HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN,
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN,
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is, örülök neki, hogy végre a parlamentben beszélhetünk erről a kérdésről, és örülök neki, hogy a kormány kezdeményezte ezt a vitát, amiben az uniós pénzek felhasználásáról beszélhetünk.
Azért is örülök neki, merthogy önök megfosztották a parlamentet annak a lehetőségétől, hogy rendszeresen, átlátható módon lehessen ezzel a kérdéssel foglalkozni, hiszen a 2010-es kormányváltást követően, amikor a parlament újjáalakult, akkor megszüntették azt a bizottságot, ami korábban létezett, ami az uniós pénzek folyamatos felhasználásának nyomon követését és a folyamatos tervezést, ellenőrzést, javaslatok tételét tette lehetővé.
(15.30)
De ha már itt vagyunk és beszélünk róla, akkor a miniszter úr nagyon helyesen fogalmazta meg a kérdést, hogy ami a legfontosabb, az az, hogy nézzük meg ennek a ciklusnak a társadalmi hatásait, hogy valóban sikerült-e a nemzeti érdekeknek megfelelően felhasználnunk ezt az iszonyatosan nagy mennyiségű pénzt, sikerült-e Magyarországon a versenyképesség, a top versenyképesség szempontjából olyan regionális központokat létrehozni az országban, amelyekben az egyes régiók az Európában zajló regionális gazdaságok versenyében a térképre tudták helyezni magukat. Tudjuk, hogy ma Európában nem egyszerűen vállalatok versenyeznek egymással, hanem az egyes régiók specializálódnak valamilyen gazdasági tevékenységben, és ebben jönnek létre kiválósági központok. És ha megnézzük Európában a magországokat, ahova gyakorlatilag a fejlődés 70 százaléka összpontosul egész Európát nézve, ott azt látjuk, hogy minden egyes térségnek megvan, hogy miben specializálódott, miben kiváló, és nagy kérdés az, hogy az uniós pénzek felhasználásában mi tudtunk-e Magyarországon ilyen versenyképes európai tudásközpontokat kialakítani. Sajnos azt kell látnunk, hogy nem.
Nem térek ki a részleteire, a miniszter úr elég hosszan beszélt róla, hogy nem nagyon használtuk erre a pénzeket, hogy konkrétan gazdasági beruházásokra menjenek. De ha nem a gazdasági beruházásokra mentek a pénzek, hanem többnyire közfelhasználásra mentek, tehát gyakorlatilag önkormányzati, állami beruházásokra mentek a pénzek, akkor milyen célt sikerült elérni vele? Sikerült-e felszámolni Magyarországon azt az iszonyatos belső különbséget, ami gyakorlatilag véleményem szerint a normális működését is megakadályozza az országnak, nem pedig azt, hogy normálisan tudjon fejlődni? Sajnos azt kell mondanom, hogy ezen a téren nagyon elszomorítóak az eredmények - nemhogy nem sikerült a különbségeket felszámolni, nemhogy a mai napig, annak ellenére, hogy ennyi pénzt elköltöttünk, Magyarországon a hétből négy régió Európa 20 legszegényebb régiójában maradt, és semmit nem sikerült előrelépni ezekben a régiókban, így a saját régiómban, Dél-Dunántúlon sem sikerült olyan fejlesztéseket csinálni, amelyek picit is javították volna a versenyképességünket, hanem sokkal nagyobb a baj, tisztelt képviselőtársak.
Az uniós pénzekből finanszíroztuk a belső különbségek növekedését; a belső különbségeket nemhogy csökkenteni tudtuk volna, hanem az uniós pénzek felhasználásával egyre gyorsabban nőttek a régiókon belüli különbségek, tisztelt képviselőtársak. Ugyanis azok a térségek, azok a városok, ahol megvan a megfelelő humán kapacitás, ahol megvan a társfinanszírozási képesség, ott érdemi fejlesztések jöttek létre, ott létrejöttek munkahelyek, ott a gazdaság is fejlődött. De azokban a térségekben, ahol nincs meg a megfelelő emberanyag, ahol nem jöttek létre megfelelő projektek, nem volt megfelelő társfinanszírozás, ott maximum templomfelújítás, a polgármesteri hivatal felújítása, kis szépítés, ez-az létrejött, kicsivel jobb lett az emberek közérzete, de érdemben semmilyen felzárkózás nem történt. Ennek köszönhetően alapvetően a magyar vidék, az elszegényedő, hátrányos helyzetű térségek nemhogy felzárkóztak volna, hanem hiába voltak az uniós pénzek, maximum egy picit szépültek, miközben a fejlődőképes térségek sokkal gyorsabban fejlődtek, mint ha nincs uniós pénz. A különbség csak nőtt az uniós pénzekkel ahelyett, hogy csökkent volna. Szerintem ez nem hiba, hanem bűn.
