DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik 2016. év elején egy valódi nemzeti konzultációt indított, amely konzultáció keretében három igen fontos témával kívántunk, illetve kívánunk foglalkozni. Az egyik az oktatásnak a kérdése, a másik az egészségügyé, és egy nagyon fontos harmadik terület, a korrupciónak a kérdése is bekerült azok közé a témák közé, amelyeket mindenképpen érdemes megvitatni nemcsak a szakmával, hanem magával a lakossággal is, a választópolgárokkal, de Magyarország összes lakosával is.
Mi mindenképpen minden lehetőséget megragadtunk ahhoz, illetve annak az érdekében, hogy a konzultáció a legsikeresebben történjen. Így az előkészítő szakaszon most már lassan túljutva a szakmai szervezetekkel - itt több tucat szakmai szervezetet kell érteni minden egyes területen - lefolytattuk a magunk konzultációját. Majd ezek után a lakossághoz egy kicsit közvetlenebbül fordultunk. Egyrészt elmentünk azokra a helyekre, ahol akár a szakmában dolgoznak, ahol a lakossággal is találkozni lehet, legyen szó iskolákról, ahol a tanárok tanítanak, illetve a diákok tanulnak, de legyen szó egészségügyi intézményekről, ahol egyébként a betegek - nagyon fontos véleményformáló csoport - gyógyulni kívánnak. Így hát úgy gondoltuk, hogy több olyan konzultációs módot is választunk, amellyel, ha úgy tetszik, irreguláris módon, a megszokottól eltérően, a kormányzati kommunikációtól és konzultációtól teljesen eltérően tudunk konzultálni.
Így képviselőtársaimmal nemcsak hogy önkéntes munkára jártunk, illetve járunk egészségügyi intézményekben, az egyébként itt mellettem helyet foglaló Magyar Zoltán képviselőtársam is személyesen önkéntes munkát végzett, illetve végez egy budapesti intézményben, jómagam is egyébként hasonló önkéntes ápolóként dolgozom. De például Ander Balázst is megemlíthetjük, képviselőtársunkat jó példaként, aki mesedoktornak állt, és kisgyermekeknek próbálta a kórházban töltött napokat egypár órányi meséléssel, ha úgy tetszik, kényelmesebbé, illetve jobbá tenni. Mindezek közben egyébként kiváló lehetőség nyílik, hogy beszélgessünk nemcsak a betegekkel, hanem az ott dolgozókkal is. Úgy gondolom, ez a konzultációnak a lényegi és egyik legfontosabb eleme, amit minden képviselőnek meg kellene valósítania.
De hogy még közelebb menjünk, majdnem minden megyeszékhelyre elmentünk egy olyan fórumot, egy szokatlan formátumú fórumot tartani, amelyben bizony a lakosságnak sokkal nagyobb lehetősége volt arra, hogy elmondja a saját véleményét. Így hát én az egészségügyi ágazattal foglalkozva saját magam vettem a fáradságot, és lejegyzeteltem pár olyan gondolatot, amelyet ezeken a lakossági fórumokon a lakosok elmondtak és amit az egészségüggyel kapcsolatosan felvetettek.
Így például volt az egyik lakossági fórumon egy középkorú hölgy, akinek az álláspontja szerint talán az egészségügy legnagyobb problémája az, hogy nem jut bele elég pénz, ő ezt így fogalmazta meg. Mi ezt mindannyian tudjuk, hogy ez az alulfinanszírozottságnak a kérdése. Azt mondta és azt sejtette, hogy valaki mintha tudatosan csinálná így az egészségügyet, hogy ne jusson oda elég pénz. Ő úgy gondolja, hogy összességében az embereknek azért nem adnak, illetve az egészségügynek azért nem adnak elegendő pénzt, hogy az emberekkel ne kelljen foglalkozni, legyenek minél betegebbek és legyenek minél kevésbé sokáig teher a társadalomnak.
Természetesen más olyan komoly problémák is előkerültek, például egy szegedi hozzászóló hívta fel a figyelmet az elöregedő háziorvosokra, és milyen igaza van, a háziorvosok között a korfa azt mutatja, hogy nagyobbrészt a háziorvosi átlagéletkor az ötven évet bőségesen meghaladja, és 45 százalékuk egyébként betöltötte az 54 éves életkort is, és az utánpótlás hiányzik. Nos, ez a szegedi hozzászóló is ezt vetette föl, és ez, mint ő mondta, egyébként az intézménynek, tehát magának az orvosnak a hozzáférhetőségét rontja, hiszen nemcsak hogy utánpótlás nincs, hanem körzeteket vonnak össze.
Egy másik hozzászóló, aki maga is szakdolgozó, felhívta a figyelmet arra a bérhelyzetre, arra az áldatlan bérhelyzetre, amiben élnek. Ő úgy gondolja, hogy nemcsak bér kérdése, hanem megbecsülés kérdése is az egészségügyi szakdolgozóknak a helyzete. Tehát a megbecsülést arra érti, hogy bár nagyon szívesen dolgozza végig a tizenkét órát, de szeretne a családjával is időt tölteni, és szeretné, hogy a betegek is úgy tekintsenek rá, hogy őt elismerik, őt megbecsülik a munkájában.
Egy látszólag nem szakmai hozzászóló ügyesen ragadta meg a lényeget szintén a kormányzati pénzköltésre vonatkozóan, hogy miért nem az egészségügyre költjük azt a pénzt, amelyet egyébként kisvasútra, stadionra pazarol a kormány. Nyugodtan mondhatnánk az utóbbiak fényében: talán azért, mert a Viktor nem engedi. De ezt még ők maguk sem tudták.
Egy fiatal férfi pedig megjegyezte, hogy az egészségügy egyik komoly problémája a saját példájából kiindulva a hálapénz, amellyel sajnos ő mint tarifával találkozott egy szülésnél, és amelyet előre kért el tőle a szülész-nőgyógyász.
Én úgy gondolom, hogy mindenképpen a lakossági fórumok egy dolgot megerősítettek, hogy az egészségügyben nagyon komoly probléma az alulfinanszírozottság, a forrásoknak a nem elegendő volta, a dolgozók bérezésének a nagyon alacsony színvonala, és mindez az adósságállomány, amely a kórházakat terheli - ez a valódi nemzeti konzultációnak az egyik tanulsága. A Jobbik folytatja tovább a valódi nemzeti konzultációban a lakosokkal történő konzultációt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
