SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, az idei költségvetés kapcsán is nagyon hasonlókat leszek kénytelen mondani, mint egy évvel ezelőtt. Magyarország évek óta nem indul meg a kivezető úton. A kormány zsákutcába vezette Magyarországot, és ezt nem először mondjuk és támasztjuk alá tényekkel. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Legyen ez a te bajod!) Most pedig ezzel a költségvetéssel leparkolunk ebben a zsákutcában, és se előre, se hátra. Ez a költségvetés - csakúgy, mint a tavalyi vagy az idei - nem szól másról, mint egy alapjaiban elhibázott gazdaságpolitika megszilárdításáról. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ez a tavalyi beszéd!) Betonba önti azt a gazdaságpolitikát, amelynek egyetlen célja, hogy a külföldi multicégek összeszerelő üzemévé tegye Magyarországot. Ezért verte szét a kormány a munkavállalói jogokat, ezért nyomja el az érdekképviseleteket, és mindenekelőtt ezért kívánja alacsonyan tartani mindenáron a béreket az országban. (Boldog István: Tavaly is ezt mondtad! - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ez a tavalyi beszéd!)
Egyetlen előnye van annak, hogy három éve érdemben változatlan büdzsét nyújt be a kormány. Most már a költségvetések hosszabb távú hatásait is világosan láthatjuk. A mérleg azonban kiábrándító. A magyar emberek több mint 40 százaléka létminimum alatt él. Ez 2015-ben a lakosság 41,5 százalékát jelentette. Kétmillió adózó keres a létminimum alatt, és közülük több mint 300 ezer azok száma, akiknek a munkajövedelme még a szegénységi küszöböt sem éri el. Ma Magyarországon a 8 óra munka a szerény megélhetéshez is kevés, 8 óra munka nem elég ahhoz, hogy a családok ne szenvedjenek hiányt.
(11.10)
Nem véletlen, hogy lassan egy teljes generáció dönt a kivándorlás mellett.
Az elhibázott gazdaságpolitika másik következménye, hogy a magyar gazdaság továbbra sem tud a saját lábára állni. Az alacsonyan tartott bérek miatt nincs belső kereslet, a növekedés egyetlen motorját az uniós források jelentik. Hiába teljesítenek jól a külföldi multicégek Magyarországon, ha az itt megtermelt profitjuk 80 százalékát hazaviszik, és ezzel csak tovább erősítik a duális gazdaságot. A kormány mesterségesen próbálja életben tartani a gazdasági növekedést, de ez csak ideig-óráig fenntartható, és utána nagyon kemény csattanás következik. Éppen ezért a legkevésbé sem tudunk örülni annak, hogy néhány, valójában nem túl jelentős változáson kívül szinte újra a tavalyi költségvetést nyújtotta be a kormány.
Az LMP kötelességének érzi megmutatni a magyar választóknak, hogy létezik másik út. A párt ezért olyan módosító javaslatokat nyújt be a 2017. évi költségvetéshez, amelyek egy másik gazdaságpolitika alapjait jelentik, amelyek egy teljesen másik Magyarország képét festik. Egy olyan országét, ahol meg lehet élni a munkából, ahol a külföldi multicégek helyett a magyar kkv-k a stratégiai partnerek, és ahol a lezárkózás felzárkózássá alakul. Hadd beszéljek kicsit részletesebben is arról, hogy mi a problémánk a kormány által benyújtott javaslattal, illetve arról is, hogy az LMP hogyan alakítaná a büdzsét, hogyan teremtene lehetőséget a dolgozói szegénység felszámolására és egy új, valódi fejlődést hozó gazdaságpolitika elindítására.
