SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Államtitkár úrnak elsőként is megköszönöm a történelmi áttekintést, amit kaptunk a ménesbirtok kapcsán. Nagyon-nagyon érdekes lehet minden magyar embernek, aki áttekinti nemcsak a Habsburg örökösödési háború történetét, hanem az azt követő évekét is, hogy hogyan kellett azt a fajta lótenyésztést beindítani az országban, aminek Mezőhegyes az egyik végvára lett, és utána a történelem viszontagságai között hogyan történt mindaz meg, ami a Tanácsköztársaság idején a románok kivitelével megtörtént a közeli helyzetből. (Sic!) Mezőhegyes sok mindent átélt, és sok minden történt ott, és nagyon bízom benne, hogy ez az előterjesztés a viszontagságos útnak egy pozitív és kedvező állomása lesz az, ami megtörténik.
Nyilvánvalóan nem szeretném semmilyen formában cáfolni a Magyar Zoltán képviselőtársam által elmondottakat, hiszen mindaz az előterjesztés, az, hogy ha akarnak, tudnak jót tenni, ez bizonyítja azt, hogy mennyi más jót tehettek volna azokkal az állami földekkel, amit a termőföld-privatizáció során most kiengednek a kezükből.
Mennyi hasonló gazdaság, mennyi hasonló vidéki térség nemcsak egy helyen, hanem az ország különböző pontjain megteremtené a lehetőségét annak, hogy valami építőt, valami pozitívat, valami előremutatót, valami perspektivikusat mutassanak a vidéknek, a vidéki térségeknek, és a magam részéről biztos, hogy örülni fogok neki, ha ezt Mezőhegyesen meg tudják tenni.
(16.20)
Összességében az előterjesztés a felemelő pillanatok között azért néhány olyan dologra is rávilágított, amire szerintem célszerű mindenképpen reflektálni. Farkas Sándor képviselőtársam felvezetésében említette a 2004-es bűnös privatizációt. Összességében teljes mértékben osztani tudom azt a véleményt, hogy bizony-bizony, micsoda dolog volt az, amikor valaminek a nyereséges részét kiadták egy magánkézbe, míg a veszteséges részét ott hagyták az államnak. Viszont azt az egyet azért kérem képviselőtársamtól, aki sokkal nagyobb politikai tapasztalattal és múlttal rendelkezik, mint én, hogy ne felejtsen el emlékezni arra, hogy ezt tizenkettő hasonló esetben ugyanígy megtette a Fidesz-kormány az első Orbán-kormány idején.
Azt gondolom, azt feltételezem, hogy esetleg járt Szenttamáson is, és látta az egykori angol ménest, de gondolom, hogy Boldog képviselőtársam volt ott nem egyszer, nem kétszer. Tehát azoknak a kiengedése, azoknak a zárttá tétele éppúgy történelmi bűne az akkori kormánynak, mint ahogy 2004-ben ez az akkori kormánynak. Erről nyilván jó lenne úgy beszélni egyszer tisztán, hogy ha felülvizsgáljuk annak a 25 évnek a privatizációs folyamatát, ami az ilyen nemzeti kincseknek - mint akár az Almásy-kastély Szenttamáson, akár az ország más pontjain a hasonló építészeti emlékeink -, a régi nemesi birtokoknak az állami gazdasággá alakított múltja éppúgy a mindenkori kormányzati felelősséggel jelenik meg, mint ahogy Mezőhegyessel mindez megtörtént. Lehet emlegetni csak 2004-et, de sajnos nem szűkölködtünk az ilyen kormányzati döntésekben az elmúlt időszakban.
Említette képviselőtársam azt, hogy nem lehet visszatekintés nélkül, én is ugyanezt mondom, hogy vissza kell tekintenünk arra az időszakra is, ezeknek az egykori főúri nagybirtokoknak az idejére, és azért van az, hogy helyileg átfednek nagyon sokszor a mostani jelenlegi nagybirtokosok érdekeltségével, hiszen ezeket a kárpótlás kevésbé érintette. Az állami gazdaságok megmaradtak, és talán az állami gazdaságok privatizációja teremtette meg azt az álságos állapotot, ami jelen pillanatban a magyar vidéken sok-sok átkot hoz mindenfelé, amerre járunk.
