FODOR GÁBOR
FODOR GÁBOR
FODOR GÁBOR (Független): Köszönöm, elnök úr. Akkor élnék a lehetőséggel, és akkor most szólalok fel. Köszöntöm a képviselő urakat, államtitkár urakat, az elnök urat, és engedjék meg, hogy akkor a rendelkezésemre álló rövid időben, hiszen több képviselővel is kell megosztoznunk ezen az időn, néhány szóban elmondjam a Liberális Párt álláspontját a költségvetésről.
Először is szeretném azzal kezdeni, hogy természetes dolog általában egy költségvetési vitában… - ritka kivétel lenne az, ha az ellenzék támogatná a kormány által beterjesztett költségvetést, és nem azért, mert l’art pour l’art az ellenzéknek az a dolga, hogy ne támogasson előterjesztéseket, hanem az a feladata, ha úgy tetszik, ez az alkotmányban rögzített feladata, a demokratikus jogokból származó feladata, hogy az ellentmondásokra, hibákra hívja fel a figyelmet, hogy kritikát gyakoroljon egy beterjesztett költségvetéssel kapcsolatban, hiszen a kormánynak azért van többsége, hogy többek között a költségvetést pedig elfogadja általában. Tehát ez a természetes és alappozíció.
Nyilván én is kritikai megjegyzéseket szeretnék tenni a költségvetéshez, ugyanis azt gondolom, lehet rajta mit kritizálni. Ezt ellenzéki képviselőtársaim már megtették jó néhány elemben, én néhány más típusú összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet, illetve bizonyos szempontból rímel is néhány ellenzéki hozzászólásra az, amit mondtam.
Először is szeretném azzal kezdeni, hogy ez a költségvetés színjáték, tehát ezt azért látnunk kell világosan. Színjáték több okból is. Egyfelől úgy kerül a parlament előtt tálalásra, mintha fantasztikus előrelépés lenne, kiváló számok lennének, a költségvetés óriási eredményeket, jelentős gazdasági előremozdulást, előrehaladást tükrözne vissza. Én nem akarom ennek bizonyos elemeit kétségbe vonni, mert én helyeslem is liberálisként, hogy törekszünk arra, hogy csökkentsük az államadósságot, ez természetes dolga a rendszerváltás óta minden kormánynak, megjegyzem, jogos elvárás a kormányoktól. Vannak, akik meg tudják tenni, vannak, akik szeretnék, de a körülmények miatt nem tudják, és vannak, akiknek szerencsésebbek a körülményeik, tehát helyes törekvés. Helyes törekvés, hogy próbáljuk a maastrichti kritériumokat, többek között a 3 százalékos hiányra vonatkozó kritériumokat is betartani. Ezek mind-mind helyes, alapvető dolgok, amelyeket jogosan várunk el egyébként akár ellenzéki, akár kormányoldalról egy beterjesztett költségvetéstől.
Azonban amiért mégis azt mondom, hogy színjáték, az többek között az, hogy amikor bizonyos területeken növekményről beszélnek, többek között Varga Mihály miniszter úr is innen a pulpitusról erről beszélt, akkor azt látni, hogy sok olyan területen, ahol a társadalom várná, hogy tényleg előrelépés következzen be - a sokat hangoztatott oktatás, egészségügy ilyen terület -, ezeken a területeken egyébként a 2015-ös előirányzatokhoz viszonyítanak, az a helyzet, nem pedig valójában a 2016-os előirányzatokhoz, tehát nem azokhoz, amelyek egyébként közben a különböző juttatások révén megnövekedtek. Tehát olyan alapszámokkal dolgoznak, amelyekben nincs benne az a támogatás, az a juttatás, amelyeket időközben - többek között például az oktatás területén - a szféra kiharcolt magának vagy kapott. Ezért ez bizony szemfényvesztés.
Más szempontból azért is színjáték ez a költségvetés, mert nem olyan régen fogadta el itt a parlament egyébként az államháztartási törvény módosítását, amely alapján lényegében a kormány bármikor a parlament jóváhagyása nélkül, tulajdonképpen szinte rendeleti módon alakíthatja át a költségvetést. Tehát beszélhetünk, vitatkozhatunk jó néhány kérdésről, de mégis az Országgyűlés hozzájárulása nélkül a kormánynak olyan nagyfokú mozgástere van ma már a költségvetés alakításában, hogy fel kell tenni ezt a kérdést, hogy valójában miről is beszélünk itt.
