SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A világ június 5-én ünnepelte a környezetvédelmi világnapot. Ez a jeles esemény hivatott arra, hogy évről évre felidézze az ENSZ 1972-ben, Stockholmban az Ember és bioszféra címet viselő első környezetvédelmi világkonferenciáját, és felhívja a figyelmet a Föld és élővilága változatosságának megőrzésére, a természet kizsákmányolásának megállítására, a környezeti elemek szennyezésének megszüntetésére, a környezetpusztítás visszaszorítására, az erdők kiirtásának és valamennyi természetes élőhely felszámolásának, beépítésének megakadályozására, illetve mindezekkel kapcsolatosan az emberiség kiemelt felelősségére és a szükséges szemléletváltás haladéktalanságára.
A világnap központi rendezvényeit minden évben más országban és témában tartják. Idén Angolában. Mottója ez volt: „Vadulj be az életért! Zéró tolerancia az illegális vadállat-kereskedelemmel szemben.”
A hangzatos címen immár nem kell meglepődni, évek óta erőteljes üzeneteket próbálnak küldeni a Föld lakóinak. Ilyen mottók közül válogathattunk az elmúlt évtizedben: „Hétmilliárd álom. Egy bolygó. Fogyassz körültekintően!”; „A hangodat emeld fel, ne a tengerszintet!”; „Zöldgazdaság: te is a része vagy?”; „Sok faj, egy bolygó, egy jövő”; „Bolygódnak szüksége van rád”.
De úgy tűnik, hogy ez a világnap nem elég a környezet rombolásának a megállításához. Így mára már csaknem minden napra jut egy jeles nap, hogy figyelmeztesse az embereket a mértéktartó magatartásra. Környezeti ügyekben világnapja van az energiatakarékosságnak; van nemzetközi fókavadászat-ellenes nap; víz világnapja; Föld napja; méhek napja; vándormadarak világnapja; madarak és fák napja; nemzetközi klímaváltozási nap; a biológiai sokféleség nemzetközi napja; az óceánok világnapja; a sivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapja; a hontalan állatok világnapja; az ózon világnapja; a tiszta hegyek napja; szemétszedési világnap; állatok világnapja; és van nemzetközi nap a környezet háború és fegyveres konfliktusok során történő kifosztásának megelőzéséért.
Sok-sok nap, sok nemzetközi egyezmény, sok meddő fogadkozás Földünk megmentéséért. De még ma sem tudatosodott, még a döntéshozók többségében sem, hogy nem képmutató széplelkűségre, nem semmittevő ünnepnapokra és fogadalmakra, de kemény elhatározásra, a fogyasztás észszerűsítésére, igazságosabb elosztásra és a világgazdaság ter-mé-sze-ti-erőforrás-használatának józan önkorlátozására lenne szükség. Nem gyorsításra, hanem lassításra, nem növekedésre, hanem fejlődésre, nem több pénzre, hanem boldogságra, nem konfliktusokra, hanem harmóniára kellene szövetkeznünk. Nem a környezetet kell megmenteni, hanem magunkat magunktól, saját, mindent felfaló mohóságunktól. Meddig lehet még gyorsítani, meddig lehet még folytatni az elvevők kultúráját?
A XX. században, amíg a világ népessége 4,3-szorosára nőtt, a világ energiafogyasztása megtízszereződött, széntermelése hétszereződött, a vízkivétel kilencszereződött, a teljes anyagfelhasználás nyolcszorosára nőtt. A legjobban az építőanyagok iránti kereslet nőtt: 34-szeresre a század elejétől. Ércből 27-szer, biomasszából 3,6-szer termeltek ki többet. A század végére 4-szer több marhát és juhot, 11-szer több kecskét, 9,5-szer több sertést, 15-ször több baromfit tenyésztettek és fogyasztottak, mint a század elején. A számok alapján azt mondhatjuk, hogy a népesség növekedésének üteméhez képest kétszer gyorsabban nőtt a fogyasztás, ami az igények állandó bővülésére utal.
A növekvő fogyasztás következménye, hogy egyre több természetes ökoszisztémát használunk fel. Pusztul az élővilág sokfélesége, évente egy valamivel nagyobb, mint Svájc nagyságú területtel csökken az erdők kiterjedése. Becslések szerint jelenleg óránként hal ki egy növény- vagy állatfaj, a többségük még az előtt, hogy megismertük volna magát a fajt.
Tisztelt Országgyűlés! Már rég tudjuk, hogy nem lehetne többet elvenni környezetünk erőforrásaiból, mint amennyi megújul. Mégis 1,6 bolygót használunk fel, pedig csak egy van. Vagyis gyermekeink, unokáink, sőt a magunk jövőjét éljük fel, egyre növekvő ütemben. Ideje lenne tehát fékezni és megállni, de erre semmilyen szándék nincs. Köszönöm a figyelmet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
