IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetés kapcsán az oktatás és az egészségügy fejezetekről szeretnék szólni, azok költségvetési vonatkozásairól és 2017-ben várható hatásairól. Mindenekelőtt azt szeretném én is elmondani, ami már sokszor elhangzott, hogy az idén új formában kaptuk meg a költségvetési javaslatot, a költségvetés megváltozott szerkezete alapvetően nehezíti meg a tisztánlátást az oktatás területén is. Egyáltalán nem volt korrekt a kormány részéről, hogy csak a hétfőn megjelent fejezeti indoklásokból derültek ki végre a pontos állami ráfordítások az egyes költségvetési tételek esetén.
Persze, így sem kaptunk mindenre választ. Több milliárd forint forrása vagy célja továbbra is ismeretlen marad. Ez egyáltalán nem segíti a felelős törvényalkotást, holott az átláthatóság egy költségvetési törvény esetén igazán fontos követelmény kellene hogy legyen. Nézzük először a közoktatást! Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter a múlt héten azt mondta, hogy az idén az eredeti előirányzathoz képest a KLIK többlete 91,5 milliárd forint lesz, a jövő évi költségvetésben pedig 105,6 milliárd forint plusz szerepel. Jelezte azt is, hogy összességében a köznevelés plusz 130 milliárdos forrásra számíthat a jövő évi büdzsében. Ezek a számok végre visszaköszönnek a költségvetésben is, az előző évektől eltérően, ahol hallhattunk számokat, de utána nem láttuk a költségvetésben. Azonban a valóság ennél azért lényegesen árnyaltabb. Mindjárt kifejtem, hogy mire gondolok részleteiben.
Kezdjük azzal, hogy hiába kap a KLIK 105,6 milliárd forintos pluszforrást, ha ezek egy része a korábbi intézkedésekből következik, például az eredeti ígérettel szemben több részletben odaadott pedagógusbéremelés aktuális és egyben utolsó részletéből, a pedagógusminősítésekből vagy az ingyenes tankönyvellátás felmenő rendszerben történő bevezetéséből. Ez nem valódi többletforrás, hanem az életbe lépő intézkedések szükséges finanszírozása. Ha ezeket levonjuk, akkor a KLIK többletforrása már csak 71,1 milliárd forint, amit sokatmondóan kiegyensúlyozott feladatellátáshoz szükséges többletnek hívnak ezen a soron.
Hozzá kell tenni azt is, hogy a tavalyi évhez képest van egy 126 milliárdos tétel, amit már nem a KLIK alatt, hanem máshol, különböző helyeken számolnak el, ezek a fejezetek közötti nullszaldós átrendezések címen találhatók. Ennek csak minimális részéről derül ki, hogy hová kerül az eddig a KLIK alá tartozó forrás, illetve van, amit már nem is a KLIK alá sorolnak be. Döntő hányadáról nem derül ki semmi. Jegyezzük meg, hogy egy felelős költségvetési tervezésnél teljesen elfogadhatatlan, hogy ide-oda pakolgatják a százmilliárdokat, folyamatosan variálnak a könyvelésen, trükkök százait vetik be, hogy a kormány számára kedvező számok jöjjenek ki a végén.
A KLIK 105,6 milliárdos tételéhez hasonlóan növekménynek számít, hogy a KLIK mellett a köznevelés másik fő költségvetési forrását jelentő sor, a köznevelési célú humán szolgáltatás és működési támogatás elnevezésű sor 166 milliárdról 189 milliárd forintra nő. Ez a támogatási sor biztosítja a nem állami iskolák támogatását, amiből főként a nem állami intézményekben dolgozó pedagógusokat és munkájukat segítők bérét biztosítják. Az LMP reméli, hogy a nem állami iskolák esetén végre valódi előrelépés történik, és a korábbi évekkel ellentétben, amikor az alapítványi iskolák ellehetetlenülése nem egy lépés kapcsán előkerült, most végre valóban támogatni fogják őket.
