DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon érdekes volt a vitát végighallgatni, és még csak a közepén vagyunk. Nagyon sok minden elhangzott. Egy-két dolgot elemeiben muszáj lesz megismételnem, de igyekszem kiegészíteni új információkkal. Úgy látom, és ezt örömteli kimondani, hogy nagyjából a parlament többségének egy irányba hat a véleménye, vagy akik teljesen mást gondolnak, azok nincsenek itt, vagy még nem szóltak hozzá. De én úgy hiszem, hogy az alapelvek tekintetében - és ezt bizonyítja Schiffer András javaslatának, az LMP javaslatának a napirendre vétele - egyetértünk, és ez nagyon fontos, hiszen az elmúlt időszakban nagyon sok mindent lehetett hallani a kormányzat véleményéről és a kormányzatnak a hasonló kereskedelmi egyezményekhez való hozzáállásáról, legyen az TTIP vagy CETA.
Azt kell mondjam, hogy egy ilyen határozati javaslat, bár igaza van Schiffer Andrásnak, hogy csak a minimumot határozza meg, azt, hogy milyen alapelvek azok, amelyektől nem lehetne eltérni, illetőleg a ratifikációnak a kötelezettségét, ami, azt hiszem, egy egyértelmű dolog egy ilyen vegyes megállapodás körében, és nem is nagyon lehet ezekre a megállapodásokra azt mondani, hogy ez teljes egészében az Unió hatásköre lenne, hogy egy ilyet megkössön. És miért is nem? Mert ezek nem kereskedelmi megállapodások. Alapvetően nem csak kereskedelmi akadályokat próbálnak felszámolni, ezért is van az, hogy már az elnevezése is hazug, és ha valami a címében nem mond igazat, azzal már az ember úgy van, hogy szkeptikusan közelít hozzá. Tehát ugye, valami kereskedelmi megállapodásnak hirdeti magát, de javarészt nem erről szól, akkor éljünk a doppinggyanúval, hogy itt más aljasságokat is elkövethetnek hasonló megállapodások égisze alatt hazánkkal és az Európai Unióval.
Elhangzott itt nagyon sokszor, hogy hogy is zajlanak ezek a tárgyalások, illetve mi is ezeknek a tartalma. Nem ismételném meg, valóban elvekről az USA-ban és Magyarországon, illetve az Európai Unióban, olyan lefektetett alapelvekről beszélünk, amelyeket nagyon nehéz lesz közös nevezőre hozni. Lehetne azt mondani, hogy akkor a magasabb védelmi szintet tartsuk fenn, ez lenne a logikus, tehát ha valahol egy alacsonyabb, máshol egy magasabb szigorú védelmi szint van, akkor emeljük ezt meg. No, nem erre látunk kísérletet, hanem megpróbáljuk az európai sztenderdeket lehúzni az amerikai szintre, és ez ebben a formában nem értékítélet. Nyilván, ha ez Amerikában eddig működött, akkor nekik megvan rá az indokuk, de hadd ragaszkodjon Európa és Magyarország is azokhoz a szabályozásokhoz, amelyek akár több évszázados múltja alatt kialakultak, hiszen itt nem arról van szó, hogy tegnap kerültek lefektetésre ezek az alapelvek.
(13.00)
Valahogy azt kell mondjam, hogy fel sem merült, és ez sajnálatos, hogy majd az Unió és a brüsszeli bürokraták meggyőzik Washingtont, hogy jobb az amerikai állampolgároknak is, hogyha a védelemnek egy magasabb szintjét vezetik be akár a fogyasztóvédelem vagy a munkavédelem területén, pedig milyen jó lenne, hogyha ebbe az irányba tartottak volna a tárgyalások. Azt hiszem, akik láttunk már egy-két ilyen eljárást, és az eredmények tekintetében néhol az ilyen megállapodásokat módunk volt végigfutni, nem arról van szó, hogy a brüsszeli bürokraták olyan jól tudták volna védelmezni az európai uniós állampolgárok érdekeit.
