DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés megléte mind egy család, mind egy település, egy régió vagy nemzet, vagy egy még nagyobb egység életében alapvetően a kiszámíthatóságot garantálja; a biztonságot, bizonyos esetekben a bizonyosságot, de mindenképpen a tervezhetőséget. És minél előbb megvan egy időtáv költségvetése egy közösség számára, annál jobb, mert a tervezhetőség és bizonyosság hosszú távon megtérül az emberek életvitelében, boldogságában, munkavégzésében.
Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt, én magam is szívből támogattuk már tavaly is azt, hogy minél előbb készüljön el a költségvetés tervezete, és így vagyunk ezzel az idén is. Azzal együtt is, hogy hallottam, hogy egyik-másik ellenzéki képviselő, jelesül a Jobbik vezérszónoka kritizálta, hogy másfél évszázados hagyományt rúg fel azzal a mostani kormány, hogy ilyen korán, tavasszal beterjeszti a költségvetést.
(14.40)
A hagyományok szent dolgok, tisztelni kell őket, de ez nem egy olyan hagyomány, ami kőbe volt vésve, és jó, ha előre megvan. Ezzel ellentétben jól emlékszem, amikor 2010-ben a második Orbán-kormány elkezdte a kormányzását, azt megelőzően, 2009-ben az MSZP ősszel terjesztette be a költségvetést, valamikor decemberben fogadta el a parlament, tehát tisztelte a másfél évszázados hagyományt, nem tavasszal, hanem ősszel készítette el, mégis a kormányzásunk kezdetén mindjárt azzal kellett foglalkoznunk, és még utána hónapokig, hogy ezt a költségvetést toldozgassuk-foldozgassuk, kiegészítsük, megszorításokat készítsünk, mert egy olyan költségvetés készült, ami valótlan számokra alapozódott - jól tudjuk, hogy ezt az Európai Unió is elismerte -, és bizony az ország az összeomlás szélén állt.
Ezzel szemben a 2016-os évet úgy tudtuk elkezdeni az idén, hogy idejében elkészült költségvetésünk volt, és ha az idő, az élet katasztrófák, tragédiák, váratlan dolgok vagy éppen nem kellőképpen tudott dolgok még úgy hozzák, hogy a költségvetésen valamit változtatni kell, akkor is jó, ha megvan. Ennyit tehát a költségvetés elkészítéséről.
Azt hiszem, hogy elismerés illeti mind a kormányt, az egész kormányt, hangsúlyosan a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetőit, munkatársait, az Állami Számvevőszéket, a Költségvetési Tanácsot mindazért a munkáért, amit szakértelemmel és ilyen rövid idő alatt jó színvonalon elvégeztek, ahogy a mai napon elhangzott hozzászólások is erről meggyőzhettek mindannyiunkat. A miniszteri expozéban a nemzetgazdasági miniszter úr az adócsökkentés és otthonteremtés költségvetésének nevezte, olyan költségvetésnek, amelyben mindenki léphet előre egyet. Ezt az állítását az expozéban számokkal, adatokkal, tényekkel is alátámasztotta, valamint fenntartható és stabil növekedéssel számolhatunk, mondta. A Kereszténydemokrata Néppárt, amely mind szakértői, mind politikusi szinten részt vett és évek óta részt vesz a költségvetés kidolgozásában is, értelemszerűen ezt teljes szívvel támogatja és támogatni fogja.
Tisztelt Országgyűlés! Huszonvalahányadik hozzászólóként nem tudom megállni, hogy ne reagáljak néhány, reggel 8 óra óta elhangzott szóra és kijelentésre, különösen az ellenzéki képviselők egyik-másik megnyilvánulására szeretnék reagálni. Teszem ezt akkor is, ha a miniszteri expozét mindössze három ellenzéki képviselő méltatta végighallgatásra - bocsánat, az elnöklő képviselő úrral együtt négy -, az Állami Számvevőszék jelentését talán hatan vagy heten, ha jól számoltam, aztán a továbbiakban nem számoltam. Így tehát nem csoda, hogy sok olyan valótlanságot állítottak vagy olyan ferdítéseket mondtak a szavaikban, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Jól tudjuk mindannyian, ahogy az előttem szóló képviselő is ezt megjegyezte, hogy az ellenzéknek a modern demokráciákban az a szokása - és ez nyilván nem fog megváltozni -, hogy nem dicsérik, hanem kritizálják a költségvetési törvényt, és ezért nem is fogadják el, úgyhogy ez az előző kijelentés sem lepett meg bennünket, de a kritikából azért nem következik az, hogy egy sor valótlanságot állítsanak.
