DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azzal kell kezdenem, hogy megköszönjem Palkovics államtitkár úrnak az előző szavait, azt a reakcióját, amivel az alapítványi iskolákat érintő változásokat kommentálta. A szavakat tehát köszönöm, de tartalmában nagyon kénytelen vagyok vitatni a kormány álláspontját.
Azt gondolom, egyáltalán nem helyes politika az, hogy úgy írnak be bármilyen törvénybe emberek ezreit érintő kérdéseket, hogy előtte érdemben nem konzultálnak azokkal, akiknek a sorsáról döntenek. Azt gondolom, önök is megkapták azokat a leveleket, amelyeket a magániskolák egyesülete küldött véleményem szerint minden országgyűlési képviselőnek. Én biztos, hogy megkaptam, az LMP-frakció elolvasta, és többünk is érdemben reagál az abban foglaltakra. A Magyar Waldorf Szövetség nevében Marosváry Péter elnök úr, valamint az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének nevében Horn György elnök úr küldte ezt a levelet.
Én azt gondolom, az lenne a helyes politika, ha előzetesen tárgyalnának és értekeznének azokkal az emberekkel, akik nagyon komoly feladatokat vállalnak és terheket vesznek le az államról annak érdekében, hogy biztosítsanak olyan szolgáltatásokat a magyar embereknek és a magyar gyermekeknek, amelyek meggyőződésem szerint értéket jelentenek ennek az országnak. Ráadásul Palkovics államtitkár úr is azt a kifejezést használta, hogy tovább tárgyalnak majd ezekkel az intézményekkel. Nem tartom helyesnek azt, hogy előbb vannak a döntéshozás momentumai, közben valahogy a tárgyalások folynak, aztán bekövetkezik a döntéshozás, és utána még tárgyalunk. De hát miről? Akkor már kész helyzet van. Én ezt problémának látom.
Ráadásul az számomra teljesen világos, hogy ez a javaslat úgy, ahogy benne foglaltatik a törvényben, a napi nyolc óránál kevesebb ideig nyitva tartó óvodákat ellehetetleníti.
(15.30)
Eddig, ugye, az volt a jogszabályi kritérium, hogy ezek az intézmények a nyitvatartási idő arányában arányosan kevesebb finanszírozást kapnak. Tehát egy arányossági rendszer volt. Szeretném fölhívni az önök figyelmét arra, hogy nagyon sokféle család és nagyon sokféle gyermek van ebben az országban. Azt gondolom, akkor teszi bölcsen a kormányzat, ha megpróbálja ezeket az igényeket figyelembe venni és úgy politizálni, nem pedig olyan kijelentéseket tenni, amiről azt véli, hogy minden családra érvényes. Igenis azt gondolom, vannak olyan gyermekek, akik fél napot tudnak az óvodában úgy eltölteni, hogy az az épülésüket és egészségüket segítené, utána, ha a család meg tudja oldani, akár otthon is fejlődhet, harmóniában a családdal.
Nem gondolom, hogy ezeket az intézményeket arra kellene kényszeríteni, hogy parancsszóra megváltoztassák mindennapjaikat. Ráadásul hadd hívjam föl az önök tisztelt figyelmét arra, hogy ezt a költségvetési támogatás megvonásáról szóló rendelkezést önök szeptembertől, tehát 2016 szeptemberétől szeretnék bevezetni. Most már a nevelési évben vagyunk, ezeket a gyermekeket már fölvették ezekbe az intézményekbe. A családok annak tudatában vitték a gyermeküket ebbe az intézménybe, hogy adott feltételek között fogják tölteni a következő évet. Nem tartom szerencsésnek, hogy közben próbálnak beavatkozni egy ilyen rendszer működésébe, tehát szerintem fontos lenne, hogy belássák önök is azt, hogy nem feltétlenül jó az, ha önök 8 órára kényszerítenek intézményeket.
Szeretném, ha a tárgyalásokat az érintett intézmények képviselőivel lefolytatnák. Meggyőződésem, hogy ők még meggyőzőbben tudnak beszélni erről a kérdésről, mint én magam teszem, és utána születne olyan törvényi szabályozás, ami ezeket az érdekeket figyelembe veszi. Azt viszont nagyon kérem, hogy lássák be, hogy év közben, a nevelési év közepén megváltoztatni szabályozásokat a lehető legszerencsétlenebb dolog. Családok tömegei kerülnek olyan helyzetbe, amire joggal mondhatják azt, hogy de hát mi nem erre készültünk.