Egyébként aki már látott tárgyalóbizottságot vagy akár egy előadáson részt vett, ahol mondjuk, az Európai Bizottság részéről a legmagasabb szinten, akár biztosi szinten volt egy képviselő, és mondjuk, Amerika részéről egy közép- vagy alsó szintű képviselőt küldtek el, abban az esetben is kirívó volt a különbség a professzionalizmusban, és sajnos nem az Uniónak az előnyére. Tehát az amerikaiak profi tárgyalók, ezt el kell ismerni nekik, nagyon jól képviselik a saját kormányukat és a saját cégeiket. Ez még nem is lenne baj, hogyha a másik oldalon, az Unió részéről ugyanezt látnánk. De nem ezt látjuk; bizonytalan, forgolódó, a lobbicsoportoknak megfelelni akaró képviselőket látunk, és ez az Unió legfelső szintjére is igaz, és ilyenkor az ember elkeseredik, hogy kik azok, akik képviselik az Uniót és így hazánkat is. Ez már persze messzebb vezet, de mindenképpen el kell mondani.
Aztán a tárgyalásoknak a titkossága. Való igaz, a transzparenciára oly sokat adó európai és amerikai politikai kultúra ebben az esetben, úgy tűnik, hogy zárójelbe tett mindent. Be lehet menni EP-képviselőknek, országgyűlési képviselőknek titkos szobákba, és el lehet olvasni ezeket az anyagokat. No, azokról nemhogy fénymásolatot vagy fényképezőgép vagy telefon segítségével bármilyen rögzítést nem végezhetnek, hanem még el sem mondhatják, hogy ott mit olvastak. Tehát még a saját szavaikkal sem lehet megosztani azt, hogy hol tartanak a tárgyalások. Ezt nem is értem, hogy hogy gondolta a tárgyalóbizottság, a tárgyalódelegáció. Illetve a Greenpeace-nek a kiszivárogtatása után meg lehet érteni, hogy mi az, amit szégyelltek - azt hiszem, hogy ez már eleve azt bizonyítja, hogy a tárgyalások nem korrekt, nyílt módon zajlanak. Hogyha valami és az Unió is korrekt módon az európai uniós állampolgárok érdekeit védi, akkor azt hiszem, hogy teljes nyilvánosságban lehetne tárgyalni, senkinek nem lenne semmiféle félnivalója.
Aztán a valódi hatástanulmányoknak a teljes hiányát láthatjuk. Korábban többször ugyanúgy az Európai ügyek bizottságában, de itt, az Országgyűlés nyilvánossága előtt is kértük ezeket a tanulmányokat, aztán bizonyos részeket megkaptunk, de azok nem voltak kielégítőek. Az hagyján, hogy a magyar kormány nem készített mélyreható tanulmányokat, de az Unió sem. És amiket láttunk és a pozitív becslésekre vonatkoztak, azok is ilyen 0,5-0,6-1 százalékos GDP-növekedést jósolnak uniós szinten - aztán arról még nem is beszélve, hogy abból mennyi jut Magyarországnak.
Ehhez csak annyit lehet hozzátenni, hogy tényleg itt ilyen 0,1 százalékos magyar növekedéssel lehetne számolni. És engedjék meg, hogy akkor újra felhozzam, hogy korábban itt, az Országgyűlésben már vita volt többször arról, hogy a Magyar Nemzeti Banknak az alapítványain keresztül az eltapsolt összeg körülbelül a magyar GDP 1 százaléka, és mi most azon vitatkozunk, hogy néhány tized GDP-növekedésért mindent, ami fogyasztóvédelem, mindent, ami munkavédelem és minden egyebet kockára teszünk-e. Ez nemcsak hogy nevetséges, hanem inkább tragikus, azt kell mondjam. Arról meg nem is beszélve, hogy amikor a pesszimistább becslésekről beszélünk, akkor meg egyértelműen GDP-csökkenéssel kell számolni. Ezeket is az asztalra kellene tenni, és korrekt tanulmányokat kellene folytatni és elvégezni arra vonatkozólag, hogy ez milyen hatással is fog járni Európára.
