GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindössze két kérdéssel szeretnék foglalkozni. Az egyik általában vetten, mert Sallai R. Benedek nem tudta elhelyezni, hogy akkor a Magyar Szocialista Párt hogyan és miképpen is gondolkodik ennek a kérdéskörnek a kapcsán. Nézze, képviselőtársam, alapvetően úgy, hogy bizonyos dolgok tekintetében visszaszorulások nem képzelhetők el, legalábbis az én személyes értékítéletem szerint. Tehát az nem kérdés, hogy a GMO-mentesség evidencia, de az az én szememben mindenképpen kérdéses a mai ismereteim alapján, hogy például az európai keretrendszer kötelékei között a környezetvédelmi kérdések tekintetében a biztonsági faktorok milyen erősek, vagy még erősebbek tudnak-e lenni, mint amilyenek ma. Vagy ugyanígy az élelmiszer-biztonsági kérdések tekintetében való garanciáknak a megléte, az adottsága fogható-e. De sok minden másról, lehetne itt a munka világát érintő kérdésekről, a munkajogi, a munkabiztonsági kérdésekről is beszélni. Meg arról is, hogy egy ilyen szabályozási rendszer mit hoz, munkahelyek elvesztését hozza vagy éppen nem azt, a gazdaság erősödését hozza vagy nem, ha azt hozza, akkor annak mi a következménye, akkor fenn lehet-e tartani azt a jólétinek mondható rendszert, már nem azt, amit hat éve csinál a kormány, hanem általában vetten, amit annak nevezünk, vagy nem. Szóval, ezek a kérdések szerintem mind-mind egymással összefüggő kérdésekként foghatók meg.
Az én személyes értékítéletemben a profit nem írja felül, nem írhatja felül az emberi normális életteret, nem írhatja felül a mindennapi életünket befolyásoló vagy azt körbevevő olyan szempontokat, amelyek a jövőbe tekintő biztonság alapjait teremtik meg. Nem „vagy” kérdése viszont szerintem ez a kérdés, hanem „és” kérdése, lehet-e olyan szabályozási rendszert építeni, amely tekintetében akár a profit növekedése is bekövetkezhet, de nemcsak a multinacionális cégeket érintően, hanem a dolgozó embereket érintően. A profit nem csak koncentrált lehet, nyilván úgy értelmezzük, amikor elsőre kimondjuk, de azt gondolom, az is fontos lehet, hogy a dolgozó ember számára lehet-e többletet teremteni. De minden többlet megteremtése, vagy én úgy gondolom, hogy a többlet megteremtése e tekintetben semmit nem ér akkor, hogyha ezzel szemben meg olyan veszteségeket kell elkönyvelni, ami a jövőbeli biztonságokat kockáztatja.
Szóval, ezeket a kérdéseket kellene tisztázni. Na most, ezekben a kérdésekben szerintem nincsenek egzakt kormányzati viszonyulások, és nekem ez a legnagyobb problémám a történettel, hogy nem látom azt, hogy a kormányzat, a parlamenti többséget képviselők viszonyulása hogyan és miképpen fejeződik ki. Szóval, itt az alapvető probléma. Akkor ahhoz is lehetne viszonyulni és nem csak a saját álláspontunk megfogalmazására lehetne sort keríteni.
A másik dolog, amiről röviden szeretnék szólni; itt szó esik arról, hogy a magyar gazdaság exportorientált. Kétségtelen, exportorientált, ráadásul már el is hangzott a Ház falai között, olyan exporttevékenységet folytató ország, amely mértékadó importtal áll párhuzamban. Gyakorlatilag, azt kell hogy mondjam, nem igazán nagyon nagy eredményességgel bíró tevékenységet folytat e tekintetben az ország.
Ráadásul, ha beletekintünk, mondjuk, az elmúlt egy évtized történésébe, akkor azt látjuk, hogy 2010-es bázishelyzethez például az exporttevékenysége Magyarországnak nem növekvő mértéket ölt 2014-re, ’15-re, hiába volt közben egy növekvő tendencia 2004 és mondjuk, 2010 között, onnan a hanyatlás figyelhető meg. Míg például a visegrádi országok vonatkozásában, ha megnézzük a lengyeleket, ha megnézzük a cseheket és a szlovákokat, akkor ott növekvő exporttevékenység mutatkozik. De hogy kimenjek a visegrádi négyekből, a románok tekintetében meg 200 százalékos mértékű növekedés volt elkönyvelhető.
Ezzel csak azt akarom megmutatni, hogy akkor, amikor Szijjártó Péter vagy más képviselőtársaim erről beszélnek, akkor pont a fonákjáról beszélnek, pontosan nem a valós képet mutatják meg e tekintetben, mert éppen hogy vesztesei vagyunk a történetnek e vonatkozásban az elmúlt években, hiszen a versenyképességi pozíciója Magyarországnak nem erősödött, hanem csökkent. (Dr. Schiffer András közbeszól.) De nem akarok ebbe az irányba elmenni, ezt csak visszaigazolásként tettem, arra vonatkozóan, amit Szijjártó Péter mondott.
Szóval, az összegző mondatom mindössze annyi, hogy én személy szerint úgy gondolkodom ebben a dologban, hogy minden olyan, a szabadkereskedelem tekintetében történő gondolkodásnak van vagy lehet helye, amely a mindennapjait élő ember biztonságát nem teszi kockára, nagyon egyszerűen. Lehet ezt szélesebb palettára helyezve is kifejteni, de ez a lényege a történetnek. Nekünk nemcsak a ma vonatkozásában, hanem a holnap tekintetében is van felelősségünk, hogy milyen világot alakítunk a jövő nemzedék számára. Ilyen értelemben a kételyeket értem, amelyeket Schiffer András sorozatban felvet, a válaszokat a kormányzati oldalról meg nem látom a tekintetben, hogy hogyan kívánja a kételyek minimalizálását megtenni, és a tárgyalási folyamatokat e tekintetben hogyan kívánja realizálni.
Ennyi az, amely kapcsán mindenképpen ki szerettem volna egészíteni a történetet. És még egyszer: a Magyar Szocialista Párt álláspontjaként meg azt mondhatom nyugodt lelkülettel, hogy nyilván nem lehet olyan helyzeteket teremteni, amelyek visszalépéseket jelentenének a már említett témák kapcsán, környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági, munka világát érintő ügyek tekintetében. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