Lehet, hogy a kezdetektől fogva önök szerint nem jól volt tervezve, csak van egy rossz hírem, tisztelt képviselőtársak: 2011-ben, amikor önök felfüggesztették az uniós pénzek felhasználását, alapvetően - ahogy a miniszter úr is mondta - lényegében másfél évnyi állás után szinte ugyanúgy hirdették meg őket, csak szépen zöldre festették, kiírták rá, hogy Új Széchenyi-terv, és majdnem ugyanazokkal a célokkal hirdették meg. Egy érdemi különbség azonban volt: megszüntették a leghátrányosabb helyzetű térségekre vonatkozó különprogramot, aminek pont az lett volna a lényege, hogy megcímkézzünk egy adag pénzt, hogy abban ne versenyezzenek projektek egymással, ahogy Bánki képviselőtársam is mondta, hogy baj volt, hogy versenyeznek egymással; igen, a leghátrányosabb helyzetű térségeknél ne versenyezzenek, oda adjuk oda címkézetten a pénzt, amiből ők fel tudnak zárkózni, komplex, előre kidolgozott programokkal, nem pályázatos pénzekkel, hanem programokkal fel tudnak zárkózni. Önök pont ezt a programot szüntették meg.
Aztán azonkívül, amikor meghirdették az Új Széchenyi-tervet, volt még egy változás, nagyon tetszett, egy családdal hirdették meg, a háttérben volt egy ház, a házon meg napelemek, és nagyon érdekes volt, mert önök pontosan ebben az időszakban változtatták meg úgy a pályázati kiírásokat, hogy annak ellenére, hogy a 2008-as válságban az Európai Unió megváltoztatta a pénzek felhasználási szabályait, és lehetővé tették, hogy például lakóépületek, családi házak energetikai felújítására lehessen pénzeket felhasználni, hogy hátrányos helyzetű térségeknek az önálló energia-előállítására helyi kiserőművek létrehozására lehessen uniós pénzeket felhasználni, Európában szinte mindenhol éltek ezzel a lehetőséggel, amit annak idején egyébként pont a magyar kormány harcolt ki, pont Magyarország nem használta ki ezeket a lehetőségeket, és csak és kizárólag önkormányzati beruházásokra és közberuházásokra adták oda ezeket a pénzeket. Ennek köszönhető az, amiről itt a miniszter úr is beszélt, hogy a pénzek 90 százalékát így közfelhasználásra fordították, és nem pedig magánberuházásokra vagy kis- és középvállalkozások beruházásaira.
A miniszter úr mondott egy nagyon érdekes dolgot: azt mondta, hogy a pénzek 45 százalékát korrupciógyanús módon használták fel, a korrupció melegágya volt az, hogy 45 százaléka nem ténylegesen a projektekre, a beruházásokra ment el. Bizony, képviselőtársaink, láttunk ilyeneket, hogy abból a kevés pénzből, amit pont a legszegényebb, leghátrányosabb helyzetű térségekben megvalósuló projektekre lehetett volna szánni, a szociális gazdaságra megcímkézett pénzeknél, önök nem azt csinálták, hogy odaadták volna helyi közösségek támogatására, helyben létrejött szociális szövetkezetek támogatására a pénzt, hanem odaadták az ORÖ-nek, Farkas Flórinak, aki meghirdetett egy nagy roma munkaerő-kölcsönzőt ebből a pénzből, majd a végén nem tudott ezzel a pénzzel elszámolni. És amikor számonkérték, hogy hol van ez a pénz, akkor önök azt mondták, hogy a miniszterelnök úr azt mondta, hogy minél jobban kérik számon, hogy hova rakta a pénzt, ő annál jobban fogja védeni, és teljesen rendben van ez így, hogy a legszegényebb emberekhez nem ment oda a pénz, hanem autókat bérelnek belőle, meg irodaházakat tartanak fenn. (Németh Szilárd István: Szörnyű!) De hát van ennél sokkal súlyosabb példája is annak, hogy hogy is lehet ez a korrupciógyanús pénzfelhasználás, ahogy a miniszter úr fogalmazott. Talán csak nem azt jelenti ez, hogy akkor, miután ez közfelhasználású volt, a fideszes önkormányzatok - több-nyire fideszes önkormányzatok vannak - használták fel korrupciógyanúsan ezeket a pénzeket? Vagy talán van egy céghálózat, egy Fideszközeli céghálózat az állami beruházások mögött, ahol ezek a pénzek eltűntek? Emlékeznek még a Közgépre?