Ez a 23 milliárdos növekmény, hozzáadva a KLIK 105 milliárdos növekményéhez lehet az a gyakorlatilag 130 milliárd forintos összeg, amit Balog Zoltán a köznevelés többletforrásaként nevesített. A köznevelés forrásai tehát 2017-re vonatkozóan valóban nőnek, a 2016-os - megismétlem, a 2016-os - előirányzathoz képest, ugyanis, ha levonjuk ebből a 136 milliárdból azt, és most május hónap közepén vagyunk, azt a 91 milliárdot, amivel az idén már megnövelték a 2016-os előirányzathoz képest a KLIK forrásait, akkor jól látható az, hogy ez csak 40 milliárd, ami 130 milliárdként lett emlegetve; de elismerjük, hogy valóban növekmény.
Erre nagyon nagy szükség volt, főleg, ha megnézzük az elmúlt évek, évtizedek folyamatos, ha nem is egyenletes, de folyamatos csökkenését, ami a közoktatás területére vonatkozóan teljes mértékben megállja a helyét. De ne felejtsük el, hogy az iskolarendszerből éves szinten 200 milliárd forint hiányzik. A 2010 óta tartó megszorítások eredményeképpen, bocsánat, a nyilvánvaló megszorítások, a forráscsökkenés jóval 2010 előtt elindult… - de 2010 óta úgy alakult a forráseloszlás, hogy a KLIK csődbe jutott. Az elmúlt egy év gyakorlatilag az állami mamutintézmény vergődéséről szól, aminek a diákok és a pedagógusok látták kárát a mindennapi munka során.
Mégsem mondhatjuk azt, hogy legalább a 2010-es állapotokat visszaállítják az oktatás finanszírozását tekintve. A valódi működési forrásokat nézve csupán az eddigi kivonás felét pótolják vissza valamennyire, ismétlem, ha a 2010-es állapotokat vesszük alapul. Azt is csak a jövő év vonatkozásában, hiszen a hosszú évek alatt közel 1000 milliárdos forráshiány halmozódott fel ezen a területen. Persze, ne gondoljuk, hogy a megszorítások, ahogy az előbb említettem, 2010-ben indultak el. Nem is Bajnai Gordon kezdte, már 2003 óta folyamatosan csökkentek az oktatás kiadásai.
A GDP-arányos finanszírozás a harmadával csökkent a 2000-es évek eleje óta. Az MSZP-SZDSZ- és Fidesz-KDNP-kormányok együtt vették el a pénzt az óvodáktól, iskoláktól, főiskoláktól, egyetemektől. Ha valami kormányokon átívelő tendencia, akkor ez sajnos az volt. Igazából se Gyurcsány Ferencnek, se Bajnai Gordonnak, se Orbán Viktornak nem volt fontos a magyar oktatás jövője, hiszen állandóan hozzányúltak annak finanszírozásához, mégpedig úgy, hogy csökkentették annak forrásait. Az iskoláktól nem sajnálták elvenni a pénzeket.
Visszatérve a finanszírozásra, utaljunk arra is, hogy már az idén adnak 91,5 milliárd forintot a KLIK-nek, így kiegyenlítve ennek az intézménynek az óriási adósságát. Ehhez képest a jövő évi előirányzat már csak alig 14 milliárd forinttal növekszik, ami pedig a teljes oktatási kiadás kevesebb mint 1 százalékának megfelelő összeg. Lehet innét is nézni a jövő évi növekedést, ami így még csekélyebbnek tűnik.
(13.10)
Itt meg kell jegyeznünk, hogy ennyit arról, hogy megszűnik az állami intézményfenntartó, amit bejelentett nem is olyan régen Rétvári Bence államtitkár. Látjuk azt, hogy nem szűnik meg ez, nevesítve, KLIK soron tovább él. Nem tudjuk pontosan milyen formában, de azt viszont jól látjuk, hogy már nemcsak egy, hanem 57, tehát osztódással szaporodik ez az intézmény, nemhogy megszűnne, még több lett belőle.
