DR. ARADSZKI ANDRÁS,
DR. ARADSZKI ANDRÁS,
DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A köztársasági elnök úr azt mondta, hogy 2015 (sic!) egy nagyon fontos év lesz az emberiség történelmében, reméljük, hogy fordulópont, de az biztos, hogy egy nagyon fontos folyamatnak a kezdete és pontosan meghatározott célok megvalósításának a kiindulópontja.
Két dolog miatt értek ezzel egyet: az egyik maga a párizsi megállapodás, és a mai ülésünkön ezt vitatjuk meg, és az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot, a másik egy korábbi időpont: 2015. június 18-án jelent meg Ferenc pápának Laudato si’ című enciklikája, amely arról szól, hogy milyen módon tud az emberiség hozzájárulni a klímavédelemhez, milyen módon tudja a teremtett világgal kapcsolatos parancsát teljesíteni az Úrnak.
Fontos történelmi pillanat, amikor a lelki szféra és a profán egyszerre gondolkodik, egyszerre próbál gondolkodni azon, hogy az emberiség miképpen tudja megvédeni létfeltételeit, miképpen tudja a teremtett világ értékeit megőrizni.
Az enciklika Szent Ferenc fohászából kölcsönzi címét, A teremtmények énekében Szent Ferenc azt mondja: a Föld közös otthonunk, egyben nővérünk is, akivel osztozunk a létben, olyan, mint a szép anya, aki karjai közé zár minket. Mi magunk is földből vagyunk. Magunk a testünk is a bolygó elemeiből épül fel, levegője adja a lélegzetünket.
Úgy gondolom, hogy az a közös irány, a lelki és a materiális világnak az egybeesése a kihívás teljesítésére jó reményt ad. Maga a klímavédelem és az éghajlatváltozás elleni küzdelem nem ma kezdődött, nem 2015-ben indult el, hanem jóval korábban, és az látható volt, hogy a világ országai a kezdetektől fogva nem voltak egységesek a tekintetben, hogy milyen eszközökkel és milyen módon lehet az éghajlatváltozást megakadályozni olyan mértékben, hogy az a Föld biológiai életfeltételeit ne borítsa fel.
(11.40)
Ma eljutottunk oda Párizsnak köszönhetően, hogy ezek a feltételek, ezek a gondolatok és ezek a szándékok egybeesnek. Ennek egy nagyon fontos módszertani előfeltétele volt, a politikai előfeltételeken kívül az is, hogy nem felülről akarta a konferencia meghatározni a vállalásokat, hanem alulról jövő, egyéni, országok által megtett vállalásokat hozott rendszerbe. Ennek eredményeképpen talán sikerül egy olyan célt elérnünk a vállalások teljesítésével, hogy az éghajlatváltozás kordában lesz tartva, nem lesz nagyobb a hőmérséklet-emelkedés, mint az ipari változások, ipari forradalom előtt, az akkori hőmérséklethez képest 2 Celsius-fokkal magasabb. Úgy gondolom, hogy ezek az önkéntes vállalások és magában a megállapodásban előrevetített későbbi rendszerek, amelyek a követhetőséget és a számonkérhetőséget fogják kialakítani, biztosítani tudják azt, hogy a cél teljesüljön.
Kulcskérdése az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek, hogy a fosszilis energiaforrások miképpen kerülnek ki a rendszerből. Sok eszközünk van erre, legfontosabb az energiatakarékosság, az energiahatékonyság növelése. A másik technikai eszköz a megújuló és karbonszegény módon energiát termelő források rendszerbe állítása. E tekintetben a világ gondolati síkjai, befektetések irányai jelentős és pozitív elmozdulást mutatnak. Ma már nem nagyon lehet befektetési bankoktól pénzt, forrást szerezni arra a célra, hogy valaki fosszilis alapú, főleg szénalapú erőművet létesítsen. De fontos az, hogy rendezzük azokat a dolgainkat is, amelyek a kibocsátást a mindennapi élet folyamán növelik. Gondolok itt a közlekedésre, a háztartások által kibocsátott fosszilis, üvegházhatású gázok csökkentésére is.
