TUZSON BENCE
TUZSON BENCE
TUZSON BENCE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor ezt a vitát az ember hallgatja, akkor a szakmai érvek mellett néha az az érzése az embernek, mintha egyes képviselőtársaim Rorschach-tesztnek tekintenék ezt a jogszabályt, és ránézésre, ami képi módon eszükbe jut, azt mondanák róla. Én ezért szeretném, hogyha visszatérnénk a jogszabály eredeti értelméhez, és hogy tulajdonképpen miért is van szükség egy ilyen jogszabály-módosításra, és miért van szükség a polgári törvénykönyv időnként való felülvizsgálatára.
Való igaz, nagyon komoly munka volt a polgári törvénykönyv megteremtése, és elismerés is illeti mind Vékás Lajos professzort, mind Harmathy Attila professzort, akik komoly munkát végeztek a tekintetben, hogy ez a polgári törvénykönyv létrejött. De ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy ilyen jogszabály, mint a polgári törvénykönyv, örök lenne, és ne kellene folyamatosan figyelemmel kísérni egyrészt az európai uniós jogalkotás folyamatát, ami hatással van a magyar magánjogra, a magyar polgári jog fejlődésére is, másrészt pedig a való életet, hogy milyen kihívások vannak és ezeknek a kihívásoknak hogy lehet megfelelni.
Ennek kapcsán nagyon fontos módosítás, amiről most szó van, és ami talán a legjelentősebb része ennek a polgári törvénykönyvi módosításnak, az pontosan a zálogjog rendszerének megváltoztatása, az önálló zálogjog rendszerének visszavezetése a magyar jogba, és nem hiszem, hogy ezt bármilyen lobbiérdek indokolná, hanem egyszerűen a magyar emberek érdeke. Hogyha figyelemmel kísérik az európai uniós jogalkotást, akkor azt is pontosan látják, hogy a tartalékképzési kötelezettség a bankok mögött hogyan alakul, és a tartalékképzés hogyan alakul, mondjuk, egy jelzálog-hitellevél esetében, és nyilvánvaló tény az, hogy ha a jelzálog-hitellevelek esetében alacsony a tartalékképzési kötelezettség, amögött mindig alacsonyabb kamatok is vannak. Azaz a bankrendszer úgy működik, hogy a bank nem csak a semmiből veszi elő a pénzt, a bank mögött refinanszírozás áll, tehát valaki finanszírozza a bank hitelezését, és ha a refinanszírozási oldalon a bank olcsóbban jut hitelhez, abban az esetben tud olcsóbban hitelezni a másik oldalon, márpedig én azt gondolom, hogy a magyar emberek érdeke, a magyar vállalkozások érdeke az, hogy egyébként olcsón alacsony hitelhez jussanak. Ezt segíti elő ez a mostani jogszabály: a mostani rendszerben, az új jogszabály alapján olcsóbban tudnak majd hosszú távú finanszírozáshoz jutni a bankok. Ugye, a jelzálog-hitellevelek esetében az az alapvető tulajdonsága minden ilyen jelzáloglevélnek, hogy arra ad alapot, hogy a bank hosszú távú, tehát 5-25 éves hosszú távú hitelhez tud jutni, tehát refinanszírozási oldalon, ami egyrészt lehetővé teszi azt, hogy hosszú távú kihelyezéseket csináljon a másik oldalon, másrészt, hogy le tudja nyomni a kamatokat.
Amit Schiffer András az előbb mondott - kár, hogy most nincs a teremben -, az egy egész más ok-okozati összefüggés, az amerikai banki krízist hozta közvetlen összefüggésbe a jelzálog-hitellevelekkel. Ott egy egészen más rendszer működik, ott a hitelfinanszírozás mögött egyszerűen csak ingatlanfedezet áll, tehát valós hitelviszony úgy jön létre az adós és a bank között, hogy amögött egyedül fedezetként az ingatlan áll, és az adós csak az ingatlanával felel a tartozásért. Ott egy egészen más rendszer jött létre annak idején, ott kalkulálták a hitelviszony tekintetében azt is a végén már, hogy nemcsak, mondjuk, az ingatlan értékének 40-50 százalékáért adtak hitelt, hanem 70-80, sőt a végén már a jövőbeni értéket is kalkulálták, és akár 120 százalékon is finanszírozták az ingatlanokat. Majd utána ezeket a tartozásokat kötvénybe csomagolták, és mint AAA-s kötvényt, tehát legjobb minősítésű kötvényeket adtak. Ugye, ez egészen felelőtlen gyakorlat volt - egész más a magyarországi banki gyakorlat -, abban nyilván megvolt az amerikai központi bank, tehát a Fednek is a felelőssége. Magyar viszonyok mellett hitelt nyújtani sokkal szigorúbban lehet csak, tehát ez a veszély egyáltalán nem áll fenn.