Áttérnék a felsőoktatás területére. Idén 153 milliárd volt a teljes állami támogatása az egyetemeknek, főiskoláknak, ez jövőre 204 milliárd forintra növekszik elvileg. Ezzel gyakorlatilag visszaadják a 2010 utáni megszorítások elvonásait, legalábbis papíron ez látható. Ha azonban a folyamatok mögé nézünk, némileg árnyaltabb a kép itt is. A 45 milliárd többletráfordítás jelentős részét Mocsai Lajos Testnevelési Egyetemének új campusa, ami 17,5 milliárd forintba kerül, valamint a Pécsi Tudományegyetem kapacitásfejlesztése adja 12,3 milliárd forintos összegben.
Szó se róla, örülünk minden, a felsőoktatásba érkező fejlesztési forrásnak, így üdvözöljük a pécsi fejlesztést is, csakhogy igazán szomorú, hogy ehhez képest milyen csekély összeg jut a felsőoktatásban dolgozók bérfejlesztésére, csupán 2,7 milliárd forint. Mocsai Lajos 6,5-szer nagyobb forrást kap, mint a teljes felsőoktatási ágazatban dolgozók béremelése, ez pedig nagyon komoly aránytalanság. Nem sajnáljuk az új Testnevelési Egyetemtől sem a pénzt, de ehhez képest az oktatók bérezésére nem hatod annyit, hanem fordítva, hatszor ennyit kellene fordítani. A legjobb képességű, szorgalmas diákokat meg kellene tartani az oktatói, kutatói pályán, a felsőoktatás minőségének ez lenne a záloga, ha a piaci szféra nem szívná el a tehetséges fiatalokat, vagy ha nem kényszerülnének kivándorlásra. A felsőoktatás komoly forrásbővülése tehát két nagy fejlesztésből áll, illetve egy ösztöndíjprogram bővüléséből adódik még nagyobb rész.
Az LMP szerint súlyos hiányosság, hogy az intézmények működtetésére nem jut több forrás, illetve a béremelésre is csak minimális. Az ágazat helyzete így lényegében nem fog változni, holott 2010 óta a közoktatáshoz hasonlóan innen is jelentős, az egyetemek és a főiskolák működéséből 50 milliárd forintot vont ki a Fidesz-kormány. Ezek a működési kiadások nem kerülnek pótlásra, éppen ezért Egerben, Szegeden, Szolnokon vagy éppen Miskolcon ebből a forrásbővülésből nem sokat fognak megérezni. A különbségek, egyenlőtlenségek megmaradnak, és az oktatói bérek emelésére is csak tűzoltó jelleggel adnak pénzt.
Ha megnézzük a közoktatás 130 milliárdos és a felsőoktatás 45 milliárdos pluszforrását, akkor még mindig marad 95 milliárd forint, amit nem lehet beazonosítani a költségvetés alapján, hogy mire költik az oktatásban. A LMP feltételezése szerint itt az uniós támogatások költségvetésbe csatornázásáról lehet szó, hogy javítsák a számokat, és el lehessen mondani, hogy milyen sokat költenek a területre. Sajnos, ismerve a magyar kormány uniós fejlesztési forrásokhoz való hozzáállását és a kormányközeli haverok pénzéhességét, félő, hogy ebből a 95 milliárd forintos tételből, hogy finoman fogalmazzunk, nem minden forint fog céljának megfelelően hasznosulni. Mennyire komoly tehát az oktatási terület forrásnövelése? Közel sem annyira, mint amennyire első ránézésre tűnhet. A korábbi elvonásokat nem pótolják vissza, működésre csak a közoktatás esetén jut némileg több pénz, de a súlyosan eladósodott állami intézményfenntartás máskülönben valóban nem lenne működőképes. A felsőoktatás esetén pedig nem látjuk az egyetemeknek, főiskoláknak járó, jutó többletforrást.