Mi, akik olvastuk a költségvetést, ha nem is az összes kötetet, de a legfőbb számaival azért tisztában vagyunk, tudjuk és mosolygunk ezeken. De azért vannak ám sokan az országban, akik követik az Országgyűlés költségvetési vitáját, és ilyen vastag köteteket nem lapoznak, ezért tartom fontosnak azt, amit Banai Péter Benő államtitkár úr megtett, hogy nagyon határozottan azt követelte - bocsánat, kérte, mert nagyon udvarias volt a felszólalása - az ellenzéki képviselőktől, hogy ha állítanak olyasmit, hogy ez például a zsarnokság költségvetése, vagy tényeket állítanak, hogy kiknek nem kedvez, akkor legyenek kedvesek, támasszák alá az állításaikat a költségvetés sarokszámaival. Ezt mind ez idáig nem tették meg, még egy darabig itt maradok, és érdeklődve fogom várni, hogy ezt megtegyék.
Megszoktuk azt is, hogy a költségvetési vita során az ellenzéki képviselők előszeretettel használják fel az alkalmat arra, hogy saját szakpolitikai elképzeléseiket itt fényezzék. Erre is hallottunk példát, én ezekre szándékosan nem akarok reagálni, mert a költségvetési vita meglátásom szerint nem ennek a helye. De hát ezt is mosolyogva tudomásul vesszük, mint olyat, ami mindig így szokott történni. Azt azonban nem tudom mosolyogva tudomásul venni, és a frakcióbeli társaim sem tudják mosolyogva tudomásul venni, hogy egyes képviselők olyan hangnemet ütöttek itt meg, és olyan kifejezésekkel jellemezték a költségvetést, ami méltatlan a parlament munkájához. Szándékosan nem ismétlem meg ezeket, hogy ne erősítsem az ide nem illő szavakat, de egyre azért kitérek.
Az MSZP vezérszónoka például úgy jellemezte ezt a költségvetést, hogy alamizsna, és hogy összekötözött lábakkal nem lehet táncolni. Kedves Képviselőtársak! Mindannyian tudjuk, akik itt vagyunk - aki nem tudja, ott valami hiba van -, hogy 2002-2010 között ugyanez az MSZP alkotta meg mindig és fogadtatta el a költségvetéseket, amelyek hamis számokon alapultak, és 2010-re kis híján romlásba döntötték az országot. Ebből a költségvetési és gazdasági helyzetből húzta ki és emelte ki hat év szívós munkájával a mostani kormány ezt az országot, és ennek egyik fontos eszköze volt az a költségvetés, amelyet idén is megalkottunk.
Szeretném ismét felidézni a nagy sikert aratott Kant-idézetet, nem teljesen szó szerint, csak a lényegét: ha nem vesszük észre, hogy a vitában nem a partnerünk eszével, hanem az akaratával állunk szemben, hibázunk, mert hiába érvelünk az ész oldaláról ott, ahol akarattal és beállítódásokkal van dolgunk. Ezért tehát azt javaslom mindenkinek, hogy az elhangzott méltatlan vagy nemtelen megjegyzéseket, kritikákat eme összefüggés tudatában raktározzák el magukban. Itt nem észről, nem érvekről, nem értelemről, hanem akaratról és beállítódásról van szó.
Folytatom akkor a költségvetés méltatását, illetve tárgyalását. Nem akarnék leragadni egyetlen szakterületnél addig, amíg a költségvetésről általában nem ejtenék néhány szót. Nézzük először is a legfontosabb tendenciákat! Néhány ilyen - nem olvasom fel mindet, egyrészt az expozéban hallhattuk, csak a figyelmet szeretném ismét ráirányítani. A GDP növekedése 2010-ben 0,7 százalékos volt, ’16-ban 2,5, 2017 végére 3,1 százalékra tervezett. Mi ez, ha nem az emberekhez közvetlenül is eljutó eredmény? Hiszen ennek eredményeit élvezik a bérükben, a fogyasztásban, látják az egyre szépülő városainkban, falvakban.