Hogyan működik ez a jelzáloglevél és az önálló zálogjog? Úgy láttam, hogy ez a képviselőtársaim egy része számára nem teljesen világos. Itt arról van szó, hogy a jelzálog-kötelezett szempontjából ez tulajdonképpen a biztosítéki rendszer miatt, ami emögött áll, különösebb változást nem jelent. Tehát az ő jogviszonya tekintetében ő továbbra is a bankkal áll jogviszonyban, és fedezetként áll rendelkezésre az ingatlan, tehát ha kifizette a tartozását, akkor a jelzálogjogot törölni fogják az ingatlanáról. Az más kérdés, hogy ez lehetőséget biztosít a bank számára, hogy több jelzálogjoggal együtt hitellevelet, tehát jelzáloglevelet bocsásson ki, amit aztán a későbbiek során akár egy jelzálogbankon keresztül, de a piacon értékesíteni tudnak. Így jut tehát a bank forráshoz, hosszú távú forráshoz, olcsó forráshoz tud jutni, ami olcsó hitelezést fog az üzleti világ számára és a magyar emberek számára biztosítani. Így működik tehát ez a rendszer, és ennek a magyar jogba való bevezetése vagy visszavezetése egyrészt szerintem magyarországi érdek, elengedhetetlen érdek, minden magyar embernek és minden vállalkozásnak az érdeke. Szerintem, aki ez ellen szól, az vagy nem látja át ennek a következményeit, vagy nem érdekelt abban, hogy a magyar gazdaság jól menjen, és a magyar emberek olcsó hitelekhez jussanak.
Van még két nagyon fontos kérdés, amit jogi oldalról kell megközelíteni, és a jogi oldal pedig az, hogy egyértelmű és világos szabályok legyenek, tehát ez mindenkinek az érdeke. Ez például a gazdasági társaságok tisztségviselőinek a felelőssége. E körben a jelenlegi szabályozás nem teljesen egyértelmű. Miért mondom ezt? Egyrészt van egy dogmatikai indok, ami azt jelenti, hogy ha van egy jogi személy, akkor a jogi személy felelőssége önállóan kell hogy megálljon, de a jogi személy felelősségét feloldani mind a gazdasági életben, mind pedig egyáltalán a jogbiztonság érdekében az üzleti életben, a szerződéses viszonyokban csak nagyon ritkán lehet. A mostani szabályozás tulajdonképpen feloldja ezt a felelősséget azzal, hogy elmossa a jogi személy vezetője és a jogi személy közötti felelősségi viszonyt.
Nem teljesen világos tehát a mostani szabályozásból, hogy mikor, milyen esetekben felel a jogi személy vezetője, vezető tisztségviselője az általa okozott kárért, minden esetben felel-e, mondjuk, egyetemlegesen a gazdasági társasággal; elég-e az ok-okozati összefüggés, vagy arra sincsen szükség; van-e egyáltalán szükség felróhatóságra vagy nincsen. Adott esetben tehát, ha egy gazdasági társaságban a döntéshozatalban több ügyvezető vagy pedig egy gazdasági társaság esetén, mondjuk, részvénytársaság esetén az igazgatóság hoz egy határozatot, a határozatban egyébként részt nem vevő vagy ellene szavazó személynek a felelősségét is felállíthatja ez a mostani szabályozás. Ez semmiképpen sem jó, egyrészt nem felel meg azoknak az igényeknek, amelyek szerintem alkotmányosan a felelősségi viszonyt kellene hogy szabályozzák, a másik oldalról pedig az üzleti élet kihívásainak sem fog megfelelni, és nem fogja világossá tenni a felelősségi rendszert.
Azt hittem Bárándy Gergelyről az előbb, amikor hozzászólt ehhez a kérdéshez, akkor azt a kérdést fogja felvetni, ami egy dogmatikai kérdés, hogy vajon egy büntetőjogi fogalomnak, tehát a szándékosság fogalmának a beemelése a polgári törvénykönyvbe dogmatikailag helyes-e vagy nem. Volt már erre egyébként korábban példa. Ez kérdésként felvethető és megbeszélhető kérdés lenne, hogy ezt a két jogterületet hogyan lehet e tekintetben összemosni, hiszen valóban megjelenő kérdésről van szó. Ugye, Staudt képviselőtársunk e tekintetben azt a kérdést vetette föl, hogy a szándékosságnak melyik formájára terjed ki ez a mostani szabályozás. Ugye, ez csak dogmatikai kérdés, mert az eshetőleges és az egyenes szándék e tekintetben, mondjuk, ugyanúgy kell hogy minősüljön, hogyha csak szándékosságról beszélünk.
