FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődéssel hallgattam Hollik István KDNP-s képviselő felszólalását a fiatalok kapcsán, ugyanis jómagam is ebben a témakörben szeretnék hozzászólni, de az volt a benyomásom, minthogyha két különböző világról beszélnénk. Az ő propagandisztikus és a problémákkal szembenézni nem tudó beszéde ugyanis lehet, hogy egy IKSZ-es vagy egy fidelitasos gyűlésen még helytálló lett volna, még akár bólogattak volna is a fiatalok, de minden más fiatal, úgy gondolom, kineveti ezt a fajta egyoldalú bemutatását a jelenlegi helyzetnek. Hollik Istvánnak ugyanis sikerült 20 percet úgy beszélnie a fiatalokról, hogy még az elvándorlás problémáját ki nem ejtette a száján. Tehát erről a kérdésről, amely Magyarországon ma több százezer fiatalt sújt, több százezer fiatal kényszerül külföldre menni, ő erről egyszerűen nem szólt. Tehát így sikerült neki 20 percet beszélni, sőt olyan kijelentéseket engedett meg magának, hogy 2017 a fiatalok költségvetése. Hát, sokkal inkább az elvándorolt fiatalokról való lemondás költségvetése ez, amit láthatunk tervezetként.
Miért is beszélek én az elvándorlásról? Minden felmérés, statisztika bemutatja azt, hogy évről évre növekszik azok száma, akik akár csak ideiglenesen, akár hosszabb időre, de külföldre kényszerülnek. Úgy gondolom, ez a tendencia ijesztő. Sokat lehetne erről beszélni, mi is említettük már sokszor a nyugdíjrendszer fenntarthatóságán keresztül, a magyar értelmiség helyzetét a külföldre való vándorlás milyen mértékben veszélyeztetné, és még lehetne sorolni a demográfiai problémákon át, hogy milyen következményekkel jár ez a jelenség. Ezzel ellentétben, ennek ellenére önök nem képesek szembenézni ezzel a problémával.
Két évvel ezelőtt, amikor önök azonban a „gyere haza” alapítványt, a „Gyere haza, fiatal” alapítványt létrehozták, egyfajta reménysugár mutatkozott, hogy mégiscsak látják ennek a problémának a súlyosságát, és hajlandók is tenni ennek érdekében. Miről is tanúskodott az, hogy egy ilyen alapítványt, egy ilyen szervezetet önök életre hívtak? Egyrészt tanúskodott arról, hogy mégsem biztos, hogy kalandvágyból mennek a fiatalok külföldre, ugyanis ha kalandvágyból mennének, akkor nem lenne szükség egy ilyen intézményre, amely segítséget nyújt nekik a hazajövetel szempontjából, hisz ha kalandvágyból mennének, akkor az önök logikája alapján előbb-utóbb ezt megunják vagy kiélik magukat, azután hazajönnek maguktól. De az, hogy létrehozták ezt az alapítványt, mutatja, hogy önök sem állítják már, hogy kalandvágyból mennének ezek a fiatalok.
Sokszor el szokták mondani, hogy akkor jó egy kormány tevékenysége, hogyha képes hazahívni a fiatalokat. Ezzel a saját maguk tevékenységéről állítanak ki bizonyítványt, bemutatják azt, hogy az önök kormánya nem ilyen, az önök kormányzása nem jó, nem képes hazahívni a fiatalokat, és ezt is mutatja az, hogy létrehozták ezt az alapítványt, belátták, hogy az önök kormányzása, azok az intézkedések, amiket megtesznek, önmagukban nem elégségesek annak érdekében, hogy hazajöjjenek a fiatalok. És azt is belátták, hogy segítség kell a hazajutáshoz, sok ezer, sok tízezer fiatal van, aki hazajönne, hogyha segítenének neki munkát találni, a lakást, lakhatást megoldani, és egyéb olyan tényezőben, akár adminisztrációs dolgokban, ami megnehezíti a hazatérés lehetőségét. Ennek az alapítványnak a létrehozása tehát egyfajta reménysugár volt, hogy mégiscsak elindul valami.
