TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nehéz ilyenkor megszólalni, azután, amit Révész Máriusz elmondott, hogyha egy ellenzéki politikus nem ért vele egyet, akkor azt gondolja, hogy csak azért, mert ellenzéki politikus, holott nem így van.
Azért nem tudunk egyetérteni, mert ha belenéznek a költségvetésbe, de nemcsak a pozitív számokat próbálják meg kivenni, hanem a Magyarországon lévő tendenciákat próbálják meg összerakni, akkor láthatják és érzékelhetik, hogy nagyon nagy a baj. Nagyon nagy a baj, mert nagyon nagy a szegénység. Akkor, amikor különböző kutatások és felmérések azt mondják, hogy több mint 4 millió szegény ember él Magyarországon, akkor higgyenek nekik, mert ők egy olyan tudósszférát képviselnek, akik be akarják bizonyítani, hogy van ennyi szegény, és különböző tényszámokkal mutatják ki, hogy hol találhatóak. Tehát ebből adódóan azt gondolom, hogy ha több mint 4 millió szegényről beszélnek, akkor van alapja, hogy a 2017. évi költségvetésben nézzük meg azt, hogy hol lehet olyan pályára irányítani a szegénység felszámolását, amely mindenképpen fontos Magyarország számára.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ne felejtsék el, hogy nemzeti ügyről van szó. Nemzeti ügy az, hogy fel tudjuk-e számolni Magyarországon a szegénységet, és nem lehet kirekeszteni csak jobboldalra vagy baloldalra azt, hogy hogyan lehet ezt a dolgot kezelni. Ezért tehát ma azt mondom, hogy igenis van dolgozói szegénység, és a dolgozói szegénységet úgy lehet legjobban tetten érni, hogy ma Magyarországon azok, akik bérből, fizetésből élnek, nem tudnak igazán semmi másra keresni, mint a sárga csekkekre, és nincsen semmilyen jóléti kiadás a konyhájukon kívül, ami esetlegesen megmaradna a pénztárcájukban vagy éppen a bankszámlájukon. Tehát ebből adódóan azt gondolom, hogy nem lehet kérdés az, hogy jelen van Magyarországon nemcsak az alultápláltság és a gyermekéhezés, mellette még a dolgozói szegénység is jelen van Magyarországon. Ebből adódóan azt gondolom, hogy van mit tennie a kormánynak a 2017-es költségvetési tervben, mert nem látom azt, hogy ezek fel lennének számolva.
De ha továbbmegyek, ön, Révész Máriusz képviselőtársam mondja, hogy az egészségügyre mennyi van. Valóban emelkedést látunk ott, ez nem lehet kérdés. De azzal a lemaradással, amivel most bír az egészségügy, gondolja, hogy azt a foltot be lehet foltozni azzal a költséggel, amit itt láthatunk? Én azt mondom, hogy nem, közel sem kezeli azt a kérdést, hogy hol van a kórházak felújítására szánt forrás, hol van az ápolóknak vagy éppen az orvosoknak a bérköltsége, és hol van az a rengeteg hiány, amivel már küzdenek egyébként a kórházak.
Ezt én nem látom, és nincsen még szó arról, hogy esetleg az egészségügyben milyen sorokon lehet felfedezni azt, hogy a prevencióra, a megelőzésre is szánnának különböző forrásokat.
(16.40)
Tehát ebből adódódóan én azt gondolom, nyugodtan lehet azt mondani, hogy a szegények kirekesztésének költségvetéséről van szó a 2017. költségvetési évben, mert nem lehet látni azt, hogy a dolgozói szegénységet megállítanák; nem lehet látni azt, hogy az egészségügyben a dolgozók bérét rendeznék, vagy éppen az orvosok bérét rendeznék.
Én tegnap is vidéken voltam, egy mentős odajött hozzám, és azt mondta: „Teleki képviselő úr, mondja el a parlamentben azt, hogy a mentősök soha nem látott szegénységben élnek.” Soha nem látott szegénységben élnek, és szándékosan azért nem mondom a települést, mert nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni a mentős urat. Elmondta, milyen eszközökkel kell hogy dolgozzanak, és milyen rendszerben kell hogy dolgozzanak. Én azt gondolom, hogy azzal a költségvetési számmal, amit elmondott, lehet vitatkozni, hogy fog-e érni valamit ezeknek az ügyeknek a kezelésére.
