HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! A beszédem bevezetéseképpen hadd térjek vissza egy rövid időre egypár gondolat erejéig arra a vitára, ami Banai államtitkár úr, illetve Szakács László képviselőtársunk között az imént folyt le. Nagyon sajnálom, hogy Szakács László képviselőtársunk időközben kiment a teremből, és ezáltal az MSZP-frakció is elfogyott, leszámítva a jegyző urat. Mindenesetre tehát a vitára visszatérve: elhangzott egy olyan kérdés államtitkár úr felé, hogy megéri-e Magyarországon maradni.
Hadd segítsek nemzeti kormányunknak abban, hogy egy ilyen kérdésre egy nemzeti kormány, egy valóban nemzeti kormány úgy válaszol, hogy erre nincs más lehetőség, nem lehet más mód, hiszen itt élned, halnod kell. Legföljebb olyan életkörülményeket kell teremtenie egy valóban nemzeti és valóban keresztény kormánynak, hogy ne is kelljen egy pillanatra sem senkinek elköltöznie Magyarországról, legföljebb tanulmányait végezze máshol.
Sajnos azonban, valóban ma Magyarországon nem ez a helyzet, merthogy a következő kérdés, amit szintén elhangzott, úgy szólt, hogy történt-e bérfelzárkózás az elmúlt pár évben, amíg a Fidesz kormányzott itt, Magyarországon; erre államtitkár úr mondott bizonyos statisztikai adatokat. Most én erre hadd mondjak kiegészítésképpen egy-két olyan konkrétumot, aminek viszont a valósághoz egy kicsit sokkal több köze van, és sokkal közelebb áll! Így például egy köztisztviselő vagy egy, a közszférában dolgozó átlagkeresete 2008-ban kicsit több volt, mint 120 ezer forint. Most kicsit kevesebb, mint 120 ezer forint. A nettója 2008-ban ugyanennek az embernek 90 ezer körül volt. Most egy kicsit több mint 90 ezer, ugyanakkor az, amit ez a pénz ér 2008-as szinten, az nem egész 70 ezer forint. És egy középfokú végzettségű köztisztviselő 33 évig kell hogy dolgozzon, hogy többet keressen, mint a garantált bérminimum; tehát kicsit többet keressen, mint ami az éhenhaláshoz szükséges.
Azt gondolom, hogy ehhez képest azok a számadatok, amit az államtitkár úrtól nagy tisztelettel meghallgattunk, hogy volt olyan év, amikor 4,2 százalékkal, lesz olyan év, amikor 5,1 százalékkal nő a nettó átlagkereset ebben a szférában, nevetségesen kevés, semmire nem elegendő, és lehet, hogy valamilyen megfontolások, valamilyen statisztikai adatok szerint ez több mint az éves növekedése a gazdaságunknak.
(9.00)
De ezzel együtt is még mindig ugyanott tartunk, hogy ezek az emberek nevetségesen kevés pénzért dolgoznak, és ők azok, akik helyt állnak ott, a végeken, azokban a hivatalokban, amiket egyébként önök akarnak majd nemsokára bezárni, mint tudjuk, az ASP-rendszer kialakításával.
Visszatérve magára a törvénytervezetre, muszáj, hogy szót ejtsünk arról, hogy ez az a költségvetési törvény, amit már annak tudatában tárgyal meg a Ház, hogy nemrégiben elfogadta szintén ugyanez a Ház azt az Áht.-módosítást, miszerint bármelyik minisztérium fedezet nélkül vállalhat bármilyen nagyságrendben kötelezettséget úgy, hogy utólag értesíti a pénzügyminisztert, hogy milyen kötelezettségeket vállal. Tehát magyarul: maga ez az egész költségvetés, ami előttünk van, egy vicc, mi azt játsszuk, mintha költségvetésről vitáznánk, valójában a törvényi keretek ezt réges-régen felülírták, és maximum csak tájékoztató jellegűek lehetnek azok az adatok, amik a költségvetésben szerepelnek, egyfajta irányt szabnak meg, ami a kormányzat egyes elképzeléseit, gondolkodásmódját tükrözi felénk.
