DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rengeteg méltatás hangzott el az Állami Számvevőszék szervezettsége, munkája, elvégzett munkája kapcsán. Ezeket én alapvetően nem is kívánom elvitatni. Azt gondolom, az Állami Számvevőszék Magyarországon a fékek és ellensúlyok rendszerében egy annyira fontos intézmény, amelynek igenis el kell látni azokat a feladatokat, amelyekről elnök úr beszámolt.
(9.50)
Talán azt kell mondjuk, hogy persze, azt várja az Országgyűlés, és azt várja minden egyes országgyűlési képviselő, hogy ezt magas szakmai színvonalon végezze el. Én magam is, volt önkormányzati emberként, olyan emberként, aki sokszor kerül kapcsolatba az Állami Számvevőszékkel, azt kell mondjam, hogy az a munka, amit elvégeznek, tényleg segítségére van azoknak, akik közpénzekkel kell hogy gazdálkodjanak, és azok az iránymutatások és nem utolsósorban az a fajta hozzáállás kifejezetten dicséretes, azt kell mondjam, amit ott lehet tapasztalni. És ez tényleg segítségére van mindenkinek a munkájában.
Mégis ellenzéki képviselőként azért fel kell hívnom azokra a figyelmet, álláspontom szerint vannak olyanok, amelyek nagyon hangsúlyosan jelentkeznek, mondjuk, akár a beszámolóban; sokkal kevésbé hangsúlyosan jelentkeznek a tettekben. És vannak olyan dolgok, amelyek persze kimaradnak a beszámolóból, vagy vannak olyan dolgok - ez pedig a harmadik csoport -, amit mi másképpen ítélünk meg ebben a tekintetben.
Azzal kezdte elnök úr, hogy minden évben tájékoztatást ad az Országgyűlés elnöke felkérésére az Országgyűlésnek az Állami Számvevőszék. Nagyon dicséretes, sőt nem úgy van, mint például a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, aki mindig küld maga helyett valakit. Ön tényleg személyesen el is jön és beszámol. Ketten vannak egyébként ilyenek: ön és a legfőbb ügyész úr, mások nem. Mások küldenek maguk helyett valakit, aki egyébként a páholyból végigüli a vitát, hozzá nem tud szólni, nem tud válaszolni a neki feltett kérdésekre, néha megígérik, hogy írásban válaszolnak, de azt sem teszik.
Úgy gondolom, hogy az, aminek általánosnak kellene lenni, ahogyan önök is ezt teszik, az ma Magyarországon kivételes. Ezt aláhúznám azzal, hogy kiemelném azt, hogy önök mint ahogyan egyébként a többi olyan szervezet, aminek beszámolási kötelezettsége van a parlament felé, a fékek és ellensúlyok rendszerében a jogállamiságban, a demokráciában olyan szerepet játszanak, olyan szerepet látnak el, amely egészen biztosan megkövetelné azt, amit ön is tesz, hogy eljön, személyesen beszámol, végighallgatja a vitát és reagál rá.
Amit tavaly is számonkértünk, idén is számonkérem, mert még eggyel ezt a sort, akik nem jöttek el és nem számoltak be időben, ki kell egészíteni - kértük az Állami Számvevőszéket, hogy legyen erre figyelemmel -, az a Nyugdíjrefom- és Adósságkezelő Központ volt. Annak is évente be kellett volna számolni. Fennállása alatt egyetlenegyszer sem számolt be, majd a tavalyi évben öt napirendi pont keretében, egymás után tárgyalt öt napirendi pont keretében beszámolt az egyes évekről. Ebből következően logikailag ki lehet következtetni, hogy öt évig működött az alap. Egy nap alatt ezt gyorsan a parlamenten - hogy így mondjam, köznyelviesen - ledarálták, majd a hatodik napirendi pontban (sic!) megszüntették azt az alapot, amely a magyar nyugdíjfizetők, előtakarékosdók 3 ezer milliárd forintjával kellett volna hogy évente elszámoljon, nem pedig az ötödik év végén elénk terjeszteni egy ilyet.
Mi kértük akkor az ÁSZ-t, hogy legyen ebben segítségünkre. Legyen ebben segítségünkre, vizsgálja át, hozza elénk, hiszen ez kimaradt a korábbi ÁSZ-jelentésekből is. Amire mindig kérjük az ÁSZ-t, hogy ezeknél a vizsgálatoknál, illetve a beszámolóknál hadd lássunk okszerűségi, hatékonysági, eredményességi szemléletű vizsgálatot, illetve megállapításokat, és azokra vonatkozó megfelelő iránymutatásokat is. Úgy gondoljuk, hogy ezek talán a legfontosabbak.
