CSIZI PÉTER
CSIZI PÉTER
CSIZI PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ritkán kezdek úgy egy felszólalást, hogy azt mondom, igaza volt az előttem szólónak, a jobbikos Szilágyi György képviselő úrnak. Az előbb viccesen azt mondta Ikotity képviselő úrnak, hogy ki tudja, hogy 2024-ben ki fogja majd vezetni az országot, melyik párt fogja majd a kormányzáshoz szükséges többségi szavazatokat megszerezni, és ki fogja majd bevinni az országot egy sikeres olimpiai rendezésbe, a mostani felszólalása után nyugodtan mondhatom Szilágyi képviselő úrnak, hogy az is lehet, hogy ön kormánypárti képviselő lesz 2024-ben, mert addigra belép a Fideszbe. Azt gondolom, az elmúlt felszólalásával mindegyik fideszes képviselő egyet tudott érteni, hiszen vannak igenis olyan célok ebben az országban, amelyeket nem szabad a pártpolitika színterére vinni. Vannak olyan célok, ilyen volt egyébként például a kettős állampolgárság megszavazása, az alkotmány, az Alaptörvényünk születése vagy a családi adókedvezmény, ami nem szocialista, jobbikos, LMP-s vagy fideszes lakosságot érint csak, hanem összességében minden magyar ember érdeke. Amikor olimpiáról beszélünk, akkor is egy történelmi cselekedetre hívjuk fel a figyelmet. Amikor olimpiát szervezünk, akkor azt a történelemnek tesszük. Tesszük ezt egyfelől a jövőnek, ahogy Szilágyi képviselő úr is mondta, és ne felejtsük el azt sem, hogy tesszük a múltnak. Azoknak a magyar honfitársainknak, akik az elmúlt kicsit több mint egy évszázadban nagyon sok energiát tettek annak érdekében, hogy Magyarország a méreteihez képest, nem túlzó, ha azt mondom, hogy a legsikeresebb az újkori olimpiák történetében.
Amikor olimpia szervezéséről van szó, azt nem arra kell felhasználni, tisztelt Ikotity képviselő úr, hogy az éppen aktuális politikai üzeneteket elmondjuk itt a Ház falai között, ami üzeneteket egyébként a mai nap már több tucatszor hangoztattak, hanem először is köszönetet kell mondani azoknak a kiválóságainknak, azoknak a sportolóknak, edzőknek és munkatársaknak, akik az elmúlt években, évtizedekben, közel egy évszázadban gyakorlatilag heroikus küzdelemmel, nagyon nehéz körülmények közepette, még akkor is, ha az LMP-nek ez nem jelent semmit, komoly munkával óriási eredményeket értek el. Amikor olimpiáról beszélünk, az nemcsak Budapest olimpiája, hanem Magyarország olimpiája is.
Talán annak is örülnünk kell, és érdemes elolvasni az Agenda 2020 ajánlásait, ami lehetőséget ad arra, hogy ne csak Budapestről szóljon az olimpia, hanem ahogy az olimpia elmúlt évszázados sikerét Magyarország adta, úgy az olimpiai helyszínek is Magyarország különböző pontjain is megvalósulhassanak. Ne felejtsük el azt, hogy a képzőműhelyek, az utánpótlásnevelés, és minden, ami ahhoz kell, hogy sikeres olimpikonok, majd később olimpiai bajnokai legyenek egy nemzetnek, azok nem csak Budapesten születtek meg, és az olimpiai sikerek nem csak Budapestnek köszönhetők. Ezért én, magamfajta egyénileg megválasztott országgyűlési képviselő, az előttünk lévő törvényjavaslatban és attól szélesebb eszmeiséget szolgáló olimpiai mozgalomban elsősorban a Budapesten kívüli települések fejlődését látom. Azt látom, hogy mit tettek a Budapesten kívüli települések az elmúlt évtizedekben annak érdekében, hogy sikeres sportolói legyenek a nemzetnek, és most mit kell nekünk annak érdekében tennünk, hogy a vidéki, nem budapesti helyszínek olyan fejlesztéseket kapjanak, amelyek nem túlzóak. Persze, a nagyvilágban tudunk mondani olyan példát, amikor egy világverseny megrendezése mögött nem voltak valós szakmai alapok.