Aztán az is egy árulkodó jel, hogyha megnézzük, hogy Amerikában a republikánus és demokrata oldalon a fő politikai irányvonal az, hogy mindenki támogatja ezeket a megállapodásokat és támogatja a TTIP-et. Persze láthatjuk azt is, hogy ott is vannak eltérések, most az új elnökjelölt-aspiránsok, akik nem az establishment részét képezik, ők már egy kicsit máshogy állnak hozzá, és talán ez a közgondolkozást is egy kicsit, a politikai közgondolkozást is eltolta. De azt látni kell, hogy mindenki emellett volt, és Obama is többször az életművének nevezte, a fő életművének, hogy ez elfogadásra kerüljön.
Na, most itt megint felteszem a kérdést, hogy most Obama az USA-t vagy Európát képviseli, tehát hogy Obama tarthat-e egy megállapodást az életművének, hogyha az inkább Európa érdekét szolgálja. Hát, nem hiszem, mert az amerikai elnököktől azt szoktuk meg, hogy a saját érdekeiket képviselik, ami az ő szempontjukból nagyon helyes, de hát ugyanezt elvárnánk az európai oldalon is, és sajnos ugyanezt nem látjuk, ami minket félelemmel tölt el.
Aztán befektető-állam vitarendezési fórum. Nagyon sokszor elhangzott és a különböző bürokraták általi interpretáció az, hogy hát egy befektető a befektetett tőkéjét miért ne próbálná megóvni. Ez még önmagában jól is hangzana. De akkor emlékeztetnék arra, hogy itt nem arról van szó, hogy a befektetett tőkét önkényesen ne lehessen tőlük elvenni. Ez egy természetes igény. Hozzáteszem, hogy ha ilyen történne, akkor bármelyik európai uniós tagországnak a bírósága ezt az adott állammal szemben is kimondaná. Tehát már hogyha ezt valaki kétségbe vonja, akkor arról beszélünk, hogy az uniós tagállamoknál a független igazságszolgáltatás működik-e. Ilyen formában, úgy gondolom, hogy működik, és senkitől nem lehet önkényesen a tulajdonát elvenni, se egy uniós állampolgártól, se egy európai uniós cégtől, sem egy amerikai cégtől.
De itt nem erről van szó. Arról van szó, hogy arra a profitra - és ez is többször elhangzott -, amit még ők meg sem kaptak, be se szedtek, vagy olyan kiesésre hivatkozással, amelyet egy országnak vagy az Európai Uniónak a törvénymódosítása jelent, és egyébként mindenkire alkalmazzák, a helyi cégekre is meg a multicégekre is, na, ha ebből a multicégnek kára származik, akkor ő majd perelhet, és nem is állami bíróság, hanem választott bíróságok előtt, amit egyébként a helyi cégek nem tehetnek meg. Hányszor látjuk azt, Magyarországon is sajnos, hogy a kormányzat megváltoztat egy szabályt, és magyar cégeknek a tömkelege kerül hátrányosabb helyzetbe, vagy évekig egy fejlesztést végeztek cégek, és utána egy olyan brutális beavatkozás jön a piacra, amely esetében magyar cégeket ér hátrány - senki nem térítette meg ezt a kárt. No, ilyen esetekben gyakorlatilag esélyegyenlőtlenség is lenne, hogyha a multicégek ezt megtehetnék, egyébként meg, mondjuk, magyar vállalkozások nem.
Egyébként az egész érzésem is, ahogy a, nevezzük így, liberálisoknak vagy talán Fodor Gábor liberális pártjának volt egy nyilatkozata, talán ők jelentették ki leghatározottabban, hogy minden szín alatt támogatják ezt az egyezményt. Az európai uniós csatlakozás előtt érezhettük és hallhattuk azt, hogy bár akkor még nagyobb körben, tehát az akkori politikai mainstream pártok java része támogatta ezt az ilyen formában való uniós csatlakozásunkat, és akkor is elmondták, hogy most nem kell foglalkozni az aggályokkal, milyen jó lesz, GDP-növekedés, lehet utazni, lehet majd bárhol munkát vállalni - hát, láthatjuk, hogy mi lett a végeredménye.
