DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Amikor eljutott hozzám a hír, hogy Mexikó nem vállalja az úszó-világbajnokság megrendezését, és azok voltak az alátámasztások a hírekben, hogy túlságosan drágának, túl költségesnek találná, el kellett gondolkodnom. Mexikó egy olyan ország, amely - mint tudjuk - Dél-Amerikában talán a harmadik legnagyobb GDP-vel rendelkezik, mintegy 150 milliós ország, amely folyamatos fejlődésben van, ennek más oka kellett hogy legyen. Azóta ki is derült - és én azt gondolom, nem érdemes most már az eredeti hivatkozásokat elmondani -, hogy Mexikó biztonsági okokból nem vállalta ennek a vb-nek a megrendezését. Ő anyagilag biztosan meg tudta volna rendezni, számára is előnyös lett volna ez a rendezés, de a biztonsági feltételeket aligha tudta volna teljesíteni.
Nos, amikor Magyarország úgy döntött, hogy vállalja ennek a vb-nek a megrendezését, hatalmas fába vágta a fejszét, egy olyan hatalmas vállalkozásba, amely mögé oda kell tudni állítani az ország túlnyomó többségét, politikai hovatartozástól függetlenül. Az jut eszembe, hogy amikor a millenniumra készült Magyarország, mintha hasonló hangok lettek volna a parlamentben és a parlamenten kívül. Jó előre korrupcióról beszéltek akkor, amikor még semmi nem történt, de amikor már tudni való volt, hogy Magyarország legnagyobb rendezvénye következik, egy olyan, amely az egész nemzetnek tudatot, öntudatot kíván adni, megjelentek akkor is azok a - hát, hogy is mondjam - kételkedők vagy azok a rosszhiszemű súgások, amelyek arról szóltak, hogy minden egyes mozzanat mögött sejteni kell vagy sejtetni kell valamiféle korrupciós lehetőséget. Ezzel számolni kellett.
Ezért elsőnek azt kérem azoktól, akik itt az előkészítésben részt vesznek, és akik ebben igazán aktívak, ilyen apró hibákat ne kövessünk el. A helyrajzi számok mellé oda kell tenni az utcát és a házszámot. Olyan egyszerű dolog ez, drága barátaim, adásvételi szerződés nem készülhet úgy, mert visszavágja a telekkönyv, ha nem lehet tudni, hogy miről van szó. Be kell írni. És még nem késő. Oda kell írni és világossá válik, én legalábbis meg vagyok arról győződve, hogy azokra szükség van. Vagy ha mégis biztonsági szempontok miatt, a megrendezés biztos volta miatt olyanok is szerepelnek, amelyek kihagyhatók, azt ki kell hagyni. Ma semmi olyan kockázatos részt ebbe a vállalkozásunkba nem szabad belevinnünk, ami a legkisebb mértékben is megrendíthetné a bizalmat az úszó-vb megrendezése iránt.
Ez a világbajnokság és ez a vállalkozás Magyarországnak - és ezt én hiszem, hogy így van - nem elsősorban a külföld szempontjából fontos. Én nem nagyon hiszek abban, hogy egy-egy ilyen Forma-1-es megrendezés Magyarországnak valaha is visszahozná azokat a befektetéseket, amiket igényel az a tőkés társaság, amelyik erről a hasznot lehúzza, még abban se nagyon hiszek, hogy az a három nap, amíg idejönnek a külföldiek, valami óriási nagy gazdasági föllendülést hozna. Hoz bizonyos külföld és belföld felé történő, megerősítő hitet, hogy Magyarország képes valamire, valamit meg tud rendezni. Ez ennél sokkal több. Itt most valóban egy olyan helyzet lesz, amikor az egész világ figyel ránk, és erőteljesen figyelik azt, hogy létezik-e Közép-Európában egy olyan kis területű, kis lélekszámú, sajnálatosan folyamatosan fogyatkozó nép, amelyben van akkora öntudat, van akkora hit, hogy képes egy ilyen világversenyt megrendezni.
