TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Ha hinni lehet a híreknek, akkor Ónodi-Szűcs államtitkár úr, aki az egészségügy ügyeivel van megbízva, a Fidesz lillafüredi frakcióülésén tájékoztatta a Fidesz-frakciót a terveiről. Ez egy kényelmes állapot. Államtitkár úrnak azért, mert a baráti tűzben nem kell kényelmetlen kérdésekre válaszolnia, a Fidesz-frakciónak meg azért, mert megkapja az illúzióját, hogy legalábbis nincs akkora baj, mint amit a szakma beszél az egészségügyről. Ha azonban államtitkár úr az egészségügy szereplőivel is beszélgetne, akkor megtapasztalná, hogy közöttük szokatlanul nagy az egyetértés most már a bajok orvoslását illetően. De erről majd egy kicsit később. Ugyanis államtitkár úr beszél hírekről, sőt néha maga gyárt híreket.
Azt halljuk, hogy az ÁNTSZ titkos jelentésében az szerepel, hogy a kórházak kétharmada nem felel meg az ellátási feltételeknek. Államtitkár úr erre azt mondta, hogy egyrészt régen rossz a feltételeknek, másrészt pedig azt kérdezte, hogy az orvosok miért asszisztálnak ehhez a helyzethez. Hát, gondolom, tisztelt államtitkár úr, azért, mert esküt tettek, és ezt a gyógyításra tették.
Azt halljuk, hogy az Országos Mentőszolgálat vezetője arról értekezik, hogy nem lehet garantálni a 15 perces kivonulási időt, sőt, nem is kell. Hát, ez nem lepne meg annyira, ha Rétvári államtitkár úrral novemberben éppen nem erről beszélgettünk volna, és nem arról akart volna meggyőzni engem, hogy a 15 perc számunkra bizony fontos.
Azt halljuk, hogy a fizetések számfejtése hatalmas problémát okoz a jelenlegi kormányzati szerveknek; nem tudnak jól fizetést számfejteni. Aki többet kap, az talán még egy kicsit örül is; de aki nem kap többet, hanem jóval kevesebbet, az vajon mit mond a családjának?
Azt halljuk, hogy a háziorvosi finanszírozás ügyében Rétvári államtitkár úr jócskán belefújt a nullás lisztbe, mert olyasmiről beszélt, amit a kormány meg nem akar. Azt gondolom, hogy ez is csak egy kommunikációs zavar volt, de mindenképpen jelzi, hogy milyen stádiumban van a beszéd szempontjából a kormányzat.
Azt halljuk, hogy államtitkár úr kancellárt akar a kórházak élére. Akkor most ki szervezi a betegutakat és az ellátást? Az OEP? Az állami egészségügyi és ellátó szolgálat? Vagy a kancellár?
Azt halljuk, hogy bérfejlesztés lesz, miközben államtitkár úr elfelejti elmondani, amikor a sajtónak nyilatkozik, hogy ez nem bérfejlesztés, hanem egy eddigi jogos igény kifizetésének a megkezdése, ami a túlmunkadíjakért jár.
És persze azt is halljuk, hogy azok a szakorvosok, akik reménykedtek a kormány ígéretében - amelyet egyébként még decemberben is megismételt, hogy 270 ezres nettó minimálbért fognak kapni -, azok rácsodálkoztak a fizetési papírjukra, önök pedig egy egyszerű mondattal intézik el ezt manapság: nem mondtunk mi ilyet. Államtitkár úr, mondtak! Mondtak! Vagy nem bontották ki az igazság minden részletét, vagy az a helyzet, amit egy orvos kolléga megfogalmazott a nyilvánosság előtt, hogy egész egyszerűen a pofánkba hazudtak.
Azt halljuk, hogy képzett szakápolókkal kell orvosokat helyettesíteni. A népnyelv ezt rögtön továbbfejlesztette, mert az aranykalászos gazdatanfolyam mintájára aranyszikés orvosképzéseket vizionál, vagy arról elmélkedik, hogy vakbélműtétekre lesz-e vajon OKJ-s képzés. Államtitkár Úr! Nem az a baj, hogy önök le akarnak venni terheket az orvosok válláról, hanem az a baj, hogy ezek az orvosok nincsenek itt. Elmentek. Itthon kellene őket tartani!
Azt már nem is mondom, hogy a krónikus belosztályok, az úgynevezett elfekvők megszüntetése azzal a cinikus érveléssel kerül nyilvánosságra, hogy ezek nem gyógyítómunkát szolgálnak. Államtitkár úr, elgondolkodtak már azon, hogy ezek az emberek egyszerre öregek és betegek? És orvos kell nekik ahhoz, hogy megkönnyítsük azt a nagyon kevés hátralévő időt, amit még megélhetnek?
Az, hogy Egerben a Markhot Ferenc Kórházban hol meleg víz nincs, hol hideg víz, hol meg egyik sem, már egyfajta hab a tortán, jelzése az egészségügyi állapotoknak.
Államtitkár Úr! A nagy egyetértés a szakmában a következők körül bontakozott ki: fizetésemelés kell, pénz kell az egészségügyben, 400-600 milliárd. Nem mi mondjuk, ha nekünk nem akarnak hinni, ha a miniszterelnök úr nekünk ezt nem akarja elhinni, higgye el a szakmának! Higgye el mindazoknak, akik az egészségügy szereplői! Nem megy tovább! Ha nem kapnak tisztességes fizetésemelést, nem érzik magukat megbecsültnek, és nem hívhatók harcba egy jó egészségügyi rendszerért ezek az emberek. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