Lássuk, hogy mi is ez a gondolkodásmód, ami a jelenlegi költségvetési törvénytervezetből előttünk van, és milyen utat gondolna a kormányzat úgy nagyjából számunkra meghatározni! A tegnapi napon vettem részt a vidékfejlesztési program kapcsán kiírandó pályázatokról szóló egyeztetésen, ahol civil szervezetek, pártok, illetve érdekvédelmi szervezetek vettek részt, és az az általános vélemény volt, ami sajnos a Széchenyi 2020 operatív programjai tekintetében úgy általában meg szokott fogalmazódni, hogy félő, hogy nagyon komoly részrehajlás lesz, illetve van a pályázatok elbírálásakor, a politikai háttér, nyomásgyakorlás tetten érhető, és így tovább, illetve az is felmerült, amit már nem egyszer én magam is hallottam, hogy miért is hívják ezt a költségvetési ciklust a Széchenyi 2020-nak, azért, mert 20 százalék az egyik fideszes vállalkozónak, 20 százalék a másik fideszes vállalkozónak, és akkor majd valamit maszatolunk a maradék 60 százalékból. Magyarul, a korrupció most már nemcsak véletlenszerű, hanem a rendszer alapját képező törvénnyé válik az operatív programokban, és a vidékfejlesztési pénzek hasznosulása nemcsak a korrupció miatt, hanem az alapvető irány miatt is kétséges.
Itt hangzott el az, hogy nem elegendő a vidékfejlesztési pénzek kapcsán arról beszélni, hogy két-három év múlva milyen tanulságot tudunk majd levonni a tekintetben, hogy ez az elég sok pénz egyébként hogyan hasznosult, és hogy volt-e értelme ilyen módon elkölteni ezeket a pénzeket, hanem már most, például a következő évi költségvetés kapcsán muszáj megvizsgálni, hogy milyen hatással lesznek az önök által előírt bizonyos költségvetési sorok, mondjuk, a vidéki Magyarország életére.
Nézzünk egy-két példát bevezetésképpen! Itt van rögtön az oktatás ügye. Mint tudjuk, a KLIK meg fog szűnni, igaz, hogy nem abban a formában, ahogy önök előzetesen ezt bejelentették, hanem egy másfajta formában átalakul, mutálódik tovább, de az már majdnem bizonyos, hogy olyan módon fog átstrukturálódni, hogy nemcsak a fenntartást, hanem a működtetést is át fogja venni az önkormányzatoktól. Ezzel szemben a 2017-es költségvetési törvénytervezetben ennek nyoma sincsen.
Felmerül a kérdés, hogy vajon miért nincs. Mert párhuzamos gondolkodás folyik a kormányzat különböző szereplői között, és semmifajta kommunikáció és kapcsolat nincsen az egyes szereplők között, és ezért még nem volt idejük és lehetőségük betervezni az önök által vagy valaki által már kigondolt jövőt, ebbe a költségvetési törvénytervezetbe, vagy például azért, mert nem gondolják, hogy ezeket a pluszköltségeket, például a működtetést vagy további személyi feltételeket bele kéne építeni a költségvetési törvénytervezetbe, például azért, mert már tudják most, hogy jövőre, tehát a 2017-2018-as tanévre hány további iskolát akarnak megszüntetni. Tehát lehet, hogy nemcsak egyszerű butaság vagy rossz tervezés, hanem az elgondolás része az, hogy tovább szűkítik a kereteket, és igen, az, amit korábban hallhattunk, hogy hogy fogják százasával bezárni az iskolákat, az talán a következő évben fog kiteljesedni. Nem tudom, erre szeretnék választ kapni, mert egyébként magukból a számokból más ki nem olvasható.
De ott van például a közösségi közlekedés kérdése is. Két részre kell ezt a dolgot választani. Most arra a fejezetre gondolok, ami a költségvetési törvény 3. mellékletén belül a kiegészítő működési támogatásra vonatkozik. Ez részben a nem kötelező közösségi közlekedés támogatása, tehát a vidéki Volánbusz-társaságok működési támogatása. Tudjuk, hogy itt kötelező veszteségpótlás van az önkormányzatok részéről, ha és amennyiben ezeket a vállalatokat fenn akarják tartani, és ezt egészíti ki még valamilyen módon a kormányzat.
Nevetségesen kevés az az összeg, és hozzáteszem, mint egyébként az összes normatíva, illetve feladatfinanszírozási támogatás, évek óta ugyanannyi. 2010 óta semmifajta változás nincsen ezen a téren, legfeljebb egyik vagy másik adat egy nagyon kevéssé módosult, de például ebben a kérdésben évek óta semmi változás nincs.
