RITTER IMRE
RITTER IMRE
RITTER IMRE nemzetiségi szószóló: Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich im Namen und im Auftrag vom Ausschuss der in Ungarn lebenden Nationalitäten unseren Standpunkt bezüglich des Gesetzesvorschläges Nr. T/10377. über den ungarischen Haushaltsbudget - im Zusammenhang mit den Nationalitätenbedarf übergreifende Teilen - erörtere. Wie es schon gewöhnt ist - wenn es gesagt werden kann - fange ich meinen Diskussionsbeitrag mit einem Zitat von Johann Wolfgang von Goethe an. Er hat gesagt: „Toleranz sollte eigentlich nur eine vorübergehende Gesinnung sein: sie muss zur Anerkennung führen. Dulden heißt beleidigen.”
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében kifejtsem álláspontunkat a 2017. évi központi költségvetésről szóló T/10377. számú törvényjavaslat nemzetiségi igényeket érintő részeivel kapcsolatban.
Hozzászólásomat - ha lehet mondani, most már hagyományosan - Johann Wolfgang von Goethe idézetével kezdem: „A tolerancia csak egy átmeneti állapotot jelölhet, mely elismeréshez kell vezessen. Az elfogadás önmagában sértés.”
Hadd fejtsem ki röviden Goethe idézetét a magyarországi nemzetiségek vonatkozásában. Az elfogadás, a tolerancia egy nemzetiség szemszögéből olyan, mintha csak megtűrnék, elviselnék a jelenlétüket. Holott évszázadokon keresztül tették hozzá tudásukat, munkájukat, tehetségüket az ország boldogulásához, amelyben éltek, s amelynek polgárai voltak. Ha kellett, életüket áldozták érte, Magyarországért.
Az elfogadás tehát nem elég; csak az elfogadás önmagában sértés. Többet várunk, többet szeretnénk: elismerést. Az elismerésre őseink élete elégséges alapot ad. Mi még dolgozunk érte. Az elismerés feltétele, alapja pedig a megismerés.
Több mint másfél évvel ezelőtt, a 2013. évi központi költségvetés zárszámadásánál azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy egyidejűleg vagyunk könnyű és nehéz helyzetben is. Egyrészt a könnyű helyzetet az okozta, hogy a 2013. évi, valamint az azt megelőző évek költségvetési törvényeinek megalkotásához nekünk, magyarországi nemzetiségeknek sajnos vajmi kevés közünk volt, így annak végrehajtásáról minden felelősség nélkül mondhattunk őszinte véleményt. Másrészt nehéz helyzetben voltunk, mert annak az első nemzetiségi parlamenti hozzászólásnak több mint 20 évvel korábban kellett volna megtör-ténnie itt a magyar parlamentben, így közel két évtized mulasztását kell minden szempontból minél hamarabb felszámoljuk. Majd ezt követően perceken keresztül lehetett és kellett sorolni, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek évtizedekig milyen méltatlan állapotban voltak kénytelenek élni és működni.
Csak példaként és emlékeztetésül. A nemzetiségi civil szervezetek működési támogatására, kulturális programok támogatására rendelkezésre álló keretek 2002 óta nem változtak, és az akkori beérkező igények töredékére, 10-15 százalékára sem nyújtottak fedezetet. Az anyanyelvi diáktáborokra akkor rendelkezésre álló 30 millió forint keretösszeg az igényekhez képest olyan alacsony volt, hogy érdemben gyakorlatilag pályázni sem volt érdemes.
A települési nemzetiségi önkormányzatok éves szintű működési támogatása átlagosan bruttó 222 ezer forint volt, mely havi nettó 14 500 forintnak felelt meg. Az országos nemzetiségi önkormányzatoknál az államháztartási jogszabályok változásával, a különböző törvényi előírásokkal folyamatosan emelkedtek a gazdasági, pénzügyi, adminisztrációs költségek a támogatások emelése nélkül.
