halmoznak fel, hogy vigyázzon a kormány, mert van úgy, hogy a közakarat nem hajlik, hanem törik. Ebből a figyelmeztetésből önök az elmúlt másfél évben - talán hatalmi nagyképűségtől vezéreltetve - semmit nem fogadtak meg. Tegnapelőtt, amikor több tízezer emberrel együtt ott álltam a téren, és felelős, hangulatában nemes, a jövőről szóló vitát (Dr. Répássy Róbert közbeszólása. - Az elnök csenget.), nyilatkozatokat hallottam, akkor nagyon sokszor megütötte a fejem egy történelmi mondat (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Fejemet?): „Még kér a nép, most adjatok neki!” (Moraj a kormánypárti padsorokban.)
(14.00)
Én azt javasolom a miniszterelnök úrnak, hogy fogadja meg ezt a tanácsot (Az elnök csenget.) és azt a figyelmeztetést, ami több annál, mint jó szándék. Fogadják meg és váltsanak stílust, tárgyaljanak érdemben, mert sokkal több tiszteletet követelek a Magyarország jövőjéért aggódó demonstrálóknak; azért, miniszterelnök úr, mert a nép országot, az ország nemzetet tud teremteni - mondta Illyés.
És, tisztelt elnök úr, a Magyar Szocialista Párt elnökeként a parlamenti időkeretem hátralévő részében néma csendességgel tisztelgek a demonstrálók előtt. (Az MSZP képviselői, valamint dr. Vadai Ágnes, Varju László, dr. Oláh Lajos és Kónya Péter felállnak. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem volt valami nagy durranás! - Az elnök csenget. - Az időkeret leteltével az MSZP képviselői és a további négy képviselő leülnek.) Köszönöm, elnök úr. (Zaj. - Németh Szilárd István közbeszólása.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
