MESTERHÁZY ATTILA,
MESTERHÁZY ATTILA,
MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is legelőször hadd köszönjem meg Schiffer Andrásnak, hogy ezt a határozatot idehozta a Ház elé, hiszen valóban olyan kérdésről beszélünk, ami Magyarország jövőjét hosszú távon határozhatja meg. Ráadásul ezek a hatások vissza nem fordítható hatások is lehetnek.
Tehát szerintem mindenféleképpen hasznos, hogy ha másért nem, egy ilyen határozat formájában ezekről a kérdésekről mégis tudunk beszélni. És való igaz, ahogy itt az előttem hozzászólók is többször említették, nemcsak arról szól ez a határozattervezet, ami benne foglaltatik, hanem természetesen ennek továbbható mondatai is vannak, amik a TTIP-ra is egészen biztosan vonatkoznak. Ezért talán a vita legnagyobb része vagy a hozzászólások legnagyobb része is inkább ezzel foglalkozott. Nem véletlen, hiszen egész Európában viták kereszttüzében áll ez a szabadkereskedelmi megállapodás, pró és kontra hangzanak el érvek. És amit én megfigyeltem, vagy amit az olvasott élményekből és információkból leszűrtem, nagyon sok helyütt esetleg Magyarországon is előfordul, hogy ezt a szabadkereskedelmi megállapodást egy picit ilyen ideológiai szempontból közelítik meg, és tulajdonképpen egy pragmatikus kérdésből, egy gazdasági kérdésből ideológiai kérdést faragnak. Pedig énszerintem ez a megegyezés sokkal inkább az érdekekről szól, nem pedig az értékekről.
Hogy egyértelműen fogalmazzak, nem jó az a diskurzus, ami arról szól, hogy aki már most, ebben a fázisában támogatja a TTIP-szerződést, az igazi atlantista és elkötelezett az atlanti integráció mellett; aki pedig esetleg a kritikáit hangoztatja, az pedig egészen biztosan ezekkel az értékekkel szemben foglal állást. Volt olyan magyar párt, a liberálisok, akik ezt megtették az elmúlt napokban. Én nem értek egyet ezzel az állásponttal. Szerintem ezt a kérdést egyértelműen és kizárólag a magyar nemzeti, gazdasági, társadalmi érdekek alapján kell vizsgálni és meghatározni, és nem pedig értékvitát kreálni belőle, mert akkor egy erdőben tudunk eltévedni, és nem fogjuk megtalálni a Magyarország számára, a magyar gazdaság, a magyar emberek számára megfelelő irányt.
Ebből a vitából egy picit hiányoltam, és talán ezért említésszerűen hadd hozzak ide egy-két olyan témát, amiről talán érdekes és érdemes is beszélni ezen túl. Hörcsik képviselőtársam szólt róla, hogy a bizottságában többször van erről egyeztetés. Én azt gondolom, kellene beszélni azokról a kérdésekről, amik igazán veszélyesek vagy izgalmasak, akárhogy fogalmazhatunk, Magyarország számára. Ilyen például a mezőgazdaság kérdése, hiszen ezen a területen talán a legnagyobb a veszély arra, hogy Magyarország versenyhátrányba kerülhet ezzel a megállapodással. Nemcsak a GMO-ról beszélek, hiszen azt a miniszter úr tisztázta és pontosította információ szintjén, hanem sokkal inkább arról, hogy a magyar gazdák milyen helyzetbe kerülhetnek, nem is beszélve természetesen egy szinttel efölött az Európai Unióban dolgozó más gazdákról.
De ugyanilyen az élelmiszeripar, ehhez kötődően a magyar kkv-szektor helye, szerepe. Nagyon sokan elmondták itt a vitában is, hogy Magyarország egy nyitott piacgazdaság, amelyik exportorientált. Ez így van, de ez nemcsak lehetőségeket, hanem veszélyeket is hordoz a magyar kis- és középvállalkozói szektor számára. Természetesen egy szabadkereskedelmi megállapodás nagyon sok lehetőséget is hozhat, és itt a feltételes mód szerintem nagyon fontos - ezt, ha jól értettem, a miniszter úr is így hangsúlyozta -, de ugyanakkor nagyon sok veszélyt is jelenthet a magyar kis- és középvállalkozói szektor számára. Ha nem kellően felkészültek, ha nem kellő versenyképességi szinten vannak ezek a vállalatok, akkor nemhogy előnyük, hanem csak hátrányuk fog származni ebből a megállapodásból.
Éppen ezért talán nem tévedés azt mondani, jelen információk alapján azt lehet mondani, hogy jelen állapotában a nagyoknak és az erőseknek jó ez a megállapodás, de akik nem nagyok és nem erősek, azok számára inkább hátránnyal jár ez a megállapodás, vagy jelenleg az a fázisa vagy az az állapota ennek a megállapodásnak, amit ki tudunk olvasni az eddigi információkból.