Összefoglalóan elmondható, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek támogatása abban az időben siralmas állapotban volt. Ugyanakkor már akkor elmondható volt, és már voltak reménykeltő pozitív változások.
A 2013. év nemzetiségi szempontból kétségkívül legnagyobb jelentőségű és pozitív változása volt, hogy a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott - és itt hangsúlyozom, hogy nemcsak az országos, hanem a helyi nemzetiségi önkormányzatok és társulásaik által fenntartott - nemzetiségi köznevelési intézmények esetében jelentősen megemelkedett és normatívvá vált a támogatás.
A 2013. évi törvénymódosítás révén a 2014. évi parlamenti választással a 13 Magyarországon élő nemzetiség részére biztosítva lett a parlamenti képviselet, ami új lehetőségeket nyitott meg számunkra. A parlamenti képviselet első komoly eredménye lett, hogy a 2015. évi központi költségvetési törvénynél áttörést tudtunk elérni azzal, hogy a korábban kevesebb, mint 4 milliárd forint és már hosszú évek óta változatlan támogatás kerek 2 milliárd forinttal, több mint 50 százalékkal nőtt. Alig fél évvel később, a 2016. évi központi költségvetési törvényben újabb jelentős, 2 milliárd 63,4 millió forint emelést kapott a Magyarországon élő 13 nemzetiség.
A két év együttes hatásaként a következő területeken tudtunk lényeges, érdemi javulást elérni. A nemzetiségi civil szervezetek működési és támogatási pályázati keretét egyaránt 110 millió forintról 330 millió forintra, azaz a háromszorosára emeltük. A nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokra meglévő 30 milliós keretet a két év alatt 270 millió forintra, azaz a kilencszeresére sikerült emelni. Hozzáteszem, ezt mindig, mindenhol és minden helyzetben első számú prioritásként kezeltük.
A helyi nemzetiségi önkormányzatok általános működési támogatását a háromszorosára, az úgynevezett feladatalapú, differenciált támogatási keretét a kétszeresére emeltük.
Az országos nemzetiségi önkormányzatok és a nemzetiségi média, valamint az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények támogatása 2015-ben 36 százalékkal került megemelésre.
Több egyedi döntésű, kiegészítő támogatási keretet tudtunk biztosítani olyan fontos területeken, mint például a nemzetiségi színházak támogatása és a kis létszámú nemzetiségi köznevelési intézmények támogatása.
Végül, amit szintén kiemelten fontosnak tartottunk a jövőnk szempontjából, hogy a költségvetésben új címrend nyílt meg a nemzetiségi önkormányzatok és egyesületek fenntartásában működő nemzetiségi köznevelési és kulturális intézmények beruházási, felújítási, pályázatiönrész-keretének biztosításához, 2015-ben 441,2 millió forinttal, mely 2016-ban a duplájára, 882,4 millió forintra emelkedett.
Mindezen rendkívül örömteli, régóta várt változások után azt gondoljuk, hogy ez egy olyan pillanat, amikor minden, továbbra is kétségtelenül meglévő gondot, feladatot, feszültséget félretéve, fenntartás nélkül köszönetet kell mondani. Ami az elmúlt szűk másfél év alatt a 2015. és 2016. évi központi költségvetési törvénynél történt, az számunkra szinte példa nélküli.
Ezen két parlamenti döntés révén a Magyarországon élő nemzetiségek korábban kevesebb mint 4 milliárd forintos támogatása több mint 8 milliárd forintra került megemelésre. Túlzás nélkül mondható, hogy ez egy olyan mértékű pozitív változás, amelyre a mindenkori magyar politikában a Magyarországon élő nemzetiségekkel kapcsolatban az elmúlt száz évben nem volt példa.