Adócsökkentés. Először is, nézzük meg, mit állít a kormány! Az idei kommunikációs panel szerint ez az adócsökkentés költségvetése. Ezt a múlt század elején úgy nevezte a büntető törvénykönyv, hogy a szédelgő feldicsérés, és három év szabadságvesztés vagy 100 ezer korona büntetést vonhatott maga után. 100 milliárd forinttal csökkenteni egy 17 300 milliárd forint főösszegű költségvetést, nem adócsökkentés; fél százalék. Néhány alapvető élelmiszer áfájának 5 százalékra csökkentése a nélkülöző embereknek nem sokat jelent, picinyke emelés a gyermekkedvezménynél pedig nem jelent egy lépést előre. Egy egyszerű családnak pár ezer forinttal nőhet mindössze a jövedelme, egy állami vezetőnek milliókkal. Kicsit túlzással azt mondhatjuk az adócsökkentés egészére, hogy a kormány többet fog költeni az adócsökkentés reklámozására, mint magára az adócsökkentésre.
A kormány úgy beszél az adócsökkentésről, hogy ma az állam a felét elviszi egy dolgozó teljes bérköltségének. Minden egy forint bér után egy forintot be kell fizetni az államkasszába. Mi ezzel szemben csökkentenénk a munkára rakódó terheket a többkulcsos adóval a munkából élők 90 százaléka számára. A problémák egyik gyökerét az jelenti, hogy a kormány ragaszkodik a gazdagokat segítő, a szegényeket büntető egykulcsos adóhoz, amit azonban az LMP többkulcsossá alakítana át, hogy az átlagbér szintjén keresők nettója végre növekedhessen és az elosztás igazságosabb legyen. A minimálbér adómentessé válna és 0, 12, 24 százalékos kulcsokkal adóznának az egyes jövedelemsávok, minimálbérig 0 százalék, átlagbérig 12 százalék és afölött 24 százalék. A dolgozók ilyen módon történő béremelése azért is szükséges, mert ezzel több embert lehetne itthon tartani, csökkenne a munkaerőhiány, nőne a foglalkoztatás. Úgy gondoljuk, hogy a béremelés ma a valódi beruházás.
Mi a többkulcsos adó bevezetése mellett plusz 200 milliárdot adnánk a közszféra bérrendezésére is. Látjuk és halljuk, hogy a kormány annak a neoliberális elméletnek a foglya, miszerint a béremelés rontja a versenyképességet. Ez megnyilvánul az olyan kijelentésekben, miszerint először a gazdaságot kell rend-be tenni, azután lehet a bért emelni, azaz a béremelést a kormány osztogatásnak tartja. A gazdaság nem fog rendbe jönni, ha nem nő a munkaerő teljesítő-képessége, márpedig az nem fog nőni, ha folyamatosan a létminimum szintjére zsákmányolják ki. Ördögi kör, amit meg kell szakítani, bevonva a szakszervezeteket és más érdekképviseleteket. A bérek szisztematikus és folyamatos emelésére van szükség. A magyar munkaerő minősége nem tér el a nyugat-európaitól, tehát a termelékenysége is lehetne sokkal magasabb. Ehhez azonban szükség lenne olyan erőforrásokra, amivel - csúnya szóval - újratermelheti magát, életkörülményei, egészségi állapota, motivációja, képzettsége emelését lehetővé teszik. Ezt nem biztosítja a nyugat-európaihoz képest hatodannyi bér.
Béremelés a közszférában. A kormány másik állítása szerint az idei költségvetéssel mindenki léphet egy kicsit előre. A 2017-es büdzsé üzenete ehhez képest feketén-fehéren láthatóvá teszi, hogy akikre az államot bízta az ország, inkább költenek magukra, mint azokra az emberekre, családokra, akiknek a pénzét most be kellene osztani. Jut pénz fényűzésre, pompára és értelmetlen beruházásokra, de nem jut pénz a bérek érdemi és érzékelhető növelésére. Mindenki hatalmasat ugorhat előre, aki része a Fidesz által felépített hatalmi rendszernek, de az egyszerű magyar munkavállalók csak egyre inkább közel kerülnek a szakadékhoz.
