GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Engedjék meg, hogy néhány új szempontot behozzak ebbe a mai vitába. Az európai uniós támogatások torzító hatásáról szeretnék megemlékezni, ami a magyar gazdasági struktúrát adott esetben negatív értelemben is befolyásolta.
Mint azt tudjuk, Magyarországon a rendszerváltás utáni időszaknak az egyik legfontosabb kérdése az európai uniós integráció volt. Ez a folyamat már ’89 előtt elkezdődött a szocialista rendszer leépítésével. A hetvenes évek végén az olajárrobbanás nyomán hazánk eladósodott. 1982-ben, hét évvel a rendszerváltás előtt Magyarország már a Nemzetközi Valutaalapnak és a Világbanknak a tagjává vált. 1985-ben a csődtörvény elfogadásával Magyarországon beindult a szocialista nagyipar leépítése. Az 1987-es társasági törvénnyel pedig elkezdtek kiépülni azok a struktúrák, amelyek Magyarországon egy új birodalmi struktúra kiépítését szolgálták. Ez 1989-től beindult.
Ezt az új függési viszonyt itt, Magyarországon a rendszerváltó politikai elit naivan, bizonyos illúziókat ringatva, de azért mégiscsak szolgálta; érdekelt volt a gazdasági, politikai integrációban. Ezért történhetett meg az Magyarországon, hogy az egész európai uniós integráció folyamatában egy teljesen egyoldalú propaganda folyt az európai uniós integráció előnyeiről, és ilyen értelemben sajnos, ennek köszönhetően, a társadalomban hatalmas illúziók éltek, és hatalmas ennek következtében a csalódás az európai uniós tagságot illetően.
A társadalmi vita elmaradt: az a vita, amiben átbeszéltük volna, hogy milyen Európai Uniót képzelünk el; hogyan képzeljük el a gazdasági, politikai uniót; milyen előnyöket, milyen hátrányokat képvisel ez a szerződés számunkra; és milyen áldozatokat hozunk meg, milyen célok érdekében. Egy szuverenitását nagy becsben tartó országban, mint amilyen Magyarország, ezt a vitát nem lehet megspórolni. Én ezért örültem annak, hogy Lázár János miniszter úr és az államtitkár úr is említette azt, hogy ezt a fajta európai uniós mérleget legalább most már így, több mint tíz évvel az európai uniós csatlakozást követően, illene megejteni, hiszen vannak közvetlen és közvetett hatásai az európai uniós csatlakozásunknak. A közvetlen források tekintetében mindig elmondjuk, hogy a források és a támogatások, összevetve a befizetésekkel, pozitív egyenleget mutatnak, és ilyen értelemben nagyon jó, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, hiszen nettó pénzt hívhat le és nettó támogatásban részesül, csakhogy vannak közvetett hatások, amelyek azért enyhén szólva árnyalják a képet.
Mit jelentett Magyarországnak az importliberalizáció, a dereguláció, az erőltetett privatizáció? Mit jelentett a korlátozott gazdasági mozgástér? Ez azt jelentette, hogy a beruházásösztönzés tekintetében és a piacvédelem tekintetében Magyarország mozgástere beszűkült. Rossz feltételekkel csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz, ezt sajnos be kell ismernünk. Az európai uniós csatlakozás során egy olyan új gazdasági világrendszerbe lépett be Magyarország, ahol a fejlett országokból származó tőkeberuházások egyfajta gazdasági függőséget eredményeztek, és ilyen értelemben a periféria irányából a centrumországok irányába egyfajta jövedelemátcsoportosításra került sor. Amíg Magyarországon ’89-ben nem volt külfölditőke-beruházás, addig 2004-re, az európai uniós csatlakozásunk időpontjára a GDP 40-50 százalékára rúgott az úgynevezett FDI, aminek Magyarország teljes egészében ki lett szolgáltatva. A külkereskedelmi mérlegünk ennek következtében, a piacok elvesztésének a következtében teljes egészében leromlott, és Magyarország 1990-hez képest 2004-ig bezárólag évi 10 milliárd eurónyi hazai és külföldi piacot veszített el, ami a GDP-nek több mint a 10 százaléka, évente. És hogy ez bekövetkezett, azt eredményezte, hogy az itteni tőketulajdonosok jövedelemként kivitték az országból a pénzt, tőkejövedelemként kivonták ezeket a forrásokat.
Az sem megnyugtató, hogy Közép-Kelet-Európa sincs más helyzetben. A fizetési mérleg hiánya egy megugró külső eladósodottságot eredményezett. Magyarország ebben a tekintetben a Világbank statisztikái alapján első helyen van. Amíg 2000-ben a GDP 60 százalékát tette ki a bruttó külső adósság, addig 2009-re a GDP 170 százalékát tette ki a bruttó külső eladósodottság. Ami mégis valójában számít, az a nettó külső adósság és a rá kifizetett kamatok és a nettó működő-tőke-állományon kivitt jövedelem egyenlege, ami azt eredményezte, hogy 2004-2008 között Németországba, Nagy-Britanniába, Franciaországba 480 milliárd eurónyi jövedelem lett átcsoportosítva a perifériáról, ennyi jövedelem utalódott át a perifériáról a centrumországokba. Magyarországon pedig nettó 5 milliárd forintnyi európai uniós támogatás mellé nettó 30 milliárd forintnyi jöve-delemátutalás párosult, ami azt jelenti, hogy nettó veszteség érte Magyarországot egy 1:6-os arány tekintetében ebben az időszakban.
Tehát az Európai Unióban azok a szép szavak, amelyek a demokráciáról, a felzárkóztatásról, a szolidaritásról szólnak, nem mások, mint a függőségi viszony kialakítása, egy differenciált és ellentéteken alapuló Európai Unió megvalósítása, amit mi határozottan ellenzünk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
(17.10)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