Magyarország e tekintetben, ha megnézzük az eredményeket, igen jó pozícióban van, de nem lehetünk ezzel elégedettek. A 2011-ben elfogadott energiastratégia is abba az irányba mutat, hogy törekedni kell az energiahatékonyságra, az energiafelhasználás csökkentésére, törekedni kell a karbonszegény energiaforrások elterjesztésére, így köztük a megújuló energiaforrások alkalmazására. Úgy gondolom, hogy Magyarország igencsak belesimul abba a modern világtrendbe, amely azt mutatja ki, hogy lehet ma már gazdasági növekedést is produkálni oly módon, hogy nem növekszik az üvegházhatású gázok kibocsátása, sőt nem növekszik maga az energiafelhasználás. E tekintetben a magyar ipar, a magyar gazdaság az elmúlt hét évben jól teljesített. Racionális gazdasági érdekek által is vezérelve, igen jelentős energiahatékonysági beruházásokat foganatosítva közvetlenül szolgálták az éghajlatváltozás elleni küzdelmet.
De nem lehetünk elégedettek, hosszú távon is gondolkoznunk kell, hogy minél hatékonyabban tudjuk az éghajlatváltozást okozó üvegházhatású gázok kibocsátását csökkenteni. Ezért elkerülhetetlen, hogy a megújuló energiák rendszerbe állításán túl olyan kutatási, innovációs feladatokat és célokat tűzzünk ki magunk elé, amelyek növelik az energiahatékonyságot, növelik a termelő kapacitások intenzitását és csökkentik a kibocsátási lehetőségeket.
Ebből a szempontból elengedhetetlen megemlíteni és pozitív éllel kell megemlítenem az Európai Unió szerepét, benne Magyarország szerepét, mert mi is részesei vagyunk az Európai Uniónak. Az Európai Unió végig élharcosa volt ennek a folyamatnak, amely Párizsig vezetett el. Élharcosa volt olyan szempontból is, hogy önálló entitásként jelenik meg a rendszerben, nem a tagállamok fogalmazták meg üzeneteiket, elképzeléseiket és szándékaikat a vita során, hanem az Európai Unió közös álláspontjait közvetítettük a vita során a többi részes fél számára. Ez egységet, erőt, eltökéltséget és elkötelezettséget jelentett és mutatott a világ többi része számára. E tekintetben a mai helyzethez képest örömteli volt, hogy az európai uniós tagországok képesek együttgondolkozni egy közös, az emberiség számára nagyon fontos cél elérése érdekében, és együtt is képesek cselekedni, még akkor is, ha vannak eltérések a tekintetben, hogy milyen módon fogják elérni az üvegházhatású gázok csökkentését, milyen módon tudják azokat az Európai Unió által meghatározott célokat az adott tagországok teljesíteni.
Ebben vannak különbözőségek, kétségtelen, különbözik például a lengyeleké, ahol igen nagy hagyománya van a szénbányászatnak és a szénbányászaton alapuló energiatermelésnek, különbözik Németország, a másik véglet, amely a megújulók gyökeres és nagymérvű alkalmazását kívánja elérni az energiatermelésben. És különböznek más országok, amelyek más eszközökkel próbálják a karbonszegény energiatermelést szolgálni.
Úgy gondolom, hogy Magyarország jó úton jár, de ez mind kevés, ha a világ eltéveszti a lépést. Azért kell ezt mondanom és aláhúznom, hogy szükség van - és nagyon jó jel a párizsi megegyezés erre - egyfajta társadalmi szolidaritásra is a világban, mert ahogy Ferenc pápa mondta, nem áll fenn soha két egymástól független, egy környezeti és társadalmi válság, hanem ezek a válságok nagyon összetettek, egyszerre társadalmiak és környezetiek is. Ezzel tehát azt akarom kifejezni, hogy hiába védjük meg a bolygót az éghajlatváltozástól, hiába teszünk meg mindent a fosszilis energiahordozók csökkentéséért, hiába érjük el azt a maximum 2 Celsius-fokos növekedést, ha emögött nem teljesedik ki a Földünkön a társadalmi igazságosság, a méltányosság, a türelem és a szeretet a részes országok és az emberiség tagjai között.
Úgy gondolom, ez a párizsi megállapodás túlmutat az éghajlatváltozáson, egy közös szolidaritáson, egy közös együttműködésen alapuló gondolatokat sejtet fel, aminek a kibontása a jövő nagy kihívása, és ezért is érdemes továbbgondolni az előttünk levő problémát, és ezért is érdemes az előttünk lévő törvényjavaslat elfogadásával hozzájárulni a globális problémák megoldásához. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