És engedjék meg, hogy a GMO-ra is kitérjek néhány gondolat erejéig, mert sokan, hogyha nézik - és nagyon bízom benne, hogy a közvetítést nézik az állampolgárok, választópolgárok is -, azt hihetik, hogy az Unióban a GMO védelme az megvalósult, és most tulajdonképpen ezzel az egyezséggel vagy megállapodással lehetne romba dönteni ezt.
Nem, a helyzet a megállapodással, a TTIP-pel tovább romlana. De jelen pillanatban ugyanúgy csak arra van lehetőség, hogy bizonyos országok hosszas eljárások alapján minden egyes GMO-s termékre, terményre, vetőmagra vonatkozóan felmentést kapjanak azalól, hogy mondjuk, Magyarország területén ne lehessen GMO-s vetőmaggal termelni. De a kereskedelemre nincs ilyen korlátozás, és a viták arról szóltak, hogy egyáltalán fel kell-e ezt tüntetni a különböző termékeknek a címkéjén. Egyelőre még fel kell, de már olyan vélemények is vannak, hogy hát ez milyen kirekesztő, hogy rá kell írni, hogy GMO-t tartalmaz. Tehát lehet kereskedni vele, és az Unióban lehet ezt olyan országokban termelni, amelyek bizonyos vetőmagokra vonatkozóan nem kérték a felmentésüket.
Tehát azt kell mondjam, hogy az Európai Uniónak is és az Európai Parlamentnek is azt kellett volna megteremteni, hogy az Európai Unió egy GMO-mentes térség legyen, ne azt próbáljuk beállítani egy hatalmas sikernek, hogy bizonyos országok nagy nehezen elérhetik minden egyes vetőmagtípusra vonatkozóan, ezt meg kell tenni, hogy azt ne lehessen az országhatárokon belül termeszteni.
(13.10)
Egyébként hozzáteszem, hogy ez az alaptörvénybeli, a magyar Alaptörvényben egyébként helyesen benne lévő GMO-mentességi klauzula csak a magyar kormányt, a mindenkori magyar kormányt köti és a Magyar Országgyűlést köti, ha az alaptörvénymódosítást nem teszi meg, de nem köti az Unió szerveit. Tehát ez a védelem nem egy Unióval szembeni védelem, hanem maximum, ha egy olyan kormány kerülne hatalomra, aki ezt megváltoztatná és beengedné a GMO-t, akkor ne tehesse meg. Persze ez is fontos, de ezt ne állítsák be úgy, mint ami Brüsszel ellen egy megfelelő védelmet biztosít!
Egyébként itt fel kell hozni azt is, hogy bizony a Fidesz EP-képviselői először a néppárti frakciónak a képviselői, és csak utána magyarok, mert olyan szabályozáshoz, olyan szabályozásokhoz adták a szavazatukat, ami egyébként a magyar kormány véleményével is szembement. Azt hiszem, hogy el kellene beszélgetni a Fidesz EP-képviselőivel, hogy ezt hogyan is gondolták.
Még egy példát hadd emeljek itt zárszóként, hogy hogyan is megy a GMO-termesztésre javasolt különböző vetőanyagok engedélyezése, Balczó Zoltán EP-képviselőnktől kaptam ezt az anyagot. Például a Miniszterek Tanácsának dönteni kellett a Du-Pont 1510 jelű génmódosított kukorica termesztésének engedélyezéséről. A 28 tagú Tanácsban 19 ország ellenezte, 5 tartózkodott és 4 támogatta az engedély megadását. Mit gondolnak, megadták az engedélyt? Megadták, mert nem volt meg az a minősített többség, amivel ezt meg lehetett volna gátolni. Tehát a 19 ellenszavazat, az 5 tartózkodás és a 4 támogatás egy engedélyt jelentett az Unió demokratikus döntéshozatali eljárásában.
Tehát amikor arról beszélünk, hogy mit lehet megvédeni, hogy lehet és a GMO ellen hogyan lehet hatékonyan fellépni, akkor legyenek szívesek, első körben a saját EP-képviselőikkel vagy akár a saját uniós biztosukkal is beszéljenek, és próbálják rávenni őket, hogy ha mást nem, akkor legalább (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a kormány véleményét képviseljék az Európai Parlamentben. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