Ehhez képest mi az, amit a Lehet Más a Politika javasolna, hogyan képzelné el az oktatási terület finanszírozását. Nagyon régóta mondjuk, a kezdetektől mondjuk, hogy már középtávon radikálisan bővíteni kell a közoktatás és a felsőoktatás finanszírozását. Mi minden költségvetési 100 forintból 15-20 forintot oktatásra, vagyis a jövőre költenénk. Az oktatási terület megerősítése az ország versenyképességének és a fenntartható fejlődésnek a záloga. Ha nem költünk többet oktatásra, akkor maradunk itt hosszú távon, mindenki ott, ahol éppen van, nem lesz semmilyen előrelépés. Természetesen nemcsak többet kell költeni, de a forrásokat okosan is kell felhasználni. Jelenleg egyik feltétel sem teljesül.
A konkrét LMP-s költségvetési módosító javaslatok a következő tételeket érintik: a közoktatás területéről az iskolarendszernek visszaadnánk a hiányzó 200 milliárd forintot. Ez is csak a 2010-es szintre kerülést jelentené reálértékben, ez lenne a kiinduló pontunk, utána középtávon minden költségvetési 100 forintból 15-20 forintot, ahogy korábban említettem, oktatásra költenénk.
A pedagóguséletpályamodellt rendbe tennénk, és nem hagynánk ki a béremelésből a pedagógusok munkáját közvetlenül segítő munkatársakat sem. Súlyos igazságtalanság, hogy a pedagógusok mellett dolgozó dajkák, pedagógiai asszisztensek, laboránsok, könyvtárosok, informatikusok, iskolatitkárok, és még sorolhatnánk, egy forint béremelést sem kaptak 2010 óta. Az ő bérrendezésük továbbra is késik, holott reáljövedelmük 25-30 százalékkal csökkent 2008 óta, amikor utoljára emelték a fizetésüket. Sokan közülük bérminimum alatt élnek, családjukat nem tudják eltartani. Ez önmagában igazságtalan, úgy pedig pláne, hogy adott munkahelyeken a pedagógusoknak nőtt, nekik pedig nem nőtt a fizetésük. Ezt a súlyos egyenlőtlenséget korrigálná az LMP-nek ez a javaslata.
A hátrányos helyzetű térségekben fejlesztő- és gyógypedagógus-hálózatot építenénk ki. Komoly bérpótlékot adnánk a hátrányos helyzetű kistérségekben tanító pedagógusoknak. Létrehoznánk a kiemelt oktatási körzeteket, be kell ugyanis látnunk, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségekben kiemelt támogatás, kiemelt segítség szükséges. A környezettudatos nevelés érdekében elindítanánk a nemzeti erdei iskola programot. Az LMP célja ezzel, hogy minden óvodás és iskolás gyerek eljuthasson legalább egyszer erdei iskolába, a család jövedelmi helyzetétől teljesen függetlenül.
A szakképzési rendszert illetően a négyéves képzési idő visszaállításával, az elméleti képzés megerősítésével, a mentorrendszer kialakításával képessé tennénk rá, hogy a tanulók számára mind a felsőfokú szakképzésben, a felnőttképzésben és a felsőoktatásban is dobbantót jelentsen. Aki mégse tanul tovább, az is kapja meg azokat a készségeket, hogy később bármikor átképezhető legyen, ha a munkaerőpiac megköveteli tőle. A kormány pont most akarja a szakiskolai képzés után a szakközépiskolai képzést is tönkretenni, gazdasági, akár multinacionális cégek, akár magyar oligarchák érdekeinek kiszolgáltatni.
Az LMP javaslata pontosan az ellenkező irányba mutat, a szakképzést fejleszteni kell, minőségét javítani, nem pedig tantárgyak megszüntetésével rontani. Az országos felnőttképzési program elindításával mindenki számára ingyenes lehetőséget biztosítanánk az első szakmaváltásra, s ezt kortól függetlenül tennénk. Az élethosszig tartó tanulást minden eszközzel támogatni kell. Ingyenes nyelvvizsgát biztosítanánk azok számára, akik a szakképzés rendszerében vesznek részt, illetve onnan tovább akarnak lépni.