Összességében - és bocsásson meg, nézze el egy ellenzéki képviselőnek - én nagyon sok pozitív érzéssel vagyok az előterjesztéssel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy az államnak igenis feladata az, hogy ilyen helyeken hozzon létre ne csak oktatást, hanem hozzon létre mintagazdaságokat, vidéki munkahelyeket, és az ország azon térségeiben, ahol egy jobboldali gazdaságpolitika, egy piacra épített, kapitalista szemléletű gazdaság nem tud megfelelő munkahelyet teremteni, ott igenis kell az államnak beavatkozni és közvetlen foglalkoztatóként részt vennie. Nem Mezőhegyes az egyedüli térség az országban, ahol erre nagy szükség lenne, és nagyon jó lenne, ha ez a mintagazdaság valóban mintaként szolgálna arra, hogy az állami földek további elherdálása helyett ilyen jellegű mintagazdaságokon törje a fejét a kormány, és inkább ilyeneket hozzon ide a parlament elé, hogy szerte az országban mindenütt legyen ebből egy-egy példaértékű modellterületünk.
Azért is nézze el nekem, hogy ennyi szubjektivitást beleviszek a felszólalásomba, mert én magam - mennyi idővel ezelőtt? - egy jó 15-20 kilóval ezelőtt ott szereztem lovassportoktatói végzettségemet Mezőhegyesen, és nyilván megismerve az ottani állományt, nagy örömmel vagyok amiatt, hogy sikerült rekonstruálni akár a magyar sportlótenyésztésnek az előremutató irányát. A magam részéről még a gidrán visszakerülésének is egyelőre pozitív érzéseit nézem, hiszen egy nagyon leszűkült kancaállományú fajtáról van szó. Nem tudom ugyan, hogy a többi hagyományos fajtával, amiről képviselőtársam is szót említett, a nóniusszal, a furioso-north starral mi lesz, de azért bízom benne, hogy ezeknek a helyzete is valamilyen szinten rendeződni fog.
Egyvalamire viszont máris hadd hívjam föl a figyelmet, amit megtanulhattunk az elmúlt pár évben. Bábolnán, ahol szintén egy állami ménes dolgozik, a bábolnai vezető azért meglepően magas árakon vásárolt ilyen kancacsaládokat. Tehát rögtön - nézzék el egy ellenzéki képviselőnek - felmerül bennem, hogy ezek a bizonyos technikai beszerzések, ezeknek a kancaállományoknak a beszerzései vajon majd kiknek teremtenek lehetőséget a mostani lópiacon, amikor örülünk, ha vágósúlyban el tudunk adni egy-egy törzskönyves, kiváló tenyészértékű kancát, majd vajon hogyan fognak milliókba csengetni itt a kancaállományokért. Ha nem lesz ilyen, akkor én leszek a legboldogabb, ha alaptalanul emeltem fel emiatt a szavam.
Külön örömömre szolgált az, amiről Farkas Sándor képviselőtársam beszélt, és nyilván nagyon jó így beszélgetni, hiszen nincs erre elég időnk, hogy mikor a precíziós mezőgazdaságnak a technikai lehetőségeiről, eszközeiről emelt szót, hogy ennek az oktatási háttere hogyan sínylődik és hogyan jelent hiányt a magyar mezőgazdasági középfokú oktatásban is; nézhetünk Kenderestől kezdve egy halom olyan szakoktatási intézetet, ahol bizony-bizony nagyon szeretnék sokkal jobb technikai háttérrel, sokkal jobb felszereltséggel megteremteni a lehetőségét annak, hogy a mai kor igényeinek megfelelő mezőgazdákat képezzünk. Akkor bizony előremutató lehet, ha ezzel kapcsolatos ismereteket lesz, ahol át lehet adni.
Elképesztően fejlődik a technika. Ezek a… Bocsánat, nem mindig jut eszembe a neve, ezek a mesterséges és repülő valamik… (Közbeszólásra:) A drónok használatát láttuk a növényvédőszer-használat precíziós rendszerében. Elképesztő lehetőségek vannak benne. Ha a mezőhegyesi oktatás mindezt fel fogja vállalni, akkor biztos, hogy egy európai szintű képzés jöhet létre. Ugyanakkor legalább annyira fontos, hogy ne csak a nagybirtoknak - akinek megvan a pén-ze arra, hogy ilyen technikákat megvegyen - szervezzünk megfelelő szakembereket, hanem meglegyen a képesítés arra, hogy olyan emberek hagyják el a középfokú oktatási intézményeket a mezőgazdaság-ban, akik képesek önállóan gazdálkodni, akik a 10-20-30-50 hektár földjüket át tudják venni az édesapjuktól, akik a földhaszonbérleti rendszer mértékének a csökkentésével, nagyobb vidéki foglalkoztatással megteremtik a lehetőséget arra, hogy több mezőgazdasági termelő legyen az országban. És ha mindez megvalósul, akkor valóban lehet egy minta-gazdaság, valóban lehet egy minta oktatási intézmény, és valóban megvalósulhat az, amit az előterjesztés egyébként indoklásában tartalmaz.