Ugyanez a helyzet az államadóssággal, amely az egyik legtragikusabb szám volt 2010-ben. A GDP 80 százalékát meghaladta 2010-ben, talán 83 százalék is volt. Ez az államadósság ’16-ra 74,5 százalékra csökkent, és ’17 végére 71,9 százalék a tervszám. Ez azt jelenti, hogy hét év alatt 9 százaléknyi a csökkenés. Még mindig óriási, még mindig nagyon magas, de kevés példa van rá a nagyvilágban, hogy ilyen magas államadósságból ilyen irányban, ilyen tendenciával ki tudna emelkedni egy ország.
Végül a harmadik fontos mutató a munkanélküliségi ráta, amely 2010-ben 11,2 százalék volt, 2016-ban 5,5 százalék, és 2017 végére 5,2 százalék a tervszám.
(14.50)
Ezeket a munkanélküliségi adatokat bárhol, ha nemzetközi porondon megfordulok és más nemzetbeli politikusokkal ezekről tárgyalunk, mindegyik csodálattal és tisztelettel szemléli; mindemögött a magyar emberek erőfeszítése, a magyar gazdaság teljesítménye van, amiért illik nekik köszönetet mondani, és minden dolgozó embernek.
Nézzük, hogy mit érezhetnek az emberek a költségvetésből, amit több képviselőtársam is firtatott; és valóban a költségvetés értelme, célja, lényege az elmondottak mellett az, hogy az emberek, az adott társadalom tagjai érezzék ennek a pozitív és növekvő hatását. Nem könnyű persze elégedettséget kiváltani és várni az emberektől, mert jól tudjuk, hogy az emberi természet olyan, hogy ugyan örül a többletnek, de mindig kevesli. Ez megnyilvánul a költségvetéssel kapcsolatban is.
Az önkormányzatok, amelyek helyben az emberek ügyes-bajos dolgaiban segíteni tudnak, nekik támogatást tudnak adni, intézni a dolgaikat, nos, az általános támogatásuk 9,8 milliárd forinttal emelkedik 2017-ben. Ez 6,7 százalékos növekmény. A gyermekjóléti támogatások 11 milliárddal növekednek, ez 5,8 százalékos növekmény. A működési támogatások is nőnek 400 millió forinttal, 1,2 százalékkal.
Az önkormányzati támogatások növekedését már jobban érzi az egyes ember, a nagy állami költségvetés szintjén a röpködő milliárdokat kevésbé érti, bár azok is hozzá jutnak el. További, az emberekhez eljutó lehetőségei az önkormányzatnak, és ebben már felfedezhetők az irányok, egy kormányzati filozófia, kormányzati prioritás: a családi adórendszer továbbra is az egyes családok életét segíti, a gyermekes családok életében jelent könnyebbséget.
Tisztában vagyok azzal a reakcióval, amellyel sokan viszonyulnak, mondjuk, az adócsökkentéshez, hogy kevésbé élik meg jövedelempluszként, sokkal inkább a béremelést élik meg úgy. Ezért azt tudnám javasolni, hogy a családok is készítsék el a maguk költségvetését, és ha hónapról hónapra vesznek egy papírt és fölírják, hogy ennyi lesz a bevétel, mondjuk, a béremből és a kiadás ennyi lesz, akkor már láthatók a különbségek, és a kiadás oldalán megjelennek az áfacsökkentések, amelyek - ez is elhangzott már - jelentős mértékűek az alapvető élelmiszer esetében, és megjelenik a személyijövedelemadó-csökkenés a bevétel oldalánál, amely - meg-ismétlem - Európában eléggé egyedülállóan alacsony, 15 százalékos lesz 2017-ben.
És abban a pillanatban, ha ezek a családi költségvetések elkészülnek, akkor jobban szembesülnek az emberek azzal, hogy itt nemcsak a bérek növekedéséből származik a jobb élet lehetősége, hanem az egyéb kormányzati intézkedésekből. Az otthonteremtési program az egyik legóriásibb eredménye ennek a kormánynak. 211 milliárd forintot tervez erre a költségvetés, és igen, a családoknak, a gyermekszületésnek, a boldogabb, nyugodtabb életnek kedvez. És itt is azt tapasztalhatjuk, hogy a kormány jó érzékkel nyúlt ahhoz, hogy mi Magyarország egyik legsúlyosabb gondja; sajnos több ilyen van, de mégis az egyik legsúlyosabb az, ami Európában majdnem mindenütt, hogy kevés gyerek születik még mindig, bár megindult itt is felfelé a növekedés.
