DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék reagálni a vezérszónoki felszólalásokra, illetve a miniszter úr által elmondottakra. Természetesen ezt megelőzően szeretném én is megköszönni, hogy lehetővé tette a parlament többsége a megtárgyalását ennek a határozati javaslatnak.
Először is kezdeném azzal, amiről Schmuck Erzsébet képviselőtársam is, mások is beszéltek. Tehát az a helyzet, amit egyébként a Magyar Nemzet is, azt hiszem, egy héttel ezelőtt elég pontosan leírt, hogy a Külügyminisztériumban egy sötét titokszobában, titokban lehet úgy megtekinteni ezeket a dokumentumokat, hogy még véletlenül se legyen képrögzítésre alkalmas berendezés az egyénnél, mondjuk ki, egész egyszerűen megalázó Magyarország, megalázó a magyar emberek számára. Teszi ezt az előírást egy olyan ország kormánya, amelyik rendre kioktatja a világot korrupcióról, átláthatóságról. Az a helyzet, hogy a korrupció viszont ott kezdődik, amikor óriásvállalatok döntéshozókat, kormányokat tudnak foglyul ejteni. Erről kéne beszélni.
Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék utalni egyrészt arra, amiről Gyöngyösi képviselőtársam is beszélt, hogy a CETA, a kanadai egyezmény egy tesztüzem. Az, ami a kanadai egyezményben ma benne van, ne legyen kétség, benne lesz a TTIP-ben is. És bizony a kanadai egyezményben benne van a búcsú az elővigyázatosság elvétől. Az elővigyázatosság elve alapján nem lehet forgalomba hozni olyan termékeket, amelyeknek az ártalommentessége nem tisztázott. Ehhez képest a kanadai egyezmény pontosan arról szól, hogy csak akkor lehet betiltani valamely eljárást vagy terméket, ha tudományos bizonyíték áll rendelkezésre az ártalmasságáról. A kockázatalapú szemlélettel szemben áll a jelenlegi elővigyázatosság elve, amit Magyarország és az egész Európai Unió alkalmaz.
És kik fogják szolgáltatni ezeket a tudományos bizonyítékokat? Természetesen az élelmiszer-terrorista világcégek által pénzelt különböző kutatóintézetek. Ez ma benne van a CETA-ban. Tehát nem kéne mellébeszélni. A CETA ratifikálása végveszélyt jelent Magyarország és egész Európa számára. Az, ami ebben benne van, teljesen egyértelmű feloldását jelenti a GMO-mentességnek. Az, ami benne van a CETA-ban, azt jelenti, hogy szabad a pálya a TTIP előtt is. És igen, az ideiglenes hatályba léptetés pedig maga az újgyarmatosítás. Az újgyarmatosítás abban különbözik attól, amit a megelőző évszázadokban láttunk, hogy az újgyarmatosításban alapvetően már nem más nemzetállamok érdekeltek, hanem különböző óriásvállalatok. Hát ki hallott már olyat, hogy szuverén országokat arra lehet kényszeríteni, hogy hatályba léptessenek olyan szabályokat, amiket ők maguk még nem fogadtak el? Hát milyen világban élünk?!
Olyan egyezménynél, ahol szerepel az ideiglenes hatályba léptetés, tehát hogy Magyarországot súlyos dollármilliókra lehessen perelni olyan egyezmény alkalmazásáért, amit egyébként Magyarország nem fogadott el, elutasított, sérti Magyarország önrendelkezését. És ha ilyen egyezményről folyik a tárgyalás, Magyarországnak föl kell állnia a tárgyalóasztaltól, illetve a magyar miniszterelnöknek közölnie kell, hogy Magyarország vétót fog emelni.
Ugye, az sem lényegtelen körülmény, amiről Gyöngyösi képviselőtársam beszélt, hogy az Amerikai Egyesült Államok a legfontosabb vegyianyag-szabályozásnak, a klímaegyezményeknek vagy éppen az ILO-egyezményeknek nem részese.
(12.40)
Ezért történhetett meg például az, hogy amikor a Myers nevű amerikai cég áttette a székhelyét Kanadába, abba a Kanadába, amely 1989-ben aláírta a veszélyes hulladékokkal foglalkozó bázeli egyezményt, és alkalmazni kívánta a Myersszel szemben, ezek után a Myers 6 millió dollárra perelte a kanadai kormányt azért, mert a veszélyes hulladékokról szóló bázeli egyezményt alkalmazni merészelte. Ismerjük azt a Századvég-tanulmányt, amelyet éppen a kormány rendelt meg, lebontva különböző mezőgazdasági szektorokra. Egyértelműen kimutatta, hogy gyakorlatilag egyetlen olyan magyar mezőgazdasági szektor nincs, amely nyertes lehet, ellenben nagyon komoly veszélyre figyelmeztet már a két évvel ezelőtti Századvég-tanulmány is: hogy még a meglévő európai piacokról is a magyar mezőgazdasági termékek kiszorulhatnak.