A felsőoktatás területén az LMP azt mondja, hogy szélesre kell tárni a felsőoktatás kapuit. Hosszú távon a célkitűzésünk, hogy 10 személyből legalább 4 fő diplomás legyen Magyarországon. Meg kell állítani a felsőoktatásba jelentkezők és a felvételt nyert hallgatók létszámának ütemes, utóbbi években elindult csökkenését, majd a most látható stagnálását. Minél több diplomásra van szükség, hiszen az általuk beindított kis- és középvállalkozások fogják majd visszahozni a rendszerváltáskor elveszett másfél millió álláshely nagy részét. Ők fognak munkahelyet teremteni az alacsonyabb iskolai végzettségűeknek is. A felsőoktatás minőségi reformja, európai versenyképessége nem képzelhető el a források drasztikus bővítése nélkül. Belátható időn belül nem tudjuk megcsinálni Európa legjobb felsőoktatási rendszerét, de arra igenis képesek vagyunk, hogy európai szinten versenyképesek legyünk, felsőoktatási rendszerünk tényező és vonzó alternatíva legyen sokak számára.
Az LMP számára kiemelt cél a vidéki felsőoktatási intézmények megmentése és fejlesztése. Olyan vidéki főiskolákra, egyetemekre van szükség, amely a helyi gazdaság igényeire építi a képzési szerkezetét. A helyi gazdaság élénkítése és a vidéki felsőoktatás fejlesztése összekapcsolódik. Ez ad perspektívát a fiataloknak, hogy ne költözzenek el otthonról a lehetőségek hiánya miatt. Az LMP ezért kiemelten támogatná a vidéki felsőoktatási intézményeket.
(13.20)
Szükség van a felsőoktatásban oktatók bérfejlesztésére, hogy az egyetemi oktatói pálya is versenyképes legyen a piaci szférával szemben, az ne szívja el a legjobb tanárokat, kutatókat. A megkezdett felsőoktatási béremelést rendbe kell tenni, hasonlóan a közoktatásban dolgozókhoz, a felsőoktatási béremelést is ki kell terjeszteni minden munkatársra.
A tudásgazdaság alapvető jellemzője, hogy képes az állandó megújulásra. Innováció és a modern világ változó kihívásaihoz való folyamatos alkalmazkodás nélkül sose lesz sikeres Magyarország. Nemcsak a diploma munkaerőpiaci értékét nézzük, hanem olyan felsőoktatást szeretnénk, ahonnan a fiatalok úgy kerülhetnek ki, hogy az önálló gondolkodáshoz és munkavégzéshez szükséges készségeket megszerzik. Ennek érdekében prioritássá kell tenni a kutatás-fejlesztés és az innováció költségvetési forrásainak radikális bővítését is, az innovációs központok támogatását, az innováció regionális rendszerének fejlesztését, az innovatív vállalkozások helyzetbe hozását és ehhez hasonlókat. Orbán Viktorral szemben, aki összevissza nyilatkozik az innovációval kapcsolatban, az LMP álláspontja szilárd: innováció nélkül nem tudunk sikeres országot építeni. Ez nem holmi úri mulatság, egyetemi professzorok hóbortja. Az innovációba minél több fiatalt és minél több vállalkozást kell bekapcsolni.
Összefoglalva, hogy mi is az LMP célja az oktatáspolitikában: az alap- és középfokú oktatás radikális forrásbővítése és szemléletváltása arra szolgál, hogy mindenki számára lehetőséget adjunk képességei kibontakoztatásának, álmai valóra váltásának, olyan országot szeretnénk, ahol a társadalmi tényezőknek a lehető legminimálisabb a szerepe abban, hogy valakiből mi lesz. Ez kizárólag az egyén képességeitől és szorgalmától függjön, ne hátráltassa azt az anyagi helyzet, családi körülmény, lakóhely. Mindenkinek egyforma lehetősége legyen a közoktatásban elsajátított tudása és teljesítménye révén bejutni a felsőoktatásba, függetlenül attól, hogy az ország melyik középiskolájából jelentkezett oda. És újra elmondjuk: tehesse ezt meg tandíjmentesen.