Jövőre 9. éve lesz befagyasztva a közalkalmazotti bértábla és a köztisztviselői illetményalap, azaz az állam, a közösség alkalmazottai immár majdnem egy évtizede nem kapnak fizetésemelést. Elképesztő adat, hogy 200 ezer állami alkalmazott bére nem éri el a létminimumot. Elképesztő az is, hogy miközben Matolcsy György fizetése a kétszeresére emelkedik - nyilván, mert jól sáfárkodik a közpénzekkel -, továbbra sem kapnak anyagi megbecsülést az oktatói munkát segítők, bizonytalan, semmilyen biztonságot nem jelentő ígéretekkel áltatják az egészségügyi dolgozókat.
A szociális dolgozók jövőre sem kapnak alapbéremelést, és még az is lehet, hogy a pótlékaik csökkennek, továbbá a kormány 2017-ben sem váltja be a 2016-ra tett ígéretét a szociális életpályával kapcsolatban. A középfokú végzettségű bölcsődei kisgyermeknevelők az ígéretek ellenére, úgy tűnik, mégsem léphetnek be a pedagógus-életpályába. A közigazgatásban dolgozók közül pedig csak minden harmadik dolgozó részesül béremelésben, holott mindenkire kiterjedő béremelést ígértek.
Az LMP szerint béremelésre van szükség. Luxusköltések helyett meg kell végre fizetni a dolgozókat, és ahol ebben az államnak közvetlen szerepe van, ott ezt a költségvetésben kellene megtenni. Mi a kormány válasza erre? A 2017-es költségvetéssel nemhogy nem fordít ezeken a tragikus folyamatokon, de még fel is erősíti őket: 100 milliárdokat költ a bukott paksi bővítésre, a kormány számára újítja fel a budai Várat, osztogat, de nem fejleszt, nem teremt állásokat a „Modern városok” programnak hazudott kampánykörúton, 22 milliárdot ad a propagandaminisztériumnak, azaz Rogán Antal szom-szé-dainak. Mi a kormány válasza a leszakadás és az értelmetlen fényűzés botrányos ellentmondására? Új statisztikát rendel meg, megváltoztatja a szegénység mércéjét, kozmetikázza az adatokat. A szegénység helyett a szegénységet bizonyító számok ellen küzd.
Családpolitika. A kormány azt is mondta a jövő évi költségvetésről, hogy az jelentősen növeli a családok támogatását. Erre valóban szükség is lenne, a konkrét számok azonban egészen mást mutatnak. A Fidesz továbbra is csak a családok egy részét hajlandó támogatni, ráadásul a legnagyobb mértékben azokat, amelyek erre a legkevésbé lennének rászorulva. (Dr. Hoppál Péter: Ez nem igaz!) A 2017-es költségvetés brutálisan őszintén mutatja be a kormány, a Fidesz preferenciáit. A magyar családok kénytelenek lesznek levonni a következtetést, hogy a legtöbbjükről megint megfeledkeztek.
A kormány érthetetlen módon ragaszkodik ahhoz, hogy a jobb módúakat támogassa, hátha az előbb vagy utóbb felfelé húzza a szegényebbeket is. De az adatok azt mutatják, hogy a társadalom kettészakadása évről évre súlyosabb. (Révész Máriusz közbeszól.) Hány évnek kell eltelnie, mire a kormány belátja, hogy most már az alul lévőknek, sőt az eltűnő középosztálynak kell végre érdemi segítséget adni? Ez a költségvetés azt bizonyítja, hogy a kormányban nincs meg a kellő akarat, belátás, hogy megszabaduljon az életképtelen dogmáitól és azokat támogassa, akik akkor is családot akarnak alapítani, akkor is gyermeket vállalnak, ha nem a gazdagok közé tartoznak.