Gyöngyösi képviselőtársam ezt a híres egyiptomi pert említi, de beszélhetünk arról is, amikor Szlovákia a neoliberális kurzus bukása után az egészen abszurd egészségügyi privatizációs folyamatot megpróbálta visszafordítani, visszavenni az egészségbiztosítót - ugye, amivel Magyarországon is kísérleteztek, hogy piaci alapra helyezni az egészségbiztosítást -, amikor megpróbálta a Fico-kormány ezt visszaszerezni, egy holland cég beperelte Szlovákiát. Tehát azt tessék figyelembe venni, hogy ha egyszer bemegyünk egy ilyen utcába, onnan nincs visszaút! (Dr. Gyüre Csaba: Így van!) Ma Szlovákia azzal küszködik, hogy visszavegye közösségi kézbe az egészségügyet, az egészségbiztosítást.
Igen, arról is beszélnünk kell, hogy amikor a magyar exportról és a magyar export érdekeiről beszél bárki kormányzati oldalról, látni kell azt is, hogy a magyar export döntő mértékben importot tartalmaz, és hogy a komparatív előnye a magyar nemzetgazdaságnak valóban a szellemi teljesítményben lehet, nem utolsósorban a szigorú vegyianyag-szabályozásokban, illetve a szigorú élelmiszer-biztonsági szabályokban rejlő előnyökből.
Abban, amit Mesterházy képviselőtársam elmondott a kettős beszéddel kapcsolatban, teljesen igaza van. Tehát pontosan ismerjük, én legalábbis nem vagyok feledékeny, amik miatt utána a nagyköveti dicséretet beseperte a magyar kormány, élén a miniszterelnökkel. Nyilván ezzel együtt örülök annak, ahogy most szólt éppen a külügyminiszter. Vannak kétségeim azonban, hogy ez a Fideszen belül mekkora népszerűséget élvez.
Viszont Mesterházy képviselőtársam mondott olyasmit is, hogy ez nem értékvita. Dehogynem! Dehogynem! Van itt egy világnézeti különbség az ökopolitika és a technokrata politika képviselői között. A mi felfogásunk szerint minden politikai vita, minden parlamenti vita értékvita. És ha valami ma a glóbuszon értékvita, akkor pedig pont nem az, amivel a magyar politika az elmúlt 25 évet töltötte. Magyarországon az úgynevezett értékvita a rendszerváltás után a fasisztázásról és a kommunistázásról szólt. Ehhez képest a XXI. században az értékvita pontosan arról szól, hogy engedünk-e a nagytőke nyomásának, engedjük-e azt, hogy a profit előzze az embert; megengedjük-e azt, hogy ha a profit megelőzi az embert, akkor nemcsak a nemzetállamoknak fújtak, de a bolygó is bele fog ebbe pusztulni. Az az igazi értékvita ma a XXI. században, hogy a társadalmi értékek, az ökológiai értékek tudnak-e érvényesülni a profithajszával szemben. Ez egy kőkemény értékvita. Mint ahogy értékvita az is, hogy ma, a XXI. században éppenséggel a nemzeti keretek, a nemzetállamok, a helyi közösségek fennmaradása adhat garanciát azzal szemben, hogy globális óriásvállalatok gyakorlatilag a saját kényszerzubbonyukba rakjanak komplett országokat, komplett helyi közösségeket.
Amikor Hörcsik képviselőtársam említ különböző európai országokban zajló folyamatokat, nem tudom nem megemlíteni, hogy ez a határozati javaslat az Európai Unión belül ma már egyáltalán nem úttörő. Ausztria éppen tegnap választott egy olyan köztársasági elnököt, aki élesen szemben áll a TTIP-vel. Hollandiában népszavazás lesz ezekről az újgyarmatosító egyezményekről. A francia köztársasági elnök kijelentette, hogy elutasítja ezt az egyezményt, így nyilatkozott a lengyel kormány is, és semmiféle kétségem nincs, hogy a Sziriza-többségű görög parlament hogyan fog állást foglalni erről az egyezményről. Igenis nem engedhetjük meg, hogy a fejünk fölött szülessenek meg ezek a döntések, és ha kell, akkor igen, az Egyesült Államokkal szemben is érvényesíteni kell az átláthatóság követelményét.
Viszont szeretném inteni attól Hörcsik képviselőtársamat, hogy megpróbálja kilúgozni ezt a javaslatot és szétszálazni a különböző egyezményeket. Mert ha van értékvita, amire reagáltam Mesterházy képviselőtársamnak, az pontosan az, hogy itt nem szakmázni kell azon, hogy éppen milyen fázisban van melyik egyezmény. Az igazi kérdés, az igazi értékvita, ha úgy tetszik, a XX. és a XXI. századi pártok közötti értékvita ezek szerint az, hogy mit gondolunk a szabadkereskedelemről. Világosan elmondtam, hogy én pontosan ugyanazt gondolom a szabadkereskedelemről, amit a jelenleg legnépszerűbb amerikai elnökjelölt is gondol: hogy a XXI. században a korlátlan szabadkereskedelem egész egyszerűen csak a cégek érdekeit szolgálja, és pusztulásba viszi az egész bolygót. Azt gondolom, Hörcsik képviselőtársam, hogy itt világos cövekeket kell leverni. Teljesen lényegtelen, hogy éppen milyen bürokratikus fázisban van melyik egyezmény. Magyarországnak világossá kell tennie, hogy nem enged a saját szuverenitásából, és ez a három egyezmény - a szolgáltatáskereskedelmi egyezmény, a TTIP és a kanadai egyezmény - szorosan összefügg. Egy világos morális mércének kell lenni.