Az LMP szerint a gazdasági fejlődés és munkahelybővülés egyik legfőbb forrása a felsőoktatásból kikerülő fiatalok minőségi tudása, felkészültsége és lendülete. Tudomásul kell venni, hogy Magyarország belátható időn belül nem fog a világszínvonalú felsőoktatási rendszerekhez felzárkózni, viszont arra képesek vagyunk, hogy a magyar felsőoktatás nemzetközileg látható és európai szinten versenyképes legyen, csak így állítható meg a fiatalok elvándorlása is. Az iskola nem a kormányt, hanem a jövőt szolgálja, így is kellene kezelni.
Most pedig hátralévő időmben áttérnék az egészségügyi részére a költségvetésnek. Áttanulmányozva azt a részt, ami a költségvetésnek az egészségügyre vonatkozó része a 2017-es költségvetésben, egy dolog biztosan megállapítható: a kormány az egészségügyet ugyanolyan katasztrofális helyzetben hagyja jövőre is, mint ahová az elmúlt évek során lökte. Ha ez a költségvetési tervezet fogja meghatározni az egészségügy 2017-es helyzetét, akkor szomorúan ki lehet jelenteni, hogy a betegek egészen biztosan nem fognak jobb ellátást kapni. Az orvosok, az ápolók és a szakmunkások továbbra is ki lesznek szipolyozva, tisztességes anyagi megbecsülésről nem is álmodhatnak. Az intézmények pedig jövőre is csak vegetálni fognak. Az ágazatból való külföldre elvándorlás nemhogy megállna, de még a mostani helyzetnél is jobban fel fog gyorsulni az eláramlás, ha kiderül, hogy a kormány becsapta az egészségügyi dolgozókat.
Ha mélyebbre ásunk a kérdésben, hogy hogyan jutott ilyen állapotba a magyar egészségügy, akkor vissza kell néznünk egészen a 2008-as gazdasági válságig, amelynek elmúlása után sem állt helyre a terület finanszírozása. Ennek elmaradása felerősítette a negatív folyamatokat, és mára egyértelműen válságba jutott az ágazat, ahonnan már csak határozott cselekvéssel és jelentős forrásbővítéssel lehet talpra állítani. Ennek tudatában egészen érthetetlen a nemtörődömség, ahogy 2010-es megalakulása óta a Fidesz-KDNP-kormány kezeli az egészségügyet.
A kórházak adósságáért elsősorban a kormányzat a felelős, amelyik a hosszú évek során nem követte az infláció-, a minimálbér- és a valutaárfolyam-váltakozásokat a kórházi alapdíjak mértékében. Bár korábban a Fidesz államtitkára is kilátásba helyezte a 20 százalékos alapdíjemelést, nem valósították meg, ezért havonta 4,6 milliárd forinttal növekszik a kórházak adóssága. Ismétlem, havonta 4,6 milliárddal növekszik a kórházak adóssága.
A teljes költségvetéshez viszonyítva továbbra sem nő az egészségügyre fordított pénz. Tehát továbbra is fontosabb az öncélú, barátokat gazdagító beruházások sora, mint a működőképes egészségügy. Beszédes adat, hogy az egészségügyi ellátórendszerre fordított összeg 8,5 százalékról 8,4 százalékra csökken a teljes költségvetéshez képest. Nincs elkülönítve pénz a bérfejlesztésre, hogy rejtegetni tudják annak valódi mértékét, a beharangozott százmilliárdnak valószínűleg csak a töredékéből lesz béremelés. Így nem fog megállni az ápolók elvándorlása. Ez a helyzet bizonytalanságot jelent, nincs semmi garancia a béremelésre.