(11.20)
Oktatás. A költségvetéssel legalább odáig eljutottunk, hogy a kormány beismerte, súlyos gond van az oktatásban, az egészségügyben, különben minek dobott volna oda ezeknek az ágazatoknak némi látszatsegítséget. Ez azonban messze nem elég a leszakadás megállításához, nemhogy az előrelépéshez. Az oktatás területe ugyan pluszforrásokat kap, de ez csupán töredéke annak a pénznek, amit az elmúlt években kivontak a rendszerből. A miniszter úr által hangoztatott 270 milliárd forint részleteiről keveset tudni, de feltételezzük, hogy ezt csökkenti az a közel 100 milliárd forint, amivel a kormánynak az idén kellene megtámogatnia a KLIK-et, hogy ne dőljön össze. De az is tény, hogy az elmúlt hetekben felelős kormánypolitikusoktól sokféle számot hallottunk az oktatás támogatásáról. Később bizonyára megtudjuk az igazi számokat is.
Ráadásul az oktatás jelenlegi rendszere alapvetően elhibázott. Márpedig egy rosszul működő rendszerbe hiába rakunk több pénzt, attól az még nem fog eredményesen működni. Az LMP szerint az iskolarendszer fenntartható működéséhez továbbra is hiányzik 200 milliárd forint. Ezzel is csak a 2010-es szintre kerülnénk vissza, márpedig szerintünk hosszabb távon minden költségvetési 100 forintból 15-20 forintot kellene oktatásra költeni. Szükség lenne a pedagóguséletpályamodell rendbetételére, és nem hagynánk ki a béremelésből a pedagógusok munkáját közvetlenül segítő munkatársakat sem. A társadalmi hátrányok mielőbbi kompenzálása érdekében az egész országra kiterjesztenénk a korai fejlesztést nyújtó szolgáltatásokat, többek között a meglévő sikeres gyakorlatok intézményesítésével.
A szakképzési rendszert a négyéves képzési idő visszaállításával, az elméleti képzés megerősítésével, a mentorrendszer kialakításával képessé tennénk arra, hogy a tanulók számára a felsőfokú szakképzésbe, a felnőttképzésekbe és a felsőoktatásba is dobbantót jelentsen. Aki mégsem tanul tovább, az is kapja meg azokat a készségeket, hogy később bármikor átképezhető legyen, ha a munkaerőpiac ezt megköveteli tőle.
Tisztelt Országgyűlés! Az LMP egy olyan országot szeretne, ahol mindenki addig juthat az oktatási rendszerben, ameddig képességei szerint tud és ameddig szeretne. Hosszú távú célkitűzésünk, hogy tíz személyből legalább négy fő diplomás legyen Magyarországon. Ehhez meg kell állítani a felsőoktatásba jelentkezők és a felvételt nyert hallgatók létszámának ütemes, utóbbi években elindult csökkentését. Minél több diplomásra van szükség, hiszen az általuk beindított kis- és középvállalkozások fogják majd visszahozni a rendszerváltáskor elvesztett másfél millió álláshely nagy részét. Ehhez szükség van a vidéki felsőoktatási intézmények megmentésére és fejlesztésére. Olyan vidéki főiskolákra, egyetemekre van szükség, amelyek a helyi gazdaság igényeire építik képzési szerkezetüket. A helyi gazdaság élénkítése és a vidéki felsőoktatás fejlesztése összekapcsolódik. Ez ad perspektívát a fiataloknak, hogy ne költözzenek el otthonról a lehetőségek hiánya miatt. Ők fognak munkahelyet teremteni az alacsonyabb iskolai végzettségűeknek is. A felsőoktatás minőségi reformja, európai versenyképessége nem képzelhető el a források drasztikus bővítése nélkül, ez azonban hiányzik a jövő évi költségvetésből.
Tisztelt Ház! Ezekre a kiadásokra az LMP szerint szükség van ahhoz, hogy új gazdasági modellt tudjunk megvalósítani Magyarországon; egy olyan gazdaságpolitikát, ami nem arra épít, hogy a magyar munkaerő lesz a legolcsóbb Európában, hanem arra, hogy a jól képzett magyar dolgozók bérét pont a tudásuk miatt meg akarják fizetni a munkáltatók. Az alap- és középfokú oktatás radikális forrásbővítésére és szemléletváltásra van szükség, hogy mindenki számára lehetőséget adjunk képességeinek a kibontakoztatására. Olyan országot akarunk, ahol az egyén képességeitől és szorgalmától függ, hogy mi lesz belőle, azt ne hátráltassa az anyagi helyzet, családi körülmény, lakóhely. Az LMP szerint a gazdasági fejlődés és munkahelybővülés egyik legfőbb forrása a felsőoktatásból kikerülő fiatalok minőségi tudása, felkészültsége és lendülete.