No de, hogy miről is beszélünk itt, azért erről is szeretnék néhány érdemi dolgot mondani, mert azon túlmenően, hogy színjáték a költségvetés, vannak benne azért érdekes és meglepő tételek. Egyfelől már az is érdekes önmagában, ezt elmondtuk az eddigi, az elmúlt költségvetési vitákban is, hogy májusban ülünk, illetve állunk itt, és beszélünk a költségvetésről. Mi ezt nem tartjuk helyesnek, hogy ilyen korán, az év közepén zajlik a költségvetési vita. Többek között azért sem tartjuk helyesnek, mert jó néhány tétel, jó néhány folyamat ilyenkor még nem látható, ami az évre vonatkozóan fontos lehetne. Egyébként a költségvetésben is az a zavar tükröződik, hiszen olyan intézmények szerepelnek, jó néhányan egyébként, a költségvetésben, amelyekről a kormány bejelentette, hogy meg fogja szüntetni.
Hogy egy példát mondjak: itt van a KLIK esete, szerepel természetesen a költségvetésben a maga 540 milliárdjával. A kormányzat számtalanszor elmondta, hogy meg fog szűnni, át fog alakulni, kis KLIK-ek lesznek, nem így lesz, nem ilyen formában, nem is az lesz, tehát ezernyi nyilatkozatot hallottunk. Azt még nem tudjuk, hogy milyen lesz, de egy biztos, azt mindig elmondták, hogy nem lesz már ilyen. Ehhez képest a költségvetésben ott szerepel maga ez az intézmény a mellérendelt pénzekkel.
No de, nem csak ilyen tételt látunk. Ott van például a közel 100 milliárdos paksi előirányzat, ami önmagában politikailag is és más szempontból is vitatható. Minden tekintetben elfogadhatatlan nekünk, liberálisoknak, hogy az Oroszországgal történő ilyen szoros gazdasági és politikai együttműködésnek most már a költségvetésben is tételesen jelennek meg az elfogadhatatlan mértékű tételei.
De itt van szimbolikusan az a tétel is, amely oly sok vitát vált ki a magyar társadalomban, a kormányzat Várba költözése. A költségvetésben 53,5 milliárddal szerepel, amit minden tekintetben elfogadhatatlannak tartunk, a politikai és történelmi szim-bólumrendszere miatt is, és egyébként is nem gondoljuk, hogy az ország olyan helyzetben lenne, hogy erre lenne ma szükség.
És itt vannak a stadionépítések is, a stadionépítési program, amellyel kapcsolatban nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire felesleges és mennyire értelmetlen, mennyi más számtalan okos hely lenne a költségvetésben, a sokat emlegetett oktatási és egészségügyi szférán át számtalan más konkrét programot lehetne találni, ahol bizony lenne értelme ezen pénz elköltésének.
Na de azt, hogy a választások közelednek, a költségvetés jól tükrözi, hiszen találunk egy olyan programot is a költségvetésben, amely a „Modern városok” fedőnevet viseli. A „Modern városok” nem szolgál másra, mint valójában arra, hogy most már a választásokra készülve, amikor a miniszterelnök úr ellátogat egyes helyekre, egyes városokba, ott bejelenthesse, hogy milyen támogatásokat kapnak ezek a városok. Ez itt egy 50 milliárdos tételt jelent a költségvetésben, ami nem más, mint a választásokra való készülés, a választásokra való felkészülés jegyében egyfajta osztogatás.
Nos, mivel az idő is előrehaladt, engedjék meg, hogy e néhány példával illusztrálva, összefoglalva megjegyezzem még egyszer, hogy bizony ez a költségvetés sajnos szemfényvesztés, sajnos színjáték, lényegében a kormányzatnak szabad keze van a költségvetés alakítása és módosítása terén, így ezáltal és a már előbb említett ellentmondások által számunkra, liberálisok számára nem támogatható. Köszönöm a figyelmet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