Ott van a másik intézkedés, amire szintén az érintettek képviselői fölhívták a figyelmünket. Azt gondolom, ez sem erősíti az alapítványi és magánintézmények túlélésének garanciáit, merthogy egy jogszabály akkor jó, és azt gondolom, mindannyian, akik kodifikálunk is törvényeket, arra törekszünk, hogy egy jogszabály csak egyféleképpen legyen értelmezhető. Habár nekem államtitkár úr szavai azt jelentették, hogy a mostani rendszerhez képest nem lesz változás. (Dr. Palkovics László bólogat.) Köszönöm, hogy ezt államtitkár úr metakommunikációval is jelzi, és értékelem, hogy érdemben tudunk erről beszélni, viszont nem véletlenül csapott föl az aggodalom hangja az elmúlt napokban ebben az országban és kaptuk ezeket a leveleket. Arra kérem önöket, hogy próbálják rendbe tenni akkor a kodifikáció szövegét, hogy mindenki számára ezek a szavak és ezek a mondatok egy és csakis egy dolgot tudjanak jelenteni. Azt üdvözlöm, ha a kormányzati szándék nem törekszik arra, hogy ellehetetlenítse ezeket az intézményeket, viszont szeretném önöket megkérni arra, hogy fogalmazzanak teljesen egyértelműen a törvényjavaslatban.
Azt gondolom, hogy a fogalmakat pontosan tisztázni kell, bizonytalanságokat nem szabad berakni egy oktatási rendszerbe. Nem szabad olyan helyzetet teremteni, ahol a jogalkalmazó kényétől-kedvétől függene az alapítványi óvodák és iskolák továbbélése. Mi beadtuk saját módosító javaslatainkat ehhez a két tételhez. Kérem, nézzék meg, és ha úgy gondolják, hogy javít a mostani helyzeten, akkor támogassák. Ha önöknek még jobb javaslatuk van, mi azt támogatni fogjuk. A lényeg az, hogy egyértelmű legyen a helyzet, hogy az alapítványi és magánintézmények nem szenvednek csorbát, tehát a mostani helyzet nem változik, hogy számíthassanak ezek az intézmények arra, hogy a korábbi feltételekkel tudjanak működni.
Azt hozzáteszem még egyszer, amit az óvodai nyitvatartás és a finanszírozás kapcsán az előbb elmondtam, fönntartom. Azt gondolom, hogy bölcsen tenné a kormányzat akkor, ha visszafordulna erről az útról, és erre a Lehet Más a Politika kéri is önöket.
És hadd hangozzon e Parlament falai között az ülésteremben, hogy én tényleg azt gondolom, hogy az alapítványi és magániskolák olyan értéket adnak ennek az országnak, amit meg kell becsülnünk, óvnunk és védenünk kell. Ezeknek az embereknek a munkája sokat ad a magyar gyermekeknek. Becsüljük meg őket, és ne hozzuk a jogalkotó székből őket olyan helyzetbe, ami miatt aggódni kényszerülnek, hogy változik valami az életükben, ami miatt nem tudják a korábbi szándékaikat megvalósítani.
A másik momentum, amihez hozzá szeretnék szólni a salátában, nyilván a Lehet Más a Politika frakciójának több kérdést érintő felszólalása is van, de én egy nagyon súlyos kérdésről szeretnék önökkel beszélni. Márpedig ez egy olyan kérdés, ami, azt gondolom, kimeríti a dolgozók jogaival való visszaélés kategóriáját. Nagyon sunyi módszert választott a tisztelt kormányzat arra, hogy a dolgozókat ellehetetlenítse. Konkrétan itt a készenléti munkakör szombati pótlékával kapcsolatban szeretnék pár szót intézni a kormányzathoz, mert a legmélyebb felháborodással fogadtam ezt a sunyi módosítást a megalapozó salátában.
Ugye, arról van szó, hogy önök a munka törvénykönyvéből gyakorlatilag kivennék a készenléti jellegű munkakörben dolgozók szombati pótlékát. Ez a hatályos Mt., ami az önök munka törvénykönyve, tisztelt kormánypártok, hiszen önök erőltették át ezt az Országgyűlésen, e szerint a hatályos munka törvénykönyve szerint, ha például készenléti jellegű munkakörben dolgoznak emberek, konkrétan ilyenek a vasutasok, tehát konkrétan a vasutasokról beszélünk most, és ezeket az embereket vasárnap rendes munkaidőre beosztják, akkor az ezt megelőző munkanapjukat, a szombatjukat nem rendes munkaidőként, hanem rendkívüli munkavégzésként kell elszámolni. Ez most a hatályos Mt.
Ezzel kapcsolatban volt egy hatalmas botrány és szerintem van is. Mert, ugye, az történt, hogy a MÁV az elmúlt években egyszerűen nem fizetett ezeknek az embereknek szombati túlórapótlékot. Márpedig ez őket megilleti, és nemcsak én gondolom ezt így, hanem a magyar bíróság is így gondolja. Ugyanis a törvénysértő gyakorlat ellen a vasutas-szakszervezet is felemelte a szavát, beperelte a MÁV-ot, és pert nyertek. A Szegedi Törvényszéken február 25-én jogerős döntés született, aminek az lett az eredménye, hogy a MÁV-nak 5 milliárd forintot ki kell fizetni túlórapótlékként tízezer érintett munkavállalónak, három évre visszamenően.