Hogyha megkérdezik azokat az egészségügyi dolgozókat, akik Nyugatra mentek el Magyarországról, akkor az az egyértelmű válasz a kérdésre, hogy miért tették ezt, mi volt a legfontosabb oka, sokszor nem is annyira az alulfinanszírozottsága az ágazatnak, sokszor nem is azok az állapotok, amelyek az egészségügyi intézményekben tapasztalhatók, a leromlott állapotok, nem is az eszközök hiánya vagy elavultsága, hanem a legtöbb esetben és a leghatározottabban a kiszámíthatatlanság, az a kiszámíthatatlanság, amiből egyetlenegy dolog látszik, hogy folyamatosan csökken az erre szánt források összege, folyamatosan változik a környezet, nem előremutató, nem koncepciózus változás történik itt, hanem egyik gondolatról a másikra, egyik pillanatról a másikra képesek megváltoztatni koncepciókat, valójában nincs is valódi koncepció.
Hogyha követné a Fidesz azt, amit jelentős összegből kidolgoztatott annak idején, akkor, amikor még programot készített, akkor ezeket a dolgokat, amiket most elmondok, nagy valószínűséggel - legalábbis a legtöbb részét - nem tudnám elmondani. Tehát ha következetesen betartaná azokat, akkor az általam eddig felsoroltakból és ezután felsorolandókból is nagyon sok dolgot megoldott volna. Tehát az ígéreteit nem tartja a rendszer, és nem kiszámíthatóan mozdul.
Néhány részletre kitérve: nem tervezik a Mentőszolgálat fejlesztését, ezek szerint hiába nőtt meg a mentőállomások száma, nem lesz hozzá több autó, sőt az autók kora egyre növekszik, az állapotuk is ennek megfelelően romlik. A mentőautók darabszáma bő 200 darabbal kevesebb, mint 15 éve volt. Ezért nem csoda, ha sokszor csak késve tudnak kiérni egy riasztáshoz, ezek szerint a mentők kiérkezési ideje továbbra is pusztán szerencsén fog múlni. Az LMP számításai szerint csupán 3 milliárd forintból jelentősen lehetne fejleszteni a mentők járműparkját. Ráadásul a Mentőszolgálat dolgozói évek óta nem kapnak munkaruhát, bérük még a szlovák kollégákétól is igen jelentősen elmarad.
A légi mentők is krónikus forráshiánnyal küzdenek, a helikopterbeszerzések pedig évek óta húzódnak. Úgy látszik, hogy ez a helikopterbeszerzés minden területen állandó probléma.
Tisztelt Ház! Jogosan merül fel a kérdés, hogy mit lehet kezdeni a kialakult helyzettel, mit kellene tenni azonnal a kormánynak, vagy éppen az, hogy mit tenne a Lehet Más a Politika hasonló döntéshozói helyzetben. Az LMP szerint az egészségügyi béremelés elkerülhetetlen, ha működőképes egészségügyet akarunk. Az nem megy, hogy mindent elvárunk a betegellátásban dolgozóktól, biztosítjuk őket nagyrabecsülésről a szakmájuk miatt, de közben éhbérért, kifizetetlen túlórákkal dolgoztatjuk őket. A szép szavak és a semmitmondó ígéretek egyre üresebben hangzanak a lepukkant kórházi folyosókon.
Az egészségügyi szakdolgozók a legkeresettebbek a nyugat-európai országokban, emiatt várhatóan nem fog megszűnni a húzóhatás, ezért olyan bért kell itthon kapniuk, ami a tisztességes megélhetést biztosítja nekik itthon, hogy a magyar szakdolgozók ne kényszerüljenek külföldre. Nem a jelenlegi fizetésük többszörösét kell kínálni, mint amennyit külföldön kapnának, hanem annyit, amennyiből itthon már nem kell nélkülözniük, ezért az alapbérek 50 ezer forinttal történő megemelése - és nyilvánvalóan ez csak az első lépés - azonnal meg kell hogy történjen.