(11.00)
De itt valóban egy olyan fogalomnak a polgári jogba való beemeléséről beszélünk, ami alapvetően büntetőjogi fogalom, de nyilvánvaló kérdés az, hogy ebben az esetben, mivel már a korábbi joggyakorlat is ismerte ezt a szabályozást, ezzel kapcsolatban értelmezési probléma nem fog felvetődni. Tehát itt a jogi szabályozás ilyenformán való megfogalmazása szerintem egyébként indokolt lehet.
És a harmadik alapvető kérdés, ami valóban a szülőtartást illeti, egyrészt egy világnézeti kérdés is, másrészt pedig egy erkölcsi kérdés is. Az itt elhangzott indokok, amelyek arra vonatkoztak, hogy ez talán túlzó, az állam felelősségének a csökkentését jelenti, ezek azért furcsa hivatkozások, mert ha ezeket a hivatkozásokat behelyettesítenénk, akkor tulajdonképpen a gyerek tartására is kiterjeszthetnénk, holott abban a kérdésben nincsen vita. Tehát abban a kérdésben, hogy egyébként a szülőnek van-e kötelezettsége a gyermekével szemben, és hogyha nem teljesíti ezt, akkor egyébként belép az állam, és az állam ellátja ezeket a kötelezettségeit, jogszabályi alapon, hangsúlyozom: nem önkéntes alapon, hanem jogszabályi alapon, e tekintetben nincsen vita. Ha ugyanezt a kérdést megfordítjuk, és a szülőtartásra tesszük rá ezt a kötelezettséget, akkor ugyanilyen alapon nem lehet kifogást emelni, hiszen abban az esetben, akinek nem önkéntes, hanem egyébként jogszabályon alapuló tartási kötelezettsége van, akkor ezt a kérdést - mint a másodlagos felelősség kérdését - fel sem lehet vetni.
A megtérítési kötelezettség is csak az önkéntes alapon nyújtott szolgáltatások vonatkozásában áll fent. Tehát abban az esetben, ha valakinek jogszabályon alapuló ellátási kötelezettsége van, az nem feltétlenül eredményezi ilyen formában a felelősség kiterjesztését, azaz a megtérítési kötelezettségét. Tehát a kettő között e tekintetben különbséget kell tenni, de úgy gondolom, hogy ennek az erkölcsi kötelezettségnek a beemelése mindenképpen fontos, jogszabályi szinten is, hiszen valóban, ahogy a miniszter úr elmondta, az erkölcs és a jog összhangját ilyen szempontból meg kell teremteni.
A felelősség tekintetében és a jogi felelősség tekintetében egyébként jogértelmezéssel ma is el lehetne jutni arra a szintre, hogy a megtérítési kötelezettséget beemeljük egyébként a joggyakorlatba, hiszen abban az esetben, ha valakinek egy kötelezettsége van, és a kötelezettsége helyett egy harmadik személy teljesít, akkor a megtérítéshez több lépésen keresztül jogi érveléssel is el lehetne jutni. Nyilván sokkal világosabb helyzetet tud teremteni, ha ezt a kérdést a jogszabály már közvetlenül tartalmazza. Tehát ezért gondolom, hogy indokolt ennek a részletes beemelése és az elévülés szabályainak a meghatározása is.
Én csak kérni vagy javasolni tudom a szocialista képviselőknek, hogy ezekre az egyeztetésekre járjanak el, azért, mert itt nem csak formális egyeztetésekről van szó. Ezt a jogszabályt is egy részletes tartalmi egyeztetés előzte meg. Én magam is jelen voltam ezen az egyeztetésen. Nem véletlen az, hogy például ez az egyéves kötelezettség, ami a Jobbik javaslata volt, de bekerült ebbe a jogszabályba, ez egy jogi indok volt, és egy jól meghatározható jogi indok, hogy egy ötéves elévülési periódus túl hosszú lehet egy ilyen típusú tartásnál annak a bizonyítása szempontjából is. Egy egyéves idő ebből a szempontból elégséges és megfelelő lehet.
Nagyon sok szakmai kérdés vetődik fel, amiben részt vehetnek természetesen az ellenzéki képviselők is, azokon a fórumokon túl, amiket itt még a miniszter úr említett, ami egyébként széles társadalmi és szakmai egyeztetést eredményez. Egy ilyen jogi egyeztetési folyamatban indokolt szerintem részt venni, és méltánytalan legalábbis az igazságügyminiszter úrral szemben ezt az egyeztetést formális egyeztetésnek nevezni. Ez igenis egy komoly tartalmi egyeztetés volt, aminek az eredményei meg is lettek. És az, hogy egyrészt a jogszabály, a jogszabálytervezet vagy -javaslat már így került az Országgyűlés elé, ennek a következménye. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