Egészségügy. Szintén örülni lehet annak, hogy az egészségügyre majd’ 150 milliárd forinttal több jut. Sajnálatos módon azonban ez is csupán tüneti kezelésre elég. Azt elfelejtik megemlíteni, hogy ennek a többszörösét vonták ki a rendszerből az elmúlt években, az összeomlás szélére vagy azon túl is sodorva az egész magyar egészségügyet. A rendszer ugyanis mára gyakorlatilag összeomlott. Ezt tudják a betegek, tudják az orvosok, tudják az ápolók, csak a kormány nem hajlandó tudomást venni róla. Márpedig az egészségügy csődjét a 2017-es költségvetés sem fogja orvosolni. A pluszforrások nagy része ugyanis vélhetően elmegy az elmúlt években felhalmozott adósságok törlesztésére, a legsúlyosabb lyukak betömködésére, de kevés lesz a rendszer valódi javítására. Éppen ezért kevés fog jutni a béremelésre, márpedig ez kulcskérdés lenne. Azt ugyanis mindenki beláthatja, hogy az orvosokat és az egészségügyi dolgozókat sokkal könnyebb lenne itthon tartani, mint hazacsábítani vagy újakat képezni helyettük. Az egészségügyi béremelés nemcsak morális kötelessége tehát a kormánynak, hanem már rövid távon megtérülő befektetés is.
Az LMP ennek érdekében az átlag alatt keresőknek kedvező progresszív adórendszer bevezetésén túl további 60 milliárd forintot fordítana az egészségügyi dolgozók béremelésére. Ez már elegendő lenne ahhoz, hogy itthon lehessen tartani az egészségügyben dolgozók nagy részét. További 40 milliárd forinttal növelnénk a kórházi alapdíjat, hogy ne termelődjenek folyamatosan újra a kórházak adósságai. Ma ugyanis a kormány egyszerűen kevesebb forrást ad az egészségügyi intézményeknek, mint amennyire a működéshez szükség van, ezzel folyamatosan függőségben tartja, illetve a betegek egészségét veszélyeztető spórolásra kényszeríti őket. Mi ezt a helyzetet megszüntetnénk.
A nyugdíjakról is néhány szót. A nyugdíjak 2017-ben 0,9 százalékkal nőnek. Ezzel a kormány szerint a nyugdíjak tartják az értéküket, ami nem igaz, hiszen az átlagos inflációhoz képest számolják és nem a nyugdíjas fogyasztói kosárhoz. Jelenleg az infláció jelentős részben a beszivárgó alacsony olajár miatt ilyen alacsony. Az üzemanyag és más hozzá kötődő termékek pedig sokkal kisebb arányt képviselnek a nyugdíjasok fogyasztói kosarában. Ugyanez a helyzet az elektrotechnikai eszközök árának csökkenésével, és még sorolhatnánk tovább.
A kormány egyébként is fölösleges nyűgnek tartja a nyugdíjasokat. Ellátásukat is megpróbálja kiszervezni, privatizálni, rálőcsölni a gyermekekre, hozzátartozókra. Miközben lenézi őket - amit bizonyít, hogy a közszférában megtiltotta, hogy a 65 év utániak tovább dolgozzanak -, a jövő nyugdíjasai még kevesebbre számíthatnak. A kormány a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos ígéreteit nem tartotta be. Országgyűlési határozat kötelezte rá, hogy létrehozza az egyéni számlákat, ezt 2011 óta várjuk. Egy év volt a határidő akkor. A magánnyugdíjpénztári befizetéseket lenyelte az állam, ám arra, hogy azokat a nyugdíjakat, amikre fedezet volt, hogyan fogják kifizetni, nincsenek tervek.