Mondták önök, hogy kísérleti jelleggel indítják, de már két éve működik ez az alapítvány, kísérleti jelleggel az önök elmondása szerint, és hogy jövőre sem tervezik ennek a fejlesztését, azt jól mutatja a költségvetési támogatása ennek az egész kezdeményezésnek. Ennek az alapítványnak a fenntartója az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft., amelyre tavaly is és idén is nem kevesebb és nem több mint 272 millió forintot szánnak. Önök kezdetektől fogva ennyit szántak erre a projektre, és azt mondták, hogy kísérleti jelleggel száz fiatal hazahozatalát szeretnék megoldani ennyi pénzből. Na már most, ugye mi akkor is felvetettük azt, hogy itt nincs idő kísérletezni, nincs idő arra, hogy éveket várjunk, mert olyan súlyos a helyzet, olyan sürgősen segíteni kell ezeknek a fiataloknak, hogy itt nem Londonra kellene csak kiterjeszteni a programot, hanem az egész nyugat-európai emigrációra vagy az ott élő fiatalokra, és nem százmillió forintot kellene szánni erre, hanem milliárdokat is akár.
Ezzel ellentétben önök jövőre is az egész Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft.-re 272 millió forintot szánnak, úgy, hogy ez az egész Nonprofit Kft. összesen 10 projektet kezel, ennyit irányít, és ebből csak egyik a „Gyere haza, fiatal” program. Tehát nem változtatnak azon a két éve előirányzott évi 100 millió forintos összegen, amivel próbálnak segíteni a fiataloknak. Mi úgy gondoljuk, itt ég a ház, itt nagyon nagy probléma van, itt nagyon nagy szükség lenne arra, hogy végre megtegyék azokat a hathatós lépéseket, amik valóban az elvándorolt fiatalok hazahozását tudják segíteni, és az itthoniak, az elvándorlásban gondolkodó itthoni fiatalok itthon tartását tudja elősegíteni. Pont ebből a célból nyújtottunk be mi egy komoly, 5 milliárd forintot előirányzó költségvetési módosító javaslatot, amely már valóban egy nagyságrenddel komolyabb összeget szán ennek a fontos célnak a megvalósítására.
Úgy gondolom, még ez az összeg sem elégséges ahhoz, hogy ilyen mértékben kezeljük azt a problémát, mint amilyen mértékű valójában, de talán ez egy olyan önök számára is elfogadható kompromisszumos megoldás, amely üzenet lenne a kint élő fiatalok felé, hogy fontosak, hogy szeretnénk őket hazahozni, szeretnénk ehhez segítséget nyújtani, a nagyságrendje pedig az önök által betervezett költségvetésbe messze beleférne, jóval többet költenek önök ennél kevésbé fontos célok megvalósítására. Bízom benne tehát, hogy nyitottak lesznek ennek a kérdésnek a rendezésére és egy ilyen irányú pozitív elmozdulásra.
Hollik István úgy fogalmazott, hogy 2017 a fiatalok költségvetése. Nézzük akkor, hogy mondjuk, az egyetemisták, főiskolások ösztöndíja szempontjából a fiatalok költségvetése mit eredményez. Miért is hozzuk fel ezt a kérdést? Azért hozzuk fel, mert 10 éve, nem kevesebb, mint 10 éve nem változott a tanulmányi és szociális ösztöndíjakra fordítható hallgatói normatíva, 10 éve nem emelték ezt. Ugye, önök nagyon sok esetben élnek azzal, hogy a nyugdíjakat az infláció mértékében, számos más dolgot az infláció mértékével növelik évről évre. Ebben az esetben 10 éve egy forintot nem változott a hallgatói normatíva, ezáltal pedig a felsőoktatásban tanulók szociális és tanulmányi ösztöndíja.
A problémát nemcsak a Jobbik mondja, ez nem egy pártpolitikai követelés tehát, hanem a HÖOK is, a felsőoktatási hallgatók érdekvédelmi szervezete is régóta a zászlajára tűzte, konkrét javaslatot is kidolgozott, aminek a költségvetési hozománya, a költségvetési plusz-for-rás-igénye 9 milliárd forint lenne, ennyi lenne az a pénz, amit a felsőoktatáson belül a hallgatói normatíva emelése igényelne, és ezáltal lehetővé tudnánk tenni, hogy nagyobb mértékben tudjuk támogatni a fiatalokat, már csak azért is, mert tudjuk nagyon jól, hogy az anyagi helyzet nagyon nagy mértékben meghatározója annak, hogy ki képes felsőoktatásban tanulni, ki mer nekivágni egy diploma megszerzésének, és azt is láthatjuk, hogy itt az elmúlt években a felsőoktatásba jelentkező hallgatók számának csökkenése sok esetben anyagi problémává vált, anyagi problémák akadályozták meg a jelentkezést, ugyanis nagyon sokan az önök által ajánlott diákhitelt nem szeretnék felvenni, nem szeretnék eladósítani magukat, ugyanakkor pedig a család anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy sok esetben költségtérítéses, önköltséges képzésben részt vegyenek ezek a fiatalok.