Ma is itt van a lelki szemeink előtt az a kép, ami mondjuk, Dél-Afrikában egy-egy stadionban ma fogadna minket, ahol már-már erdő nőtt ki a pályán, de Magyarországon nem ez a helyzet, Ikotity képviselő úr. Én minduntalan vitatkozni fogok az LMP-vel, amely azt gondolja, hogy Magyarország nem érett meg egy olimpia rendezésére, amely azt mondja, hogy csak gigaberuházásokkal lehet egy olimpiát megszervezni, miközben az Agenda 2020-as ajánlás pont ennek az ellenkezőjéről szól. Aki azt gondolja, hogy ha mondjuk, nemcsak budapesti olimpiáról beszélünk, hanem magyarországi olimpiáról, akkor nem tudunk úgy infrastruktúrát kiépíteni, köszönhetően az olimpia megszerzésének, hogy azzal egyébként a helyben élő fiatalokat, utánpótlásban dolgozó szakembereket fogjuk majd segíteni. Hiszen amikor olimpiai mozgalomról és olimpia megszervezéséről beszélünk, akkor egy százéves múltra visszatekintő komoly eszmeiség és szellemiség kapna olyan infrastruktúrát, amely méltó ahhoz az eredményhez, ahova egyébként eljutottunk az elmúlt időszakban. Lássuk be őszintén, hogy sok olimpikont adtak a Budapesten kívüli települések, de a mai infrastruktúra korántsem méltó ahhoz az európai szinthez, amit, mondjuk, méltónak tartanánk, hogy a gyermekeink edzésekre járjanak, hogy a gyermekeink a tudásukat csiszolják, és később a legtehetségesebbek eljussanak az ötkarikás versenyekre. Pedig volt olyan időszak, amikor az olimpiai mozgalmat pont a vidéki települések összetartó ereje és nem kevés anyagi támogatása mentette meg. A londoni olimpián nem lettünk volna olyan sikeresek, ha a nagy települések - köztük Debrecen, Szeged vagy Pécs - a saját, amúgy is nehéz költségvetési forrásukból ne költöttek volna tíz-, húsz-, némely esetekben százmilliókat annak érdekében, hogy a helyi olimpikonokat kijuttassák először olyan világversenyekre, hogy abból olimpiai kvalifikációt szerezzenek.
(22.50)
Hiszen volt olyan kormánya Magyarországnak, egy olyan vezetője volt, aki bár korábban sportminiszterként szerezte meg a miniszterelnöki pozícióját, vagy legalábbis sportminisztériumi volt az első lépcsőfok az ő kormányzati életében, ettől függetlenül kormányra kerülését követően gyakorlatilag töredékére csökkentette a sport és azon belül is az olimpiai sport támogatását. A 2006-2010 közötti időszakban az önkormányzatok, a magyar önkormányzatok összefogásával tudtunk egyébként olyan utánpótlásnevelést helyi szinten megtámogatni, amire egyébként büszkék lehetünk mindannyian, ami a londoni eredményeket mutatta.
Végül pedig Szilágyi képviselő úrhoz csatlakoznék, hogy vannak azért pozitív példák is a világban. Ön említette Barcelonát, ahol az olimpiai faluból fiatalokat megsegítő lakóparkokat hoztak létre, de egyébként a mai napig is turisztikai látványosság a pekingi objektumok és a pekingi olimpiai helyszín. Sok millió dolláros bevételük van a pekingieknek csak abból, hogy fogadják a turistákat és a látogatókat, és a londoni helyszín is olyan kulturális és szórakoztató rendezvényeknek adhat otthont, ami nagyon komoly bevételt jelent az országnak, illetve a fővárosnak, Londonnak. Mind-mind olyan fejlesztés, aminek megvan az alapja Magyarországon, hiszen a budapesti turisztika, a folyamatosan fellendülésben lévő turisztika igenis elbírna egy olyan sportlétesítményt, egy olyan nagy stadiont, ahova világszínvonalú rendezvényeket, kulturális és könnyűzenei rendezvényeket lehessen a jövőben hozni.
Tehát, képviselőtársaim, a Fidesz egyértelmű véleménye, hogy Magyarország felkészült az olimpia megszervezésére, a sportolók az elmúlt évszázadban, a kormány pedig az elmúlt hat évben ezt bebizonyította. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Ikotity István képviselő úrnak, LMP.
