SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már nagyon sok mindenről esett szó az adott napirend kapcsán, és ennek ellenére akkor lennék csak nyugodt, ha a Fidesz-KDNP felállna, és elmondaná azt, hogy feláll a tárgyalóasztaltól, és nem támogatja az uniós képviselőin keresztül semmiféle tárgyalás folytatását. Lehet beszélgetni hosszan ezeknek az ideológiai hátteréről, lehet a gazdasági hatásairól, lehet GMO-ról beszélni, de alapvetően semmi más megnyugtató megoldás nem létezik, mint az, ha a kormány kifejezetten kifejezi azt, hogy nem lehet Magyarország számára ez előnyös megállapodás a jelenlegi feltételek mellett sem és másként sem.
Azért fontos, hogy erről beszéljünk, hogy másként sem, mert néhány szempontot, ami úgy alapvetően a globalizációs folyamatok hatásaként jelentkezik, arról alig-alig ejtünk szót. Ma már viszonylag sokat reprezentált téma volt a GMO témája, ezért nem is nagyon szeretnék beszélni róla, egyetlenegy dologra szerettem volna csak reflektálni, Nyitrai képviselőtársam mondta azt, hogy micsoda példaértékű törekvés zajlik Magyarországon ebben a témában. Ezt az egyet szerettem volna cáfolni, szó nincs erről. Én nagyon örülök, hogy szavakban a kormány kiáll ezen szempontok mellett, de azt azért látni kell, hogy Magyarország GMO-mentességéért semmi érdemit nem tud tenni jelen pillanatban.
Jelenleg az állattartó takarmányozáshoz 540 ezer tonna GMO-s takarmány érkezik be Magyarországra évről évre úgy, hogy közben a magyar agrártárca támogatni akarja azt, hogy legyen fehérjealapú termelés Magyarországon. Ezt meg is teszi. 77 ezer hektáron történt 2015-ben ilyen termelés, viszont annak 80 százalékát Ausztriába és Svájcba adta el az üzletcsoport érdekeltsége, a Csányi Sándorhoz kapcsolódó érdekcsoport, tehát szó nincs arról, hogy ez Magyarországra kerülne. Tehát sajnos az a példaértékű GMO-mentesség, amiről itt szót ejtünk, ez nem biztosított. De mint mondottam, nem szeretnék többet GMO-ról beszélni, ugyanis meg kell hogy mondjam, hogy engem a szabadkereskedelmi egyezmény szempontjából nem is érdekel a GMO, mert a szabadkereskedelmi egyezmény alapvetően rossz, GMO-val vagy anélkül. Ha azt mondja az amerikai fél, hogy visszavonul és egyetlen Monsanto-termék be nem jön többet az Unióba, ha azt mondja, hogy egyetlen GMO-s terméket nem kell itt behozni, akkor is rosszat jelent Magyarország számára ez.
Kérem, nézzék el nekem, de mindenki elmondta itt a saját gondolatait a világról, én is hadd osszam meg önökkel azt, hogy az én véleményem szerint az ökopolitika, a fenntarthatóság alapvetően igényli a nemzetben való gondolkodást, igényli azt, hogy úgy gondolkozzunk, hogy a közös nyelvünk, a közös történelmünk nem más, mint közös természeti erőforrásainknak, az ország területének a védelme és megóvása az utódaink számára. Ezeknek a közös erőforrásoknak a védelme indokolja azt, hogy megpróbáljunk úgy gazdálkodni, hogy a lehető legjobban, leginkább gazdagodni tudjunk. És ezért tartom egy kicsit aggodalmasnak azt, amit alapvetően gazdasági szempontból mind a miniszter úr, mind pedig Nyitrai képviselőtársam utána megerősített, ugyanis konkrétan ezt a kifejezést használták egymás után, tehát a felszólalásukban összesen háromszor hangzott el: exportorientált gazdaságot folytat Magyarország. Gondolom, valamelyik kommunikációs tanácsadó elmondta többeknek, hogy ezt kell mondani, de alapvetően azt kell hogy lássák, hogy az önök szavazói között, az önök soraiban is nagyon sokan azért ezzel az értékrendszerrel vitatkozhatnának.
