VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnos az elmúlt időszakra elmondhatjuk azt, hogy szinte minden hónapra jutott egy olyan esemény, ami az országban borzolta a kedélyeket, nagyon sokszor tragédiával végződő esetek, gyermekbántalmazásos vagy akár gyermekveszélyeztetéses esetek. Ezekből az esetekből is nagyon jól láthatjuk, hogy a gyermekvédelem rendszere valami miatt Magyarországon ma nem működik. Ami a napirend utáni felszólalásom címében is szerepel, ennek egyik oka és egyik résztvevője a gyermekvédelmi jelzőrendszer, ami nem működik. Egyébként ugyanezzel a problémával küzdöttünk már 15 évvel ezelőtt is, amikor családgondozóként gyermekjóléti szolgálatnál dolgoztam, akkor sem működött. Amikor más eseteknél vagy más apropó kapcsán ezt szóba hoztam az Országgyűlésben, vagy akár egy törvénymódosítás kapcsán is szóba hoztam az Országgyűlésben, azt a választ kaptam, hogy folyamatban van ennek a rendbetétele, a kormány kiadott már egy anyagot erről, amit eljuttatott az ebben részt vevőknek, és ez alapján működésbe lendülhet és igazán hatékonyan működhet a gyermekvédelmi jelzőrendszer. Mint tudjuk, a gyermekvédelmi jelzőrendszer elég tág fogalom, de vannak hivatásos résztvevői is, tulajdonképpen azok, akik napi kapcsolatban vannak a gyermekekkel, akár ha a gyerekorvosra gondolunk, a védőnői szolgálatra gondolunk, akár az oktatási intézményekre gondolunk. De egyébként elég tág fogalom a gyermekvédelmi jelzőrendszer, mert a közvetlen lakókörnyezet vagy akár a rokonok is tagjai ennek.
Mi lehet az oka annak, hogy ez nem működik? Ez az, amire meg kellene találnunk a válaszokat, ez az, ami alapján rendbe kellene hoznunk ezt a rendszert. Elsősorban azt is nézhetjük, hogy mi az oka annak, amiért, mondjuk, egy gyermekvédelmi jelzőrendszer tagja nem teszi meg kellő időben a kellő lépést, nem teszi meg a jelzést a gyermekjóléti szolgálatok felé. Ennek egyik oka az is lehet, hogy nem ismeri fel a gyermek veszélyeztetettségét, és nemcsak az ilyen szélsőséges esetekre kell gondolnunk, mint például a legutóbbi, a gyöngyösi eset, amikor a szülők halálra éheztették a saját kislányukat, hanem ennél sokkal enyhébb esetekre is gondolunk, mondhatnánk azt is, hogy egy gyermekveszélyeztetés kialakulásánál nyomon lehetne követni, észre lehetne venni és időben meg lehetne tenni a megfelelő lépéseket. Miért nem történik ez meg?
Egyébként, ha már a gyöngyösi esetet említettem, az is nagyon jól mutatja ezt, hogy a helyzetek felismerésével probléma van, ugyanis ott téma volt ez a család a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai között. Sőt, Gyöngyös egy olyan hely, ahogy a híradásokból is olvashattuk, ahol rendszeresen találkoznak egymással a jelzőrendszer résztvevői, de mégsem jutottak dűlőre, és emiatt ilyen körülmények között a családban maradhatott az a gyermek.
(16.00)
Egyébként erről az esetről konkrétan még azt is elmondanám, hogy hasonló és súlyos gyermekveszélyeztetettségi előzménnyel, az édesanya hasonló esetei után is nyugodtan a családban maradhatott a gyermek.
És ha már itt tartunk, hogy mi lehet még az oka annak, hogy ilyen esetek előfordulhatnak. Egy nagyon rossz protokoll van Magyarországon, mondhatnám azt is, hogy dogmává erősödött a magyar gyermekvédelem rendszerében ez a protokoll, mégpedig az, hogy ha törik, ha szakad, a gyermeket mindenáron a családban kell tartani. A gyermek kiemelése a családból a legutolsó utáni pillanatban történhet csak meg. Sajnos, ezt tapasztaljuk.
Olyan helyzetek is vannak, amikor már a gyermekvédelem rendszerében, a szakellátásban lévő gyermek van a családban, akár súlyos veszélyeztetés volt az ok, ami miatt odakerült, az újszülött csecsemőt mégis hazaengedik abba a környezetbe, ahonnan előtte nem sokkal egy másik gyermeket tényleges veszélyeztetettség miatt kiemeltek. És nagyon sok esetben találkozunk olyanokkal is, akár a pályafutásom során is találkoztam hasonló esetekkel, amikor ilyen élethelyzetben egy hazaengedett gyermeknél már megtörtént a tragédia, és a veszélyeztetettségnek egy nagyon súlyos következményével találkozhattunk. Tehát maga a rendszer is rossz, maguk a törvények is rosszak egyébként.
A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak a felvilágosítása és a normális iránymutatás nem történik meg. A tényleges felelősségre vonás eszközei sincsenek meg; a mulasztás következtében nem vonhatók felelősségre akár a jelzőrendszer hivatásos tagjai. Nagyon sok esetben hiányzik egyébként akár a kommunikáció, akár a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai között is. Ebből látszik az, hogy változtatni kell. Tehát változtatni kell a törvényen; változtatni kell a kiadott iránymutatásokon; változtatni kell a dogmákon, és igenis akár kötelezővé is kell tenni a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai között a folyamatos kapcsolattartást, akár az esetek közös feldolgozását, ezáltal lehet eredményeket elérni. Mindez csak politikai szándék kérdése. Úgy gondolom, hogy ami kicsiben működik, az működik nagyban is.
Ózdon ezt nagyon jól (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) megvalósították, és kézzelfogható eredményei vannak a rendszer megújításának. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