(13.30)
A kormány nem rendelkezik semmilyen tervvel a kórházi adósságok csökkentésére sem. Ehhez az alapdíjak növelésére van szükség, de ennek nem látjuk a nyomát. Csak átszervezéssel az inflációt és az árfolyamváltozásokat nem lehet kiegyensúlyozni. Az LMP szerint éves szinten 35 milliárd forintot kell biztosítani ahhoz, hogy a kórházi intézmények adósságai megnyugtatóan rendeződjenek, és később se termelődjenek újra. A kórházi háttérdolgozók bérét is rendezni kell, amire 15 milliárd forint elég lenne.
A légimentők stabil működéséhez is forrásbővítésre lenne szükség. Itt mi 1 milliárd forint pluszforrást biztosítanánk nekik.
Az LMP a prevencióra is lényegesen nagyobb forrást biztosítana Magyarország 2017-es költségvetésében, mint amennyit a kormány tervez. A jól felépített és társadalmilag beágyazott megelőzési struktúra jelentősen képes csökkenteni a megbetegedések számát és súlyosságát. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a magyar társadalom egészségesebb lesz, de jelentősen csökkenti az állam egészségügyi kiadásait is.
Tisztelt Ház! Az egészségügy talpra állítását az LMP több lépcsőben tervezi. Ennek a lépcsőzetes tervnek az első állomása az átfogó bérrendezés, a kórházi alapdíj emelése, ahogy a mentősök gépjárműparkjának és az orvosi eszközeinek a modernizálása. Fontos az is, hogy az egészségügyi intézmények háttérdolgozóit többlethez juttassuk, hiszen ők nem részesülnek úgy pótlékokban, mint mondjuk, a szakszemélyzet. Ideális esetben 20 milliárd forint rendelkezésükre bocsátása méltányos előrelépés lenne számukra, az LMP úgy gondolja, hogy ez az összeg megfelelő lenne a méltányos bérkorrekcióra.
A béremeléseknél a mindenkire kiterjedő alapbéremeléshez, nem pedig különböző pótlékok adásához ragaszkodunk. Tehát az alapbéremelés elengedhetetlen.
A Lehet Más a Politika konkrét átrendezési javaslatai a következők. Az ideális béremelés megalapozásához a benyújtott költségvetési tervezethez képest további 50 milliárd forintot kell biztosítani a gyógyító-megelőző ellátás céltartalékban. Az alapdíjemelésre 35 milliárd forintot kell tartalékolni, mert ezzel lehet a kórházi adósságok ellen fellépni.
Apró tételnek tűnhet a nyugdíjbiztosító és az egészségbiztosító postaköltsége, de összesen 7,2 milliárd forintot emészt fel, ami már csökkentett összeg a tavalyihoz képest, de ez így is feleslegesen magas. Legyen igazi bürokráciacsökkentés, aminek keretében ennek egy részét elektronizálni kell, milliárdokat tudnánk így megspórolni.
A költségvetési tervezet 4 milliárdot rakna félre az „új budapesti kórház előkészítésére és kivitelezésére” fantázianevű projektre. A probléma az, hogy már tavaly is 1 milliárd forint volt, de még mindig nem tudni, hogy lesz-e új kórház. Az államtitkár szerint nem lesz, csak felújítanának. Az LMP szerint egy új felújítási céltartaléknak több értelme lenne.
Tisztelt Ház! Összegezve elmondható, hogy a kormány által benyújtott 2017-es költségvetés tervezetének egyik legnagyobb vesztese az egészségügy lesz. Ez már évről évre visszatérő tendencia, és kristálytisztán megmutatja azt az értékválságot, amiben a Fidesz-KDNP-kormány szenved. Teljesen felesleges presztízsberuházások egész sorára mennek el százmilliárdok, miközben a magyar társadalom számára a legégetőbb kérdéseket a kormány nem tartja fontosnak.
Nem akarok sokadszor a stadionokkal és a kisvasúttal jönni, de higgyék el, az emberek pontosan tudják és látják azt, hogy tévútra lépett az Orbán-kormány. Legalább akkor kezdenének el urizálni, amikor az egészségügyet és az oktatást rendbe tették, de ennek sajnos nyoma sincsen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