Miniszter úr, nem igaz, hogy magyar cégek, nagyvállalatok nem kaptak uniós pénzeket, hát a Közgép majd’ 400 milliárdot kapott! De ezzel kapcsolatban akkor hadd emlékeztessem önöket valamire. Még Siófokon született egy hangfelvétel, ahol az akkori fideszes polgármester pont Bánki Eriket emlegeti a Fidesz akkori országgyűlésiképviselő-jelöltjével, Witzmann Mihállyal folytatott beszélgetésben, ahol arról beszél, hogy hát, ugye, Somogyban két kórház maradt meg, a siófoki és a kaposvári - érdekes, már akkor tudtak róla, hogy a marcali kórházat le fogják építeni -, idéznék belőle:
„Az ész-keresek megbízták a legamatőrebb emberüket a közbeszerzéssel, és a 12 milliós ajánlatot kihozták hibásnak, és a 22 milliós győzött. (…) Várom az Eriknek az állásfoglalását, hogy mi van az Épkarral.” Mondja a másik: „Az az Erik cége volt.” - „Minden jel arra utal, hogy az Épkar az nem abban motivált, hogy azt befejezi.” - „Sőt, az egészet az Épkar csinálta, jobb, ha tőlem tudod. (…)” - „Na most, az egészet, hogy csúszhat, azt az Épkar találta ki. (…)” - „Nekem úgy tűnik a dolog, hogy az Épkar még le akar gombolni innen egy kis pénzt, csak a kötbér elkerülte a 30 milliót…” - „De neki, figyelj, az a legjobb, hogy nem csinál semmit, és ketyeg a pénz. (…)” - „És ráadásul a 22 milliós ajánlatot tevő cég az véletlenül az Épkarhoz köthető cég. Na mindegy, hát majd ebben a nagypolitikának kell ostort fogni a kezébe.” Mire a válasz: „A nagypolitikával az a baj, hogy van 50-60 ilyen projektje, minimum, és nem tudja átlátni.”
(15.40)
Tisztelt Képviselőtársak! Valóban, az a 45 százalék nagyon gyanús körülmények között a fideszes intézők céghálózatán keresztül tűnhetett el. Nekem is úgy tűnik ebből a leiratból is.
Vagy mondom a másikat, ami egészen elképesztő. Az van a beszélgetésben, hogy: „a miniszterelnök úr aláírta a Somit; ez a hulladéklerakó ügye. Hát, annyit a háttérről, mert nem titok, ugye, nemsokára hír lesz, ha aláírta - és megjelent a Közlönyben - a Somi projektnek az indítását. Tehát ez elindul, a legjobb ajánlatot a Közgép tette, még nincs kihirdetve tehát. Akkor a tudatformálós dologra célzol, ami annak idején kerestél meg vele? A tudatformáláson túlról, a tudatformálás most mehet tovább. Hogy aláírjuk azért a 80 milliós szerződést, nem írok alá, hogy nincs támogatási szerződés. A tudatformálás mehet be, de azon felül a Közgép maga beszáll nekünk, mint eddig minden választásba, be is szállt eddig egyébként. De hát egyébként ebben nincs semmi titok, a Közgépre legfeljebb azt mondják, hogy fideszes cég.”
Tisztelt Képviselőtársak! Ez egy októberi hangfelvétel, decemberben írják ki azt a pályázatot, amiről itt ez a két fideszes politikus beszél, hogy aláírta a miniszterelnök és majd a Közlönyben megjelenik. Decemberben jelenik meg a Közlönyben. Márciusban nyer a Közgép ezen a pályázaton, és utána, amikor feljelentést teszünk abban az ügyben, hogy hogyan fordulhatott elő ez, hogy októberben beszélnek a Fidesz politikusai arról, hogy majd lesz egy ilyen pályázat, és hogy majd megjelenik a Közlönyben, és hogy majd a Közgép ebből a Fidesz kampányát fogja támogatni úgy, ahogy ezt mindig tette, erre a legfőbb ügyész úr, illetve a Központi Nyomozó Főügyészség azt a választ küldi meg, hogy a hangfelvétel készítésének gyanús körülményei ügyében vizsgálódik, a többiben nincs semmi keresnivalója.
Tisztelt Miniszter Úr! Így nincs korrupciós probléma az önök pénzfelhasználásával, hogy Polt Péter és a Polt Péter által vezetett ügyészség folyamatosan minden korrupciós ügyet, ami kiderül, szépen elsikál, elken, és maximum azok után nyomoznak, akik az ügyeket bedobják, ahogy történt az ön által említett, egyébként szekszárdi képviselő által behozott ügyekben is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