Járom az egész országot, a különböző megemlékezéseket, a nemzetiségi önkormányzati rendezvényeket, egyesületi közgyűléseket, minősítő versenyeket, konferenciákat, nemzetiségi közmeghallgatásokat, nemzetiségi ifjúsági, regionális és országos vers-, próza-, ének-zene-, táncversenyeket, amelyek helyszíntől és nemzetiségtől függetlenül egyben azonosak: a nemzetiségek tagjainak első mondata mindig az, hogy köszönjük, igen, végre valami megmozdult, elindult. Goethéhez visszatérve: érezzük az elismerést, a megbecsülést.
(12.00)
De hogy ne általánosságban beszéljek, csak egy konkrét példát hadd említsek! Tegnap este beszéltem Schmidt Zoltánnal Pécsről, aki a baranyai németség egyik emblematikus vezetője és tagja, aki az elmúlt 20 évben a mindenkori magyar kormányzat magyarországi nemzetiségekkel való politikáját, fogalmazzunk úgy, szókimondó őszinteséggel értékelte, többnyire kritizálta. Amikor megtudta, hogy a felszólalásra készülök, azt mondta, hogy: „Emmerich, köszönd meg nekik. Baranyában, Branauban bárkivel beszélek az embereink közül, mindenki azt mondja, hogy az egyesületen keresztül, a nemzetiségi önkormányzaton keresztül, a pályázatokon keresztül, a nemzetiségi köznevelési intézményeken keresztül mindenki érzi, hogy megváltozott a helyzetünk. Feltétlenül mondd meg nekik!” (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) Úgyhogy Schmidt Zoltán és a több százezer, a 13 magyarországi nemzetiséghez tartozó nemzetiségi társunk nevében ezúttal köszönjük szépen. Herzlichen Dankeschön!
Ebben a helyzetben, ilyen két év után érkeztünk a 2017-es központi költségvetési törvényhez, melyhez a nemzetiségi igények előkészítését már 2016 januárjában elkezdtük. Most, négy hónappal később mégsem tudok még konkrét támogatási összegekről beszámolni, és ennek három oka is van. Egyrészt, akik az általam eddig felsorolt elmúlt kétévi, nagyon pozitív változásokat és számokat nézik, és csak ezeket ismerik, látják, azok teljes joggal vethetik fel, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek komoly támogatásemelést kaptak az előző években a költségvetés általános növekedéséhez képest. És ezen ismeretek alapján és ebből a szempontból teljes mértékben igazuk is van.
Ugyanakkor, aki látja a folyamatot, a mögötte lévő tartalmat, hogy milyen mélyről indultunk, hogy anyanyelvünk, identitásunk, hagyományaink megőrzése, gyerekeink részére történő átadása, sőt, inkább visszaadása terén milyen nagyságrendű feladataink vannak, és mennyire az utolsó órában vagyunk, az azt is tudja, hogy az elmúlt két év még csak arra volt elég, hogy megkapaszkodjunk, újra hitet kapjunk, és új lendülettel elinduljunk azon az úton, amely a Magyarországon élő nemzetiségek fennmaradását biztosíthatja. Ennek a két nézőpontnak, véleménynek az egyeztetése, megismerése és megismertetése, a megfelelő konszenzus kialakítása volt a jellemzője a 2017. évi költségvetéssel kapcsolatos egyeztetési folyamatnak.
Harmadrészt, a 2017. évi központi költségvetési törvény előkészítése során 2017. március második felében jutott tudomásunkra, hogy a 2017. évi központi költségvetési törvényjavaslat új szerkezetben kerül összeállításra és benyújtásra. Ez a Magyarországon élő nemzetiségek szempontjából azt jelenti, hogy a nemzetiségi támogatások egy külön mellékletben, ma már tudjuk, hogy ez a 9. számú melléklet, kerülnek feltüntetésre, egyidejűleg a szabályozás, a vonatkozó 428. kormányrendelet megszűnik.
