NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Tisztelt Országgyűlés! Én magam is jártam Banai Péter Benő államtitkár úrnál lobbizni a népesedéspolitika fokozottabb figyelembevétele érdekében - hát, hm, kevés sikerrel, azt kell mondjam. Bár vannak előrelépések, hiszen régóta szorgalmazza a Jobbik a kiszámítható, a nyugdíjrendszerhez hasonlóan inflációkövető családtámogatási rendszert, és évről évre benyújtjuk, tavaly is benyújtottuk, hogy legalább inflációkövető módon a különböző családtámogatási összegek, például a gyes összege, ami már akkor hetedik éve volt befagyasztva, emelkedjen. Ezt a javaslatunkat azonban önök évről évre lesöpörték; mígnem most végre, immár nyolcadik éve történő befagyasztása után legalább minimális, mondhatjuk, inflációkövető mértékben növekszik a gyes és az anyasági támogatás.
Itt azonban pontot is kell tennünk a mondat végé-re, hiszen bár Lázár János azt mondta, hogy a családi pótlék is emelkedik, ebben, fogalmazzunk úgy, tévedett, mert a törvényjavaslat első számú melléklete szerint nem emelkedik, sőt csökken. Persze nem azért, mert a gyermekenkénti összeg csökken, hanem azért, mert azzal számol a kormány, hogy kevesebb gyermek lesz. Ezzel szemben a Jobbik szeretné, ha a családtámogatási rendszer egésze inflációkövető volna. Ezért a hiányzó esetekben, azt gondolom, a módosító javaslatunk ismét indokolt lesz.
Szeretném fölhívni, ha már anyasági támogatásról volt szó, arra is a figyelmet, és ha már annak a mértéke kicsit emelkedik is, hogy mindez kevés. Kifejezetten az első gyermekek esetén, ahogy ezt egyébként a miniszterelnök úr korabeli… - amikor még volt népesedéspolitikai tanácsadója, Révész Máriusz is felvetette, hogy az első gyermek esetén ezt jóval nagyobb mértékben kellene emelni. Erre szeretném indokolásul fölhozni azt, hogy a 30 éves nők 60 százaléka gyermektelen, a 40 évesek 40 százaléka is, így a legszebb női hivatást, az anyaságot, illetve a férfiak ezáltal az apaságot - lassan az emberek közel fele - nem is élheti át.
Ráadásul 30 éves kor felett exponenciálisan nőnek a várandósság egészségügyi kockázatai, gondolok itt főleg a Down-szindrómára, de a meddőség esélye is. Ezért a minél fiatalabb korban történő családalapítás ajánlott. Egyébként a mi javaslatunk az, hogy ha az anya 20 és 30 éves kora között szüli az első gyermekét, akkor járjon egy jóval nagyobb, akár 1 millió forintos támogatás. De az biztos, hogy beszélni kellene arról, hogy az első gyermek fokozottabb támogatására lehet-e számítani.
Szeretném azt is kiemelni, hogy általában a nyugdíjasokról beszélnek, mint a mélyszegénységben élőkről, de a KSH kimutatásai, számai is azt mondják, hogy a legnagyobb szegénységi kockázat nem az, ha valaki nyugdíjas, hanem az, ha valaki nagycsaládos, az, ha valaki gyermek.
Ma Magyarországon gyermeknek lenni jóval nagyobb szegénységi kockázat, mint ha valaki nyugdíjas. Ezért, bár méltán esik sok szó arról, hogy a nyugdíjasok milyen nehéz helyzetben vannak, azt gondolom, nekem most elsődleges feladatom arra rávilágítani, hogy milyen nehéz helyzetben vannak a magyar családok. Hiszen a létminimum alatt is él jelentős részük. Hogy pontosan mennyi, nehéz megmondani, hiszen a KSH megszüntette a létminimum alatt élők számításának jól bevált régi módszerét, ami azt mutatta ki, hogy a magyar családok 40 százaléka él a létminimum alatt. Egy új számítási módszert vezettek be, és máris egy csapásra 15 százalék alá csökkent a létminimum alatt élők száma. Azt gondolom, az efféle kozmetikázások nem elfogadhatóak. Inkább a főállású anyaság támogatásának kibővítéséről kellene széles körben beszélnünk, vagy aki párhuzamosan a munkát választja a kisgyermeknevelés mellett, annak meglehetősen komoly teher tud lenni az az előző Orbán-kormány által bevezetett bölcsődei gondozási díj, ami korábban nem volt.