Jelen pillanatban Magyarország rendelkezik úgy erőforrásokkal, hogy a belső gazdasági igényét és a belső társadalmi igényét kelljen kielégíteni. Önök szerint mennyire természetes az, hogy egy olyan országban, ahol a megművelhető terület aránya több mint 5,3 millió hektár, mondjuk, nincs saját gépgyártásunk? Mennyire természetes az, hogy gyakorlatilag az iparunk jelentős része teljes mértékben a külföldtől függ? Mennyire természetes az, hogy a használati eszközeink, a mindennapi tevékenységeinkhez szükséges eszközeink jelentős része, amit itt használunk és itt előttünk vannak az asztalon, ezek mind külföldről jönnek, holott meglenne hozzá a magyar tudás és a magyar igény, hogy a magyar piacra gyártsunk.
Ehhez képest azt mondja a külgazdaságért felelős miniszter, hogy mi exportorientált ország vagyunk. Miért kellene az lenni? Miért természetes az, hogy a magyarországi élelmiszerüzletek polcain 40 százalékot alig meghaladó a magyar élelmiszerek aránya, míg az összes többit külföldről behozzuk, akár a tagállamtól? Egy másmilyen gondolkodás az, amit szerintem egy nemzetben való gondolkodó kormánynak képviselnie kell. Meg kell nézni a belső igényeket, azokat a feltételeket, amiket az ország meg tud termelni, és megnézni azt, hogy hogyan lehet ezekkel az előállított javakkal az országot gazdagítani.
Egy őrületesen nagy tévhit az, hogy egy bezárt gazdaság nem tud gyarapodni. Miután a természeti erőforrások dolgoznak, évről évre javakat termelnek, és mindezeknek az elosztása és a feldolgozása megteremti a lehetőségét annak, hogy az ország gyarapodjék és az emberek jobban éljenek. Míg az, amit önök itt képviselnek hangzatosan, ez az exportorientált gazdaság, ez alapvetően kiszolgáltatottá tesz bennünket egy külső piactól.
És el is érünk ezzel a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény egyik legfontosabb részéig, ez maga a globalizáció, az a fajta globalizáció, aminek sok részéről beszélhetünk. Beszélhetünk arról, hogy milyen kulturális hatásai vannak, és nagy örömmel láttam a hétvége folyamán, hogy Kövér László házelnök úr, úgy látszik, hogy ebben a tekintetben osztja aggályainkat, de nyilván beszélhetünk arról is, hogy milyen a gazdasági globalizáció és milyen hatásokkal jár ez, mert a TTIP nem más, mint a gazdasági globalizáció totális kiterjesztése világméretűre. A TTIP nem más, mint a világ gazdasági hatalmainak és a világ politikai hatalmát gyakorló transzatlanti szövetségeknek a teljes gazdasági kiterjesztése. Ez a nemzetek megszüntetése, a nemzetben gondolkodás elárulása ez az egész.
Hadd mondjak idézetet! „A gazdasági globalizáció a világon továbbra is mindenütt meglévő nagyfokú egyenlőtlenségeket tovább növelte.” Találtam egy másik adatot is, ami nagyon érdekes, hiszen visszamenőlegesen 1913-ig lehet megnézni azt, hogy milyen volt az országok közötti különbség gazdaságilag. A leggazdagabb és legszegényebb országok közötti gazdasági jövedelemszint-különbség 2013-ban (sic!) 1:10-hez, tehát tízszeres, 1950-ben 26-szoros, 1990-ben már 40-szeres, míg napjainkra ez már 60-szoros méretet ölt. Ez a leggazdagabb-legszegényebb országok közötti különbség. Ez a globalizáció.
A globalizáció az, amikor arról beszélünk, hogy 1998-ban az Egyesült Nemzetek adatai szerint a világ lakosságának 41 százaléka, tehát 4,2 milliárd ember - 1998-ról beszélünk - rendelkezett annyi vagyonnal, mint a leggazdagabb 200 ember. Ehhez képest mi van ma? 2016 januárjában a legújabb adatok szerint a világ népességének 1 százaléka rendelkezik több vagyonnal, mint a fennmaradó 99 százaléka. 62 ember vagyona a világon 2010 óta 44 százalékkal gyarapodott, a világ szegényebbik felének jövedelme 41 százalékkal csökkent. Ez a globalizáció. Egyre szűkebb réteg egyre gazdagabb lesz, azok egyre kevesebben vannak, és a szegény rétegek pedig egyre többen. Ez maga a TTIP, ez a szabadkereskedelem.
Lehet erről sokat tanakodni, és azt mondani, hogy lehetnek ezek számunkra pozitív hatásokkal, de nem lehetnek. Azért nem lehet, mert két országnak, amelynek teljesen eltérő méretű természetierőforrás-tartaléka van, és teljesen eltérő az a rendszer, ahogy a szabályozását, akár a mezőgazdasági termelésre, akár másra megvalósítja, ezért nem tud ez a versenyképesség megvalósulni.
