TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Először én is ezt az elég érdekes állapotot szeretném kritika tárgyává tenni, hogy az Országgyűlés elkezdi a költségvetés tárgyalását, majd utána folytatja néhány napra rá a megalapozó törvények, az adótörvények tárgyalásával. Én még emlékszem azokra az időkre, amikor ez úgy történt, hogy figyelembe véve a helyzet komolyságát és az adott tárgy komolyságát, a Ház előbb megtárgyalta a megalapozó törvényeket, megtárgyalta az adótörvényeket, ezeket elfogadta, tehát így lehetett tudni, hogy milyen pozícióból indul a költségvetés, majd utána elkezdett költségvetést tárgyalni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez így értelmetlen!) Ennek nagyjából van logikája, azért bólintsanak rá, tisztelt képviselőtársam.
Annak nem sok logikája van, hogy teljesen komolytalanná téve ezt a tárgyalást, elkezdjük ilyen összevissza, egymással köszönőviszonyban nem lévő módon tárgyalgatni a költségvetést meg az azzal összefüggő törvényeket. Ez arra világít rá, amit Schmuck képviselőtársam már elmondott, nevezetesen, hogy a parlamentnek nincs érdemi befolyása ezekre az ügyekre. Nincs! Hogy mégis miért szükséges beszélni róla, hogy ez a költségvetés, az adótörvények, a megalapozók mit tartalmaznak, az az, hogy legalább eljut azokhoz a fülekhez, amelyek nemcsak a kormányzati propagandára nyitottabbak.
Érdeklődéssel hallgattam Hargitai képviselőtársam hozzászólását, egy KDNP-monogramú, nem létező támogatottságú, immár nem létező gerincű párt képviselőinek támogatását, hiszen a gerincüket megtörte, hogy az egyetlen ügyüket, a vasárnapi boltzárat is le kellett nyelni (Zaj a kormánypártok soraiban.), aki pártjának hivatásától eltérően azt próbálta bizonygatni, hogy nem jó felfogás az, hogyha egy adórendszer a legelesettebbeket próbálja meg jobb helyzetbe hozni. Burány Sándor az MSZP vezérszónokaként hosszasan beszélt arról, hogy az adójóváírás elvétele milyen helyzetbe hozta a legalacsonyabb keresetűeket, és ezt a jövedelmi pozíciót nem tudták visszanyerni a jelenlegi adózási struktúrában. Magyarul: ha a személyi jövedelemadóról beszélünk, akkor újra azt látjuk, hogy a Fidesz és a KDNP igyekszik a jobb helyzetűeket jobb pozícióba juttatni, nem tudomást véve azokról, akiknek nehezebb a helyzete. Úgy gondoljuk, hogy ebben az adórendszerben, személyijövedelemadó-ágban bőven lenne lehetőség arra, hogy visszahozzák mindazokat a kedvezményeket, amelyek az alacsony keresetűeket segítik.
Ugyanígy szeretnék utalni arra, hogy az MSZP hosszú-hosszú ideje beszél az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentéséről. Azt gondoljuk, hogy 27 százalékos áfával nem kellene élenjárónak lenni az Európai Unióban. A 27 százalék önmagában is botrány, de az, hogy önök megpróbálnak néhány akut piaci problémát kezelni áfacsökkentéssel, ilyen egyébként most a tej - mert ez olyan emberekről szól, a termelőkről szól, mert a körmükre égett a probléma -, ettől azonban még a megélhetés költségei nem változnak. Ezért tehát egy valóságos élelmiszeráfacsökkentés az lenne, ha nemcsak hirtelen jött problémákat kellene kezelni vagy próbálnának kezelni, hanem az, hogy átgondoltan és megfontoltan valóban a legnehezebb helyzetű családokat hoznák valamivel jobb helyzetbe azzal, hogy az alapvető élelmiszerek áfáját emelik, bátrabban és nem így, ahogy most önök teszik.
Azt mondja a kormányzati propagandagépezet, hogy ez a költségvetés többek között az otthonteremtés költségvetése is. Az adótörvények tárgyalása kapcsán szeretném összekapcsolni azzal, hogy önök eredménynek tartják, hogyha a munkába járás költségeit, az adóztatás feltételeit valamennyire könnyítik. Ez filozófiai kérdés. A probléma ugyanis az, hogy Magyarországon a munkaerő és a családok együttesen nem elég mobilok. Nem arról kellene tehát beszélni, hogy vajon Szabolcsból el tud-e menni Győrbe, Tatára, Budapestre a szakadt Ladán hétfőn az M3-ason gurulva az az ember, aki kénytelen a megélhetését 200-300 kilométerrel odébb keresni, hanem a kérdés az, hogy vajon a családdal, ha már olyan családbarátok önök, együtt tud-e menni. A CSOK ehhez képest, ezzel az adócsökkentéssel együtt, amely a munkába járásra vonatkozik, konzerválja azt az állapotot, hogy maradj egy helyen, és ha menned kell, akkor hagyd ott a családodat, és ez nem jó.