Ezenkívül a szakterületemről is néhány gondolatot hadd mondjak. Amikor azt mondják, hogy 2011-ben a roma nemzeti stratégiát önök elfogadták, a magyar kormány elfogadta, akkor négy olyan fő prioritást épített fel, amely nagyon fontos a roma érdekek képviseletében, az integráció képviseletében: a foglalkoztatás, az oktatás, az egészségügy és a lakhatás.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, mind a négy területet meg lehet nézni, hogy a költségvetésben hol realizálódik. Én most mondom azt, hogy nem találnak olyan sorokat, amelyek ezeket a dolgokat kezelnék. A nemzetiségi bizottság biztos, hogy tud mondani olyan tendenciákat, ahol a kultúrában némi emelkedés esetlegesen látható, viszont én például nem látom a lakhatásnál, hogyha lehet kezdeni, hogy a cigánytelepek felszámolására, ami egyébként már régen terítéken van a magyar belpolitikában, hol van az a forrás, ami kezelné ezt a helyzetet. Írd és mondd: önök 110 ezer emberről mondtak le. Még egyszer mondom: írd és mondd, 110 ezer emberről mondtak le. Közel 600-650 cigánytelep van ma Magyarországon, és ezek az emberek ott élnek. Ezeknek az embereknek nemhogy a foglalkoztatáshoz nincsen közük, az oktatáshoz sincsen nagyon sok közük, és lehetne sorolni, hogy az egészségügyben hol tartanak azok, akik ott élnek. Ezzel aztán nem lehet vitatkozni, azt gondolom, mert aki vitatkozik, az vitatkozzon a szociológusokkal; vitatkozzon azokkal az emberekkel, akik ott élnek a cigánytelepeken, mert akkor lehet látni azt, hogy valami történik.
De mivel nagyon szegényes a telepeken élők érdekképviselete, ezért nekem kötelességem elmondani itt a parlamentben, hogy cserben hagynak 110 ezer embert; otthagyják az út szélén azokat, akik a cigánytelepen élnek, és nem akarják megfogni a kezüket, hogy elvigyék őket oda, ahol egy normális életet tudnának élni. Tehát ebből adódóan én azt gondolom, hogy van felelősségük ebben a kérdésben.
De a másik három prioritás kapcsán is hasonló módon lehet látni a kérdést, hogy mit akarnak azzal a kérdéssel, hogy például az egészségügy. Nem szeretnék nagyon nagy számhalmazokat felhozni, de egyetlenegy dolgot mindenképpen el kell mondanom: nem figyel ez a költségvetés arra, hogy a romák 10-15 évvel előbb halnak meg Magyarországon, mint a nem romák, az európai átlaghoz képest pedig 15 évnél többel. Tehát nem látom azt a költségvetési sort, ami azt mondaná, hogy igen, akkor ezt a kérdést kezelnünk kell, és olyan prevenciós programokat kell elindítanunk, amelyekkel ezt az élethelyzetet vissza tudjuk fordítani, illetve nem engedjük meg, hogy ilyen nagy mértékű elhalálozás legyen a romák körében. Ez elsősorban a cigánytelepeken élőknek jelent nagy problémát, és egyébként a nem cigánytelepeken élőknek is hatalmas problémát jelent.
De nemcsak a romáknál ez a helyzet, hanem máshol is lehet tapasztalni hasonló tendenciákat, mert Észak-Magyarországon, Kelet-Magyarországon nem kell ahhoz romának lenni most már, hogy olyan sorban legyenek, ahol nem látják, hogy hogyan lehet kijutni abból a sorsból. Tehát ebből adódóan én azt gondolom, nagyon fontos, hogy ezt a kérdést is tudják kezelni.
Az oktatásról, talán ezzel kellett volna kezdenem. Önök lemondtak a fiatalok jövőjéről ebben az oktatási programban, amit a költségvetésben láthatunk, és ezen belül ha a romákat nézzük, akkor főleg lemondtak róluk, mert akkor, amikor 18 évről 16 évre lecsökkentették a tankötelezettséget, ez a költségvetésben látható forrásokat jelenít meg, illetve von el az oktatásból, mert már sokkal kevesebben kapnak közoktatást, mint egyébként kaptak az elmúlt időszakban, mert már 16 éves korban kikerültek a tankötelezettség sorából. Ebből adódóan, persze, ezzel nagyon sok mindent meg tudtak spórolni, de szeretném figyelmeztetni a kormányt arra, hogy ez vissza fog ütni a foglalkoztatásban és a szociális ellátásban, mert azok, akik egyébként alulképzettek lesznek, és 16 éves korban kikerülnek az iskolai rendszerből, azok nem fognak tudni elhelyezkedni, mert szakképzetlenek lesznek és iskolázatlanok lesznek. És nem lesz más, mint az, hogy a segélyezettek sorait fogják gyarapítani, és a szélsőségeseknek pedig ujjal kell mutogatni rájuk, hogy ilyenek a romák. Ezért tehát ne adjanak senkinek alapot arra, hogy ilyen legyen. Ezért tehát gondolják át a költségvetés kapcsán, hogy ezt is tudják-e valahogy kezelni, mert ma azt látjuk, hogy az oktatásban nincs esélye főleg a magyarországi romáknak, de a szegényeknek se arra, hogy kitörjenek, mert ez az intézkedés mindenképpen kihat erre a költségvetésre is.