Korrupció. Arról is beszélnünk kell, hogy hol folynak el a pénzek, miért nem jut bérekre, munkahelyteremtésre, miért nem jut a vidéki utak felújítására, miért kell nélkülözniük az önkormányzatoknak, miért nincs kréta az iskolákban vagy gumikesztyű a kórházakban. Ennek három oka van. Egyrészt a költségvetés szerkezete egyszerűen rossz. Akit nem lehetne terhelni, azt a kormány túlterheli, akiket pedig terhelni kellene, azokat kíméli. Legalább ekkora probléma, hogy már makrogazdasági szinten is bőven látható összeg folyik el a korrupciós csatornákon. A költségvetésben ma több lenne a pénz, többet lehetne tenni az országért, ha végre le lehetne zárni a korrupció csatornáit. Teljesen nyilvánvaló, hogy erre nincs meg az akarat. Világos, hogy mit gondol ez a kormány az adófizetők pénzéről, Matolcsy Györgynél ma ennél ékesebb bizonyíték erre nincs. A kormány rendszeresen összekeveri pénztárcáját az állampolgárok pénztárcájával, pedig a kormány csak használatra kapta a pénzt az adófizetőktől, és nem azért, hogy a saját érdekköreit finanszírozza belőle.
(11.30)
Arról nem is beszélve, hogy ma már több, egymással is vetélkedő érdekkör van, ami még többe kerül, ahogyan erre a veszélyre már akkor felhívtuk a figyelmet, amikor az oligarcháik egymásnak estek. Tudjuk, hogy amit mi és velünk együtt minden józan ember korrupciónak nevez, az a kormány politikájának a lényege, amint erre egy, a kormányhoz közeli személy volt szíves felhívni a figyelmünket. Tudjuk, hogy a korrupció a kormány szerint nem más, mint a nemzeti vállalkozóknak adott támogatás, de önökkel ellentétben mi azt is tudjuk, hogy a korrupció végső soron lopás, méghozzá a leggyalázatosabb fajtából.
A kormány fogja a magyar családok pénzét és odaadja a fideszes rokonoknak, például Matolcsy Györgynek és száz unokatestvérének. Egy olyan Magyarországon, ahol a kormány a korrupció ellen és nem a korrupció fenntartása érdekében lépne fel, számos intézkedéssel lehetne erősíteni az adóforintok védelmét. Ha lenne akarat a korrupció elleni fellépésre, akkor az Állami Számvevőszék a korrupció elleni harc központja lenne. Az LMP korábban törvényjavaslatot nyújtott be a számvevőszéki feladatok bővítése érdekében, illetve korrupciós ügyekben kötelezővé tette volna a számvevői utóellenőrzést, a kibővített feladatokhoz pedig többletforrásokat biztosítana, amint erre módosító javaslatunkban kísérletet is teszünk.
Egy olyan Magyarországon, ahol az ügyészség ellátná a feladatait akkor is, ha az előző kormányok korrupciós ügyeiről van szó és akkor is, ha a jelenlegi kormány ügyeit kell kivizsgálni, fontos lenne tovább bővíteni a korrupció elleni ügyek osztályát, tovább-képezni a korrupciós ügyekkel foglalkozó ügyészeket, erősíteni a nemzetközi együttműködés lehetőségeit. Szomorú látlelete az antikorrupció elleni harc sikertelenségének a hosszú-hosszú évekig húzódó, bohózatba fulladó eljárások sokasága. Az eljárások elhúzódása miatti számtalan strasbourgi elmarasztalás árnyékában a 2017-es költségvetésben is megfelelő forrásokat kellene biztosítani a bíróságok jogállami szerepének erősítésére, működésük zavartalanságának, hatékonyságának és nem utolsósorban nyilvánosságának növelésére. Erre az LMP további 1 milliárd forintot szánna.