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először Szilágyi képviselő úr felvetésére: aha, most már megértettem, hogy arra gondolnak, hogy ’24-ben majd talán egy Jobbik-kormányzat lesz, és önök építik, önök szervezik ezt az olimpiát, mi abban reménykedünk, hogy nem, egyáltalán, LMP-kormányzat lesz, és pontosan tartunk attól, hogy több ezer milliárd forintot az akkorra már ki tudja, mennyire leépült rendszerekre kell majd fordítunk. Tényleg egy presztízsberuházásnak tűnik egy olimpia, és valójában az is, erre mindjárt visszatérek még. Említette képviselő úr, bár utána javított, hogy az olimpiát megnyerjük majd. Erre Peking volt csak képes és Kína, hogy olimpiát megnyerjenek, keleten úgy fogták fel, hogy ezt megnyerniük kell, de utána persze javította.
A viccet félretéve, és akkor Csizi képviselő úrnak is reagálok mindjárt. Képviselő úr, egyetértünk, Csizi képviselő úr, egyetértünk, nagyszerű dolog az olimpia eszméje. Egyetértünk abban, hogy bizony, a vidéki városok óriási energiát tettek ebbe bele, egyetértünk azzal a teljesítménnyel, amit a magyar olimpikonok elértek vagy el fognak érni, ezekben nincsen köztünk különbség. Az a különbség, hogy Magyarország alkalmas-e egy olyan világrendezvény megszervezésére 2024-ben, amely… - és hogyha megnézzük, tehát ne ábrándozzunk, nézzük meg a realitást: 4,6-szorosa átlagosan - nagyon sok újkori olimpiát megvizsgálva Los Angeles óta -, amivel többe kerülnek az olimpiai létesítmények és maga az olimpia, mint amennyit terveztek. Tehát ez a 700-800 milliárd forint, amit most erre szánnak, ez valószínű, több mint négyszeresére fog emelkedni, ez pedig a magyar gazdaságnak egy óriási összeg. Miből szeretnénk mi ezt megvalósítani? A világgazdasági folyamatok egyáltalán nem arra mutatnak, és a magyar gazdaság sem arra mutat, hogy erre képesek leszünk azon időn belül, de még egyszer mondom, ez abszolút nem teszi kizárttá azt, hogy a magyar olimpikonok valahol nagyon szép eredményt érjenek el.
A magyar olimpia eszménye, azt gondolom, és pártom szerint is egy olyan közös élmény lenne a magyar nemzetnek, ami nagyon-nagyon hiányzik, ami nagyon régen fordult elő, a XX. században is egy-két alkalom volt, gondoljanak csak a 6:3 wembleyi eredményre, amitől most is megdobban a magyar emberek szíve. Jó lenne, ha egy ilyen olimpiát tudnánk rendezni, és ilyen olimpiát szeretnénk mi rendezni, de azt gondoljuk, hogy erre 2024-ben még nem áll készen az ország, és azt gondoljuk, hogy ezt a lehetőséget nem szabad így elszalasztani, ez sokkal nagyobb dolog, mint hogy így egy negatív dologként maradjon meg, egy óriási veszteségként. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Szilágyi György képviselő úr, Jobbik.
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem tudom, szóval, én nem értek egyet önnel. Ez a merjünk kicsik lenni, ez onnan, azokból a padsorokból jött állandóan. (Derültség a kormánypártok soraiban. - Bánki Erik tapsol.) Az, hogy haszonról beszélni - nem úgy néz ki egy olimpia, hogy egy forintot beteszek és kettőt kiveszek, így soha nem lesz haszon. De mondok önnek egy példát. Mindig csak olimpiáról beszélünk; nem, 2024-ben Magyarországon olimpiai és paralimpiai játékok lesznek. S elhangzott, mondjuk, a bizottsági egyeztetéseken, ahova én elmegyek, pedig nem ülök abban a bizottságban, de elmegyek, meghallgatom a Magyar Olimpiai Bizottság beszámolóját, akár a Paralimpiai Bizottság beszámolóját, és Szabó László, a Paralimpiai Bizottság elnöke, aki most egy nehéz helyzetben vette át a Paralimpiai Bizottságot, s azóta szerintem kiváló munkát végez, mondott egy olyan mondatot, ami abszolút megragadott. Azt mondta, hogy ha Magyarországon tudnánk megrendezni az olimpiát, akkor az olyan infrastrukturális fejlesztéseket jelentene azoknak a fogyatékkal élő embereknek, akiknek nem lenne egyébként lehetőségük erre az akadálymentesítésre, s mondott egy gondolatot, hogy minden országban, így Magyarországon is, meggyőződése, hogy egy paralimpia megrendezése, az egy szellemi akadálymentesítés lenne az országban, hiszen az emberek látnák testközelből ezeket a sportolókat nap mint nap, találkoznának velük, és teljesen másképp állnának hozzá. Ez is haszon. Ki se lehet fejezni, hogy mekkora haszon például egy ilyen, ezt pénzben kifejezni nem lehet.