(11.00)
Én tehát biztatom önöket, hogy a fiatalok költségvetése ilyen téren is mutatkozzon meg, és fogadják el azt a módosító javaslatot, amely az ösztöndíjak emelésének kérdését kívánja rendezni.
Egy másik, felsőoktatással kapcsolatos kérdés a kollégiumok helyzete. Tudjuk nagyon jól, hogy országos szinten túljelentkezés van a kollégiumokban. Szintén nemcsak mi mondjuk, hanem a Fekosz, a Felsőoktatási Kollégiumok Országos Szövetsége és a HÖOK is több felmérést készített ezzel kapcsolatban, ami két problémára fókuszál. Az egyik probléma a kevés kollégiumi férőhely, ahogy említettem, a másik pedig a színvonal kérdése. A felmérésben megállapították, hogy a lakhatás minden hallgató életében jelentős anyagi terhet jelent, míg egy kollégiumi szobához elérhető áron lehet hozzájutni. Ez nemcsak általánosságban igaz, hanem észrevehető az, hogy az elmúlt egy évben milyen robbanásszerű árnövekedés következett be az albérletpiacon, Budapesten főképp, de más megyeszékhelyeken, nagyobb városokban, főképpen az egyetemi városokban is. Ez tovább súlyosbítja a helyzetet, ezért nagyon fontos lenne kollégiumi helyet biztosítani a fiataloknak, mindazoknak, akik ezt igénylik. Nemcsak azért, mert a kollégium egyébként egy kiváló közösségi tér is, amely nagyon sok lehetőséget rejt magában - én is kilenc évet éltem kollégiumban, ezt megtapasztaltam személyesen -, de anyagi szempontból is könnyebbséget, segítséget jelent a fiataloknak. Ebből a szempontból is fontos lenne új kollégiumok építése vagy a jelenlegiek kapacitásbővítése.
A kollégiumok kapcsán a másik kérdés a színvonal kérdése. A kollégiumi szolgáltatások egységesítése és modernizálása elengedhetetlen a minőségi felsőoktatás megteremtéséhez. Itt néhány adatot gyorsan megemlítenék. A kollégiumok több mint felénél sem állagmegóvásra, sem fejlesztésre nem került sor az elmúlt öt évben. Fontos teendők vannak tehát a kollégiumok terén. Én kérem Hollik István képviselőtársamat és kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ha valóban a fiatalok költségvetésének nevezik a jövő évi tervezetet, akkor ezekre is fordítsanak összegeket.
A doktoranduszok ösztöndíjáról beszélt Hollik István képviselőtársam, ami egyrészt egy pozitívum. Valóban a jövő doktoranduszainak ösztöndíjemelése - első lépésben 140 ezer forint, majd pedig 180 ezer forint - egy fontos és előremutató kezdeményezés. Azonban azzal a helyzettel is kell valamit kezdeni, amit a kormány kezdeményezése okozott, azzal az igazságtalan helyzettel, ugyanis a jelenlegi doktoranduszhallgatókra nem érvényes ez az emelés. Felmenő rendszerben fogják bevezetni, ami azt fogja eredményezni, hogy egy jövő évben doktoranduszi tanulmányait megkezdő fiatal már az első félévben 140 ezer forintot fog kapni ösztöndíjként, a második évtől pedig 180 ezer forintot, míg az a másik doktoranduszhallgató, aki a jövő évben harmadévesként végzi a tanulmányait, 100 ezer forinttal kell hogy beérje. Úgy gondolom, hogy a havi ösztöndíjban megmutatkozó akár 80 ezer forintos különbség nagyon komoly igazságtalanság a rendszerben, ezért fontos lenne a jelenleg is doktoranduszképzésben részt vevők ösztöndíjának az emelése is, nem pedig csak felmenő rendszerben bevezetni ezt a rendszert.