Hogy lehet ezen segíteni? Fészekrakással. És ez a családteremtési, otthonteremtési program, a CSOK és az egyebek ehhez segítenek. A lakossági hitelek is, ahogy hallottuk, míg 2010-ben 70 százalékuk devizahitel volt, ez ’17-re 1 százalék körül lesz, ez is óriási segítség a családnak. És akkor tegyük hozzá, hogy az infláció nulla százalékhoz közelít. Vagyis nem kell azzal számolnia a magyar embernek, hogy jó, kap béremelést adott esetben, de egy év múlva már ennek nem érzi hatását. Nem tudom, a képviselőtársak közül kik emlékeznek arra, ha jól emlékszem, 2002-ben volt, amikor a beígért 50 százalékos béremelést a közszféra alkalmazottai, köztük a pedagógusok - jól emlékszem rá, iskolában dolgoztam - valóban megkapták, és örültek is neki.
De olyan mértékűvé nőtt az infláció, hogy ennek a hatását hónapról hónapra kevésbé lehetett érezni. Egy év múlva gyakorlatilag - hogy az ismert amerikai bestsellert idézzem - elfújta a szél. Most ezek a növekmények, amelyek bérben és egyéb módon ott lesznek a családoknál, a munkából élő embereknél, ezek értékállósága megmarad vagy csak minimális mértékben csökken, hiszen az infláció gyakorlatilag közelít a nullához.
Na, nézzük akkor, hogy még milyen módon részesülnek megint csak a családok, az emberek többletből. Az oktatás, mint tudjuk, 270 milliárd forintot kap. Itt megint azért értelmezni kell az előbb hallott okfejtést, hogy például az intézményfenntartó támogatásánál megjelenő plusz 90 milliárd forintnak nem kell örülni, mert az nem egy fejlesztést szolgál, hanem az eddigi hiányt pótolja. Fel lehet fogni így is meg úgy is. A KLIK eddig is működött, az oktatási rendszer eddig is működött. Végre abba a helyzetbe jutott a kormány, hogy egyrészt talán pontosabb számításokat tudott végezni, másrészt elő tudta teremteni azt az összeget, amely biztosítja az oktatási rendszer működtetésének megfelelő anyagiakat. És ha ez így lesz, akkor ez megjelenik bizony színvonalemelésben, mert jól tudjuk, hogy ahol nincsenek anyagi gondok, ott nagyobb figyelmet tudunk fordítani az igazi munkára és nagyobb lesz a nyugalom.
Nem ismétlem, hogy milyen kiadások növekednek, a kultúra kiadásainak 66 milliárdos növekedésével kapcsolatban szeretném a jelen lévő államtitkár urak figyelmébe ajánlani, hogy arra nagyobb figyelmet javaslok fordítani, hogy azok a területek, amelyek alapvetően pályázatokból finanszírozódnak, talán nem ártana egy kicsit a központi költségvetésnek is nagyobb gondot fordítani rá. Gondolok most az elmúlt időszakban joggal panaszokat kiváltó kulturális, irodalmi folyóiratok támogatásának megnyirbálására.
Tehát egyik oldalon az, aki a kultúrában dolgozik, örül annak, hogy 66 milliárd forint többlettámogatást kap, de ha ő éppen abból az eddigi egymillió forintból tudta működtetni azt a folyóiratot, és ez most nem létezik, mert a pályázaton nemet mondanak, akkor ez nem egy jó rendszer, erre is oda kellene talán jobban figyelni.
Nos, a pedagógus-életpálya jó lökést adott 2013-ban a többi területnek. Ma már nagyon sok területnek van életpályája, ami megint a kiszámíthatóságot, a bizonyosságot jelenti, és ma már senki nem kérdőjelezi meg, hogy például a pedagógusok esetében, ahol 2013-ban kezdődött, kiegészítve már a minősítések többletjövedelmeivel, ez bizony komoly eredmény. Ide is hozzátenném azt, hogy a nulla százalékhoz közelítő infláció mellett ennek az értéke óriási.