Korábban az iskolákhoz, óvodákhoz hasonlóan a bölcsődei szolgáltatás is ingyenes volt. Érthetetlen, és a mai napig nem kaptunk választ arra, hogy pont a Fidesztől miért kellett ezt elszenvedjék a magyar családok; nem is logikus, nem is illik a kormányzat politikájába. De beszélni kell, ha már bölcsődékről van szó, a szociális szférában dolgozók bérfejlesztésének elmaradásáról is, hiszen az életpályamodell csak a diplomás bölcsődei dolgozókat, tehát a bölcsődei dolgozók 10 százalékát érintette. A gyermekgondozók többsége a mai napig elképesztően kevés bérhez jut.
(17.40)
Hiszen ha a szociális ellátásban dolgozók béreit nézzük tágabb körben, most már akkor a bölcsődéknél is nagyobb körben vizsgálva, akkor 2008 óta nemhogy nem emelkedtek, de folyamatosan csökkennek. A bérek mára a 2003-as év szintjére zuhantak vissza, és létminimum alá kerültek. 2011 óta 124 ezer forintról 105 ezer forintra csökkent a szociális szférában az átlagbér, az ágazatban dolgozók 75 százaléka minimálbért vagy ez alatti összeget tud csak hazavinni. A szociális ellátás területén a bércsökkenés következményeként 93 ezer munkavállaló és családjaik veszélyhelyzetbe sodródtak, lassan kevesebbet keresnek a segítő szakemberek, mint egyes szociális juttatásból élők, akik segítségét a szociális szférában dolgozók látják el.
Én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy a magyar párok által is vágyott gyermekek világra jöhessenek, komoly lépésekre volna szükség. Ezért is javasolja a Jobbik, még kormányra kerülése előtt is, már most is, és bízunk benne, hogy a kormányra kerülésünk előtt is valami megvalósulhat abból a programcsomagból, amelynek egyik eleme, amit nemrég szavaztak le, a gyermekneveléshez szükséges termékek áfájának radikális csökkentése.
De szeretnék egy kicsit hosszabban beszélni az államilag támogatott otthon- és bérlakásépítési, illetve -vásárlási programról. Sajnos Orbán Viktortól ugye az szivárgott ki, hogy bérlakásépítésről hallani sem akar. Tehát a magyar családok lehet, hogy mondjuk, négyről tudnak az ötre lépni, de egyről a kettőre nem.
Az is világossá vált, hogy ki a haszonélvezője, a legnagyobb haszonélvezője a CSOK-nak és a különböző otthonteremtési támogatásoknak. Hiszen világossá vált az is, hogy a narancsbárói által irányított Fidesznek és őfelsége ellenzékének, az MSZP-nek a közös mutyija (Moraj az MSZP soraiban.) az egyik ilyen legnagyobb beruházás a XI. kerület legimpozánsabb részének, a Kopaszi-gátnak a megvásárlása, ahol pont ilyen CSOK-os lakások fognak épülni 16,5 milliárd forintos állami hitelből, miután egy-egy oligarchájuk lett ugyebár tulajdonos 51, illetve 49 százalékos arányban.
Nem kell annyira hőbörögni, hiszen Orbán Viktor jóbarátja, a Videoton focicsapatának tulajdonosa, Garancsi István 51 százalékban, illetve az MSZP-s exkormányfő, Bajnai Gordon vezette Wallis egykori tranzakciós igazgatója, Kóbor Miklós lett 49 százalékos tulajdonosa ennek a csodálatos természeti szépségű városrésznek, amelynek további beépítését tervezik.
Azért ennek az üzletnek egy további pikantériája, hogy ezt a közös fideszes és baloldali adásvételt ugyanaz az állami tulajdonú és kormányzati irányítású Eximbank pénzeli, amely Orbán Viktor másik jó barátjának, Andrew G. Vajnának - bocsánat, ugyebár amióta ott a haza, ahol a haszon, őt már Vajna András Györgynek hívják, legyünk precízek -, szóval, neki is besegít a TV2 megvásárlásába 6,7 milliárd forintos hitellel ez az állami tulajdonú, kormányzati irányítású bank - higgyük el, hogy nem államilag támogatott hitellel. De hát akkor miért nem piaci alapú hitelekhez fordul, kereskedelmi bankokhoz? Teljesen nyilvánvaló, hogy államilag támogatott hitelekről beszélünk, még akkor is, hogyha üzleti titokra hivatkozva közérdekűadat-igénylésemet elutasította a bank, és nem mondja meg, hogy pontosan milyen kamatozású hitelt kap Vajna András György.
Nos, a sok milliárdos magánbizniszeknek semmi közük ráadásul a pénzintézetnek az eredeti céljához, amelyet a külkereskedelmi tevékenység ösztönzésére hoztak létre, magát a bankot. És apropó, a narancsbáróik által igénybe vett kedvezményes kamatozású hitelek: az állami tulajdonú Eximbank Zrt. ismét kap ugye a költségvetésből 25 milliárd forintot ugyebár kamatkiegyenlítésre - ennyit arról, hogy itt azért nincsenek kedvezményes kamatozású hitelek kihelyezve a narancsbáróiknak.