Alapvetően a perspektíva, amit előrevetít az egész előterjesztés, az nagyon-nagyon pozitív. Nyíl-vánvalóan merülnek fel kérdések azzal kapcsolatban, hogy mindennek az erkölcsi alapja hogyan alakul. Én nem tudom, nagyon sokat hallottunk arról, hogy a Kun Mihály vezette vállalkozásnak mi lesz a jövője, mi fog történni azokkal a munkahelyekkel, lesz-e garancia arra, hogy a meglévő munkahelyek maradnak meg, vagy pedig újak jönnek létre. Ezeknek a részletkérdéseit nem nagyon lehet látni. Nagyon sok tisztázatlan kérdés van, ami az előterjesztésből nem derül ki. Alapvetően ez egy tipikusan pozitív és jó iránynak vehető lehetőséget teremt, ugyanakkor meg nyilvánvalóan magában rejti a kockázatot is.
Nem szeretnék egy picit sem - tényleg őszintén mondom - demagóg lenni, csak mindig felmerül bennem az a kétely, amit Lázár János miniszter úr - azt hiszem, mind a ketten ott voltunk azon a bizottsági ülésen - elmondott arról, hogy mikor az MSZP-s kormányzat van, akkor az MSZP-s menedzsment lopja szét az állami gazdaságot, mikor a fideszes van, akkor a fideszes. Nem én mondtam, ezt Lázár miniszter úr mondta. Ennek az aggálya, hogy hogyan tudnak majd - és nem önök, nem azt gondolom, hogy itt mindenki feltétlenül a zsebébe… - a sajátjaiknak megfelelő féket teremteni, hogy lehet megakadályozni azt, hogy ne 2 milliós meg 5 milliós vezetői bérekkel menjen el az állami költségvetés egy része, hanem tisztességes, mezőgazdaságból kitermelhető jövedelemmel. Egy olyan gazdaság, mint ez, alkalmas lesz arra, hogy mezőgazdasági önfenntartó képességgel eredményeket produkáljon, és az államnak nemhogy pénzébe kerüljön, hanem a bevételei-ből tudja finanszírozni azt az oktatási rendszert. Ha mindez megvalósul, ismét azt mondom, valóban egy mintaértékű gazdaság lehet, csak ehhez azt kívánom, hogy adjon az Isten kellő tartást és erőt, hogy senkinek ne gyengüljön el a lelkiismerete, mikor ott van a közös rábízva valamilyen szinten.
A Lehet Más a Politika frakciója nyilvánvalóan a frakcióülésen meg fogja tárgyalni, én mindenképpen az előterjesztés támogatását fogom javasolni a frakciónak, és azt szeretném, ha folytatódna az a munka, amit korábban eleink ott megkezdtek, és nem az első ilyen lenne. Habár Farkas képviselőtársam a felszólalását úgy kezdte, hogy történelmi jelentőségű ez az idő, hiszen nem jöttek mostanában létre ilyen állami nagyberuházások, sajnos a császári vagy királyi idők óta is voltak ilyenek, általában ezek a nagy állami gazdaságok nem nagyon jó emlékhez fűződnek, mikor létrejöttek, és nem nagyon önkéntes volt. Most viszont még mindig megvan a lehetősége arra a Fidesz-kormánynak, még nem lehet tudni, hogy két éve van vagy több a kormányzásból, de még mindig nem késő elkezdeni jót tenni. És még mindig megvan a lehetőség arra, hogy a meglévő, megmaradt állami földekből ilyen jellegű modellgazdaságokkal, pozitív eredményekkel tegyenek jót azzal, ami rendelkezésükre áll.
Még mindig megvan hozzá a politikai hatalmuk, és remélem, hogy több ilyen előremutató és inkább pozitív érzéseket keltő előterjesztést hoznak ide, mint ami aggályt keltő megjelenik. Köszönöm szépen, elnök úr. (Magyar Zoltán tapsol.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
