SOLTÉSZ MIKLÓS,
SOLTÉSZ MIKLÓS,
SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nem akarom önt bántani, mert nyilván olyan számokból dolgozik, amit éppen a nagyszámú frakció és a nagyszámú szakértői gárda ki tudott szedni ebből vagy elő tudott venni ebből a költségvetésből.
De amikor azt mondja ön egy miniszterelnökről vagy bárki másról, hogy összevissza beszélnek, akkor arra nincsen jelző, amiket ön mondott, mármint negatív jelző, ha ennyire nem akarja elfogadni azokat a tényeket, amely tények makacsok, amely tények alapján mind a köznevelés, mind a felsőoktatás, mind pedig az egészségügy azt mutatja a számok tekintetében, hogy igenis, nagymértékben nő ezen ágazatoknak a támogatása. És csak azért, hogy tudatosítsam önben és a frakciójában is, és az önnek tapsoló baloldalban is, hogy milyen lesz ezeknek az ágazatoknak a többletköltsége, elmondom önöknek.
Ez azért fontos szerintem az önök szempontjából, az ország szempontjából fontos, az, hogy jól fogjuk elosztani, arra ott vannak a szakemberek, ez is biztos, de az önök szempontjából pontosan azért fontos, mert összevissza beszélnek állandóan, a számokat lehazudják, a valóságot lehazudják, és ezzel tulajdonképpen a választókat csapják be. (Bangóné Borbély Ildikó: A valóság a falon kívül van!) Kedves képviselő asszony, ön előtt is van egy ilyen kis gépezet, nyugodtan nyomja be a gombot (Bangóné Borbély Ildikó: Be van nyomva, államtitkár úr!), és 112 perc 17 másodperce van az MSZP-frakciónak, hogy elsírja a bánatát, amit most ön bekiabál. Köszönöm szépen a figyelmét. (Bangóné Borbély Ildikó: El fogom mondani!)
Tehát, képviselő úr, csak azért, hogy a számokat pontosítsam, a köznevelés területén 130 milliárd forinttal több lesz az emelkedés a 2016-os költségvetéshez képest. Hát, ha önnek ez nem emelkedés, ha itt a köznevelési ágazat vesztese a költségvetésnek, akkor nem tudom, hogy önök miben gondolkodnak, meg milyen világképben élnek!
A felsőoktatás. A felsőoktatás költségvetése közel 45 milliárd forinttal emelkedik a következő évben. Hogyha ez nem hatalmas nagy összeg, még akkor is, hogyha ön - és erre mindjárt kitérek, hogy mit kritizált - ezt nem tartja hatalmas nagy összegnek, akkor nem tudom, hogy ön a számokról hogyan gondolkodik. És az önök költségvetési tervei majd megint oda vezetnék az országot, ha egyszer valamikor hatalomra jutnának, hogy újra eladósítanák, ugyanúgy, mint az MSZP-SZDSZ liberális kormány? Ugyanezt tennék? Hogy a jövőt felélve, a gyerekeink, az unokáink elől felélve a jövőt, eladósítanák ugyanúgy az országot, mint amit tett az előző baloldali kormány? (Bangóné Borbély Ildikó: Államtitkár úr, tükör!)
Tisztelt Képviselő úr! Az az út, amit ön mond egyébként, hogy százmilliárdokkal dobálózik egyik oldalon, a másik oldalon meg nem ismeri el, hogy mekkora támogatások vannak, az csak így lenne elérhető. Márpedig ez történt 2002-2010 között, 56 százalékos eladósodottságról felment 80 százalék fölé, minden egyes ember ezt éli meg nagyon nehezen ebben az országban, és fogja még az elkövetkező években is, mert olyan adósságot nyomtak rá erre az országra. (Bangóné Borbély Ildikó: Államtitkár úr! Államtitkár úr!)
Tisztelt Képviselő Asszony! Továbbra is jelzem önnek, hogy van egy ilyen kis pici fekete kütyü, ezt ide fel tetszik tenni, majd megnyomja a gombot (Bangóné Borbély Ildikó: Ne oktasson már ki mindig, államtitkár úr!), és utána majd hozzászól.
A harmadik terület - és ez is tény - az egészségügy területe, 155 milliárddal növekszik a társadalombiztosítási és jóléti szféra területe, és 167 milliárd forinttal kimondottan az egészségügyi kassza. Ne haragudjon, képviselő úr, ezek után ön azt mondja, hogy mindez semmi, vesztes, nem ér semmit? Ez egyszerűen elképesztő!