Egy dolgot nem szeretnék, a politikusoknak is van felelőssége. Nem értek önnel egyet, én nem arra apellálok, hogy Jobbik-kormány lesz-e 2024-ben vagy nem, énszerintem pont nem számít. Az lenne a jó, hogyha nem számítana, hogy ki lesz 2024-ben kormányon. Ennek egy pártokon, politikán fölül álló eseménynek kellene lennie, és pont az a legnagyobb veszély egyébként, hogy politikai csatározások színtere legyen akár az olimpiai pályázat és akár a rendezés kérdése is. El kellene ezt felejteni, fölül kellene tudni emelkedni, vannak a sportnak olyan részei - nem a stadionépítésekre gondolok, hanem pont az ilyen részekre -, amik abszolút politikamentesen kellene hogy végbemenjenek, mert innentől kezdve lehetne előrelépni, lehetnének olyan ügyek, kellenek, hogy legyenek olyan ügyek, amiket nem a politika határoz meg.
Én elhiszem egyébként akármilyen képviselőről, hogy ugyanúgy szereti a sportot és szeretne érte tenni, teljesen mindegy, hogy milyen színekben indul, ugyanúgy, mint ahogy nem foglalkozom azzal, hogy egy-egy olimpikonunk, egy-egy kiváló sportolónk éppen egy szavazás alkalmával kire szavaz, mert nem ez számít, az számít, hogy a sport területén ő mit végez el.
Tehát én azt szeretném, hogy nehogy a politikai csatározások színterén feláldozzuk akár az olimpiai pályázatot és akár (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egyébként hogyha megnyerjük akkor az olimpia rendezését is… - szerintem politika felett kell hogy álljon ez az egész. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Én így állok hozzá, s amíg tudom, addig segítem is ezt a munkát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Csizi Péter képviselő úrnak, Fidesz.
CSIZI PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Folytatom Szilágyi képviselő úr dicséretét, hiszen megint egyet kell önnel értenem. Én magam is azt mondtam, hogy az olimpia megszervezése nem politikai kérdés, és egyébként pedig nem csak Magyarország kérdése. A magyarországi, a budapesti olimpia gyakorlatilag a magyarok közös olimpiája lenne itt a Kárpát-medencében. Azok a határok, amik itt Trianont követően körbevették szűken vett országunkat, azok is fölbomlanának egyébként egy olimpia megszervezése, egy magyarországi olimpia megszervezése kapcsán, hiszen azért egy vajdasági sportoló, egy székely sportoló győzelme valahol a mi győzelmünk is. És ha mondjuk, egy székely sportoló Budapesten érne el vagy netalántán, mondjuk, Pécsett érne el az olimpián sikereket, az mindannyiunk számára és az egész történelem iránti hűségünk számára egy nagy nemzetegyesítés is lenne.
(23.00)
És azt gondolom, sorolhatnánk Szilágyi képviselő úrral az érveket, hiszen ő előhozta a paralimpia kérdését is, és valóban ez talán hibánk is, hogy mindig csak olimpiáról beszélünk, amikor nagyon sikeresek vagyunk a paralimpiát tekintve is. Én Pécs országgyűlési képviselője vagyok, mi magunk több mint 6 paralimpiai aranyérmet hoztunk Magyarországra, Pásztory Dórától elkezdve Sors Tamásig, és minden esetben egyébként nemcsak egy paralimpiai bajnokot kapott Magyarország, hanem egy olyan lokálpatrióta pécsit, akik a mai napig is visszajárnak az iskolákba, oktatják a fiatalokat a hitre, a hűségre és a hazaszeretetre.
Tehát sokkalta több egy olimpia megszervezése, mint az infrastruktúra. Ikotity képviselő úr, az infrastruktúra az csak 10 százalék. Valóban ennek a hozadéka, a nemzetnek és a magyaroknak szánt hozadéka az 90 százalék, ami viszont forintban felbecsülhetetlen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