Ebből javasoltam átcsoportosítani például 2 milliárd forintot történelmi tematikájú filmek elkészítésének támogatására, hiszen a kormány nagy kultúrpolitikai mulasztása, hogy nem készülnek történelmi filmek, pedig a Rongyos Gárdáról, a pozsonyi csatáról, sorolhatnánk, ki miről szeretne filmet forgatni. Nem Trianont kellene egyébként ünnepelni, hanem akár a bécsi döntéseket, de ezekről, úgy tűnik, nem mernek önök dicsőséges filmeket forgatni.
Ha már a Kopaszi-gátról szó volt, a Duna újbudai partszakaszának visszavásárlására és fejlesztésére is van egy ötmilliárd forintos javaslatom, hiszen a Dunamenti, még be nem épített partszakaszok a legértékesebb területek Budapesten. Sajnálatos módon Újbuda dunai partszakaszának egy része a Kopaszi-gáttól a Kondorosi útig úgynevezett barna- és rozsdaövezet, sitt- és szemétlerakó helyszín; már a hajléktalanok is beköltöztek, úgyhogy a közbiztonság sem kielégítő emiatt. A Duna e része olyan kincs, amelyet mihamarabb az emberek rendelkezésére kell bocsátani, hogy ott kulturált kikapcsolódási, sportolási lehetőségekhez jussanak.
Szilágyi György képviselőtársam már beszélt hosszabban arról, hogy a tömegsportot miért kellene jóval fokozottabban támogatni. Ehhez kapcsolódnék azzal a módosító javaslatommal, amely ide is, akár ehhez a beruházáshoz is kapcsolható volna, hiszen a szabadidősport támogatására előirányzott 477 millió forintot a többszörösével kellene növelni, mert miközben a kormányzati kommunikációra elköltött összegek szapora szívverést, magas vérnyomást, más egyéb nemkívánatos tüneteket okoznak a társadalom széles tömegeinél, addig azért nézzünk szembe azzal, hogy a szabadidősportra áldozott pénz középtávon megtakarításként jelentkezik az egészségügyben.
És ha már itt a szívem csücskéről, Újbudáról szót ejtettem, azért engedtessék meg egy másik, szimbolikus dolog: a Feneketlen-tavat, azt gondolom, sokan ismerik, Újbuda jelképe ez a Feneketlen-tó és annak látképe, és ennek a látképnek a részét képezi az óriási Szent Imre templom is a Villányi úton. Rendkívül nyüzsgő egyházi és közösségi élet van, tömve van fiatalokkal, és mégis, a homlokzata, szerkezeti állapota szemet szúróan rossz állapotban van, lassan a kerület szégyenfoltja lesz. Én ezért azt gondolom, hogy szerkezeti és homlokzati felújítása indokolt és sürgető volna, erre egy 500 millió forintos támogatást irányoztam elő módosító javaslatban.
Visszatérve azonban a családpolitikára, szeretném felhívni egyrészt a népbetegségnek minősülő meddőség miatt a lombikbébiprogram fokozottabb támogatását. Erről, tehát a mesterséges megtermékenyítés ügyéről szintén beszélt már Szilágyi György képviselőtársam, és erre szintén nyújtott be módosító javaslatot. Egy ilyen szent ügyet, bízom benne, hogy ha mást nem is, legalább ezt, a magyar életek megszületését, ott, ahol szeretnék, de ez nem jöhet létre egészségügyi okok miatt, ott ezt támogatnák.
Adósak önök a családbarát kialakításával éppúgy, mint a demográfiai földprogrammal, melyet még Ángyán József államtitkársága idején kitűnően kidolgoztak, elfogadták, „A vidék alkotmánya” alcímet viselő nemzeti vidékstratégia máig hatályos részeként, a kormány megszavazta. Azonban hiába volt még ott konkrét, évekre szóló ütemezés is, gyakorlatilag semmi sem valósult meg belőle, pedig szükség volna erre, hogy az ez iránt fogékony fiatal párok földhöz juthassanak. Sajnos ehhez képest inkább a narancsbárókat juttatták újabb és újabb földekhez, Mészáros Lőrincet és édesapját, azonos nevű édesapját. Nyugodjunk meg, nincs itt probléma, csak azért jutnak ennyi földhöz, mert azonos nevűek. Hát nem nyugszunk meg, és azt gondoljuk, hogy a demográfiai földprogramra nagyobb szükség volna, és szükség volna itt a szülői életjáradék bevezetésére és még sok lépésre is.