Ezzel együtt tudjuk, hogy ezen közlekedési vállalatok, illetve a kötelező veszteségpótlás az önkormányzatok számára mind egyik, mind másik oldalról igen nagy terhet jelent, tehát éppen a lét, nemlét határán vannak ezek a vállalatok, ezért is tapasztalhatják azt a vidéken élők, hogy egyik faluból a másikba, noha egyébként a távolság a két település között csak egészen kevés kilométer, mégis órákon keresztül ér át csak a busz, ami egyébként is egy-egy nap alig közlekedik kétszer-háromszor. Tehát gyakorlatilag a közösségi közlekedés ilyen értelemben a vidéki Magyarországon lakó lakosság számára teljes egészében el van lehetetlenítve. A vonatközlekedésről ne beszéljünk, hiszen azok a bizonyos szárnyvonalak, amit önök még annak idején ígértek, hogy vissza lesz állítva rajtuk a közlekedés, az már réges-régen nem így van.
De menjünk tovább! Ugyanez a helyzet a BKV közlekedésével kapcsolatban is, ahol évek óta, mint a fogyó hold, egyre csökken a BKV-nak adott kiegészítő támogatás, noha azt is tudjuk, hogy a biztonságos működtetéshez 70 milliárdnál többre volna szükség, ennek ellenére önök most a 2017-es évben már csak 15 milliárdot szánnak.
A hivatalok működtetésére muszáj kitérnem. A köztisztviselői alapilletményről már beszéltem. Ebben az évben sem, tehát most lesz a tizedik éve, hogy nem emelik. Amit a Gyurcsány-kormány aláírt az IMF-fel mint megállapodás, mégpedig azt, hogy a köztisztviselői alapilletményt nem növelik, azt pontosan önök nem is emelték, és nem is fogják jövőre sem emelni egyetlenegy fillérrel sem. És hiába mondja nekem államtitkár úr, hogy de az IMF azt kérte volna, hogy további csökkentések legyenek, éppen a bevezetőmben mondtam el, hogy igenis ezek a bizonyos bérek jelentősen vesztettek az értékükből, tehát igenis az bekövetkezett, amit az IMF diktált, kérem, önök pontosan ugyanúgy megtették, noha a szabadságharcot megvívták.
És akkor most ezzel kapcsolatban még egy kérdés, és nagyon örülök, hogy Boldog István képviselőtársam is bent van. Tudjuk, hogy benyújtotta ő is most már többedjére azt a polgármesteri fizetésemelést, ami a kistelepülésekre, aprófalvakra vonatkozik, csak sajnos annak a fedezete nincsen benne sem a 2016-os, de pláne nem a 2017-es költségvetési törvényben. (Boldog István: Meg kell nézni, mert be van nyújtva!)
Sebaj, én nyújtottam be egy ilyen módosító indítványt, tehát ennek alapján majd támogatható lesz az ön indítványa.
Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy annak ellenére, hogy ennyire rendkívül szigorú és kifejezetten kiéheztető a 2017-es évi költségvetési törvénytervezet a vidéki Magyarország számára, ugyanakkor rendkívül nagyvonalú bizonyos tekintetben. Például a NAV átalakítása, ami most márciusig kellett hogy megtörténjen, azt gondolhattuk volna, hogy azt eredményezi, hogy egyre kevesebb és kevesebb is elegendő lesz majd a NAV fenntartására, hiszen az addigi háromszintű rendszer után már csak kétszintű rendszerről beszélhetünk.
(9.10)
Ennek ellenére a jövő évi költségvetésben plusz 14 milliárd kell csak a NAV működtetésére, mind a személyi jellegű kiadások növekednek, mind pedig a beruházási költségek emelkednek jelentősen, és ezenfelül még említhetnénk látvány- és presztízsberuházásokat, jó pár darabot. A városligeti beruházás mellett nem tudok elmenni szótlanul, hiszen ott a tavalyi évben 12 milliárd, az idei évben 15 milliárd, jövőre már 32 milliárd van betervezve. Ugyanakkor, ha bármelyikünk kimegy a Városligetbe körbenézni, azt láthatja, hogy semmi, de semmi nem történt annak ellenére, hogy csak pár fát kivágtak, egyébként milliárdok, most már több tíz milliárdról beszélhetünk, egyetlen fillér sem lett elköltve még érdemben a Városligetre. Ugyanez a helyzet a Várral is.
Összességében azt kell mondjam, hogy 635 milliárd forintot találtunk a 2017-es költségvetési törvénytervezetben, amit sokkal értelmesebben, például a vidéki Magyarország életképességének megőrzése számára fel lehetne használni, nem pedig mondjuk, egyes minisztériumok vagy miniszterek zsebpénzeként kezelni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
