FUZIK JÁNOS
FUZIK JÁNOS
FUZIK JÁNOS nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Váženy pán predseda! Vážené Národné zhromaždenie! Pozdravujem Vás v mene Výboru pre národnosti v Madársku, názory ktorého mie-nim tlmocit vo vseobecnej diskusii návrhu zákona o ústrednom štátnom rozpocte na rok 2017.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm önöket a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében, amelynek véleményét kívánom tolmácsolni a 2017. évi központi költségvetési javaslat általános vitájában. Nemzetiségi szószólótársaimmal együtt immár harmadik alkalommal vehetünk részt ilyen vitában, értelemszerűen mindig kicsit más helyzetben. Két évvel ezelőtt, amikor a 2015. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, akkor tulajdonképpen egy olyan kormány-előterjesztés fölött mondtuk el panaszainkat, amely változatlan formában tartalmazta azokat a nemzetiségi keretszámokat, amelyek akkor már 5-10 éve, egyes területeken még hosszabb ideje változatlanok voltak. Természetesen a kormány és a parlament fogadó- és támogatókészségével eközben már olyan előrehaladott tárgyalásokat folytattunk, amelyek előrevetítették a régen várt elmozdulást. Így itt, a parlamenti vitában főként a nemzetiségi támogatások jelentős növelésének indokoltsága mellett érveltünk.
Tavaly az idei évi költségvetési tervezet vitájába - mint akkor is említettem - egy kicsit kegyelmi állapotban kapcsolódtunk be. A kormány által benyújtott törvényjavaslat ugyanis már tartalmazta azokat a támogatási igényeket, amelyeket több hónapos alapos előkészítő munkával, az országos nemzetiségi önkormányzatokkal egyeztetve, az egyes területek átgondolt, arányos és fokozatos fejlesztését szem előtt tartva kidolgoztunk. Ennek eredményeként továbbléphettünk azon az úton, amelyet a nemzetiségi törvény kulturális autonómiánk megalapozásával és fejlesztésével biztosít számunkra.
Az országos és helyi nemzetiségi önkormányzataink, civil szervezeteink, intézményrendszerünk működésére és fejlesztésére, a különböző kulturális és köznevelési programok megvalósítására biztosított 4 milliárd forintos költségvetési keret két év során történt megkettőzése valóban párját ritkító fordulat volt, főként a magyarországi nemzetiségek életében. Továbbléphettünk tehát, de tovább lépett Magyarország is. Nemzetiségi állampolgárainak látványos felkarolása révén, bátran állíthatjuk, hogy kivívta azok anyaországainak, diplomáciai és politikai testületeinek elismerését, nemkülönben más nemzetközi szervezetekét is. Éppen tegnap tárgyaltak bizottságunk szószólói itt, a Parlament épületében Astrid Thors asszonnyal, az EBESZ nemzeti kisebbségek főbiztosával, aki szintén elismeréssel szólt ezekről a költségvetési támogatási eredményekről.
Most pedig itt állunk a T/10377. számú, Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat fölött, általános vitát folytatva; mi, nemzetiségi szószólók nem igazán a tavalyi, már említett kegyelmi állapottól eltelve, sokkal inkább a két évvel korábbi érzésekkel. A jövő évi költségvetési törvényjavaslat ugyanis a nemzetiségi támogatásokra, az országos nemzetiségi önkormányzatok és média, valamint az általuk fenntartott intézmények támogatására, továbbá azok beruházásaira, felújításaira és pályázati önrészre mindösszesen csupán nem egészen 40 millió forint többlettámogatást irányoz elő. Ez tulajdonképpen 0,5 százalékos korrekciónak felel meg.
Szószólótársaim az általános vitában már részletesen kitértek a nemzetiségi közélet, kultúra és köznevelés területén végzett munkára és szükségletekre. A sokat emlegetett nemzetiségi költségvetési támogatási csomagból én csupán egyetlen elemet emelnék ki: a törvényjavaslat XX. fejezetének 60. alcímszáma alatt szereplő „Nemzetiségi intézmények támogatása beruházásra, felújításra, pályázati önrészre" című tételt. Ez korábban nem szerepelt a költségvetési törvényekben, a 2015. éviben sikerült életre hívnunk 440 millió forintos összegben. Az idei költségvetés ennek kétszeresét biztosítja számunkra, és ezt tartalmazza a jövő évi tervezet is. Ez nem kis dolog, mi is tudjuk, és nagyra értékeljük. De nem kis dolog az a feladat és munka sem, amely ennek a támogatásnak az észszerű felhasználása mögött áll.
Tudták önök például, tisztelt képviselőtársaink, hogy ma Magyarországon a nemzetiségi önkormányzatok, civil szervezetek és nonprofit gazdasági társaságok száznál több köznevelési és kulturális intézményt tartanak fenn? Ezeknek csaknem fele óvoda és iskola, amelyek száma szeptembertől legalább tucatnyival nőni fog. A fenntartásukkal és működtetésükkel a nemzetiségi önkormányzataink nem kis terhet vettek le a korábbi önkormányzati vagy állami fenntartók válláról, nem beszélve az épületek felújításáról, közbeszerzések és uniós pályázatok lebonyolításáról. Mindez vegytisztán csak nemzetiségi célú kiadás és költségvetési támogatás lenne?
De beszéljenek inkább a konkrét példák és tettek! A költségvetésifejezet-gazda, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és annak egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkársága támogatásával idén megtörténik a battonyai román és a sziráki roma iskola részleges felújítása, a budapesti szerb óvoda elhelyezése, befejeződik a pécsi horvát iskola rekonstrukciója, megújul a városlődi német ifjúsági tábor, megvalósul a bolgár, görög és szlovén kulturális központ, valamint a békéscsabai Szlovák Kultúra Házának részleges felújítása.
(11.50)
Közösségi teret kapnak a mezőberényi németek és szlovákok. Tájházat alakíthatnak ki a szarvasi szlovákok, és a sort további 14 projekttel folytathatnám.
A rövidebb és hosszabb távú fejlesztési igények felmérése során idén márciusban csak az országos nemzetiségi önkormányzatok 117 különböző tételt jelöltek meg; nem működésre vagy komfortfokozásra, hanem beruházásra és fejlesztésre, értékmentésre és értékteremtésre, munkára. Bízom benne, hogy a jó szándékú kormányzati partnerekkel folytatott további tárgyalásaink nyomán erre meg is lesz a lehetőségük, valamennyiünk érdekében, hiszen ahogyan azt az alaptörvényünk is rögzíti, együtt élünk.
Ďakujem za pozornosť. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
