SZELÉNYI ZSUZSANNA
SZELÉNYI ZSUZSANNA
SZELÉNYI ZSUZSANNA (Független): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Meglátásom szerint ma Magyarország legsúlyosabb problémája az, hogy az emberek nem látják maguk előtt a jövőt. Fiatalok és idősek, nők és férfiak, milliók félnek a holnaptól - és joggal. Ha az emberek nem hisznek a jövőben, akkor ott valójában nincs is jövő. Németh Szilárd hosszan beszélt arról, hogy milyen szörnyű veszedelmek vannak a nyugat-európai városokban manapság, ennek ellenére nagyon sok magyar Bécsbe, Berlinbe, Londonba vágyik, mert azt gondolják, hogy ott jobb élet van, mint Magyarországon. Ezt mi nem hagyhatjuk.
Ezért a 2017-es költségvetést is én annak a szempontjából vizsgáltam, hogy hogyan segít hozzá ahhoz, hogy ennek az országnak jövője legyen; képes-e ez a költségvetés hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarország stabil és kiegyensúlyozott legyen holnap is; elősegíti-e a költségvetés, hogy a magyar gazdaság dinamikusan és fenntartható módon fejlődjön, ahogy egyébként azt az ÁSZ vezetője is igényelte; támogatja-e a költségvetés a tanulást, a fejlődést, a színvonalas és valódi munkaerőképzést, továbbképzést, az ország felzárkózását a fejlett Nyugathoz? Elősegíti-e a költségvetés, hogy Magyarország olyan ország legyen, ahol van jövője a gyerekeinknek is.
Azt kell mondanom, hogy ez a költségvetés nem felel meg ezeknek a vizsgálati szempontoknak. Ha mondjuk, egy gondos szülő szempontjából vizsgálnánk, úgy, mint egy családi költségvetést, akkor azt lehet mondani, hogy ez a mostani költségvetés nem a jövőre irányul.
(13.40)
A pillanat költségvetése van előttünk, nem pedig a holnap biztonságának költségvetése. Ennek a költségvetésnek ugyanis az egyik legjellemzőbb tulajdonsága a mérhetetlen pazarlás. Míg a holnapi fejlődést megalapozó területekre - tanulás, egészség, innováció, munkaerőpiac - alig költ, addig a kormány elfogadhatatlan célokra áldoz hatalmas pénzeket, mindenekelőtt saját magára. Fenntart több száz fős helyettes államtitkári nyájat, amelynek a teljesítményét sehol nem tudjuk tetten érni. Több száz milliárdos beruházás zajlik a kormány vezetőjének, a miniszterelnöknek a Várban; több száz milliárdos Liget-projekt, amelyhez kivágják a Városliget fáit. Magánkézbe lopják ki a Magyar Nemzeti Bank bevételeit. És folytatják annak a titkosított, súlyosan, mélyen elhibázott atomerőmű-projektnek az építését, amely méregdrága, elfogadhatatlanul drága és eladhatatlan áramot termel majd az unokáink számára. Ebben a költségvetésben 1000 milliárd forint van, ami nem jó célokat szolgál.
Tisztelt Országgyűlés! A sok ezer milliárdos európai uniós támogatás, amelyet Magyarország kap, lehetővé teszi, hogy olyan gazdasági növekedés legyen Magyarországon, ami egyébként e nélkül a támogatás nélkül egyáltalán nem lenne; ami megteremti a költségvetés számára azt a bevételt, amelyből a kormány egyáltalán gondolkozhat.
A magyar költségvetés pozíciói összességében elfogadhatóak - ma. Mindenekelőtt azonban mégis azt kell néznünk, hogy megfelelően gazdálkodunk-e ezzel és a holnapra is jut-e. Nőként, felelős szülőként ezt az alapállapotot tekintem: mit tesz a költségvetés a holnapért? Arra törekednek felelős szülők, hogy a családjuk, a mi esetünkben az ország, ne legyen kiszolgáltatva semmiféle későbbi válságnak, a gyerekeik számára pedig biztató jövőt teremtsenek.
Hogy mitől nem felelős a kormány, egypár példát hadd mondjak! Már az előbb említettem, hogy a Magyar Nemzeti Bank bevételeit mindenekelőtt és kizárólag az államadósság csökkentésére szabad és lehetséges a törvény betűje szerint használni. Ennek ellenére a magyar államadósság egyáltalán nem csökken. Továbbra is hatalmasak a szektorális büntetőadók, amelyek megbénítják a gazdaságot, a gazdaság dinamikáját.
Túl magasak a vállalkozói terhek. Ha azt akarjuk, hogy az ország lendületbe jöjjön, akkor bizony nem kormányzati beruházásokat kell futtatni, hanem a magánberuházásokat kell elősegíteni Magyarországon. Ilyenek pedig egyáltalán nincsenek. Elfogadhatatlanul átláthatatlan ez a költségvetés, és Magyarországon, költségvetéstől függően, függetlenül, állandósult a rablógazdaság. Ez a magyar gazdasági fejlődés legnagyobb gátja.