Én azt gondolom, hogy ezektől nem tántorodnának el, hogyha ki mernék mondani azt, amit itt sokszori kérésemre sem volt hajlandó, legutóbb a hétfői interpellációmra sem volt hajlandó kimondani a kormány, hogy mit tekint a kormány a magyarság legnagyobb problémájának. Hogyha ki mernék mondani azt, amit a társadalom abszolút többsége, 58 százaléka is vall, miszerint Magyarország legnagyobb problémáinak gyökere a népességfogyás, ha lennének olyan bátrak, mint a Jobbik is volt, hogy egy komoly szakmai vita után, sok probléma van, ez nem vitás, de ki mertük mondani azt, hogy a magyarság legsúlyosabb problémája a népességfogyás, és ezt belevettük a programunkba. Próbálják ki egyszer, hogyha írnak majd választási programot - bízzunk benne, hogy lesz ilyenjük -, akkor írják le, fektessék le, mert utána sokkal könnyebb lesz a kérdéshez közelíteni, utána nem lehet pénzhiányra hivatkozva leszavazni sorra a javaslatainkat. Mint például azt a tíz javaslatot, amit ismertettem ebben a hétfői interpellációmban is, és amelynek egyikével kapcsolatban sem mutatott semmilyen nyitottságot a kormány.
Pedig változtatni kellene, hiszen az Iránytű Intézet legutóbbi reprezentatív közvéleménykutatása szerint arra a kérdésre, hogy ön szerint a magyar népesedési válság kezeléséhez elegendő-e a kormányzat jelenlegi családpolitikája, 71 százalék válaszolt nemmel, akik szerint tehát nem elegendő, azaz elégtelen, azaz megbukott a kormány családpolitikája. Ezt mondja a társadalom 71 százaléka, és csak 21 százalék véli úgy, hogy elegendő, hogy elégséges, hogy átengedi a vizsgán a kormány családpolitikai felelőseit. Én azt gondolom, hogy ezzel szembe kellene nézni. És hogyha nem hisznek az Iránytű Intézetnek, merjék fölmérni maguk ezt a kérdést - nem hiszem, hogy nagyon más választ adnának a magyar emberek. Merjenek szembenézni azzal, hogy ez a magyarság legnagyobb problémája! És hogyha ezt megtennék, akkor azt gondolom, hogy támogatnák mindazon javaslatainkat, amelyeket most itt nagyon nem is tudok ismertetni.
De talán egyet, még egy szent ügyet mégiscsak idehoznék zárásul, ez pedig az életpárti szemlélet kialakítását célzó ismeretterjesztés - 35 millió forint. Hogy miért, azt is elárulom, hogy miért pont ennyit, hiszen az Alaptörvény II. cikkében foglaltakkal szemben, amely szerint „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”, sajnálatos módon még mindig túl sokan döntenek úgy, hogy nem hozzák világra a gyermeküket. Sok esetben a környezet, a szülők reakciójától való félelem áll a döntés hátterében, és amennyiben a környezet támogatná, úgy a kismama az életet választaná.
Mi, jobbikosok azt gondoljuk, hogy talán Az Élet Menete Alapítvány is nagy megértéssel veszi tudomásul, amennyiben az Országgyűlés a kormányzat által eredetileg szándékozott támogatási összeg felét átcsoportosítva életpárti, életszemléletű és életközpontú gondolkozás kialakítására fordítaná ezt a 35 millió forintot, bemutatva azt a magyar lakosságnak, hogy az abortusz hazai legalizálásától kezdve hogyan alakult a magzati élethez való hozzáállása a társadalomnak.
(17.50)
Ehhez kiemelt közérdek is fűződik, hiszen ennek hatására talán többen döntenének úgy, hogy világra hozzák gyermeküket. Tisztelt Államtitkár Úr! Csak megismételni tudom azt, amiről beszélgettünk, és amit itt az Országgyűlésben is többször elmondtam, megkongatva a vészharangot, hogy amíg a magyarság legsúlyosabb problémájával, a demográfiai katasztrófával nemhogy nem néznek szembe, de azt meg is kéne fordítani, amíg ez nem történik meg, addig nemhogy a nyugdíjrendszer, a társadalombiztosítás, az egész államháztartás fenntarthatatlan. Lehet itt ideig-óráig olyan költségvetést alkotni, ami még nem omlik össze, de hosszú távon fenntarthatatlan lesz, ha ezeket a katasztrofális demográfiai folyamatokat nem fordítjuk meg.
Nézzünk szembe azzal, hogy a 2014. évi 35 ezerrel szemben is 2015-ben 40 ezer főre nőtt az éves népességfogyás üteme. Lehet itt kiragadni kisebb-nagyobb statisztikákat, de az éves KSH-adatok azt mutatják, hogy a népességfogyás üteme fokozódik. Ezzel szembe kell nézni, és a családpolitikában is gyökeres változásokra van szükség. Köszönöm figyelmüket.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