(10.10)
A CSOK kapcsán ezerszer elmondtuk, hogy ha nincs mellette bérlakásépítést és az ott lévő lakhatást segítő program, akkor ez a konzervált állapot rossz mindenkinek. Rossz annak, aki hétfőn otthagyja a családját, elmegy, majd pénteken, szombaton visszamegy, rossz annak, akinek muszáj ott maradnia, hiszen röghöz van kötve, és nem tud menni, ha muszáj, ha ott jobb munkahelyi lehetőségek adódnak. Rossz tehát mindenkinek, és úgy gondolom, hogy ezt a filozófiát önök nem hajlandóak feladni, mert beleszerelmesedtek a NOK és a CSOK nevezetű, egyébként nagyon keveseknek szóló programba.
Amikor olvastam a törvénytervezetet, volt némi déjŕ vu érzetem, hogy az online kasszák rendszerét terjesszük ki, és ezzel fehérítsünk, és több adót hozzunk be a költségvetésbe. Hát akkor egy kicsit bátrabbnak kellene lenni. Kaszinókban is jó lenne ezt megtenni. Azért volt déjŕ vu érzésem, mert most ebben a tervezetben megint csak egy ilyen testreszabott törvényhozás folyik, magyarul: a törvényalkotás megint csak valakiknek szól, erre már többen utaltak előttem. Akkor is valakinek szólt, amikor nem sok idővel ezelőtt a kaszinók koncessziójának áfáját nem kellett megfizetni, és ott ültünk egy Törvényalkotási bizottság ülésén, és a kormány képviselője kukán bámult ránk, amikor megkérdeztük, hogy de mégis miért, ő nem tudta. Hát persze, hogy nem tudta, ez nem az ő dolga volt.
És most, a műemléki felújítások adójának csökkentésével megint csak ez a déjŕ vu jön elő, hogy de hát kérem, kinek szól ez. Ez valóságos probléma ma Magyarországon? Vállalkozások tömegével újítanának fel műemlékeket, csak éppen az akadályozza őket, hogy sok adót kell fizetni? Dehogyis! Megint csak az van előttünk, hogy valakinek szól ez a dolog, valakit megint könnyebb helyzetbe kellene hozni, és úgy érzem, hogy ez azért mégsem fér össze egy parlament méltóságával és azzal, hogy itt most komoly adótörvényeket és költségvetést tárgyalunk.
Végül a jövedéki adókról szeretnék még szólni. Tudom, hogy nem ennek az előterjesztésnek a tárgya, de nemcsak azt kellene végiggondolni, hogy hogyan jelenik meg egy jövedékiadó-emelés üzemanyagok ágán a termékek árában, mert hiszen szállítani kell, hanem azt is - azt hiszem, néhány napos felmérés -, hogy vidéken döntően többen használnak személygépkocsit, mint a nagyvárosokban és Budapesten. Ez persze nem meglepő, el kell érniük valahonnan valahová, azok nehezebb személygépkocsival közlekednek. Magyarul, ez az adóágon sokkal nehezebbé tett helyzet azokat fogja sújtani, akik ott kénytelenek autózni, autóba ülni, menni, vásárolni, munkába járni, gyereket fuvarozni, merthogy nekik nincs más megoldásuk erre. Nincs az a tömegközlekedés, amivel ezt meg tudnák oldani.
Ezért tehát azt is gondolom, hogy a sok-sok gesztus mellett azért jó lenne végiggondolni azt is, hogy vajon kinek árt az, amikor nem használják ki azt a helyzetet, hogy az üzemanyagok ára csökken a világpiacon, hanem még rátesznek most egy lapáttal, mert ott elérhető bevételt próbálnak meg kasszírozni, a mindenféle kormányzati jószolgálati adóügyi intézkedésük mellett.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt az adópolitikájuk filozófiája miatt nem tudja elfogadni ezt az előterjesztést, és nemcsak a mostani előterjesztést, tisztelt kormánypárti képviselők, hanem egyáltalán azt a folyamatot, amiben önök adóról gondolkodnak. Köszönöm, hogy meghallgattak. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