Amikor a külügyminiszter úr Magyarország exportfüggőségéről beszél, ezzel kapcsolatban csak visszautalnék arra, amit részben Schmuck Erzsébet képviselőtársam, részben Gyöngyösi Márton is elmondott. Magyarországnak pontosan az a tragédiája a rendszerváltás után felvett pozíciójával, hogy szélsőségesen exportfüggő, kitett nemzetgazdaság lett. A kormány politikája 2010 után arról szól, hogy tudomásul veszi, hogy Magyarország exportfüggő, és hogy exportszerkezetét hogyan rendezze át. Mi viszont ezzel szemben azt mondjuk, hogy egy olyan irányt kellene vennie Magyarországnak, hogy a szélsőséges exportfüggőséget csökkentsük, ahol ráadásul egy olyan exporttól függünk, ahol az áruk importtartalma rettenetesen magas. Hogy egy rendszerváltás-kori slágert idézzek: ami ide befolyik, az rögtön kifolyik. Ez a magyar nemzetgazdaság nagyon egyszerű képlete. Nem lehet olyan tárgyalási stratégiát folytatni például a szabadkereskedelmi egyezmények kapcsán is, hogy megalkudunk azzal a helyzettel, hogy Magyarország szélsőségesen függ külső tényezőktől. Jegyzem meg: hogy akarja egy kormány úgy védeni az ország szuverenitását, hogy közben beletörődik ebbe a szélsőséges függőségbe?
Nem utolsósorban nem törődhetünk bele abba, hogy Magyarországnak az legyen a sorsa, hogy egy összeszerelő ország. Ha egy fejlődő, egy megújuló Magyarországot akarunk, akkor nem abból a helyzetből kell kiindulnunk, hogy Magyarország, a magyar munkások a német autóipari cégek cselédjei. Ha fejlődő, megújuló Magyarországot akarunk, akkor pontosan egy olyan gazdasági fordulatot kell előidéznünk, amely megerősíti a belföldi tőkeképző képességet, erősíti a helyi gazdaságot. Ezek a szabadkereskedelmi egyezmények - és nincs különbség közöttük - pontosan a helyi gazdaság megerősítésével szemben intéznek támadásokat, és nemcsak Magyarországon, hanem ahogy idéztem, Észak-Ameri-ká-ban is pontosan a helyi gazdaságot védő törvények ellen intéznek kihívást.
Van egy olyan híres per is, ahol az Exxonmobil azért perelte be Kanadát, mert az olajkitermeléshez felhasznált termékeket helyi termelőktől vásárolta. Ezt a példát csak azért hozom fel, hogy legyen világos, ez a szabadkereskedelmi logika mindenhol a bolygón támadást intéz a helyi gazdaság ellen. Magyarországnak a kitörési lehetősége pedig pontosan a helyi gazdaság fejlesztésében rejlik. Éppen ezért, megköszönve a vezérszónoki felszólalásokat, arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy úgy tekintsen erre a határozati javaslatra, hogy ez egy minimum. Ennél sokkal többet kellene kérnünk! Például követelnünk kellene az Amerikai Egyesült Államoktól, hogy ezt a szégyenletes titokrezsimet azonnal felejtse el. A magyar diplomáciának például abba az irányba kéne még elmozdulnia az Európai Unión belül, ami nincs is benne ebben a határozati javaslatban, hogy legyen egyértelmű: az Amerikai Egyesült Államoknak ezt a sunyi magatartását visszautasítjuk. Miközben prédikálnak átláthatóságról, prédikálnak korrupcióellenességről, akkor, amikor a saját lobbistáik érdekeiről van szó, akkora titokzatosságba teszik ezt a törvényjavaslatot, hogy olykor még a Fidesz-kormány is megirigyelhetné.
(12.50)
Tisztelt Országgyűlés! Legyen egyértelmű, hogy ezeknél az egyezményeknél egyszerre döntünk Magyarország és nem túlzás, Európa és a világ sorsáról. Az a kérdés, hogy azok a hangok erősödnek-e tovább, amelyek továbbra is azt képviselik, hogy a profit előzi az embert, és amelyek erősítik a kizsákmányolást szerte a bolygón, vagy pedig felülkerekedik a józan ész, felülkerekedik az a politika - ma már Észak-Amerikában is látunk erre jeleket -, amelyik megálljt parancsol a szabadkereskedelmi nyomulásnak, megálljt parancsol az óriásvállalatok nyomulásának, mert ez egyszerre dönti romba a nemzetállamok szuverenitását, és viszi pusztulásba a bolygót. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