A szabályozás fontosabb részei úgyszintén a költségvetési törvény 9. számú mellékletébe kerülnek, ugyanakkor az EMMI felhatalmazást kap arra, hogy a költségvetési törvényben nem szabályozott végrehajtási kérdéseket EMMI-rendeletben szabályozza. Az elmúlt mintegy négy hét rendkívül intenzív egyeztetései során érzékelhető szemléletbeli és gyakorlati eltérések voltak a magyarországi nemzetiségek NEB- és ONÖSZ-szinten egyeztetett véleménye, valamint a szaktárcák egymással is többször ellentétes véleményei között.
Ezért fontosnak tartjuk, hogy a magyarországi nemzetiségek egységes álláspontját, annak lényegét itt is röviden kinyilvánítsuk. Az elmúlt egymásfél évben már a parlamenti felszólalásainkban is több alkalommal szóvá tettük, hogy amilyen egyértelműen pozitív változások voltak a nemzetiségi támogatások számszerű növelésében, olyan, szerintünk rossz irányú törekvések, esetenként téves döntések voltak a szabályozási területeken. Nevezetesen: egyrészt a települési önkormányzatok gazdálkodási szabályait próbálták ráhúzni a helyi nemzetiségi önkormányzatokra, ami teljességgel életszerűtlen. Másrészt az országos nemzetiségi önkormányzatokat próbálták mintegy a pályázati rendszerből támogatott civil szervezetek közé tenni vagy sorolni, amely törekvés jelentősen korlátozná az önálló gazdálkodásukat és összeférhetetlen az önkormányzatiság elvével. Harmadrészt a takarékos, hosszú távú gazdálkodás ösztönzése helyett az észszerű megtakarítások megtiltásával a nemzetiségi önkormányzatok alapvető feladatainak teljesítését nehezítik meg, pazarló gazdálkodásra kényszerítik őket. Mindezen kérdések újragondolását és szabályozását a 2017. évi költségvetés új rendszere felgyorsította és sürgőssé tette.
Az elmúlt hetekben eljutottunk egy olyan átmeneti szabályozáshoz, amely a már egyeztetett, benyújtásra kerülő módosító javaslatokkal együtt részünkről is elfogadható. Egyidejűleg megállapodtunk az NGM-mel és az EMMI-vel, hogy a 2017. évi támogatásfolyósítási, felhasználási és elszámolási szabályokat átmeneti jellegűnek tekintjük, és a 2017. évi központi költségvetési törvény elfogadását követően, minden idő- és törvénykezési kényszer nélkül, újólag és generálisan áttekintjük a nemzetiségi önkormányzatokra vonatkozó szabályozási kérdéseket.
Szeretnénk azt is kihangsúlyozni, hogy véletlenül sem az átláthatóság biztosítása vagy bármilyen szintű, rendű és rangú ellenőrzés ellen kívánunk fellépni. Ellenkezőleg! Legyen az a Kincstár, az Állami Számvevőszék vagy szakminisztérium részéről történő ellenőrzés, azt minden szempontból elfogadjuk, sőt, igényeljük is. Ugyanakkor minden erőnkkel fel fogunk lépni a felesleges, értelmetlen, kizárólag a bürokráciát, az adminisztrációt és az ezzel járó költségeket növelő lépések ellen, ami akadályozná a megítélt nemzetiségi támogatásoknak a nemzetiségi közösségek legfontosabb céljaira történő hatékony felhasználását.
Zárásként, visszatérve a 2017. évi költségvetés számszaki részére, azért annyit már most is elmondhatunk, hogy hétfőn lezártuk az egyeztetési folyamatokat. Várhatóan még ma megszületik az a kormányzati támogató döntés, melynek alapján reményeink szerint holnap a záró hozzászólásomban már a konkrét, konszenzussal megszületett összegről is beszámolhatok.
Mindenesetre már ezúton és előre is kérem önöket, hogy az elmúlt két évhez hasonlóan egységesen támogassák a Magyarországon élő nemzetiségeknek a 2017. évi költségvetési törvényjavaslathoz benyújtásra kerülő módosító javaslatait. Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmerksamkeit! (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