(13.20)
Hadd mondjak egy idézetet! A napokban látott napvilágot egy publikációban: „Az európai agrárágazat árban nem tud versenyezni az amerikai termelőkkel” - derül ki az elemzésből. A szigorúbb uniós előírások a baromfi esetében 5 százalékkal növelik meg a költségeket, az amerikai gazdák az uniós költségek szerint 78 százalékán állítják elő a terméküket. A sertéshúst is 30 százalékkal olcsóbban tudják előállítani. Ezek azok a különbségek, amikor a szabadkereskedelmi egyezmény és a szabadság, ami ebben rejlik, egyértelműen egy erősebb fél felé hajtják a lehetőségeket. Ez az, ami kiszolgáltatja az ország gazdaságát teljes mértékben, és ez az, ami alapvetően megvalósítja azt a gazdasági globalizációt, ami az országot teljes mértékben kiszolgáltathatja gazdaságilag, társadalmilag, és igen, Kövér Lászlónak igaza van, kulturálisan is egy teljesen más nemzet részére. Ezért fontos az, hogy az az egyetlen megoldás, amit önök most jelen pillanatban választhatnak, az, hogy felállni és elmondani, hogy semmilyen körülmények között nem folytatható ez.
Bocsássanak meg, nyilvánvalóan a frakción belül megvan az a feladatom, hogy konkrétan olyan szakterületről beszéljek, mint a mezőgazdaság, hiszen azok az elemzések, amelyek az Európai Unióban zajlanak, vizsgálják ezt a területet, és bűn lenne nem megemlíteni azt, hogy Magyarország jelen pillanatban természetierőforrás-tartalékából adódóan egy agrárország. Agrárország volt, és az is marad, mert a legfontosabb természeti erőforrásaink az édesvíz mellett a termőföldkészletben vannak, ezért meghatározó az, hogy erre hogyan tudunk építeni hosszú távú foglalkoztatást. Nézzük meg akkor, hogy erre az ágazatra milyen jelenségeket jelenthet a transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás. Európai uniós elemzések is azt mondják, hogy nemhogy növekedést, hanem inkább hanyatlást hozna a vén kontinens mezőgazdasága számára az Unió és az Egyesült Államok között tervezett szabadkereskedelmi megállapodás. Ezt állítja több európai uniós elemzés is. Mégis tartani kell attól, hogy Brüsszel feláldozza az agráriumot az egyezmény oltárán. Az eddig ködösítő magyar kormány hozzáállása viszont változni látszik a titkos tárgyalási dokumentumok közelmúltban történt kiszivárogtatása óta.
Az a kérdés, hogy ez a folyamat, amit látunk, minek a jele. Jelen pillanatban nem látunk tiszta beszédet. Éppen a tegnapi nap folyamán interpelláltam volna itt a külgazdasági minisztert, hogy megtudjam, hogy Fazekas Sándor mit képviselt a magyar agrárium képviseletében áprilisban, amikor az Egyesült Államokban és Kanadában járt a kollégáival egyeztetésen. Láttam, nagyon szép szelfiket készített városi hírességekkel, de arra voltam kíváncsi konkrétan, hogy a TTIP ügyében, a GMO-k ügyében, a magyar mezőgazdaság ügyében mi volt az, amit képviselt.
Sajnos az interpellációból egyenes választ nem kaptam erre, de elmondom, mi az a kettős kommunikáció, ami látható. Hazajött Fazekas Sándor miniszter úr, odament a Magyar Időkhöz, vagy a Magyar Idők ment hozzá, ennek nincs nagy jelentősége, és elmondta, hogy ő aztán karakán módon kiállt azért, hogy a magyar mezőgazdaságot megvédje, a GMO-t be ne hozzák Európába, és mindent megtesz a magyar gazdákért.
Ugyanakkor ha megnézzük azokat az emlékeztetőket, amelyek ezekről a találkozókról készültek, erről szó nincs. Sőt, arról van szó, hogy az amerikai kollégája elmondja neki konkrétan, hogy ez egy alapvető feltétele az amerikai félnek, hogy a biotechnológiai korszerűsítések előtt megnyissa a kaput az Európai Unió, és le kell bontani a korlátokat, amelyeket ezen kereskedelmi célokkal szemben támaszt az olyan maradi gondolkozású ország, mint Magyarország, amely nem akarja beengedni az ilyen jellegű terményeket. Mint mondottam, nem akarok GMO-ról beszélni, mindössze arról akarok beszélni, hogy a magyar mezőgazdaság számára mi az a konkrétum és az ország számára, az Európai Unió számára is, amely veszélyeket rejthet.