(15.50)
Úgy gondolom, ez a legfontosabb cél, ami felé terelni kellene a közvéleményt, ami felé meg kell nyitni a kapukat, és sokkal-sokkal több információt kell eljuttatni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hadd mondjam el azt a személyes életemhez tartozó részt, amiről nem szoktam különösebben beszélni, de úgy gondolom, hogy ma mégis szólni kell róla. 1956 után nekem kenyeret, hitet és az életben való reménységet az úszás adott, az, hogy ezt követően egyáltalán létezhettem ebben az országban úgy, hogy nem kellett elmennem. Ezért itt és most, erről a helyről is vissza kell utasítanom azokat a nemtelen támadásokat, amelyek időnként az egész úszósporttal szemben megjelennek. Akik egy-egy sajnálatos és elítélendő esemény mögé oda merik tenni az úszósport lényegét, azok, azt kell mondanom, hogy Magyarországot, az egész nemzetet, az egész tudatunkat támadják. Nem igaz, hogy az úszósport mögött valaha is olyan létezett volna, amit most el akarnak hitetni! Én ott éltem, éveken keresztül benne éltem ebben a közegben, s merem állítani, hogy barátságok, hitek sehol olyan szépen nem szövődnek, mind sokszor a medenceparton.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én értem az ellenzéknek minden olyan próbálkozását, ami egyfajta ellenőrzést kíván gyakorolni azon, hogy ez a hatalmas pénz, ami most ráfordításra kerül az úszó-vb-re, hogyan fog elköltésre kerülni, milyen módon, hová, hogyan kerül. Ez nemcsak jogos, nemcsak indokolt, hanem szükségszerű is. Ha ez nem működne, akkor nincs az a jó államhatalom, amelynél ne lennének olyan anomáliák és visszaélések, amiket most csak feltételeznek.
Az úszó-vb az elkövetkezendő időben ennek az országnak lehet egyfajta összefogó ereje, de valljuk meg: az elmúlt hetek, hónapok erről szóltak? Sokkal inkább nem. Ezért ebben nekünk is tenni kell. Világosan és egyértelműen meg kell tudni mutatni nemcsak azt, hogy mire fogjuk fordítani most ezt a tengernyi pénzt, hanem azt is, hogy mi lesz belőle, és abból, ami majd megszületik. Ezért már most azt javaslom és kérem, hogy gondolkodjunk egy kicsit előrébb. Próbáljunk előre gondolni, és azt a hitet, úgy is mondhatnám, hogy balhitet nem táplálni, ami azért sokakban él, amikor Görögországra néznek vagy egy-egy olyan példára néznek, ahol felépültek dolgok, majd azt követően a gaz verte fel, hogy ez nálunk nem lesz. Meg kell értetni a közvéleménnyel, nemcsak terveink vannak arra, hogy megrendezzük az úszó-vb-t, hanem hosszabb távú terveink is vannak, amelyek már arról szólnak, hogy mi lesz utána. Hogy Magyarország nem egyszemélyes úszóország, hanem Magyarország egy olyan úszóerőd itt Európában, amely kis ország a maga módján képes felvenni a versenyt a legnagyobb hatalmakkal is. Ez nagy dolog.
Ezért azt gondolom, hogy erre áldozni nem hiábavaló és nem felesleges. De egyetlenegy támadási felületet sem szabad hagyni, amely nem kivédhető, egyetlen olyan támadási felületet sem, amely azt az érzést kelti, hogy ellenőrizetlenül vagy pláne irányítottan folynának el pénzek. Meggyőződésem, hogy ez olyan szempontból is sors- és perdöntő lesz, hogy a közeljövőnket is befolyásolja. Tehát én még egyszer azt mondom, hogy akik ebben a felelősséget vállalták, azok nagyon nagy felelősséget vállaltak. Meg kell adni a támogatást, a lehető legnagyobb támogatást, de egyben világossá kell tenni, hogy ez a felelősség kötelez.
Tisztelt Ház! Amikor erről beszélünk, akkor mindig eszembe jut, vajon mi megy ebből ki az ország felé. Mennyi? Vajon mit tudnak erről a nem internetezők? Vajon mit fog ez jelenteni azoknak a vidéki embereknek, akik az anyagi áldozatot ugyanúgy meghozzák, mint akik itt vannak Budapesten, Budapest környékén vagy még a Balaton egy kis térségénél, és élvezni fogják magát a látványt, ezt a csodálatos lehetőséget? Nekik mit mond? Egyelőre nagyon keveset. Én amerre járok vidéken, ott vagy semmit, vagy alig tudnak róla. Többet kell tenni ezért. Világossá kell tenni, hogy nekik is szól, értük is szól, hogy egy olyan Magyarország, amely képes önmagát nem eladni, hanem felmutatni, képes önmagát úgy felmutatni, hogy súlyunk és lehetőségünk legyen a jövőben is, ezért érdemes áldozni.
Ezért azt gondolom, tisztelt Ház, hogy hallgassuk meg a kritikus szavakat, javítsunk ott, ahol javítani kell, és adjuk meg a lehető legnagyobb nemzeti támogatást ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