Mi biztosak vagyunk abban, hogy akik közpénzeket kezelnek nagyon-nagyon kis százalékkal, azokat megpróbálják törvényesen elkölteni. Az, hogy a törvényes, a morális meg az erkölcsös a mai Magyarországon hogyan válik el egymástól, nem reagálva Mengyi képviselőtársam elmúltnyolcévezésére, úgy gondolom, hogy nagyon. A közintézményekbe vetett közbizalom pontosan ezért olyan, amilyen egyébként ma Magyarországon.
De az Állami Számvevőszék abban az esetben, ha ilyen eredményességi, hatékonysági vizsgálatot végez, főleg olyan érzékeny területeken, ami széles körben megbotránkozást kelt, széles körben fölhívja a közvélemény figyelmét, no pláne, formálja a közvélemény figyelmét, akkor pontosan annak a közbizalomnak, amiről Mengyi Roland képviselőtársam is beszélt, az tenne a legjobbat, ha az Állami Számvevőszék mint független szerv, elmenne, vizsgálódna, megállapítást tenne, és ezzel tisztába tenné a kérdést. Ezzel egyébként a magyar állampolgárok, adófizetők azt látnák, hogy nem lehet mindent úgy csinálni, ahogyan szeretnék, mert jön az Állami Számvevőszék, és az majd meg fogja állapítani, hogy mit kellett volna csinálni. Ebben látunk hiátusokat bizonyos ügyekben.
Elnök úr említette, hogy a kampánypénzek felhasználását is vizsgálták. Nyilvánvalóan úgy gondolom, hogy úgy nekünk, mint ahogyan másoknak is, a 2014-re alapított bizniszpártok - így összefoglaló néven talán lehet ezt így mondani - elszámolása tekintetében, úgy gondolom, hogy nem zárult az le az embereknek, illetve az Országgyűlésnek, az országgyűlési képviselőknek a gondolkodásában, sem az, ami történt, hogy el lehet indulni a választásokon, kell szerezni 106 embert, kell tudni állítani egy országgyűlési listát, néhány plakátot is ki lehet rakni, és mintegy 600 millió forinttal utána, ha nem sikerül elszámolni, hát ott egye meg a fene ebben a dologban. Nem látjuk azt, hogy annyi bizniszpártnak a vezetőjét, annyi bizniszpártnak a vezető testületeit utolérte volna akár az Állami Számvevőszék, akármelyik más olyan, a közpénzek felügyeletét, a közpénzek felhasználását, no pláne a kampányban való felhasználását figyelő szervezet.
Úgy gondolom egyébként, hogy ha a hangsúlyok-ban azt látjuk, hogy a korrupcióellenesség az egyik legfontosabb ügye az Állami Számvevőszéknek, akkor ez, ahol a politikában bizniszpártok alakulnak, sok száz millió forintot elkölthetnek, utána meg bottal üthetjük a nyomukat, bármilyen kárt okozva ezzel a közéletben, a politikában, a kampányokban, nem utolsósorban a közbizalomban, ezzel, úgy gondolom, van még dolgunk, ha a korrupcióellenességet annyira komolyan aláhúzzuk, ahogyan a bizottsági jelentésben is hallottuk, és ahogyan elnök úrtól is hallottuk.
Ugyanezt mondanám a Quaestor-ügyben. Nem fogom most fölcitálni az egész ügyet, lesz még ma arra alkalom. De már mi is alig emlékszünk rá, hogy ennek a Háznak a falai között működik egy brókerbotrányokat feltáró albizottság. Szűcs Lajos képviselőtársam, a Költségvetési bizottság alelnöke ennek az elnöke. Szerintem egy éve nem hívták össze ezt a bizottságot, azt hiszem, hogy eddig kettő ülése volt, abból is az egyik az alakuló ülés volt. Oda meghívtuk mi az Állami Számvevőszéket, mert úgy gondoljuk, hogy lehetett közpénz a Quaestornál.
Azokat a kérdéseket tettük volna föl nem megállapításként, hogy lehetett-e ott, volt-e arra törvényi lehetőség, hogy akár minisztérium, akár minisztériumnak a cége, akár háttérintézmény, akár önkormányzatok tarthattak-e ott pénzt; lehetett-e ennek bármilyen törvényi alapja, és akkor még mindig nem azt kérdeztem, hogy ki hibázott. Mert azt csak akkor lehet föltenni, ha az ÁSZ arra a megállapításra jut, hogy nem tarthattak volna ott pénzt.
Ugyancsak kérdeztük tavaly is, idén is kérdezzük, de egy gondolattal hátrébbról kell kezdenem. Nagyon sok vita volt ebben az évben a legutolsó jelentés meghallgatása óta arról, hogy mi a közpénz és mi nem. Úgy gondolom, hogy ennek eléggé intakt a megfogalmazása, hogy mi az, ami közpénz, utána megtanultunk egy új szófordulatot: elveszíti a közpénz jellegét.