És az is egészen világos, hogy jelen pillanatban, talán még ezt sem túlzás kijelenteni, egyelőre inkább az Amerikai Egyesült Államok gazdasági érdekeit szolgálja ez a megállapodás, mint az Európai Unió gazdasági érdekeit. Ezért egészen biztos, hogy a tárgyalások során még van értelme balanszírozni és további eredményeket elérni, hogy egy win-win, egy nyertes-nyertes szituáció alakulhasson ki ezzel az egyezménnyel kapcsolatban.
(11.50)
Szó esett arról is, hogy szükséges a parlamenti ratifikáció. Bevallom őszintén, itt azt a vitát vagy azt a miniszter úr által elmondott mondatot nem értem, hogy kötelező vagy nem kötelező. Szerintem ezt Magyarország dönti el, hogy milyen témáról vitatkozik a parlamentben, tehát azt gondolom, akkor is lehet a parlament elé hozni egy ilyen szabályt vagy egy ilyen kereskedelmi megállapodást, ha azt egyébként nemzetközileg nem írja semmi se elő Magyarország számára. Ezért én azt ajánlanám a kormány figyelmébe, függetlenül attól, hogy most ez vegyes rendelkezésű vagy nem vegyes rendelkezésű szabály, hogy szerintem kizárólag az a helyes magatartás, ha a magyar parlamentnek van lehetősége egy ilyen súlyú, ilyen jelentőségű szabályozás vagy egyezmény megkötésére, és a magyar parlamentnek kell természetesen felhatalmazást adni a kormánynak, hogy egy ilyen megállapodást megköthessen.
A másik nagyon fontos, amire Hörcsik képviselőtársam utalt már, ez az átláthatóság kérdése. Ebben vegyesek a tapasztalatok. Amikor a tárgyalások elindultak, akkor én magam is egy picit küzdöttem a Külügyminisztériummal, hogy bizonyos előkészítő dokumentumokat megkaphassak és beletekinthessünk ezekbe. Nem pontosan értettem, hogy miért nem lehet országgyűlési képviselőként az összes előkészítő dokumentumot látni, különösen akkor, ha ez közpénzből készült tanulmányokat jelent. Aztán ilyen szempontból változott a Külügyminisztérium új vezetésének az álláspontja, és utána egy kicsit gördülékenyebben lehetett ezekhez az anyagokhoz hozzájutni.
Azt szeretném mindenféleképpen javasolni a kormánynak, hogy az átláthatóság nagyon sokat segíthet abban, hogy a politika, a gazdasági élet szereplői, a szakszervezetek, a civil szervezetek pontosan lássák, hol tartanak ezek a tárgyalások. A miniszter úr beszélt ezekről a vörös vonalakról, és szerintem ilyen szempontból helyes, hogy a kormány bizonyos keretek között folytatja ezeket a tárgyalásokat. Ennél már csak egy helyesebb van: ha mindenki tudja, látja és érti, hogy ezek a vörös vonalak éppen hogyan alakulnak, mit érintenek, mit nem érintenek, és milyen sikereket ér el a kormány. Szerintem annak a látszatának az elkerülése hasznos és fontos, hogy bármit bárki el akarjon titkolni adott esetben.
Éppen ezért azt javasolnám a miniszter úrnak, hogy ne csak az európai uniós bizottságban legyen erről vita, hanem akár a parlamentben is lehetne a tárgyalások állásáról valamilyen beszámolót tartani a kormány részéről, hiszen bármennyire is minden képviselő persze elmehet egy bizottsági ülésre, de mégiscsak általában azokra a bizottsági ülésekre járunk, ahová tartozunk, vagy amelynek a munkájában tagként részt veszünk, ezért én magam sem veszek részt az európai uniós bizottság munkájában. Tehát ha például a Külügyi bizottság, a Gazdasági bizottság, a mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó bizottság is erről kaphatna tájékoztatást, vagy adott esetben plenáris ülésen, itt a parlamentben beszélhetnénk ezekről a kérdésekről rendszeresen, akkor azt gondolom, a bizalmi index is nőne, és talán a hi-te-lessége is erősödne ennek a tárgyalási folyamatnak.
Hogy ne csak olyanokat mondjak, ami nem vált ki talán olyan nagy ellenérzést a vitában részt vevőktől, azért azt mégis hadd hozzam szóba ellenzéki képviselőként, hogy ma a külügyminiszternek még egy kényelmes pozíciója volt, mert mondhatta azt, hogy ma még olyan helyzetben vannak ezek a tárgyalások, hogy ha majd jó lesz a végén, akkor támogatjuk, ha meg nem lesz jó, akkor meg nem támogatjuk. Ez nem egy túl bonyolult mondás, és ma még egy kényelmes pozíciót is jelent, de azért arra szeretném a külügyminiszter urat figyelmeztetni, hogy összevissza kommunikálnak ebben a kérdésben a fideszes politikusok.
