SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! El szoktuk mondani, hogy minden évben egyvárosnyi magyarral fogy az ország lakossága, de nem szoktuk hozzárakni, hogy minden évben nemcsak egyvárosnyi magyar nem születik meg, hanem körülbelül ötvárosnyi magyar hagyja el az országot.
(Mirkóczki Ádám elfoglalja helyét
a jegyzői székben.)
a jegyzői székben.)
Ez a tény új kihívások elé állítja a magyar nemzetpolitikát. Mi egyelőre úgy látjuk, hogy a magyar nemzetpolitika ezekkel a kihívásokkal jelenleg nem tud mit kezdeni. A magyar nemzetpolitikai intézményrendszer megragadt a XX. században. Mi XXI. századi nemzetpolitikát szeretnénk, XXI. századi intézményrendszert és XXI. századi támogatáspolitikát, amely figyelembe veszi azt, hogy a magyar népesség jelentős része nemcsak hogy a határokon kívül él, hanem Nyugat-Európában és a tengerentúl nagyvárosaiban telepedett le. Itt már nem csak kalandvágyó magyarokról, nem csak olyanokról van szó, akik néhány hónapot vagy évet kívánnak az új hazájukban eltölteni. Megragadtunk a XX. században, és ez még akkor is így van, ha az elmúlt években elismerésre méltó kormányzati törekvések és programok indultak a külhoni magyarok támogatására, gyakorlatilag a külföldi magyar közösségeket a Petőfi-, illetve a Kőrösi-programon kívül mással nagyon nem támogatjuk. Ezeket a programokat természetesen mi is támogattuk, mi is mögöttük álltunk, azonban ennél sokkal többre van szükség.
(10.10)
Nem látjuk azt az egységes kormányzati stratégiai tervezést, amely ezeknek a közösségeknek a megmaradását segítené, az asszimiláció ellen vívott küzdelmet támogatni tudják, minták pedig lennének egyébként a Kárpát-medencében. Ehhez kiváló magyar intézményrendszerre is szükség lenne. Van egy Nemzetstratégiai Kutatóintézetünk és van egy Nyelvstratégiai Intézetünk. Ezeknek az intézeteknek az kellene hogy legyen a dolga és a feladata, hogy stratégiai anyagokkal segítsék a kormányzati döntéshozatalt, a döntéselőkészítést. Ehhez képest azt látjuk, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet ahelyett, hogy nemzetstratégiát kutatna, ehelyett mangalicafesztiválokat, focitornákat és Mikulás-ünnepségeket szervez. Itt legalább látjuk, hogy mi történik, a Nyelvstratégiai Intézet tevékenységéről még ennyit sem lehet tudni. Ha a honlapjukra felmegyünk, akkor azt látjuk, hogy két év alatt egyetlen kiadványuk készült a digitális oktatásról, azonban a magyar nyelvstratégia kialakításával két év alatt semmire sem haladtak.
Mik lennének azok a főbb pontok, amikre az újkori emigráció támogatásánál szükség lenne? Nos, ötven-száz-kétszáz éve ugyanazok: templom, iskola és közösségi tér. Tudomásul kell venni azt, hogy több százezer olyan magyar rekedt most már a tengerentúlon, illetve Nyugat-Európában, akik nem kívánnak hazajönni. Ezzel a ténnyel szembe kell néznie a magyar nemzetpolitikának. A magyar nemzetpolitikának segítséget kellene nyújtania ahhoz, hogy ezek a magyarok külföldön, külhonban is meg tudják őrizni az identitásukat, hogy ellen tudjanak állni az újkori asszimilációnak, hogy abban tudjuk őket segíteni, hogy valamikor végső soron mégiscsak haza tudjanak térni.
Mi ez a három fő pont, amit említettem, egy-egy mondatban? Az egyik a lelki gondozás kérdése. A Jobbik azt javasolja, hogy a kormány kezdeményezzen tárgyalásokat a magyar történelmi egyházakkal, és nyújtson támogatást ahhoz, hogy az egyházak lel-ké-szeket tudjanak kiküldeni Nyugat-Európa nagyváro-saiba, hiszen a templom is az asszimiláció egyik te-re-pe lehet. Gondoljunk arra például, hogy Dublinban az erdélyi magyarok román nyelvű misére járnak.
A másik nagyon-nagyon fontos az iskolarendszer. A magyar állam semmiben nem támogatja a külföldi magyar iskolákat, miközben vannak kiváló példák, amelyeket fel lehetne karolni. Szeretném megemlíteni az államtitkár úr által is ismert Binder András és Temesi Krisztina, a Dublini Magyar Iskola és Óvoda vezetője által kidolgozott tantervjavaslatot. A Jobbik azt javasolja, hogy a magyar kormány gyűjt-se be ezeket a tapasztalatokat, összegezze a külföldön működő magyar iskolák tapasztalatait, dolgozzanak ki egy olyan akkreditációs rendszert, amely alapján a külföldön végzett tanulmányok Magyarországon is elfogadhatók lennének, hiszen a magyar családok hazatérését az is gátolja, ha a gyermekeiket Magyarországon a hazatérés után két vagy három osztállyal lejjebb sorolják be. Tehát szükség van ennek az oktatási rendszernek a kidolgozására, a támogatására, és szükség van ennek a támogatási rendszernek a kidolgozására is.
Azt pedig, hogy a közösségi terekre is szükség van, szintén jól jelzik a már meglévő magyar házak ott, ahol ezek jól működnek, azonban az elmúlt időszakban százezres magyar közösségek jöttek létre olyan nyugat-európai nagyvárosokban, ahol korábban nem voltak, így ezek az intézmények sincsenek kialakítva. Azt szeretnénk kezdeményezni és kezdeményeztük is már, hogy a kormány segítse ezekben a nagyvárosokban magyar házak létrehozását, amely az ott zajló mindenféle magyar tevékenységet össze tudja fogni. Illetve meg kell említeni a választójog kérdését is; továbbra is megoldatlan az, hogy a külföldi magyarok ne csak a nagykövetségeken, hanem más módon, akár elektronikus módon is szavazni tudjanak.
Arra szeretném tehát felhívni a tisztelt Ház és államtitkár úr figyelmét, hogy a magyar nemzetpolitikának (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ezekkel az új kihívásokkal szembe kell néznie. Kérem önöket, hogy segítsék ezeket a magyar közösségeket a megmaradásban. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