Egy pozitívumot azért kell hogy mondjak. Én azt gondolom, hogy az óvodai ellátást kötelezővé tették, az nagyon fontos, mert legalább azok, akik hároméves kortól bekerülnek az óvodai rendszerbe, tudnak étkezni és tudnak egy olyan környezetben lenni, amely építő lehet a számukra, főleg hároméves kortól, amikor kezdődik a fejlődésük. Tehát ez mindenképpen pozitív, és azt gondolom, ez egy nagyon fontos dolog.
Viszont nem látom azt, hogy a köznevelésben hogy tudnák megoldani azt, hogy rendben van, ahogy elhangzott itt már többször is, hogy hét közben lehet az étkeztetést biztosítani a számukra, meg nagyon sok helyen így is van, viszont a hétvégi ellátás hol van, amikor egyébként otthon, amikor a dolgozói szegénységről beszélünk, vagy éppen a szegényekről, vagy éppen a munkanélküliekről, nem tudják étkeztetni őket. Lehet azt mondani, hogy hétvégén ne egyenek ezek a gyerekek, de nem így van.
Egy kormánynak kötelessége azt megvizsgálni, hogy hogyan tudja kezelni azt, hogy hétvégén is egyetlenegy tál meleg ételhez jussanak azok a gyerekek, akik most kikerültek abból a rendszerből. Írd és mondd: 300-350 ezer gyerek éhezik hétvégenként. (Révész Máriusz: Miért kerültek ki? Hol voltak benne?) - majd utána lehet mondani -, 350 ezer gyerek éhezik hétvégenként. Mit akar a kormány ebben a költségvetésben? Hol mutatja meg, hogy milyen forrást tud ehhez hozzárendelni? Ebből adódóan tehát azt gondolom, hogy az oktatásban is van pozitívum, amit elmondtam, az óvodáztatás, viszont nem látom azt, hogy hogyan lehetne ezeket a kérdéseket kezelni.
Mert ebben a költségvetésben azt sem látom egyébként, hogy esetleg tudnák kezelni a tanórán kívüli felzárkóztatást, tehetséggondozást. Néhány tanodai program egyébként jól működik, ezt is szeretném kihangsúlyozni. Tehát nemcsak a rosszat mondom el, a jót is. Néhány tanodai program jól működik. Viszont ennek a működése nincsen egy olyan ívbe rakva, amely biztos alapot jelentene nagyon sok, mondjuk, hétvégi kollégiumnak vagy tanodai programnak vagy mintaiskolának, amiket tanórán kívül működtetnek. És ez nagyon nagy baj, mert nem lehet kiszámítani azt, hogy holnap, holnapután mi lesz ezekkel a tanodai programokkal. Ezért tehát a költségvetésben sem lehet látni azt, hogy hogyan fogjuk a következő egy évben vagy két évben megkapni azt a lehetőséget, hogy ebben a tanodai programok mindenképpen jelen legyenek.
Utolsó és záró gondolatom pedig a foglalkoztatás, ahogy a négy prioritást említettem. Nagyon fontos a közfoglalkoztatás, amit önök nagyon szívesen kozmetikázásra használnak. Viszont ne felejtsék el, hogy nem lehet, hogy csak egyetlenegy program, a közfoglalkoztatás legyen a foglalkoztatás irányelve. Ha a versenyszférába, a munkaerőpiacra nem tudják visszairányítani azokat, akik most már 5-10 éve közfoglalkoztatottak, akkor én azt mondom, hogy nagyon nagy hibát követnek el, mert ez a szegénységet tovább fogja növelni, és ez senkinek nem jó, főleg az államháztartás, a költségvetés következő időszakára terhet ró, mert több segélyt fognak osztani, mint munkabért. Ebből adódóan én azt gondolom, hogy van feladatuk abban, hogy ebben is valami történjen.
Tehát én azt kérem önöktől, beadtam több módosítót is, hogy támogassák a módosítókat a bizottságokban és a parlamentben, mert akkor néhány olyan dolgot mindenképpen kezelni tudunk, amelyek érintik a magyarországi szegényeket és ezen belül érintik a roma lakosságot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