Korábban azt hallottuk magától a miniszterelnöktől, hogy a kitiltási botránnyal akarja Amerika rákényszeríteni Magyarországra a TTIP-szerződés megkötését, majd egy későbbi, azt hiszem, talán az AmCham ülésén elhangzott amerikai nagyköveti beszéd már arról szólt, hogy mennyire örül annak az amerikai nagykövet, hogy mind a külügyminiszter, mind a miniszterelnök mennyire támogatja és kiáll a TTIP-szerződés mellett, de Hörcsik képviselőtársam, az említett Németh Zsolt is azért sokszor fogalmazott úgy, hogy ő elkötelezetten támogatja a TTIP megkötését, Lázár János meg aláírja azt a fajta petíciót, amelyet ezzel szemben kezdeményeztek az Európai Unióban, sőt a legutóbbi nyilatkozatokban Rogán Antal is számos esetben a multinacionális nagytőkétől akarta megvédeni Magyarországot, amit ez a TTIP szerintük jelképez.
Ezzel csak azt akartam mondani vagy arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ha pusztán csak ez a mostani külügyminiszteri expozé hangzott volna el, akkor egészen biztosan egy világos vonalvezetése lenne a kormánynak, de korábban voltak olyan nyilatkozatok, amelyek alapján ez a tiszta víz, amiről Hörcsik Richárd beszélt, egyelőre eléggé zavaros. Tehát érdemes lenne tisztázni, hogy akkor ki képviseli, melyik álláspontot és mi alapján jár el a közeljövőben a magyar kormány, hiszen ez is egészen biztosan az álláspont tisztázásához és a magyar érdek képviseletéhez nélkülözhetetlen volna.
Még egy gondolat, amit szerettem volna a figyelmükbe ajánlani, és ez ugyan nem feltétlenül csak a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak a feladata, ebben egészen biztosan Varga Mihály miniszter úrnak is lenne feladata. Ha feltételezzük azt, hogy ebből a megállapodásból lehet egy jó megállapodás, egy jó szabadkereskedelmi megállapodás, ami szolgálja a magyar mezőgazdaság, a magyar kkv-szektor, a magyar ipar érdekeit, és az Európai Unió számára is egyenlő lehetőségekkel jár a piacra jutás és a különböző biztonsági szabályozások tekintetében is, akkor is szerintem érdemes volna a magyar gazdaságra, a magyar gazdaság potenciálisan nyertes szektoraira egy olyan programot kidolgozni, ami egyfajta gazdaságfejlesztés vagy egyfajta felkészítés erre az egyezményre, hiszen akkor tudnak élni ezek a magyar cégek ezzel a lehetőséggel, ha ezt felkészülten várják. Ebben egészen biztosan van értelme magyar állami szerepvállalásnak is és adott esetben forrás-hozzárendelésnek is.
Tehát magyarul azokba a szektorokba, amelyekről a Külügyminisztérium által megrendelt tanulmányok szólnak, ahol potenciálisan van esély és lehetőség arra, hogy a magyar cégek jól járjanak, oda egészen biztosan érdemes volna forrásokat allokálni, hogy a felkészültségüket, a versenyképességüket erősítsük, és a másik oldalról azok a gazdasági szektorok, cégek, ahol veszélyesebb ez a megállapodás, amelyek sérülékenyebbek, oda bizony szintén azért kellene forrásokat allokálni, hogy az ő felkészültségüket és ezáltal a védettségüket is tudja a magyar kormány támogatni és segíteni.
Tehát összességében én is azt tudom mondani, hogy jó, hogy ez a határozat idekerült az Országgyűlés elé. Én is el tudom képzelni, hogy lehet még néhány mondaton vagy éppen indokláson finomítani akár módosító indítványok formájában is. De alapvetően szerintem az az irány, hogy a magyar nemzeti gazdasági érdek ne legyen felülírva semmilyen más oda nem tartozó, adott esetben más dimenzióban történő érvelés alapján, egészen biztosan helyes, úgyhogy a Magyar Szocialista Párt frakciója egészen biztosan megfontolja ennek a határozatnak a támogatását. Meglátjuk, hogy milyen módosító indítványok érkeznek be a Fidesz részéről. Én a magam részéről ebben a tekintetben azt gondolom, hogy érdemes egy-egy ilyen karót leverni itt az Országgyűlésben, hogy a kormány számára figyelmeztetés legyen, hogy hol vannak azok a határok, amelyek között érdemes ezeket a tárgyalásokat folytatni.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Még egyszer mondom, a kormánytól meg hadd kérjem azt, hogy ha lehet, akkor ne a kettős beszédet alkalmazzák ebben a témakörben, hanem a kormányon belül egyeztessenek, és akkor Lázár János se írjon alá ellentétes petíciót, ha egyszer a kormány még nem döntötte el, hogy támogatja-e vagy nem ezt a kérdéskört, és egyelőre Rogán Antal se védje a magyar szuverenitást olyantól, amitől ezek szerint még nem kell védeni, hiszen nem áll ott ez az egyezmény, hogy ettől nagyon meg kelljen védeni Magyarországot.
Úgyhogy még egyszer hadd köszönjem meg Schiffer Andrásnak, hogy ezt a határozatot ide behozta, és egészen biztosan fogunk még beszélni ezekről a kérdésekről a következő időpontban. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