Hogyha néhány dologra kitérhetek, akkor hadd mondjam el önnek, hogy pontosan az a kerekasztal-tárgyalás határozott meg egy új oktatási javaslatrendszert, amelyet a kormány elfogadott, amelyet a kormány támogat. Itt nem az anarchistákat kell megkérdezni, azt a néhányat az utcán, meg akik kirúgással fenyegetik a tanáraikat, akik nem akarnak egyetérteni velük (Bangóné Borbély Ildikó: Az a tízezer ember mind anarchista?), hanem azokkal, akik leülnek tárgyalni, akik józanul elmondják az érveiket, majd az érvelés után összeáll egy olyan közös kép és egy közös megoldási javaslat, amely igenis, sikerre viszi ezt az ágazatot, és amelynek eredményeképpen ez az ágazat igenis, jövőre is pluszforrásokhoz jut.
Amit pedig ön a felsőoktatás területéről mondott, az nettó hazugság sok tekintetben. Eleve miért mondja azt, hogy a magyar felsőoktatási rendszer rossz összességében? Akkor miért jön ide 27 ezer diák külföldről tanulni? (Bangóné Borbély Ildikó: Mert a mieink meg elmennek!)
Miért emelkedett meg a száma az elmúlt három évben a felsőoktatásba külföldről érkezőknek 7 ezerrel? Miért kell a Stipendium-ösztöndíjrendszeren belül további pénzeket azért adni, mert jönnek a külföldiek, aminek egyébként többszörös hatása is van? Nem csak az, hogy itt fizetnek albérletet… (Bangóné Borbély Ildikó: És a mi gyerekeink, államtitkár úr?)
Kedves Képviselő Asszony! Nyugodjon már meg egy kicsit tényleg, a teremszolgák be tudnak hozni önnek vizet, egy kicsit iszik, lenyugszik, és majd utána hozzászól. (Z. Kárpát Dániel: Egy hölggyel azért nem beszélünk így, nem szép dolog!)
Tisztelt Képviselő Úr! Miért mondja azt ezek után, hogy ebben nincsen eredmény?
(13.40)
27 ezer diák itt él, itt költ, sőt amikor hazamegy a hazájába, utána ők hamarabb fognak velünk, magyarokkal üzleti kapcsolatot teremteni, mint bármilyen más országgal, ha odajárnának iskolába. Miért kicsinyíti ennek az országnak ezt a sikerét, az oktatói hálózatnak azt a sikerét, hogy ezt a hatalmas nagy külföldi diáktömeget oktatja, neveli, majd diplomáig elvezeti? Miért akarja ezt ön kicsinyíteni?
Ugyanúgy vissza kell utasítanom, tisztelt képviselő úr, hogy azt mondja, hogy Mocsai-egyetem. Először is: Mocsai rektor úr letett már valamit az asztalra, először a sport területén. Majd ha az önök gondolatvilágából kijön egyszer egy olyan ember, aki akár olimpián, akár világbajnokságon ezüstéremig viszi el Magyarországot, majd utána mondja egy ilyen emberről, hogy ő saját magának egyetemet épít. Hát hogy képzeli ezt?! Az a beruházás, ami épül a Testnevelési Egyetem jóvoltából, hány ezer diáknak, fiatalnak és oktatónak az életét fogja segíteni! Miért mondja azt, hogy Mocsai-egyetem? Ez olyan szintű megalázása valakinek... (Ikotity István közbeszól.) Parancsol, képviselő úr? (Ikotity István közbeszól.)
Tisztelt Képviselő Úr! Magyarán: ön megaláz egy olyan embert, aki nagyon nagyot tett le eddig is az asztalra, és 10-15 év múlva lehet, hogy úgy fogják hívni, hogy Mocsai-egyetem, de nem azért, mert magának gründolta (Ikotity István közbeszól.), nem azért, mert magának gründolta, hanem azért, mert a társadalomnak létrehozott igenis egy hatalmas nagy dolgot.
Tisztelt Képviselő Úr! Befejezésül összességében azt kell mondani még egyszer, hogy mind a köznevelés, mind a felsőoktatás, mind az egészségügy területén olyan pluszforrások fognak állni a költségvetésen keresztül a kormány rendelkezésére, ezáltal a terület rendelkezésére, ezáltal az ott dolgozók, ott oktatottak, illetve az ott gyógyítottak rendelkezésére, amely igenis emelni fogja a színvonalat. Hozzáteszem, ezt nem két ember, tíz ember, huszonöt ember dönti el, mint az önök javaslatrendszere, hanem sok száz szakember döntése során kerül egyes szakaterületekhez ez a támogatási rendszer.
Ezen múlik szerintem Magyarország jövője, és mindenféle más vagdalkozás, amit ön elmondott, szerintem képtelenség.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