Nagyon sokszor azt mondják, Hörcsik képviselőtársunk is azt mondta, hogy jelenleg csak tárgyalások zajlanak, nem kell ettől konkrétan tartani. De nézzük meg, hogy ennek van-e hatása! Ugyanis nyilvánvalóan az látható, hogy maga az, hogy a tárgyalás zajlik, már előrelépési lehetőségeket teremt. Megint hadd idézzek egy szakértői anyagot konkrétan a tárgyalások folyamatáról: a TTIP-tárgyalásokhoz kapcsolódóan az amerikai tárgyalófél többször sürgette a per-oxi-ecetsavas csirke európai engedélyezését. Az EU először engedélyezte is a hústermékek tejsavas átmosását, majd tavaly decemberben napirendre tűzte ennek a felfüggesztését is. Ez már az előkészülete, amikor a farkas beteszi a kismalac házába a lábát. Szintén az amerikaiak és a biotechcégek felől érkező igény kielégítésére a bizottság szeretné feloldani az engedéllyel nem rendelkező génmódosított szervezetekre vonatkozó zéró tolerancia elvét. Még nincs TTIP, ennek ellenére ez a törekvés már megvan.
Szintén az amerikai kormány felől érkező kérésnek megfelelve a Bizottság már évek óta halogatja a különböző, hormonrendszert károsító, legtöbb esetben rákkeltő anyagok európai betiltását, pedig az uniós döntés kötelezi a Bizottságot. Tavaly közzétett tanulmányok szerint az ezzel kapcsolatos károsító vegyi anyagok évente több mint 150 milliárd euróval növelik az európai egészségügyi kiadásokat. Még nincs TTIP, de a farkas lába már itt van bent az épületben, és azért kell idő előtt most megállítani, mert utána nem biztos, hogy meglesz a lehetőségünk. Azért kérjük a kormánytól, azért kérjük azt a kormánypárti képviselőtársainktól, hogy gondolkozzanak el azokon a jelenségeken, amelyek egyre nyilvánvalóbban itt vannak, és egyre nyilvánvalóbban látszik, hogy nem szabad folytatni a tárgyalásokat, nem lehet megengedni azt, hogy ezek a negatív tendenciák erősödjenek.
Jelen pillanatban a világ száz legnagyobb gazdaságából most már 61 nemzet feletti vállalat, nem országok, nem nemzetek, ilyen vállalatok. Ezeket képviseli a TTIP. A nemzetközi kereskedelem 74 százaléka 500 multinacionális vállalat kezében van, és nyilvánvalóan itt a transznacionális és a multinacionális cégek összemosása kommunikációsan nem szerencsés, ugyanakkor mindazon cégek, amelyeket nem értékek, nem emberek képviselete hatalmaz fel, hanem csakis az üzleti érdek, mert az etológiájuk azt kívánja, hogy semmi más értéket ne tartsanak szem előtt, ez nem megengedhető, hogy ez döntési befolyást jelentsen az Unióra. Most már látjuk azt is, hogy a 200 legnagyobb vállalat éves bevétele tizennyolcszor nagyobb, mint a világ népességét kitevő közel 40 százaléknak. Tehát a cégek fontosabbak, mint az emberek.
Alapvetően a globalizáció egy negatív folyamat a világban. Ez nyilván lehet hit- és értékrendi vélemény, amit közlök, hiszen nem kell ezzel egyetérteni. De az biztos, hogy a globalizáció gazdasági hatásai az emberek életére negatív hatással voltak az elmúlt 30 évben, a Római Klubot, amióta figyeljük ennek a folyamatát, minden esetben, mindenütt emberek elszegényedéséhez, milliárdosok meggazdagodásához vezethet. Ha ránéznek a magyar milliárdosok táblázatára, a legutóbbi jelentésekre, ugyanezt látják az ország területén belül.
Ezért kell féket adni erre, mert ha önök a magyar emberek képviseletét vállalták fel, a magyar emberek érdeke egy olyan belső piaci igényekre támaszkodó erős gazdaság, amely alapvetően a fenntarthatóság megvalósítását a Kárpát-medence keretein belül meg kívánja valósítani a következő évszázadokra a magyarságnak. Ehhez kérem támogatásukat. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az LMP padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