Nézzük, hogy az az 1000 milliárdnyi forint, ami a költségvetésből átcsoportosítható, mire kellene hogy menjen, hogyha nem a kormányzati kapzsiságra! Mindenekelőtt olyan kiadásokra kell átcsoportosítani, amelyek a holnapot szolgálják: családi napközikre, óvodákra, iskolákra, egyetemekre, innovációra, kutatásra, egészségügyi fejlesztésekre. Alapvetően az emberekre kell ezt a pénzt költeni. Magyarországon semmiféle más komoly erőforrás nincs, mint a magyar polgárok. Hogyha az emberekbe nem invesztálunk, az emberi tőkét nem fejlesztjük, akkor ennek az országnak nincsen jövője. A jelenlegi költségvetésben vannak ugyan növekedésnek mondott összegek az oktatásban meg az egészségügyben, de ezek valójában csak visszapótolják annak egy részét, ami az elmúlt években mérhetetlenül hiányzott. Ezek nem valódi növekedések.
Nőként a gondos szülő viselkedése a meghatározó modell számomra. De nőként az is fontos számomra, hogy megmutassam, mit tehet a kormányzati politika a nőkért, és nemcsak olyan presztízsberuházásokért, amelyek mindenekelőtt a hatalmon lévő magyar férfielitet szolgálják. Először is, elengedhetetlen, hogy az oktatásban, az egészségügyben és a szociális szférában lévő, mindenekelőtt nők javadalmazását segítsük. Ezek a nők nem csak hogy a hátukon viszik az egész országot, ennek ellenére szegény öregkorral kell szembenézniük, olyan elképesztően keveset keresnek ahhoz képest, hogy micsoda hihetetlen felelősség van a vállukon.
Javaslom, hogy a kormány növelje meg a gondozási díjat mindenekelőtt azoknak a nőknek, szülőknek a számára, akik olyan gyerekeket nevelnek, akiknek a gondozására ez az állam egyszerűen nem képes. Nők tízezrei Magyarországon kénytelenek otthon maradni az állam segítsége nélkül, kimaradni a munkából; nem tudnak munkát vállalni azért, mert a sajátos nevelési igényű gyerekeiket gondozzák, éhbérért. Ez egyszerűen tűrhetetlen.
Javaslom, hogy a kormány - és ezzel kapcsolatban módosító indítványokat is be fogok adni - végre ratifikálja az isztambuli egyezményt. Mindössze 8 milliárd forintból elérhető az, hogy Magyarországon minden nő és minden gyermek, aki bántalmazást kénytelen elszenvedni, egyértelmű, gyors segítséghez jusson, akiknek az életminőségét ez az állam látványosan tudná javítani, ha akarná. És azokat a bántalmazókat, akikkel telis-tele van Magyarország, megfelelő mértékben szankcionálni lehessen. Nyilvánvaló módon a rendőrséget, a bíróságot, a pedagógusokat fel kell készíteni arra, hogy a bántalmazást detektálják. Ezekben a napokban nem is tudunk többet beszélni erről a mérhetetlen ronda tabutémáról, amely Magyarországot folyamatosan nyomasztja. Ez semmibe nem kerülne, csak politikai akarat kérdése.
Nyilvánvaló módon több forrást javasolok kórházakra, rendelőkre annak érdekében, hogy ott minőségi szolgáltatásokat lehessen nyújtani. Nagyon fontosnak tartom, hogy azokhoz a kormányzati kezdeményezésekhez, amelyek azt szolgálják, hogy családi napközik nyíljanak szerte Magyarországon minden településen, azokhoz olyan források is társuljanak, amelyek nemcsak épületben mutatkoznak meg, hanem lehetőség szerint az ott dolgozók, a potenciális munkavállalók, a gyermekekre vigyázó felnőttek bérét szolgálják. Ezekre nem találtam a költségvetésben forrásokat. Ahhoz, hogy a nők valóban tudjanak dolgozni gyermekvállalás mellett, az szükséges, hogy ezek az intézmények elszaporodjanak egész Magyarországon, ne csak a nagyvárosokban, hanem minden magyar településen. Ez elősegítené azt, hogy a nők százezrei ne meneküljenek el a magyarországi kistelepülésekről azért, mert semmiféle perspektíva nem nyílik ott a számukra.
Magyarország csak akkor lehet sikeres ország, ha a jövőbe tekint, és nemcsak a férfiak, hanem a nők életlehetőségei is megnövekednek ebben az országban. Összességében azt gondolom, hogy a kormány fizesse az adósságot. Ha van pénz, adósságtörlesztésre kell fordítani. Nem lehet a korábban elherdált pénzt a mi gyerekeinkre hagyni, mert az a pénz csak egyre drágább lesz. Növelje a parlament a XXI. századi oktatási és egészségügyi igényekhez szükséges iskolákat, teremtsen kiszámítható gazdasági környezetet.
Ez a költségvetés a jelen állapotában semmilyen módon nem felel meg ezeknek a feltételeknek, mert a pillanat oltárán feláldozza Magyarország jövőjét. Ezért ebben a formában a költségvetés elfogadhatatlan. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