Hollik István képviselőtársam hosszan beszélt arról, hogy a káros szenvedélyek kapcsán milyen előremutató lépések történnek a költségvetésben. Én figyelmesen hallgattam Hollik István képviselőtársamat. Ezek szerint akkor én valamit nem vettem észre, ugyanis a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatban vártam volna, hogy képviselőtársam elmondja, milyenfajta pozitív lépések történtek. Ehhez képest erről egy szót sem szólt. Márpedig, ha káros szenvedélyekről beszélünk, akkor nehéz károsabb szenvedélyt említeni, mint a drogfogyasztás, a kábítószer-fogyasztás, főleg napjainkban, amikor a dizájnerdrogok piaca virágzik. Gyakorlatilag úgy lehet dizájnerdrogot rendelni az interneten, mintha egy pizzát rendelne egy fiatal, annyira nem tudják a hatóságok és a különböző jogszabályok követni ezeknek a vegyületekből összeállított különböző minőségű anyagoknak a rendszerét. Fontos lenne tehát, hogy a dizájnerdrogok virágzásának idején, amikor is minden ötödik fiatal próbált már ki drogot, kábítószert, akkor ilyen téren is előremutató javaslatokkal éljen a költségvetés.
Ehhez képest mit látunk? Azt látjuk, hogy - kicsit visszatekintve az időben - 2004-ben még 1,8 milliárd forint szerepelt a költségben azon címszó alatt, hogy a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatok; 2010-ben már kevesebb mint 1 milliárd forint. És mit látunk ma? 2014-ben és az idei költségvetésben is 351 millió forintot szánnak erre a célra. Miközben tehát Hollik István képviselőtársam a káros szenvedélyek kapcsán előremutató javaslatokról beszélt, azt kell látnunk, hogy 2004-ben 1,8 milliárd forintot fordítottak a kábítószer-fogyasztás megelőzésére, most pedig 351 milliót; ez gyakorlatilag hatoda a 2004-es összegnek. Úgy gondolom, hogy nagyon komoly visszalépés történt, ami a fiatal nemzedék szempontjából ijesztő, hisz tudjuk nagyon jól, hogy a prevenció lenne az egyik legfontosabb ezen a területen.
Egy utolsó területet szeretnék megemlíteni. Ha már ennyire fontosnak tartják az ifjúság kérdését, akkor azt tanácsolnám a kormánypártnak, hogy a fiatalokat képviselő, a fiatal szervezetek ernyőszervezeteként működő Nemzeti Ifjúsági Tanács költségvetési támogatását végre teremtsék meg. Teremtsék meg annak a lehetőségét, hogy kormányoktól függetlenül olyan forrást találjanak ennek a szervezetnek a finanszírozására, amely segítségével el tudja látni a feladatát, amely segítségével tudja képviselni a fiatalokat, tudja képviselni az ő érdeküket, össze tudja fogni az országban működő akár helyi, akár regionális, akár országos fiatalokkal kapcsolatos szervezeteket. Nagyon fontos ennek a szervezetnek a működése, örülünk is, hogy néhány évvel ezelőtt az Európai Unió államai közül utolsóként nálunk is megalakult ez a tanács. Én arra kérem önöket, hogy teremtsék meg ennek a függetlenségét és a finanszírozását annak érdekében, hogy a célját be is tudja tölteni. Mi erre vonatkozólag is módosító javaslattal éltünk. Bízom benne, hogy önök ezt támogatni fogják.
(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Befejezésül pedig azt kell mondanom, hogy mindaddig, amíg ténylegesen a problémákról, leginkább az elvándorlás problémájáról nem beszél a kormánypárt, nem néznek szembe ezzel a súlyos helyzettel, addig a kormánypárti képviselők, és akár Hollik István képviselőtársam is, aki a fiatalokról beszélt, olyan lesz, mint az a cégvezető, aki nagyon szépen hangzó ajánlatokat, fejlesztési terveket mond el munkatársainak az értekezleten, csak közben azt nem veszi észre, hogy a munkatársai már rég felmondtak vagy felmondófélben vannak, és gyakorlatilag nincs kivel vezetnie a céget. Jelenleg ez a helyzet, Magyarország olyan helyzetben van, hogy a fiatalok elmennek innen, mert olyan az ország helyzete és annyira kevésnek tartják azokat a fejlesztéseket, azokat az előrelépéseket, amikről itt egy propagandisztikus beszédet hallhattunk KDNP-s képviselőtársaimtól.
Azt kérem, hogy kapjanak észbe és foglalkozzanak érdemben sokkal nagyobb mértékben a fiatalokkal. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