Sajnos azonban világos bizonyítékok állnak rendelkezésünkre, amelyek azt mutatják, hogy a korrupció elleni harcnak még csak a látszata sem fontos a kormány számára. Vagy a forrásokat nem biztosítják, vagy nem adnak erősebb feladat- és hatásköröket, mint a Számvevőszék esetében. A korrupció ugyanakkor sokba kerül. Az adófizetők pénze eltűnik, a közpénz magánzsebekbe vándorol, ahogy önök fogalmaznak, elveszti közpénz jellegét, és végül nem jut arra, amire a forrásokat fordítani kellene. A korrupció költségei kézzelfoghatóak a lepusztult kórházakban, a betöltetlen egészségügyi állásokban, az ellátatlan betegekben, a széthulló oktatási rendszerben és az alacsony bérekben is.
Ma Magyarországon mindenki találkozik a korrupcióval, pontosabban: az adófizetők által befizetett pénz hűlt helyével. Ezen semmilyen titkosítás nem fog segíteni. Mindenki tudja, hogy mi történik, és minek kellene történnie. Sajnos nem nyugtat meg senkit, hogy ami késik, nem múlik, mert amíg nem állítjuk meg a korrupciót, addig nem vigasztal, hogy egyszer majd el kell számolniuk a mohósággal, ha ennek Magyarország fizeti meg az árát.
Pazarló kiadások. Nem hagyhatjuk szó nélkül a pazarló kiadásokat sem. Sokszor már arra sem veszik a fáradságot, hogy titkolózzanak, hanem teljesen nyíltan, már-már büszkén hódolnak hobbijuknak vagy valósítják meg álmaikat az adófizetők pénzén. Beszélhetnénk itt a stadionépítésekről, a kormány Várba költöztetéséről vagy a Liget beépítéséről. Az időkeret sem lenne elég arra, hogy felsoroljam az összes pazarló, fényűző kiadást és az ezek oltárán eltűnő százmilliárdokat a költségvetés soraiban. Azonban zöldpárti politikusként egy kiemelkedően fölösleges, ugyanakkor rendkívül drága tételről mindenképpen szót kell ejtsek. A kormány jövőre is százmilliárd forintot tervez elszórni a paksi bővítésre, miközben még mindig nincsenek meg az építkezéshez szükséges engedélyek. A kormány olyannyira fél az egész projekt bedőlésétől, hogy az orosz hitelből egyelőre egy forintot sem mer lehívni, de gátlástalanul költi rá a magyar adófizetők pénzét.
Végezetül vonjuk meg a nem túl vidám mérleget, és mondjuk ki: ez a költségvetés a ma rendelkezésre álló alternatívák között a legrosszabb választás. Rossz döntéseket tartalmaz, rosszul kitűzött célok érdekében. Nem old meg sürgető problémákat, nem segít Magyarországon. Ez a további leszakadás és szétszakadás költségvetése. Nem jó másra, mint növelni a szakadékot a kormány kedvezményezettjei és mindenki más között. Ez a költségvetés a magánérdekek költségvetése. A kormány írta, de a szerzők kezét oligarchák fogták és irányították. Vajon ha megkérdeznénk azokat a magyar embereket, akik várják, hogy a költségvetés végre az ő érdekeiket szolgálja, hogyan szavaznának? Vajon ők is Paksra, a Várba költöztetésre, presztízsberuházásokra költenének, vagy iskolákra, ápolókra, a családok támogatására?
A kormány úgy tesz, mintha lenne elég pénz a fideszes rögeszmékre és az egyre nehezebb helyzetben élő magyar családokra egyszerre. Erről szól a „mindenki léphet egyet előre” hazugsága. De ha megnézzük a számokat, feltárul a nyers valóság: nincs mindenre pénz, a kormány pedig rossz döntéseket hoz. Mi azt fogjuk bizonyítani a költségvetés vitájában, hogy ennek nem kell így lennie, hogy van másik út, van alternatíva. És igenis ki lehet vezetni Magyarországot abból a zsákutcából, ahová az elmúlt években jutott. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