Na most, Fónagy államtitkár úr válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdésemre itt a parlamentben, és én hadd idézzem Fónagy államtitkár úr válaszát. Ő azt mondta, hogy a MÁV-csoport munkáltatói nem folytattak hosszú évek óta törvénysértő gyakorlatot azzal, hogy a 170 éve működő vasútüzem sajátosságainak megfelelően készenléti jellegű munkakört betöltő munkavállalókat beosztották munkavégzésre a vasárnapi és az ezt közvetlenül megelőző szombati napon is. De igen. A magyar bíróság kimondta. Hozzátette az államtitkár úr, hogy a pótlékfizetési kötelezettséget „a 2012-es munka törvénykönyve hozta be a rendszerbe, tehát ez nem egy hosszú távra visszamenő dolog”. De hát ez 5 milliárd forintot jelent tízezer embernek, amit elvettek tőlük.
És akkor még egy idézet: „A munka törvénykönyvének ez a rendelkezése ellentétes az egyébként sajnos ma már egyre kevésbé ismert folyamatos munkavégzésű üzemekkel.” Na, most ezt lefordítva magyarra, hogy mindenki értse, aki most az adásunkat nézi, ezzel gyakorlatilag azt mondta Fónagy államtitkár úr, hogy a MÁV gyakorlata nem sértett törvényt, hiszen a törvényt felülírta a 170 éves gyakorlat. Hát ilyen nincsen. Ha a bíróság kimondott valamit, akkor az úgy van, és ezt a kormánynak is el kell ismerni.
Erre nem azt lépte a Fidesz, hogy fogta volna magát, és azt mondja, hogy megváltoztatja úgy a szabályzatot, hogy először is ki kell fizetni minden pótlékot, ami elmaradt, ez a bíróság döntése, senkinek nincs ezzel szemben fellebbezési joga. És nem azt lépték önök, hogy kidolgoztak egy olyan pótlékolási rendszert, amelyben elkerülik a hasonló helyzeteket, és a munkavállalóknak megadják azt, ami jár, hanem fogták magukat, és becsempészték ebbe a megalapozó salátába azt a kitételt, amellyel gyakorlatilag ezeket az embereket megfosztják az őket megillető pénztől. Merthogy ezzel lehetővé válik az, hogy ha ezt elfogadják, hogy a MÁV-nak ne kelljen pótlékot fizetni a készenléti munkakörösök számára a szombati napokra.
Na most, ez az, ami teljességgel elfogadhatatlan, mert ha ez a megalapozó salátatörvény átmegy a Magyar Országgyűlésen, akkor ez azt jelenti, hogy a készenléti munkakörben dolgozó emberek szombaton és vasárnap is munkára kényszeríthetők úgy, hogy pótlékokat nem kell nekik fizetni. Ez számításaink szerint egy körülbelül 10-15 százalékos bércsökkenést eredményezne ezeknél az embereknél, akik akár naponta 16 órát is dolgoznak. Mindezt úgy, hogy eközben a MÁV-vezetők fizetése 2,5-szeresére emelkedett. A helyzet az, hogy vannak helyzetek, amikor az ember nem talál szavakat. Én azért megpróbálom, és arra kérem önöket, hogy sürgősen forduljanak vissza erről az útról. Nem lehet ezt csinálni munkavállalókkal.
Gyakorlatilag önök, tisztelt kormány, éveken át tétlenül nézték a MÁV törvénysértését, most pedig ki is akarnak bújni a törvényi kötelezettségek alól, a dolgozókra nézve kedvezőtlenebb egyéni megállapodásokkal. Ezt mi teljes mértékben elfogadhatatlannak tartjuk.
(15.40)
Azt gondolom, az nem hozzáállás, hogy a szokás a törvény fölött áll. Azt gondolom, ezt senki nem engedheti meg magának, nincs olyan kormány sehol a világon, aki egy ilyen gyakorlatot megcsinálhatna. A Lehet Más a Politika mindenesetre ezt nem tűri szó nélkül, beadtuk a módosítóinkat. Arra kérem önöket, ne csináljanak már bohócot a magyar bíróságokból meg a magyar jogrendből, és ne hozzák ilyen helyzetbe a magyar munkavállalókat, ne hozzák ilyen helyzetbe a vasutasokat.
Legyenek kedvesek, fogadják el a módosító javaslatainkat, és viselkedjenek annak megfelelően, ahogy a törvények előírják. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