(10.00)
Aztán kiderült, hogy mégsem tudja elveszíteni a közpénzjellegét az MNB vagyona sem, akkor sem, hogyha kiteszik alapítványokba, vagy az alapítványok által alapított társaságokba teszik ki.
Itt csak egy dologra hívnám fel a figyelmet, mielőtt a kérdéseket felteszem: a tavalyi évben ugyanígy az ÁSZ jelentésének a vitájában kértük és felhívtuk a figyelmét arra elnök úrnak, hogy fordítson arra nagy figyelmet, hogy eredményességi, észszerűségi, törvényességi szempontból a Magyar Nemzeti Bank megteheti-e azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank vagyonát alapítványokba helyezi, és ezek az alapítványok olyan tevékenységet folytatnak, jelesül ingatlan-, műkincsvásárlást, oktatási tevékenységet s a többi, ami a Magyar Nemzeti Banknak nem tartozik sem a szorosan, sem a tágan vett feladatköreibe. Akkor a tisztelt Háznak a kormányzó többsége leszavazta ezt az országgyűlési határozatot, nyilván erőből, ők is érezték azt, hogy ez így nem helyes, de akkor ne legyen egy ilyen országgyűlési határozat. Ha nem érezték, hogy nem helyes, az még nagyobb baj.
De azóta történtek dolgok, kiderült, hogy a közpénz az közpénz, akkor is az marad, ha Matolcsy ezerszer mondja el, hogy nem az, és ezek felhasználásának, úgy gondolom, hogy az Állami Számvevőszék tekintetében van még egy aspektusa, ami szerint nemcsak a törvény betűjének a betartását, hanem az észszerűséget, az eredményességet, az okszerűséget, a hatékonyságot is kell vizsgálni, és ebben szeretném kérni tisztelt elnök urat, hogy ha eddig nem is, akkor a jövőben fordítsanak erre nagyobb figyelmet.
Ugyanúgy föl lehet emlegetni a Posta szerződéseit, amelyeket majdnem sikerült titkosítani; ugyanúgy föl lehet említeni az állami cégeknek a magáncégekkel való összetolását, ahol el akarják előlünk, országgyűlési képviselők elől zárni az állami cégek piaci tevékenységéből eredő bármilyen szerződéses, pénzügyi, akármilyen kötelezettségeit. Úgy gondoljuk, hogy ezek nem helyesek, sem akkor, ha a Postáról van szó, sem akkor, ha a MET-ről van szó, sem akkor, hogyha az MNB-ről van szó.
Ezek az ügyek, én úgy gondolom, hogy mind árnyékot vetnek arra a nagyon-nagyon aláhúzott és végtelen módon kiemelt két célra, amit itt hallottam, az egyik a korrupcióellenesség, a másik pedig a pénzügyi kultúra kérdése. Én úgy gondolom, hogy a pénzügyi kultúra kérdésében nem engedheti meg magának az Állami Számvevőszék, hogy azt szó nélkül tűrje és hallgassa, hogy magán-brókercégeknél lehetett-e közpénz vagy nem lehetett közpénz, hogy nem jön el a bizottsági meghallgatásra. Úgy gondolom, hogy nehezen engedheti meg magának, vagy talán nem is engedheti meg magának az Állami Számvevőszék, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványaihoz áthelyezett irdatlan mennyiségű, 266 milliárd forintnyi pénzösszeg felhasználása tekintetében ne legyen okszerűségi, ne legyen eredményességi és ne legyen törvényességi olyan vizsgálat, ami meg tudja alapozni azt, hogy azt a közbizalmat, amit építeni kívánunk és azt a pénzügyi kultúrát lebontsák, ne azt lássák az emberek, hogy ha Matolcsynak szabad, akkor mindenkinek szabad, hanem azt lássák az emberek, hogy világosan, vörös fonal mentén folyik a közpénzekkel való gazdálkodás, azt lássák az emberek, hogy akik a közpénzekkel gazdálkodnak, azokat olyan emberek ellenőrzik, akik ezeket észreveszik, nem pedig olyanok, akik nem jönnek el a bizottsági meghallgatásra, akik elmennek ezek fölött a dolgok fölött.
Én úgy gondolom, hogy ez nem lehet cél, sem az nem lehet cél, hogy ezek az eljárások elhúzódjanak, sem az nem lehet cél, hogy esetleg megállapítások nélkül maradjanak, mint akár a bizniszpártok esetében. Én nem fogok elmúlthatévezni, tisztelt képviselőtársam, az egy teljesen más irányvonal nyilvánvalóan, amit most követnek (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), az én álláspontom az, hogy nem eredményesebb. Köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