És senki nem szólt idáig, úgyhogy enyém maradt ez az örömteli feladat, hogy megemlítsem, hogy különböző programok támogatásán keresztül is sok többletforrás jut az emberekhez; mégpedig olyan területen, ami nagyon érzékenyen érinti az emberek, a családok, egyes családok életét. Így például a fogyatékkal élő személyek esélyegyenlőségét elősegítő programok támogatása 42,18 százalékkal nő. Ugyancsak a fogyatékkal élő személyek érdekvédelmi szervezeteinek támogatása 78,83 százalékkal nő. És jelentősen nő az egyházi közösségi célú programok és beruházások támogatása, és tudván, hogy a magyar embereknek jóval több mint 50 százaléka tartozik valamilyen egyházhoz, közvetve ez is az embereket segíti.
És örömmel látom, hogy a kulturális fesztiválok és események támogatása is 100 százalékos növekedés elé nézhet 2017-ben. Ezek gomba mód elszaporodtak Magyarországon, de örvendetes, hogy nyáron bármerre jár az ember, akár egy kisebb faluban, településen, egy-egy fesztivál színesíti az ott lakók életét, vonzza az embereket, úgyhogy ez is nagyon örömteli.
(15.00)
(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Majdnem végül megemlíteném - egy kicsit visszahivatkozás gyanánt - az elhangzott nemzetiségi szószólói megnyilvánulásokat, amelyeket csak erősíteni tudok, és amelyek dicsérőleg szóltak arról a tendenciáról, ahogy a magyar költségvetés és kormány a Magyarországon élő 13 nemzetiségi kisebbséget támogatja. Ritter Imre, a német nemzetiségi szószóló ilyen szavakat mondott, amiket örömmel ismétlek meg, hogy a támogatásuk folyamatosan emelkedik, ami korábban siralmas volt, és az elmúlt száz évben nem volt rá példa, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek ilyen támogatást élvezhettek volna. Az általa megemlített szabályozási problémákat pedig, úgy hiszem, hogy kellőképpen orvosolják.
Végezetül engedjenek meg még egy mondatot arra, hogy a külügyek, a nemzetközi kapcsolatok és egyáltalán a külpolitikánk kiemelt figyelmet kapott - joggal - az elmúlt években, és ennek a költségvetési vonzata is látszik a költségvetésben, amire szükség volt. Itt az érveket, indokokat azért sem mondom el, mert Németh Szilárd képviselőtársam ezeket tételesen elmondta. De idetartozik a külképviseletek, konzulátusok számának növekedése, amire ebben a forrongó, gyorsan változó, nemzetközileg nem túlzottan barátságos világban óriási nagy szükségünk van, hogy a külföldi nagyköveteink, konzuljaink és az ott lévő apparátus a magyar érdekeket képviselje.
Az Állami Számvevőszék jelentésében kitért arra, hogy a költségvetés elkészítése szabályos volt, megfelelt a törvényeknek, mi több, megfelel az Alaptörvényünknek is, és miután olyan szakapparátus készítette, amelynek a ténykedését nem kérdőjelezzük meg, hiszen a szakértelem ott van, ennek tükrében is nehezen érthető egyik-másik ellenzéki képviselőnek a megnyilvánulása. Örömmel hallottam az ÁSZ elnökének, Domokos László úrnak a szavait, aki azt mondta, hogy ez az első nem válságköltségvetésünk, hogy Magyarország visszanyerte a költségvetési önállóságát, és ez a költségvetés képes arra, hogy megalapozza a jövőt, és a nagyobb növekedés reményét hozhatja el. És miután ezek a szavak igazak, ezért azt javaslom mindenkinek, hogy próbáljunk megtanulni egy kicsit örülni annak, ami jó, hiszen a tendencia számokkal, tényekkel alátámasztottan azt igazolja, hogy nagyon jó úton haladunk.
A Kereszténydemokrata Néppárt, amely nemcsak hat évre szokott visszatekinteni, hanem kétezer évre, amely nemcsak hat évre vagy két évre néz előre, hanem újabb ezer évekre, ezt a tendenciát nagyon fontosnak látja, az eredményeket pedig értékeli, és ezért teljes szívvel támogatja a költségvetést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
